Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-18 / 245. szám, csütörtök

1951 október 13 O i Síi­A Közel- és Közép-Kelet, amely három kontinens, Európa, Afrika és Ázl3ia találkozópontján terül el, a háborús gyújtogatok terveiben, mint szovjet-ellenes hídfő, ágyútöltelék­és nyersanyagszállító-forrás szerepel. E hídfő fontos pontján, Afrika észak­keleti sarkán fekszik Egyiptom, amely a Szuezi-csatornával együtt a legfontosabb stratégiai pont az Eu_ rópából Indiába vezető hosszú úton. Területe akkora mint Spanyolorszá­gé. Az országon keresztülhömpölyög a világ második leghosszabb folyója, a Nilus. Területének több, mint ki­lenctizedrésze kopár sivatag és mind­össze a Nilus-völgy (az ország terü_ le t é ne k 4 százaléka) művelhető. Egyiptommal földrajzi és gazda­sági egységet alkot a Nilus-völgy dé­li része: Szudán. Szudán, területe négyszerakkora, mir.t Franciaorszá. gé. Egyiptomban 19 millió, Szudán­ban mintegy 7 millió ember él. Az ország története évszázadok óta — harc a külföldi hódítók el­len. 1517-től a mult század elejéig török fennhatóság alatt volt, ma.d csakhamar megkezdődött az angol tőke térhódítása. A befektetéseket és kölcsönöket egyre erősödő politi­kai ellenőrzés követte. A Szuezi, csatorna felépítése után különösen fontossá vált Anglia számára a tel­jes egyeduralom biztosítása Egyip­tom felett. 1875-ben Disraeli angol miniszterelnök nevetségesen olcsó áron megszerezte a csatorna rész­vénytöbbségét a csődbejutoít egyip. tomi alkirálytól. A Szuezi-csatorna megkaparintása a brit imperializ­mus egyik leggyümölcsözőbb vállal­kozása lett: 1920-ra már a részvé­nyek megvásárlására fordított összeg nyolcszorosa térült vissza. 1882-ben az angol hadsereg meg. szállta Egyiptomot, 1899-ben pedig Szudánt, amely névlegesen Anglia és Egyiptom közös uralma alá ke_ rült, a valóságban azonban mind a mai napig angol gyarmat, amelynek élén angol főkormányzó áll. 1922-ben az egyiptomi nép imeprialistaellenes megmozdulásai arra kényszerítették a z angol kormányt, hogy ^független államnak« "nyilvánítsa Egyiptomot. Ténylegesen azonban a közlekedés, a hadsereg, a külföldi érdekeltségek továbbra is teljesen angol fennható­ság alatt maradtak. A megszállást az 1936-ban Egyiptomra kényszerí­tett húszéves szerződé? »törvényesí_ tette«, amely jogot adott az angol kormánynak, hogy csapatokat és tá­maszpontokat tartson Egyiptomban. Egyiptom gazdag ország. A Nilus völgye a világ egyik legterméke­nyebb területe, ahol évenként há­romszor aratnak. Itt termesztik a vi­lág egyik legjobb minőségű gyapot, fajtáját. A föld mélyében hatalmas feltáratlan olajkészletek, mangánérc, és vas található. A gyapot, a nyers­anyagok, a termékeny föld. az évi 1,800.000 tonna olajtermelés azonban nem az egyiptomi népé, hanem a kül­földi imperialistáké. Az ang 0l tőke kezében vannak a bankok, az ültet­vények, a vasútvonalak. Mindez ha­talmas jövedelmet biztosit az angol gyarmatosítók számára — de a leg. nagyobb nyomort jelenti az egyipto­mi népnek. A mezőgazdaság nem fej­lődik, a vetésterület ma is ugyanak­kora, mint a mult század elején volt. holott -a lakosság az utóbbi három évtizedben mintegy három millióval növekedett. Az egyiptomi ipar — noha fejlet­tebb a többi középkeleti országokénál — elmaradott. Az angol tőkések gon. dosan ügyeltek arra, hogy az angol ipartói való függőségét fenntartsák és fejlődését főleg a nyersanyag-ki­termelésre, valamint néhány könnyű, ipari ágra korlátozzák. Az ipari mun­kások száma ugyan a második világ, háború alatt több mint háromnegyed millióra emelkedett, de a háború óta újra megindult az ipar zsugorodása. Az egyiptomi tömegeket kettős, ki­zsákmányolás szipolyozza. Belőlük élősködik a külföldi töke, amely 300 —400 százalékos hasznot vág zsebre, valamint az egyiptomi nagybirtoko­sok és nagyburzsoázia. A kairói és alexandriai luxusvilláktól és üzleti negyedektől néhány méterre tízezrek • , ^=rttl.PKBZ t IIBAK !• . WrtStM?.­1 tengődnek a sáros agyagviskókban, a földbe ásott gödrökben, a rongyok, ból és benzines kannákból összetákolt kunyhókban. 105 földbirtokos annyi föld tulajdonosa, mint az összes földtulajdonosok fele. Példátlan nyo­morban élnek az ipari munkások. Naponta 10—13 órát dolgoznak, bé_ rük még a puszta létre sem elegendő. Mindennél meggyőzőbben bizonyítja ezt, hogy a férfiak átlagos életkora a világon itt a legalacsonyabb, 31 év, a nőké pedig 36 év. A gyermekhalá. lozás itt a legmagasabb. Minden száz gyermek közül tizenhat meghal. Pusztít és százezerszámra szedi ál­dozatait a trachoma, a tüdőbaj, a vérbaj, a malária. A munkásosztály vezetésével kia­lakuló imperialistaellenes egység, front a legszélesebb tömegekre terjed ki. Az egyiptomi nép erőt és biztatást merít a Szovjetunió vezette béketá­bor győzelmes építőmunkájából, ál­landó erönövekedéséböl és megnöve­kedett harci elszántsággal kiizd az imperialista befolyás végleges fölszá­molásáért. Politikai provokációk a Franciaországban dolfoiő algíri munkásokká! szemben A L'Humanité híreket közöl arról hogy rendőri provokációkat hajtanak végre a Franciaországban dolgozó algíri munkások ellen. A rendőrség az algíriak igen nagv tömegét, akik félig összeomlott házakban laknak, a lyoni Moncey-utcában, arra kényszerítette hogy a hidak alatt keressenek éjjeli szállás 1. Ugyanezekben a napokban a rendőrség egy nagy tömeg algíri munkást támadott meg, akik menedé­ket kerestek a Wilson-híd alatt. A rend­U'/15HINGTONBAN mesélik a következő anekdotái — írja a Da­Itu Compass. — A Truman-csa­lád: Truman, felesése, leánya és egy barátjuk repülőgépen utaz­nak. Truman leánya hirtelen elő­vesz egy százdollárost. »Alinek pz neked?* — kérdi az anyja, x Kidobom a gépből, hadd legyen boldog az, aki megtaláljam. — i>Miért nem dobsz ki inkább 5 da­rab húszdollárost, hogy öt ember legyen boldog« — kérdi Truman­né. Közbeszól az útitárs: »Jobb volna W0 darab egydollárost ki­dobni. legalább száz ember lenne boldog« Mire hátrafordul a niló­ta: y>Miért nem dobják ki inkább az elnököt, akkor legalább száz­ötvenmillió ember lenne boldog!« őrök gumibotjaikat használták és el­szedték az algiriak szegényes tulajdo­nát. A szalmazsákokat halomra dobál­ták és felgyújtották. Lyon egy másik utcájában a rendőr minden ok nélkül igen erősen bántalmazott egy húsz­éves algiri munkást. A CGT szakszer­vezet ezzel kapcsolatban egv nyilatko­zatot tett közzé: ,.Ezek a munkások éhségben és nyomorúságban élnek és csak növelik a munkanélküliek számát Az algiri munkások embertelen körül­mények között élnek." A nyilatkozat kinyilvánítja, hogy újabb gyarmati gaz­tettről van szó. A kormány, amely nyugtalan az algiri nemzeti felszaba­dító mozgalom és a hatalmas francia­országi munkásmozgalom miatt, két legyet akar ütni egy csapásra. Első­sorban eltávolítja az algiriakat, akiket egyszerűen „megbízhatatlanoknak" bé­lyegez, másodsorban Franciaországban a munkanélküliek póthadseregéi állítja fel, akiket a francia dolgozók ellen akar fölhasználni. A CGT szakszerve­zet felhívja az összes francia hazafia­kat és a demokratikus szervezeteket, hogy mindenben segítsék az algiri dol­gozókat — a gyarmati elnyomás áldo­zatait. A „középke'etí parancsnokság" javaslatának visszautasítása szétfoszlatja az Imperialista reménységeket Egyiptomi íapak felelnek az angol íeny egei edzésekre Az egyiptomi nép nemzeti felszaba­dító harca döntő fejezetéhez, érkezett: a képviselőház és a szenátus egy­hangúlag jóváhagyta az 1936. évi a.n­gol-egyiptomi szerződés érvénytelení­tését. Ezzel egyidejűleg az egyipto­mi kormány elutasította az úgyneve­zett négyhatalmi javaslatot, amely azt ajánlotta, hogy nyilvánítsák a Szuezi-csatorna övezetét „szövetséges támaszponttá" egy középkeleti katonai parancsnokság keretén belül. A négyhatalmi javaslat, amelyet az USA, Anglia, Franciaország és Tö­rökország szombaton terjesztett az egyiptomi kormány elé. arra irányult, hogy a Szuezi-csatorna körzetében angol csapatok helyett „szövetséges" — elsősorban természetesen amerikai — csapatok tartózkodhassanak. Ha Egyiptom elfogadta volna a javaslatot, — amelynek szerzőié az Egyesült Államok kormánya volt —, úgy az angol-egyiptomi szerző­dés helyett még súlyosabb iga ne­hezedett volna az egyiptomi népre. Az imperialisták nagy reményeket fűztek a középkeleti parancsnokság felállításához. A Manchester Guardian például ezt írta: „A középkeleti pa­rancsnokság sokkal többet ígér a Kö­zép-Kelet védelme szempontjából, mint amennyit egy angol-egyiptomi szövetség valaha is ígérhet." A ja­vas'at gyors és határozott elutasítása szétfoszlatta az imperialista remény­ségeket. Az angol kormány részéről az eíso hatás: nyílt fenyegetődzés. A Daily Hera'd, a munkáspárt lapja ma reg­gel így ír: ,,A brit kormány előké­születeket tesz, hogy szembeszálljon minden egyiptomi rendszabályai. Ezeket az előkészületeket termesze 1 tesen nem lehet nyilvánosságra hoz­ni." A Kairóból érkező jelentésekből köw'keztetni lehet a<z an"o' „előké­születek" természetére. Ezek közé Megkezdőit! a L3n<sye3-Szovjeí Barátsági Hónap A lengyel-szovjet barátsági hónap megnyitása alkalmából Varsó minden negyedében ünnepi gyűléseket tartot­tak. Az Állami Színházban tartott ünnepi gyűlésen Jerzv Sztachelíki egészségügyi miniszter beszédet mon­dott. Krakkó. Lodz. Poznan. Wraclaw és Stettin lakói emlékművet állítanak azoknak a szovjet hősöknek sírjára, akik elestek Lengyelország fölszaba­dításáért vívott harcokban. Wraciaw­ban a Lengyel-Szovjet Baráti • Társa­ság helyicsoportja, kiállítást rende­zett. amelvbe.n megismerteti a len­gyel közönségét a Szovjetunió sikerei­vel. Az összes lengyel városokban szovjet filmfesztiválok kezdődtek. Október 15-én Varsóban szovjet fes­tészeti, szobrászati és grafikai kiállí­tást nyitottak meg. Készítik a Hoüdbakőllözcs útját az imperialisták A HOLDÉRT folyó harc hivatalosan kezdetét vette. Szeptember első hetében 11 ország „tudósainak" kép­viselőiből álló társulat alakult az angliai Londonban, kimondottan az­zal a céllal, hogy megépítik az égi­testek között közlekedő első jár müvet és birtokukba veszik a Hol­dat, nehogy a Szovjetunió meg­előzze őket. Ez nem mese. A rakétalövegeken dolgozó angol és amerikai tudósok illetve imperialista gazdáik attól tartanak, hogy az oroszok már előbbre vannak, és — borzalma­rá is gondolni; — ,.nagv csapást" jelentene a „szabad világra" (már­mint a kapitalizmusra), ha az oro­szoké lenne a Hold! Az égitestek közötti közlekedésen spekuláló brit társaság összehívta az USA, Argentin^, Nyugat-Német­ország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Svédország, Dánia. Norvégia és Ausztria hasonló tár­saságainak küldöttei és megalakítot­ták a „Nemzetközi Csi'laghajózási Alapítva ny"-t. Azon is spekulálnak, mint Hitler­ék tették, hogy a világűrben lebegő vagy úszó „állomást" kellene épí­teni. ami katonai szempontból is értékes lehetne. Ezért • * társaság katonai támogatást is kap. „Rosszmájú" megfigyelők sze­rint nem is lenne bolondság, ha e tudósoknak sikerülne a terv és kéj­utazásra vinnék az összes impe­rialistákat és csatlósaikat a Holdba és itt hagynák a Földet, hogy a ren­des emberek menyországot csinál­hassanak belőle. 1 tartozik például az, hogy a „Lincoln­ezred" egyik zászlóalját áthelyezték a Port-Said-dal szemben fekvő Fuadba. Dühödi és fenyegető az angol sajtó hangja Szudán kérdésével kapcsotlat­ban is. Az Observer például hangoz­tatja: „A szudáni kérdésben lehetetlen minden engedékenység. Szó sem le­het arról, hogy Szudánt Egyiptom uralma aiá engedjük jutni. Ha szük­séges, erőszakkal is meg kell akadá­lyoznunk Szudán Egyiptomhoz csa­tolását." Az egyiptomi lapok keményen vála­szolnak az angol fenyegetődzésekre. Jellemző az A1 Baliagh című kairói lap cikke, ameily a többi között ezt tartalmazza: „Október 8-át (ezen a napon jelentették be az angol-egyip­tomi szerződés felmondását) úgy fogjak feljegyezni a történe­lemben, mint azt a napot, ame'ven Egyiptom Nagy-Britannia arcába vágta a napírronsTvot amely az or. szagot Nagy-Britannia szekeréhez láncolta és a brit terjeszkedés a brit imperia­lizmus és kizsákmányolás rabszolgá­jává tette. Ez a harc véget ér, ha majd az utolsó brit helyőrséget is tengerbe .kergelik, vagy pedig kény­telen lesz megaláz\a visszatérni or­szágába, mint ahogyan az Iránban történt."' Az egyiptomi fejlemények rendkí­vül nagyjelentőségűek a háborús gyújtogatok ellen folyó általános vi­lágküzdelem szempontjából. Nem csu­pán arról van szó, hogy az imperia­lizmus helyzete megrendült egy olyan •ponton, amelynek . stratégiai jelentő­sége igen nagy („A Szuezi-csatorna életfontosságú a Közép-Kelet védel­me szempontjából" — írja a Manches­ter Guardian.) És nem csupán arról van szó, hogy az imperialisták elvesz­tik az ellenőrzést Szudán felett, amely­nek gyapottermerése komoly helyet foglal el Nagy-Britennia ellátásában. Az ügy legnagyobb jelentősége ab­ban áll, hogy a kínai példa nyomán, Irán után most már a második leigázott kö­zeikeleti nép kezdte meg a nyílt harcot az imperializmus ellen. A jelek azt bizonyítják, hogy a „föld* csuszamlás" nem áll meg Egyiptom­nál, hanem egész Közép-Keleten for­róvá válik a talaj az imperialisták, lába alatt. Bizonyos, hogy a háborús banditák elten harcba lépő közepkeleti népeik­nek még sok nehézségegl kell meg­küzdeniök. Az imperialisták mindent el fognak követni, hogy újból meg­szilárdítsák \ pozíciójukat Közép-Kele­ten. De az is bizonyos, hogy a törté­nelem kerekét nem lehet visszafelé forgatni és a középkeleti népek har­cának vége az imperializmus uralmá­nak végleges felszámolása lesz. ECorssS hadijelentés A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság néphadseregének főparancs­noksága jelenti október 16-án, hogy a néphadsereg egységei, szoros együtt­működésben a kínai önkéntes csapa­tokkal az összes f rontszakaszokon to­vábbra is elkeseredett harcokat vív­tak az eilenségge' és sikeresen visz­szaverték az amerikai-brit beavatko­zók és a liszinmanista csapatok heve6 támadásait. A néphadsereg egységei a front kö­zépső szakaszán elkeseredett harcokat folytatnak az. ellenséggel, amely óriá­si veszteségei ellenére a néphadsereg védelmi vonalainak áttörésére igyek­szik és észak felé akar előrenyomulni. A keleti fronton a néphadsereg egységei sikerrel visszaverték az el­lenség néhány támadását. A néphadsereg légelhárító tüzérsé­ge és az ellenséges repülőgépekre va­dászó lövészek 5 ellensége^ repülő­gépet lőttek le, amelyek résztvettek Andzsu, Szunan, Mancson és más vá­rosok békés lakossságának barbár bombázásában. iékemoigafom Franciaországban A Béke Védői Franciaországban már nyolcmillió aláírást gyűjtöttek a Békevilágtanácsnak az öt nagyhata­lom közötti békeegyezmény megköté­sére vonatkozó felhívásra. A Béke Védői a Bouches-du Rhone megyében kerületek közötti versenyt rendeztek az aláírások gyűjtésével kapcsolatban. Az első helyen áll Va­ucluse megye, ahol eddig az egész lakosságnak 39.1 százaléka szavazott a béke mellett. A második helyen a Seine-megye áll 37.8 százalékkal, a harmadik helyen pedig Bouches-du­Rhone megye 36 8 százalékkal. A Békevédők bizottsága a Marne megyében versenyt írt ki a kerület legjobb békealáírásgyűjtője címéért. A versenyben egy Vughen nevű béke­védő. a munkásosztály régi harcosa győzött. 1471 aláírást gyűjtött és ju­talmul egyike lesz a békedelegátusok­nak Párizsban november 11-én tartan­dó gyűlésen, amelyet az első világ­háború befejezésének emlékére ren­deznek. A francia asszonyok lelkes harcos­női a békének. A francia asszonyok szövetsége felhívást adott ki a nők számára, hogy mindenütt szerezzenek aláírásokat, ahol erre csak alkalom nyílik, a házakban, az utcákon, a be­vásárlásoknál és mindenütt, ahol em­berekkel kerülnek kapcsolatba. A Fi­ves-Lille-üzem kommunista munkásai üzemük minden munkását pártállásra való tekintet nélkül beszervezték a békevédők sorába. A munkások már 6079 aláírást gyűjtöttek és kötelezték magukat, ' hogy 7000-re emelik ezt a számot. A többi francia üzemek, ame­lyek szintén be vannak kapcsolódva a békekampányba, jókívánataikat fe-' jezték ki a Fives-Lille-üzem elvtár­sainak és elnevezték üzemüket a béke üzemének. ftegyi&oisák a pakisztáni kormány énükéi A nyugati sajtóügynökségek je­lentései szerint október 16-án Re­valptndiben (Nyugat- Pandzsab) me­rényletet követtek el Liaguata Ali Khán, a pakisztáni kormány elnöke ellen, aki a merénylet következtében meghalt. Liaguata Ali Khán körutat tartott a Kasmírt határoló terüle­teken, ahol, a pakisztáni sajtó je­lentése szerint az utóbbi hetekben feszült volt a helyzet. Ali Khánnak az volt a szándéka, hogy e körzet­ben uralkodó nyugtalanságot lecsil­lapítsa. Október 16-án reggel beszé­det akart mondani egy nagy nép­gyűlésen, azonban a gyűlésre veze­tő úton egy ismeretlen férfi pisz­tolylövéseket adott le rá és két lö­véssel eltalálta. A miniszterelnök még a kórházba való szállítása alatt belehalt sebesülésébe. A támadót az indiai rádió jelentése szerint a tett színhelyén meglincselték. A merény­lő állítólag tagja volt a „radikális vallási szektának", amely nem he­lyeselte „Liguata Ali Khán mérték­letes politikáját Kasmir kérdésé­ben." A meggyilkolt pakisztáni minisz­terelnök 56 éves volt, és arról volt ismert, hogy barátságos álláspontot foglalt el Nagy-Britannia irányában. Ő maga Nagy-Britanniában végezte tanulmányait és néhány éven ke­resztül Angliában működött, mint jogász. A háború alatt 1943-ban visszatért Indiába és a Moszlim­liga tagjává lett. Röviddel azután a liga egyik vezető képviselője lett és fövédelmezője a britek azon tö­rekvésének, hogy Indiát Hindusz­tánra (India) és Pakisztánra osz­szák fel. E terv keresztülvitele után 1946-ban a pakisztáni kormány első miniszterelnöke lett és ezt a funkciót látta el egészen meggyil­kolásáig. Londonban Liguaia Ali Khánt saját emberüknek tartották. Az USA részéről már néhány kísérlet történt, hogy Ali Khánt más em­berrel cseréljék ki, aki kevésbbé vé­delmezné a brit érdekeket Pakisz­tánban és engedékenyebb lenne az „amerikai segítség" kérdésében. Ed­dig még nem ismertek a részletek a pakisztáni kormányelnök meg­gyilkolásának hátteréről. Ez azon­ban nem az első politikai gyilkos­ság az utóbbi hetekben, amelyet a Közel-, illetve Közép-Keleten követ­tek el. Nemrég a Libánoni minisa-. terelnök és utána Abdullah, Transz­jordánia királya lettek merényletek áldozatai. Néhány héttel ezelőtt egy „fanatikus szekta" tagjai meggyil­kolta Razmar tábornok volt iráni miniszterelnököt. Ezeknek a gyil­kosságoknak igazi okát az angol­amerikai imeperialista ellentétek képezik a Közel- és Közép-Keleten és az USA-nak az a törekvése, hogy brit „szövetségesét" kiszorítsa állá­saiból, másrészt pedig a britek el­szántsága, hogy mindenáron meg­tartsák mostani helyzetüket. Való­színű, hogy Liguata Ali Khán is ezen imperialista intrikák áldozata lett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom