Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-21 / 222. szám, péntek

t­Ofletn luftom elfelejteni /CtemenžGéfaôald f $=fORDÍTOtrA ! P. SlÚ'ct »ÍlA ,,A reakció elfelejtette, hogy népünk ás mindenekelőtt mun­kásosztályunk 1920-tól nehéz iskolát végzett és elég tapasz­talatot gyűjtött, hogy ne is­métlődjenek meg az 1920-as ese­mények" — mondotta Gott­wald. Uj erővel robban ki az egyetértés: „1920 decembere 6oha nem fog megismétlődni". Azt lehet mondani, hogy ez a pillanat döntötte el a februári események kifejlődését. Hiszen a nyolcezer küldött között ott voltak azok a dolgozók, akik végigjárták népűnk 1920-tól megtett nehéz útját. Ott voltak a decemberi nagy mérkőzés résztvevői és az oszlavani munkások te. Ezért volt súlyos csapfc Klement Gottwald ki­jelentése a csehszlovák reakció népeüefws terveire. Gottwald, mikor visszatér Brünnből, munkatársaival azon­nal megtárgyalják a decemberi eseményeket és harcol a kishitű­ség ellen. Sajnos e kor értékes dokumenljei nem maradtak meg. December végén a Rudé Právo felhívással fordul a munkások­hoz. hogy a decemberi napokkal kapcsolatos tapasztalataikat, megjegyzéseiket, benyomásaikat küldjék be a szerkesztőségbe. Három éjjel nem alszik el a fény a házacskának ablakán, ahol Gottwald lakott A fiatal munkás feljegyzi gondolatait és a többi munkásokkal folytatott beszélgetését, szenvedélyesen bírálja a burzsoázia és a jobb­oldali vezetők al atomosságát, de bírálja a baloldal vezetőit is, latolgatásukat, következetlensé­güket és gyenge szervezőképes­ségüket. Gottwald még keményebben lát munkához a munkásmozga­lomban. mikor a szociáldemok­rata vezetők a Alunkás Torna­egyletet is szétverik, a kitaszí­tott ellenzéki egységek megala­kítják a FDT.I (Munkástorna­egyletek Szövetségét). Gott­wald, mint a FDTJ gondnoka, a XX. járásban megnyeri a já­rás mind a huszonhat körét a szövetségnek. 1921 augusztusában áj, nagy elhatározás születik Gottwald­ban: elfogadja a szlovák elv­társak ajánlatát, akikkel Brün­ben a gyűlésen és a konferen­ciákon ismerkedett meg. Ott­hagyja munkahelyét, hogy Szlovákiában egészen a párt­munkának szentelhesse magát. Jól meggondolta, hogy milyen életet választ, hiszen még alig hallgattak el a fegyverek, melvelc 1920 decemberében munkásokat öltek meg. még fel sem száradt az akkor ki­ömlött vér, még a börtönökben ült a7 általános sztrájk, a harc száz és ezer résztvevője. Dr Gottwald nem volt olyan, aki elhagyja meggyőződését, vagy egy kicsit is enged belőle a kényelmes életért. Ekkor is szilárdan állt ki »az eszméért, amelyik arra tanít, hogy az emberiség nagy kérdéseit meg kell oldani, hogy el kell távo­lítani az éhséget és nyomort, a könnyeket és reménytelensé­get, hogy mindenkire egyfor­mán ragyogjon a Nap, hogy mindenkinek joga legyen a boldogságra*. Mint a >Hlas L'udu« cimű 1919 decemberében megindí­tott kommunista folyóirat ad­minisztrátora Besztercebányára utazik. De mint a kommunista ifjúság nevelője is dolgozik De ekkor már vele megy éle­tének hű társa, az egyszerű koprivi munkásleány, Márta Holubová. Ha Gottwald életéről és te­vékenységéről beszélünk, soha ne feledkezzünk meg feleségé­ről. Róla ugyan nem beszélnek politikai dokumentumok, de az összes kisemberek emlékeznek rá, akik ismerték Gottwaldé­kat, akár Szlovákiában, Oszt­raván, vagy Prágában Mint jószívű, nagyon dolgos és gon­dos asszonyra emlékeznek, aki mindig férje mellett állott. Marta Gottwaldová valóban leghűségesebb élet- és munka­társa köztársasági elnökünk­nek. V. Az újságíró és a pártmunkás iskolája. (1921—1923) Klement Gottwald Beszterce­bányán lázasan Iát az új mun­kához. Kitanult asztalos, de levelezője volt a morvaországi kommunista sajtónak. A XX kerület Munkás Tornaegyleté­nek sokszorosított közlönyt is adott ki. Mint adminisztrátor­nak bizony nagy munkaköre volt. Nemcsak a lap megjele­néséről kellett gondoskodnia, de azt egyedül kellett becso­magolnia. felbélyegeznie és sokszor maga hordta ki a há­tán a vonathoz is. Mindamel­lett nem elégszik meg KI ad­minisztrátorsággal, hanem kez­dettől fogva munkatársa a szerkesztőségnek is. Gottwald újságírói munkás­sága, amit először a »Hlas L'udu«-ban fejt ki, később pe­dig a »Spartakus«-ban és a »Pravda Chudoby«-ban. élő, fényes bizonyítéka annak a küzdelemnek, melyet a Kom­munista Párt vívott az új for­radalmi irányvonal érvényesü­léséért a munkásmozgalomban. A fiatal párt nem rendelkezett még elég tapasztalattal és a lenin-sztálini tanítást nem is­merte eléggé és ehhez járult még az is, hofrv saját soraik­ban állandó nehézségeket oko­Még mindig a berlini VIT hatása alatt vagyok. A kelet­német ifjúság talán sok min­denben előbbre van mint mi Mi csehszlovákiai ifjúsági kül­döttek egészen másnak képzel tük el a német Ifjúságot, mint amilyennek megismertük az alatt a néhány nap alatt, me­lyet Berlinben töltöttünk. Qly lelkesedéssel és szeretettel fo­gadott bennünket, hogy soha­sem fogjuk elfelejteni Az első németországi állo­máson 15 percig állt a vona­tunk Nem az az ifjúság foga­dott bennünket, amelyet pár évvel ezelőtt Hitler ifjúságának neveztek. Teljesen új ifjúság­gal találkoztunk, akik mele­gen, tárt karokkal fogadták minden nép békeharcos ifjú küldötteit. Ezalatt a 15 perc alatt száz, és száz CSM és VDJ-jelvény cserélt gazdát Pillanatok alatt frissítők, ciga­retta, és cukorkazáporban vol­tunk. A német és a csehszlovák ifjúság ölelkezett a perronon, a járdákon, az egész állomá­son. Melegség borította el az ember szivét, amikor kezet szorítottunk egymással mint két édestestvér. Sohasem fo­gom elfelejteni, egy anya, olyan 55 év körüli lAetett, kar­ján egy egészen kicsi gyermek­kel ment végig a vonat mel­lett, és a kisgyermek kezéből cigarettát adogatott be a vonat ablakán. Teljesen új ifjúsággal ismerkedtünk meg, ez az ifjú­ság végigszenvedte a második világháború minden borzal­mát. Elvtársak, városról város­ra romok tárultak szemeink elé. A német ifjúság ezt soha­sem fogja elfelejteni. A német ifjúság nem akar újabb hábo­rút. nem akar újabb szenve­dést. munkanélküliséget, és csendörszuronyokal sem akar, hanem munkát és kenyeret. Németország munkássága és ifjúsága építeni akar. Gyára­kat, falvakat, mintahogy azt Kelet-Berlinben a romok he­lyén megkezdték Kelet-Berlin­ben új lakóházak, emberséges élet, emberi boldogság épül A kelet-berlini ifjúság munká­val fejezi be békeharcát. Beszéltem egy nyugatnémet Ifjúval, aki az amerikai zóná­ból jött közénk. Elmondta, ho­gyan élnek ők. Elmondta, hogy Nyugat-Németországban betil­tották a szabad ifjúsági szer­vezetet. Hogy az utcán kerül­niök kell egymást a legjobb barátoknak is, mert az ameri­kai rendőrség állandóan figye­li az ifjúságot, s ha néhányan mégis összejönnek, gumibotok­kal támad rájuk Mindennek dacára a nyugatnémet demok­zott a szerencsétlen szociál­demokrata örökség. Ezért poli­tikájában sok a keresgélés, bi­zonytalan tapogatózás és hiba A fiatal Gottwald azok közé tartozik, akik leghamarabb megértik és megközelítik az új útat és az új feladatokat. Mindjárt a »Hlas L'udu«-ban írt »Jaj annak, ki nem érti a ratikus gondolkozású fiatalok mindent elkövetnek a világbéke megőrzése érdekében. Nyugat-Németországból tilos volt a VIT-re jönni, de a ha­ladószellemű fiatalok mégis átjutottak Kelet-Berlinbe, hogy ott saját fővárosukban talál­kozzanak a világ legjobb béke­harcosaival, a legjobb élmun­kásokkal és hogy kezet fogja­nak a világ ifjúsága egységé­nek megszervezésére, hogy a világ ifjúsága együtt, egy cso­portba szervezve induljon meg a világbéke kiharcolására Ezt akarták az amerikai imperia­listák megakadályozni. Ha va­laki látta a világ különféle országaiból Berlinben gyüle­kező ifjúságot, akkor láthatta, hogy Amerika minden terve füstbe megy, hogy a kapitaliz­mus végórája közeleg. Augusztus 12-én volt a leg­felejthetetlenebb nap. Berlin utcáin 8 óra hosszat vonult fel a német ifjúság, több mint két­millió tagja. Zászlóerdők vo­nultak el szemeink előtt, ezer meg ezer fiatal egyenruhában és sportszerűen. Az amerikai repülőgépek ál­landóan röpcédulákat szórtak, Nyugat-Berlinbe csalogatták az. ifjúságot Azt jrták röpcédu­láikon, hogy nyugatról nincsfe­nek ifjak a fesztiválon. Ez persze hazugság volt, százával vettek részt a nyugatnémet if­jak a VIT-en. En magam szá­mos nyugatival szorítottam kezet. Egy csoport aztán át­ment Nyugat-Berlinbe, meg­nézni, hogy mi igaz abból, amit a röpcédulákon ígérget­nek, de ebben nem volt köszö­net Az amerikai rendőrök gu­mibotokkal fogadták őket Az amerikai imperialisták lakájai, kimutatták foguk fehérét az egész világ ifjúsága kiküldött, jei előtt Ennek dacára a IIIí* VIT hatalmas lépéssel hozta közelebb minden egyes ember számára a világbéke megerő­sítését Szélesebb alapokon szervezte meg a világbéke tá­borát. A III VIT kell, hogy felébressze a még mindig ho­mályosan látókat, észre kell venniök, hogy ha nem halad­nak velünk, a béketáborral, saját maguk ellenségei Fel te­hát ifjúság, harcoljunk mun­kával a világ békéjéért. Éljen a nemzetköziség, éljen a népek testvéri együttműködése úgy, mint azt Berlinben láttam. Egy néger és egy fehér fiatal fogott egymással kezet, hogy minden tudásukkal és akara­tukkal harcolni fognak a világ­békéért. Kosztolányi István i kort« című első cikkében 1921 október 15-én arról tanúskodik, hogy milyen élesen látta, me­lyek a mozgalom legfontosabb kérdései A cikkben foglalkozik a reformista politikusok érvei­vel, hogy »meg kell szilárdí­tani a kapitalizmust és feltét­lenül együtt kell működni a tőkésekkek. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom