Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-18 / 219. szám, kedd

U J SZO 1951 szeptember 15 A szocializmus építkezéseiről cA itaqyidal cäqdiiyôk Pontosan 100 esztendeje annak, hogy Arany János megírta „A nagy­idai cigányok" című elbeszélő költe­ményéi. A költemény cselekményét Arany 1556-ba helyezte és be kell val­lanunk. hogy mindaz, ami költeményé­ben történik, nem válik a cigányok nagv dicsőségére. Ha Arany János sejtette volna azt. hogy ma, mily kedvvel és szorgalommal tanulnak majd a nagyidat cigányhirkók írni­olvasni, akkor bizonyára meggondolta volna, hogy o'.yan sratirát írjon róluk, amely tisztán a multat tárja fel. A jövőt, ma egy fiatal 15 esztendc">6 cseh lány tárja 'fel a cigányoknak. Véletlenül bevetődtem a nagyidai nemzeti iskolába, ahol padokban _ ott ültek fegyelmezetten a fiatal cigány­lányok és fiúk és áhítattal hallgatták a fiatal tanítónőt, aki magvarázta ne­kik, hogy mit jelent számukra a Kohó­kombinát építése. A lányka ezeket mondotta: — A Kohó-kombinát felépítése azt jelenti, hogy olyan hatalmas üzem épül most itt, amely biztosítani fogja a környék valamennyi dolgozójának a megélhetését. A Kohó-kombinát azt jelenti, hogy ti is rendesen fogtok él­ni,.. épúgv, mint más dolgozó ..., azokat a 6zennye6 és piszkos viskó­kat a falu végén a Kohó-kombinát nem fogja tűrni, tje fogják azokat rombolni és helyébe rendes tiszta la­kásokat kaptok." Ezért fonto®, hogy szorgalmasan dn'gozwitok azon. hogy a Kohó-kombinát minél Hőbb felépül­jön, ezért fontos, hogv megtanuliátok frni. olvasni, fontos, hogy mosakod­jatok. mint más dolcozó emberek, ne­ho?v kinevessenek benneteket é* a gúny céltáblái legyetek, mert keve­sebbet tudtok másnál... Így a tanítónő... Az ískoJaterem­ben mély csönd, a tanítványok barna arcán a közöny és rakoncátlanság vo­násait. az akarat, a fegyelem, a gon­dolkozás telel váltják fel. A fiatal ta­nftónő most gyors mozdulatokkal le­törli a táblát és kezdi felrajzolni a betűket. Valaki ebben a pillanatban kopog az ajtón és ime. egy perc múlva belép egv tíz év körüli cigánygyerek .megrnoŕďottan, szépen megfésülve. 1 Egy ideig még ott áll az ajtó e'ött tétován, maid h'rtelen kissé me»hajt­"*ja a fejét. „Cseszt práei"-t köszön és füree. nesztelen, macskaléptekkel az e<?v ;k padba surran, helvef foglal, ki­simítja füzetét, ceruzshervét szakér­telemmel benválazza és telje* felké­s. zfjitré f T5 re1 fipyMi a tanítónőt. É6 figyelnek valamennyien, fekete szemük mintha kitágulna, a szétszó­ródott fénypontok egyetlen ragyo­gásba futnak Ö6sze és amikor a tanító­nő megkérdezi tőlük, hogy mit ábrá­zol a táblára rajzolt betű, az újonnan jött a legbuzgóbb ő az első. aki dia­dalittasan elkiáltja magát, mint egy felfedező aki célhoz ért, hogy „K". Nem mondja azt, hogy „Ká", hanem „k" és a többi, min* a kórus utana mondia „k". Az a betű. mintha na­gyon a mélyhői tört volna fel. mintha k:ssé terhes lenne olyan a mellékzem gé«e, mintha szabadulni akartak volna tőle. A magánhangzóknál azonban úgy /tetf-zík. mintha valamennyien énekel­lnének A betűkkel párhuzamosan ta­nulják a számtan írásjegyeit. A tanító­nő Pénzzel próbál ia szemléltetővé ten­ni a számtant, a kivonás és az ös«ze* adás műveleteit A Hi^nvgyerekeknek ehhez kitűnő érzékük van. A tanítónő például art kérdi, hogyha van Öt koronáink és abból kiadnak kettőt, mennyi marad. Erre habozás nélkül azt válaszolják, hogy három. Erre leírja az 5öf. kivonva a kettőt, majd utána az eredményt a 3-ast. A példát gyakran megismétli ve'fik és a gvorcfeIfogá«űak már kezdenek a számtanhoz konyítani. Ez a fiatal ta­nítónő aki önként magára vállalta ezt a munkát, nagyszerűen ért hozzájuk. Valamennyi cigánygyerek rendkívül ragaszkodik hozzá Tanítási módsrere még nem rendszere*;, tisztán az ösz­töneire bizza magát. Mindeneke'őtt mindent elkövet, hogy bizalmukat megnyerje. Igy például nem rest és megláto­gat]* a gyerekek szüleit a viskóikban, ahol. mí'után mindenikkel kezet fo­gott elkfT.d velük vitatkozni, nyíltan mindenről Magyaráz ée felvilágosít. Azt mondja nekik, hogy nem Ie?z ne­kik többé szükségük arra._ hogy lop­janak. mert népi demokráciánk min­dettk'nek biztosítja a megé'hefését. Csak dolgozni kell. Ha a mnltban lop­tak. c«?ltak és lusták vo'tak, cz ért­hető volt, mert munkaadóik is meg­lopták és meccsalfák őket. Ma azon­ban munkájukért épp olyan fizetést kapnak, mint minden más becsületes mun''r* És a cigán7ok bólogatnak, el­mondok horv btzonv pvakran kénv­te>nek v.iltak tvúkot. líbá< vaev ru­hát 'onni, ha nem volt miből vásárol­niok Persze van, aki ezt a magatar­tást megszokta Am a tanítónő nem elégszik meg csupán a szavakkal Vannak kitűnő, egészséges ötletei, bár nem olvasta Makarenkot. Megteszi például azt, hogy egyik tanítványának szórakozot­tan Odaad ia az erszényét és megkéri, hogy vásároljon neki . gyümölcsöt vagy cipőfűzőt. A cigánygyerek nagy sebbel-lobbal, boldogan rohan és vásá­rol... szemei ragyogóan csillognak, amikor átadja a vásárolt holmit meg az erzsényt,.. még liheg ... tétova mosolyán a várakozás nyomai felfe­dezhetők ... Varja, hogy a tanítónő megnézze az erszényét és utána szám­lálja a pénzét ,, de a tanítónő en­nek a várakozásnak nem tesz eleget, hanem egyszerűen zsebrevágia az er­szényt és udvapaean megköszöni a gyerek szolgálatait. A cigánygyerek arcán a megdöbbenést, szemérmes mosoly, majd háli váltja fel. Mindez percek alatt pereg le ... A tanítónő hangsúlyozza, hogy ed­dig még egyetlen fillérje sem hiány­zott. Továbbá azt is tapasztalta, hogy a cigányok nagyon örülnek, ha kezet fognak velük. Határozottan örülnek ennek. Van bennük jo adag önérzet. A tanítónő á'.lftását magam is igazol­hatom. Egyszer je'en voltam Nagy­idán egy üze-mi gyűlésen, ahol az üze­mi tanácsot kibővítették, akkor bi­zony a cigányok nem voltak restek és pontosan érdeklődtek, hogy kik azok a jelö'tek, akik az üzemi tanácsban képviselni fogják őket. Es Rudolf elvtársnak meg kellett magyarázni, hogy a jelölt hol dolgozik és a mun­kahelyén elért eredményekben milyen érdemei vannak. E jellemzések 6orán hallani lehetett, amint egy-egy cigány ilyeneket mondott: „Igen, az egy na­gyon becsületes elvtárs" — „igen ax lehet, az nagyon rendesen bánik ve­lünk". Előszeretettel használják ezt a szót, hogy „elvtárs". Ez a 6zó az egyenlőség fogalmát testesíti meg náluk. Ez a mérték-egység, amit min­den esetben alkalmaznak. Jelen vol­tam olyan esetnél is, amikor a cigá­nyoknak nézeteltérésük volt, a csoport­vezetővel, mert nem bánt velük ren­desen, emberhez illően. A sértett ci­gány önérzettel mondotta: „Azt hiszi ó, hogy még mindig úgy lehet visel­kedni, mrnt egy fasisztának, hát nem kérem, ma mindenk' elvtárs, mindenki egyenlő, aki dolgozik. Nincs iga­zam?... — kérdezte felhevülten. Általában a cigány rendkívül hálás, ha jó szót szólnak hozzá. Boldogan mindenre vállalkozik, csak adják ér­tésére, hogy tisztelik és megbecsülik a munkáját. A cigány ma ott tart, hogy maga sem hiszi még, hogy fel­sazbadult. Nem hiszi, mert hiszen vaj­mi keveset tett azért, hogy felszaba­duljon, ezért állandóan beszél róla és szereti ha felszabadulását mindenki megerősíti. Persze, nem mind egy­forma, van olyan is, aki hétfőn délben nagysietve hegedűvel a hóna alatt ro­han a munkába, persze az ünnepi ruha is rajta van. Hogy mit mond a mun­kahelyén, milyen érvekkel jön ... azt nem tudom... és bizonyáta egy ideig eltart még, amíg rávezetik a pontos kőtelességtetjesítésre. Van olyan ci­gány is, aki vérswmet kapott a sok keresettől és birtokot akar magának vásárolni. Ilyennel pár hónappal ez­előtt Szidnyiken találkoztam. Azt hi­szem, egy téglagyárban dolgozott. Havi keresete meghaladta a 8000 ko­ronát és vasárnap rongyos cipőben járt. Erre megkérdeztem tőle, ^ hogy miért nem vesz magának cipőt. _ A válasz erre az volt, hogy a pénz másra kell neki, Kiderült, hogy a felszabadu­lás óta már házat is épített magának Tómat ja környékén és most még szeretne magának a házhoz párholdas birtokot is vásárolni. Igy mond-a „birtokot" ... Persze, azonnal közöl­tem vele. hogy egy kicsit elkésett a birtokvásárlással és elégedjék meg a háziúr rangjával... sokkal helyeseb­ben teszi, ha cipőt vásárol macának, gyerekeinek pedig ruhát. Továbbá az is' helyes lenne, ha ú jságot olvasna ... Nagyidán is az a helyzet, hogy a tanulóknak füzetet és irónt az üzem vásárolt... De hetek kérdése, mihelyt rájönnek a tanulás ízére, — biztos, liogy anyagi áldozatra Í6 haj­landók lesznek. Szenvedélyesen vetik rá magukat a tanulásra. Az anyák apróságaikkal látogatják a tanórákat és amikor a kórus zengi a betűket, az apró lurkók is velük énekelnek. A fiatal tanulók valamennyien meg van­nak fésülve é6 többnyire egy-egy szál piros, fehér, vagy lila virággal fel­ezerelve érkeznek. Magatartásukban van valami ünnepi, a felszabadulás ün­nepét még csak illattal és színnel tud­ják kifejezni ezek a fiatalok, a szava­kat a szabadság éljenzéséhez most ta­A kerületi pártbizottságok ülései a pártmunka javítása legyében folytak le Bratislavában, Nyitrán és Eperjesen A napokban Szlovákiában a bra­tisiavai, nyitrai és eperjesi kerületi pártbizottságok üléseiben megtár­gyalták a Központi Bizottság leg­utóbbi határozatait, amelyek a párt­munka módszerére és a káderpoli­tika irányítására vonatkoztak. A bratisiavai kerületi pártbizottság a városi pártbizottsággal közös ülésen tárgyalt, amelyen Baát'ovansky elv­társ, a CsKP Központi Bizottságá­nak titkára is résztvett. Az elvtár­sak kritikailag értékelték, hogyan teljesítik az egyes járásokban a Központi Bizottság határozatait és hogyan készülnek fel a pártiskolá­zás harmadik évére. A vitában ösz­szesen 28 .elvtárs szólalt fel. Lelke­sen fogadták a CsKP Központi Bizottságának határozatait és főleg azt a tényt üdvözölték örömmel, hogy az egész pártmunka irányítá­sát közvetlenül a Párt elnöke, Kle­ment Gottwald elvtárs vette kezé­be. ' Az elvtársak rámutattak arra, hogy munkájukban milyen segítsé­get nyújtanak Gottwald elvtárs ta­nácsai és irányvonalai és lelkes jó­váhagyással nyugtázták az iparunk újjászervezéséről szóló rendeleteket. Bašťovansky elvtárs zárószavában örömét fejezte ki, hogy a Központi Bizottságnak tolmácsolhatja a bra­tisiavai kerület kommunistáinak lel­kes, egyöntetű hozzájárulását a CsKP Központi Bizottsága történel­mi határozataihoz. A kerületi és városi pártbizottság üléséről levelet küldtek Gottwald elvtársnak, amelyben többek között a következőket írják: „Mai közös ülésünkön nyilt kriti­kai szavaidnak fényénél alapos kri­tikát és önkritikát gyakoroltunk fő­leg a falvakon végzett eddigi mun­kánk fölött. A munka minden sza­kaszán következetesen fogunk har­colni a szervezési, káder- és tömeg­politikai munka minden hiányának megszüntetéséért. Jobban fogunk ta­nulni és meríteni a dicső SzK(b)P tapasztalataiból, amely szülőpár­tunknak fénylő példája és tanítója. Utasításaid értelmében megkezdjük az őszi munkák biztosítását, moz­gósítjuk az egész kerületi pártszer­vezetet és a Nemzeti Arcvonal min­den részét a rendszeres ellenőrzés és a személyi felelősség elveinek ér­vényesítésével." A nyitrai kerületi pártbizottság szintén megtartotta ülését, ahol Stencl elvtárs jelentése után 13 szó­nok szólalt fel. Knézl vezető titkár zárszavai után egyhangúlag hatá­rozatot fogadtak el, amelyben Gott­wald elvtársnak személyes köszö­netet mondanak azért, hogy mint mindig, úgy most is, időben figyel­meztette a Pártot hibáira és meg­mutatta a helyes utat, hogyan fej­lesszük ki a pártmunka bolsevik módszereit. A kerületi pártbizottság javítja munkáját, hogy sokkal komolyab­ban és gondosabban vizsgálja meg végrehajtó szerveinek működését, ami a Párt vezető szerepének érvé­nyesítését illeti a pártmunka mód­szereit illetően az egyes járási tit­kárságokon és alapszervezetekben. A pártbizottság elnöksége gondos­kodni fog arról, hogy minden szer­vezetben betartsák a pártonbelüli demokrácia elvét és hogy a Párt választott szervei döntsenek a Párt politikai kérdéseiről. Az eperjesi kerületi pártbizottság ülésén népes vita fejlődött ki. A ve­zető titkár zárszavai után a mun­ka itt is megjavul és az elvtársak nagyobb figyelmet fognak szentelni a tömegpolitikai munkának és a bol­sevik káderek nevelésének. Az eper­jesi ülés ugyancsak levelet küldött Gottwald elvtársnak, amelyben biz­tosította őt arról, hogy Tvtasításai szellemében fogják teljesíteni a reá­juk háruló feladatokat. Hivatalos jelentés amerikai ügynökök által vezetett terrorbandának a Cheb-Así gyorsvonat elleni támadásáról és csehszlovák állampolgárok elhurcolásáról Szeptember 11-én egy amerikai ügynök által szervezett, vezetett, pénzelt és felfegyverzett terrorcsopo rt hatalmába kerítette a Cheb és A é közötti gyorsvonatot. A vonat személyzetét és az utasokat fegyverrel a kezükben kényszerítették arra, hogy ne akadályozzák meg a vonat átha­ladását a Cösehszlovák államhatárokon. A mozdoyiy fűtőjét agyonlövéssel való fenyegetödzéssel kényszeritették arra, hogy a gép padlójára feküdjön és a határőrséget ne figyelmeztesse. A határ másik oldalán a vonatot várták, az amerikai CIC szervezet ügynökei, akik üdvözölték a terroris­tákat. Selba Nyugatnémet határállo­máson a vonatot erősen felfegyverzet amerikai osztagok várták, amelyek a vonatot körülzárták és az utasokat rájukirányzott nehéz géppuskákkal fenyegették. Megtiltották, hogy az utasok a vagónokból kilépjenek és az amerikai hivatal uniformisos és civil szervei állandó nyomást gyako­roltak az utasokra abban az irány­ban, hogy ne . térjenek vissza Cseh­szlovákiába. Azonban a csehszlovák állampolgárok közül egy sem hagyta magát erre rábeszélni és büszkén el­utasították az első napon az ameri­kaiak ételét. Amikor az első két napi fenyegetődzések nem használtak, a csehszlovák állampolgárokat teher­autókra rakták és a gráfenworti ka­tonai táborba vitték, ahol teljesen berendesettlen fabarakokkban dug­ták őket: Itt folytatták azt, amit Selbán el­kezdtek. Egyiket a másik után hallgat ták ki, amerikai cigarettákkal kínál­gatták őket és tudtukra adták, hogy amennyiben Nyugat-Németországban maradnak, jó állást kapnak. Polgá­raink azonban visszautasították az amerikaiak ajánlatait és megmond­ták nekik a szemükbe, hogy Selbá­ban látták milyen életszínvonalat ad­tak a német dolgozóknak, és ebből ök sem kérnek. Polgárainkkal együtt a határőrség egy tagja is hősiesen viselkedett, aki levetette egyenruha kabátját, odaadta egy teljesen isme­retlen assszonynak, aki elrejtette. A kihallgatás alatt sem az utasok, sem ő nem árulták el, hogy a biztonsági alakulat egy tagja van közöttük. Az amerikai hivatalok módszereit legjobban megvilágítja az a tény hogy »a rábeszélésnél* főleg a kisko­Ünnepélyesen üzembe helyezték az Orava adóállomást Vasárnap új rádióállomást helyez­tek üzembe és pedig az Orava adó­állomást. Ez alkalommol a rádió or­szágos igazgatója beszédében hang­súlyozta, hogy 1938-al szemben ma 700%-kai magasabb teljesítményt nyújtanak adóállomásaink és az ötéves terv végéig adóállomásaink száma és teljesítménye a mai állapothoz viszo­nyítva megkétszereződik. A háború előtt Szlovákiában 140000 rádióhall­gató volt. Ma 360.000 van. Az új adóállomás Szlovákia nagy­méretű iparosítása keretében kezdi meg működését és jelentősen hozzá­járul e fontos nevelési eszköz mun­kájának megjavításához. Kassán megnyitották a Szovjet Könyv csarnokát Szombaton a Szovjetbarátok Szö­vetségének kassai kerületi nyári ün­nepségeinek előestéién a Lenin-úton Kassán megnyitották a Szovjet Könyv kiállítását és elárusítóhelyét. A kiállí­tás ünnepélyes megnyitása a kassal dolgozók hatalmas manifesztációjává vált. Csehszlovákia és a Szovjetunió nemzetei közötti örök barátság szel­lemében. Az ünnepségen résztvett I Misin elvtárs, a prágai szovjet nagy­követség képviselője is. Dénes elvtárs­nő, a Szovjetbarátok Szövetségének kerületi elnöknőie beszédében hangsú­lyozta, hogy a Szovjet Könyv új csar­noka Kassán a csehszlovák-szovjet barátság elmélyítését szolgálja és ki­terjeszti a szovjet irodalom olvasását Kelet Szlovákia lakossága között. rúakra összpontosították figyelmü­ket. A Csehszlovák Kormány megtette a szükséges lépéseket polgárai érde­keinek védelmére. Bizottságot küldött Nyugat-Németországba, amelyet azonban nem engedtek a Csehszlovák állampolgárokhoz. A diplomáciai kül­döttség a CIC fegyveres ügynökeinek örizete alatt volt és az amerikai hi­vatalnok kijelentette,, hogy nincs ide­je tárgyalásra, mert teniszezni megy. München előtt úti rendőrség és fegy­veres üynökök tartóztatták fel őket, majd néhányórás kihallgatásnak ve­tették őket alá, és aztán kiutasítot­ták őket Nyugat-Némeországból. A csehszlovák állampolgárok és a gyorsvonat elrablása tipikus gang­szter módszer. A csehszlovák állam­polgárok, közöttük németek is hatá­rozott állásfoglalásukkal az ameri­kaiakkal és az áruló emgiránsokkal szemben kikényszerítették a hazájuk­ba való visszatérést és így megfelelő választ adtak azoknak az ellenségek­nek és uszítóknak, akik megkísérelik szocialista országépítésünk megaka­dályozását. •»» A visszatért csehszlovák állampol­gárok megérkezésük után levelet küldtek Klement Gottwald elvtárs­nak,, amelyben többek között a kö­vetkezőket írják: „Azalatt a néhány nap alatt, amit az amerikai zónában fogságban töl­töttünk, megismertük milyen az amerikai szabadság. Megismertük igazi arcukat és azt, hogy mennyire gyűlölnek minden ha­ladót. Meg akarták vásárolni bennün­ket, paradicsomot ígérgettek nekünk, de mi láttuk saját szemünkkel, hogy milyen nyomorúságosan él a német lakosság. Az amerikaiak igazi arca a béke ellenségeinek arca, akik tö­megesen gyilkolják Korea békeszere­tő lakosságát és akik Nyugat-Né­metországból gyarmatot csinálnak. Elátkozzuk azokat a z egyéneket, akik elhurcolásunkat megszervezték, egész népünk megvetése sújtja őket. Azért tértünk vissza, mert szeretjük ezt az országot, szeretjük Önt, aki bennünket egész népünk boldog jövő­je felé vezet, a béke legnagyobb őrzőjének, a hatalmas Szovjetuniónak és a nagy Sztálinnak oldalán.« nulják. A fiatal tanítónő ebben az igyekezetükben dicséretreméltóan tá­mogatja őket. A 15 esztendős, rendkívül rokon­szenves tanítónőt Bureik Helenának hívják. Apja. anyja itt dolgozik a Kohó-kombináton, fivére ugyancsak idejött a szünidőre, mint brigádos dolgozni. Arra a kérdésre, hogy ki vezette őt a cigányok nyomára és mi késztette őt arra, hogy velük foglal­kozzék, azt válaszolta, hogy Klikár Hanna, egy Prága-környéki tanítónő, aki egyheti brigádmunkára érkezett ide. Amikor Hanna meglátta a cigá­nyokat, azonnal hozzáfogott vérbeli tanítónőhöz .méltóan, hogy megszer­vezze az iskolát. Hanna nem ismert fáradságot, tárgyalásokba bocsátko­zott az üzemmel, majd a nagyidai ta­nítókkal beszélt, végül viskóból vis­kóba járt, hogy a cigányokkal meg­beszélje a tanulás lehetőségeit és fel­tételeit. — Mivel én mindenütt vele jártam, — mondja Heléna — láttam a helyze­tüket és láttam azt js, hogy őszinte vágy él bennük, hogy emberhez mél­tóan éljenek, mert epúgy kívánják élvezni felszabadulásunkat, mint mi mindannyian, akik hozzájárulunk a szocializmus "építéséhez, elhatároztam, hogv barátnőm, Hanna munkáját foly­tatni fogom. Én Hannával együtt lak­tam é6 ha megérkeztünk haza az ilyen körútakról, akkor sokat tárgyaltunk arról, hogy miként lehetne rajtuk a legeredményesebben segíteni. Ez a tervezgetés bírt arra, hogy folytassam munkáját. Ebben a szándékában mind az üzem. mind a nagyidai Nemzeti Tanács hathatósan támogat. Még azt szeretném megemlíteni, — mondja mosolyogva Heléna — hogy amikor az első nap szét akartam kőztük osztani a füzeteket, kiderült, hogy nincs elegendő füzetem és ceru­zám, bert hisz a tanítványok naponta szaporodnak. Erre nem tehettem egye­bet, mint hogy odaadtam a felügyelő­nek, aki meg van bízva a rend fenn­tartásával, hogv ossza szét igazságo­san köztük. Erre ő szétosztotta köz­tük és másnap, amikor a tanórán visz­szahozták a füzeteket, valamennyi tele volt írva. Kiderült, hogv nemcsak a fiatal tanítványok végezték el a fel­adatokat, hanem az öregek, a szüleik » vettek maguknak annyi fáradsá­got. hogy gyermekeik leckéjét elvé­gezzék. Szabó Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom