Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-10 / 186. szám, péntek

FRANTIŠEK NÍCSASZEK t =^fjÍtíňt — fORDITOTTA s P.SlliCt BELA Fordította: P. Szűcs Béla „Mi szívünkben hordjuk az egész világot és a magunk vezéreszméje szerint lialadunk. Olyan eszme szerint, amely arra tanít, hogy kell megoldani az emberiség nagy kérdéseit. Ho^y el kell távolítani az éhséget és nyomort, a könnyeket" és kétségbeesést. Hogy a nap mindenki számára egyformán síit, hogy mindönkinek egyforma joga van a boldogságra. O.yan eszmét követünk, amely arra tanít, hogy könyörtelenül és minden eszközzel harcoljunk a rosp-z ellen. És teljesítjük kötelességünket. Erre kötelez egész életünk. Mi felesküdtünk, hogy megsemmisítjük azt a társadalmi rendszert, amelyik nyomorba taszította az emberiséget, amolyik a földből, aliol napfény ragyog, poklot csinált. És mi győzünk." i Klement Gottwald, a Sakratus c. folyóiratból 1923, 26—27. oldal. A hanai szülőháztól a bécsi asztalossnűhelyig 1896-1914 A Hana-sikságot már régen gazdagnak és áldottnak mondják. De a múltban csak félig volt ez igaz. Igaz, hogy a Hana fekete földje termékeny és azok jól is éltek, akiknek volt belőle elég. De nemcsak nagygazdák éltek itt, akiknek hatalmas tábla földjeik voltak, hanem szegény parasztok is, akiknek kis házukon és kevéske földjükön kívül semmijük sem volt, akiknek nyomorúságos megélhetésükért és az adókra rergeteget kellett dolgozni. E földhözragadt hanai parasztok között született 1896. nov. 23-án Dedicin faluban Klement Gottwald, 'á hazánkban később legyőzte a szegénységet és a kizsákmányolást. Nem ünnepelték, mikor megszületett, ajándékot sem vittek bölcsőjéhez és nevet is egyszerűt kapott, miv»l a naptár szerint aznap Klemennt volt, így nevezték el őt is. Anyjának, ki egész nap a mezőn dolgozott, nagy gondot jelentett az újszülött. Ezért az egyéves Klementet a közeli városban, Viskovon lakó rokonainak, Bezszlezenék-nek gondjaira bízza Klement itt él 9 éves koráig és elvégez három osztályt. Viskován a nyájas öreg cipésznél eltöltött évekre köztársasági elnökünk szívesen emlékezik vissza és úgy emlegeti, mint ifjúságának legszebb, legörömtelibb éveit. De a boldog ifjúkor ebben az időben a szegény embereknél nagyon gyorsan végétért. Klementnél kilenc éves korában fejeződik be, mikor száilei Heroltitzbe magukhoz veszik. Otthon testvérei megszaporodtak. Gondoskodni róluk, a mezeti munkáról és a háztartásról is egyre nehezebb lett. A kis Klementnek férfimunkát kellett végeznie és így saját bőrén érezte a szegény parasztok nyomorúságos életének minden nehézségét. Mikor a morva városkákban, vagy Szlovákiában dolgozik, akkor is közel áll a faluhoz. Helyesen látja Rudolf Slánsky: „Nagyon jól ismeri saját tapasztalataiból a nehéz paraszti munkát, ismeri falvainkat és azok problémáit. Ezért van az, hogyha Gottwald elvtárs beszél a parasztokhoz, azok ügy érzik, mintha közülük beszélne egy."* A továbbtanulásról persze szó sem lehetett, de a fürge, szikrázószemü fiú a hosticei kétíves iskolán a legjobb tanulók közé tartozott. Egyetlen öröme a könyv és azok a percek, mikor olvashat. A ré gi kalendáriummal, vagy az iskolából kölcsönvett könyvvel elhúzódik a mezőre, vagy a padlásra olvasni. A kis KISment megvívja első belső harcát, amire még most is emlékszik. Mikor tehenet legeltetett a réten, mikor görnyedve burgonyát szed, mikor az ólat takarítja, állandóan kínozza a kérdés: Miért olyan nehéz, örömtelen az ő és sok más ember élete, míg mások bőségben él*nek? Hol van itt az isteni igazságosság ? Ujabb nagy változás áll be Klement életében 12 éves korában. Anyja asztalos inasnek adja Bécsbe, Krusin mester asztalosmühelyébe. Igy kerül az Osztrák-Magyar Monarchia, fővárosába, ahol különös élességgel bontakoznak lti a gazdagok, az előkelő császári udvar, a bécsi bur*) R. Slánsky: Gottvvald elvtárs nag^ müvéről és életéről. Svoboda, Praha 1945, 37. oldal. zsoázia és a dolgozó, nyomorgó munkások közötti ellentétek. Abba a városba kerül, amelyik a cseh nép számára a nemzeti elnyomást jelentette, ahol állandóan szították az ellenséges hangulatot a jelentősszámú cseh kisebbség ellen, akiknek túlnyomó része szegény volt. És Klement nemsokára saját magán is tapasztalhatta az igazságtalanságot, amelyet a cseh nemzettel szemben elkövettek. Maga beszéli el ezt a történetet, ami a német iskolában történt vele: „Megkaptam a magamét azért, mert cseh voltam és hozzá még németül sem tudtam. Egyszer, mikor felszólított a tanító és én nem a legjobb németséggel feleltem, a többiek kinevettek a tanítóval együtt. Az, hogy kinevetett a tanító is (mert a többiekkel » tanítás után ököllel is elintézhettem volna), annyira feldühösített, hogy megfogadtam, év végéig németül egy szót sem vesznek ki belőlem az iskolá- i ban. Sokat gondolkodtam, hogy betarthatom-e ezt a fogadalmat és úgy határoztam, történjék bármi, nem engedek belőle. Be is tartottam. Év végi bizonyítványomban ugyan nyoma maradt, de tekintélyem iskolatársaim és a tanító előtt megnőtt és önbizalmam is fokozódott." Kétségtelen, hogy a bécsi tapasztalatok Klementben mély nyomokat hagytak. Ez a magyarázata annak ls, hogy Gottwald miért értette meg mindig a cseh nép nemzeti érzéseit és gondolkodásmódját, miért látta helyesen a osehek hősi küzdelmét a német behatolással szemben és miért tanúsított mindig megértést a szlovákok és más népek nemzeti érdekei iránt. Munka közben Klement megpróbálja az akkori inasélet minden nehézségét. Kijön az iskolából és dolgoznia kell este nyolcig, sokszor tízig is. Csütörtökön és pénteken a műhelyben úgynevezett „Durchmars" van ós ilyenkor reggel kettőig—háromig kell dolgozni. A kis Klement fel. nőtt módra végzi a munkát, pedig a munkapadot még csak kis székről éri fel. Ifjúságára visszaemlékezve, köztársasági elnökünk 1947ben a tanulóifjúsághoz beszélve ezt mondotta: „Hogy milyen volt akkor az inas élete, legjobban röviden, de találóan az a közmondás fejezi ki, hogy: inaskodás — kínlódás. Saját bőrömön tapasztaltam ezt, mikor asztalosnak tanultam és mondhatom valóban így volt." A töprengő fiú persze nem hordja türelmesen a gyenge vállára nehezedd terheket. Választ keres a benne felvetődő kérdésekre. A megoldást főleg a könyvekben keresi. Olvasás-szenvedélye, amelyik már gyermekkorában mutatkozott nála, most új lánggal tör fel benne. Nagyon sokat olvas. Szórakoztató könyveket, művelődését segítő irodalmat és mindent, ami a kezébe kerül. Különösen megszerette azokat a cseh irókat, akikről akkor az olvasó, könyveket elnevezték. Jiráseket, Havlieseket, Vrhlickyt és Machart. Legkedvesebb írója Jirásek volt. A Jirásekünnepélyes megkezdésekor 1948-ban a Jirásek-bizottság képviselőinek ezeket mondotta: „A legnagyobb erőt ifjúkoromban az osztrákosítás és a klerikalizmus elleni harcban. Jirásek műveiből merítettem." Mennyi fáradságba került, mégcsak könyvből is, az új világ megismerése! Csak este tudott olvasni, de akkor sem engedték világítani. Ezért este tíz óra után a ház előtt az utcai lámpa alatt olvasgatott, míg a kapus be nem csukta a kaput. Utána pedig az ágyban gyertyafény mellett folytatta. Filléreit gyertyára rakta össze. Munka közben is olvasott. Be-be osont a kamrácskába, ahol eldugta a könyvet. Ma nevetve beszéli el, hogy a mester egyszer úgy figyelmeztette, hogy a felső ablakból egy vödör vízzel leöntötte. De sokkai rosszabb volt, mikor a mester megtalálta az e'dugott könyvet, mert elégette és Klementnek megtakarított pénzéhez kellett nyúlnia. De a fiú nem állt meg a könyveknél és a töprengésnél. Fürge és szilárd jelleme tetteket követel. Ezért 1912-ben a 16 éves Klement belépett a „Csehszlovák Szociáldemokrata Ifjúság Szövetségébe" és a "Munkás Tornaegyletbe." Elhatározza, hogy tagja lesz annak a hatalmas munkáshadseregnek, amely minden dolgozó jobb holnapjáért harcol. Bedrich Csepelka, aki szintén asztalossegédként kezdte, később a Bécsben megjelenő ,.Munkáslap"-nak volt a szerkesztője, így emlékezik viasza a szervezeti életre (amelyből ö is aktívan kivette részét) és magára Klementre: „A cseh tanoncifjúság helyzete vigasztalan volt. Hosszú munkaidő, a mester és a segédek sértegetése volt a fiúk része. Ehhez járult még az idegen környezet, a nyelv nemismerése és a német ifjúság .gúnyolódása is. Nem lehet csodálkozni tehát azon, hogy a fiúk olyan szervezetet kerestek, ahol elbeszélgethettek egymással, ahol helyzetük, sorsuk megjavításáról esett szó. Szervezetünk egy emeletes épületben, a Komensky-iskolában volt elhelyezve, ahol betiltották a tanítást. A gyűlések vasárnap délutánonként voltak. Előadásokat, vitaestéket, beszélgetéseket rendeztek az ifjúságnak, ahol népmozgalmi dalokat énekeltek és verseket szavaltak a fiatalok. Szép könytár is volt ott, gondosan válogatott szocialista könyvekkel, brosúrákkal és újságokkal. (Folytatása következik.)