Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-29 / 202. szám, szerda

1951 ansniRzfiTR 29 UJSZ0 7 £#iítt% emiwrefe A CsKP Központi Bizottsága februári ülésén határo­zatot hozott, hogy Kelet-Szlovákiában felépül Európa egyik legnagyobb kohászati üzeme. Mellette pedig egy új szocialista város az üzem munkásai részére. Nem véletlen, hogy éppen Kelet-Szlovákiában kezde­nek ilyen nagyarányú építkezéshez, amilyenről azelőtt még álmodni sem lehetett. Mindnyájan tudjuk, hogy Szlovákia nagyméretű iparosítása az ötéves terv leg­fontosabb feladatai közé tartozik. Az elmúlt kapitalista rendszernek érdeke volt, hogy a nemzetiségi vidékek ipar nélkül maradjanak.Az itteni lakosság életszínvona­lának állandó csökkentésére törekedtek, mert így min­dig hatalmas munkanélküli tömegek, úgynevezett tarta­lékok álltak rendelkezésükre, akiket az Iparvidékek szervezett munkásai ellen bármikor felhasználhattak. Nem törődtek a nyomorgó családokkal, sem azzal a sok ezer szerencsétlennel, akik a kenyér utáni hajszá­ban kénytelenek voltak kivándorolni. A Bodva völgyén még ma is sok olyan család él, amely idegenbe kerijlt hozzátartozóikról semmi hírt nem hall. A Kohászati Kombinát építésével kezdetét vette a nemzetiségi vidékek gazdasági életének megalapozása. A sztálini nemzetiségi politika szellemében nemcsak kulturális téren emeljük a nemzetiségi vidékek lakosai­nak életszínvonalát, hanem szilárd gazdasági alapokat is adunk hozzá. A BODVA VÖLGYEBEN EZIDEIG EGYETLEN ÜZEM SEM MŰKÖDÖTT A lakósok nagyrésze földműveléssel foglalkozott, vagy cselédnek állott he a gazdagabbakhoz. Ügy szokták meg, hogy a család minden tagja a földeken dolgozzék, bár sok helyen feleannyi munkaerő is elvégezhette vol­na azt a munkát. De a közelben nem működött üzem, ahol a fölösleges munkaerők elhelyezkedhettek volna. Aki meg tudott élni idehaza szegényesen, az itthon maradt, aki pedig nem, az a nyakába vette a világot. A HUKO körüli falvak lakósal ma még nem értik meg teljesen, milyen forradalmi változást jelent életük­ben a Kohászati Kombinát építése. A szocialista mező­gazdálkodás terjedésével és a mezőgazdasági munkák nagyarányú gépesítésével egyre töfTb munkaerő szaba­dul fel a falun. A HITKON mindenki részére van és lesz munka. A fiatal paraszt fiúkat az üzemi iskolákban szakmunkásokká képezik ki. Keresetükkel pedig csa­ládtagjaik életszínvonalát nagyban emelhetik. Már most nagyon sokan dolgoznak a közeli falvakból a HUKO-n és a többlek érdeklődése is oly nagy, hogy számuk a cséplési munkák elvégzése után megsokszo­rozódik. A legtöbb faluban ma még csak annyit tudnak az egész építkezésről, hogy valami gyár épül. Igy FELSÖLANC KISKÖZSÉGBEN A FIATAL CSISZ TAGOK szemmellátható érdeklődéssel hallgatták meg a HUKO építésének körülményeiről szóló előadást és annak óriá­si jelentőségéről sokat beszélgettek. Nem, ezt ők eddig nem is sejtették. És a felsölánci fiatalok lelkesen tet­tek ígéretet, hogy a gyűlésen hallottakat terjeszteni fogják és azon lesznek, hogy minél több munkás je­lentkezzék Felsőláncról. Az építkezés vezetősége lehetőség szerint mindent elkövet, hogy a munkások számára jó elhelyezkedést btetosítson. A szovjet tapasztalatok szerint épült ké­nyelmes, központi fűtésre berendezett barakkokban in­gyenes szállást kapnak. Rendszeresített üzemi autóbusz­járatok könnyítik meg a közlekedést. Gondoskodnak a munkások kultúrális szórakozásáról ls. Mozigépet sze­reztek be, amivel a tágas ebédlőben esténkint szóra­koztató előadásokat tartanak. A mult héten a Kriváň cirkusz artistáinak nagysikerű előadásában gyönyör­ködhetek a munkások. Zene, táncmulatság gyakran hétközben ís van. A buzinkai fiatalok még ma ls sze­retettel emlegetik a nemrég eltávozott kultűrbrlgád tagjait. Amellett, hogy az építésnél kiváló munkát végeztek, esténkint kitűnő előadásokat tartottak és nagyon megkedveltették magukat a munkásokkal. A szálláskörlet barakkjait ÉRSEKÜJVÁRKÖRNYflKI ÁCSOK KÉSZÍTIK Itt van Pócs Jenő az apjával, Andrással, Polák András, Mihalik Lajos és Lacko András. 260 százalékos napi teljesítménnyel dolgoznak. Mikor Brünnből idekerültek, még csak két barakképület volt készen. Azóta már a barakkok hosszú sora emelkedik, munkájuk nyomán. A kora reggeli órákban most ls egy Ilyen épület össze­állításán dolgoznak. Szaporán szögezik egymáshoz az alkatrészeket. Érdeklődöm, mennyi idő alatt készítenek el egyet. Pócs Jenő válaszol: — Egy hét alatt nyolcan teljesen elkészítjük a több, mint 12 méter széles és 42 méter hosszú épületet. Igaz, hogy naponta 11 órát dolgozunk és dolgozunk szomba­ton délután is. Pedig Ilyenkor már minden munkahe­lyen szünetel a munka s csak a mi kopácsolásunk töri meg az általános csendet. A keresetről Pócs Jenő ennyit mond: — Átlagos órabérünk a 40 koronát mindig túlhalad­ja. Havonta szép összegeket vihetünk családunknak haza. De becsületesen meg is dolgozunk érte. Búcsú­zásnál még megjegyezte, hogy előző munkahelyük Brünn közelebb volt lakosukhoz, de mint öntudatos dolgozók nem akartak kimaradni ebből a fontos épitke­zésből. Eljöttek velünk cseh nemzetiségű pallérjaink is, — mondja, — akikkel Brünnben együtt dolgoztunk. Itt van Pokorný építész, Jerabek és Penyaz mesterek. Eljöttek, hogy szaktudásukkal segítségeinkre legyenek. Azt szeretnénk még, s Pokorný építész is szeretné, ha Majoros Ede csoportja, amellyel Brünnben olyan szép sikereket értünk el, s amelynek tagjai szintén Érsek­újvár környékéről valók, Itt dolgoznának velünk a ko­hászati kombinát építésén. Általában az ácsok minden munkahelyen jó példával járnak elől. A nagy átrakodóállomás építésén dolgozó ácscsoportok voltak az építkezés első szocialista mun­kaversenyének kezdeményezői, hogy biztosítsák a mun­kafolyamatok határidőre való teljesítését. Travnicsek elvtárs külön felhívta a figyelmet Szabó József csoportjára, amely csoport tagjai kitűnő munká­jukkal kimagasló eredményeket értek el. SZABÓ JÓZEF ÁCSCSOPORTJA másfél hónappal ezelőtt Jött a HUKO-ra. Azelőtt egy üzemnél dolgoztak. Mikor hozzájuk mentem a csoport­vezető éppen magyarázta munkatársainak a munka tervét. Az ácsok: Hajdú János, Halász Sándor, Veres Mihály, Szamec József, Szabó István és Tóth István érdeklődve hajolnak a kis asztalka fölé, amelyen a tervrajz feküdt és figyelmesen hallgatják a magyará­zatot. Kötelezettségvállalásuk részleteit beszélik meg aprólékosan. Érdeklődöm tőlük, hogy megy a munka. — Ilyen emberekkel öröm együtt dolgozni, — mond­ja Szabó, — és elégedetten néz körül a serényen dol­gozó ácsokon. Mindnyájan kitűnő szakmunkások. Már az első két hét alatt elérték azt, hogy ha nem ls sokkal, de valamivel többet kerestünk, mint a többi csoportok tagjai. Mi nem vesztegetünk el hiába egyetlen percet sem a munkaidőből és mindig arra törekszünk, hogy kiváló eredményeket érjünk el. Most kötelezettséget vállaltunk, hogy szeptember 10-től 29-ig befejezzük a betongyártóüzemben a durva ácsmunkákat. Versenyre hívtuk ki a kőműveseket, hogy 10-ig okvetlenül fejezzék be a kőművesmunkákat. De mi ezenfelül elhatároztuk, hogy az említett idő alatt hozzáfogunk a betonraktár ácsmunkáihoz is. Nagyrészt gépekkel dolgozunk. Igy kevesebb testi erőkifejtést igényel munkánk. Csak a gépek kezelése követel nagy óvatosságot és szaktudást. A fizetéssel meg vannak elégedve mindnyájan. Van olyan munka, amelynél kevesebbet keresünk, — mond­ják, — de más jobban fizetett munkával ezt mindig ki­pótoljuk. Megkérdem •Szabótól, miért jöttek el előző munkahe­lyükről. Szinte csodálkozva néz rám, mintha ezt kérdés nélkül is tudnom kellene. — Én idevaló vagyok, — mondja kis idő múlva, — s most érzem igazán, hogy magamnak dolgozom. Én legjobban tudom, MI VOLT ITT EZELŐTT ÉS MILYEN RAGYOGÖ JÖVŐT hoz számunkra a Kohászati Kombinát felépítése. Azért Jöttünk ide dolgozni, hogy a bodvavölgyieknek mindig legyen munkájuk a lakóhelyükhöz közel és ne kelljen a kenyér után a nagyvilágban kóborolniok. A betongyár építésén a kőművesek Csanádi pallér vezetésével dolgoznak. Sok kezdeti nehézséggel kell megküzdeniük. A gyakori esőzések, a na gy sár erősen hátráltatják a munkát. Emiatt sok a távolmaradás Is. Ha sár van, akkor a fuvarosok sem jönnek dolgozni, pedig nélkülük nagyon nehéz az anyagot előkészíteni. Azonban napról napra javul a munka megszervezése, mondja Csanádi mester. Az ácsok is segítenek nekünk. Deszkajárdát fektettek le a falak mellé. Igy sokkal könyebben mozoghatunk és könnyebb lesz az anyagot előkészíteni. Legjobb teljesítménnyel dolgoznak itt Lapár, Sánta és Svarc kőművesek. Szorgalmasan és nagyon használ­hatóan dolgoznak a kisegítésre beosztott lányok ls, kö­zöttük Kasai Irénke és Lőrincz Annuska. Apró ládák­ban hordják szét a maltert a kőműveseknek a munka­helyre. Nagyon szép példát mutat Kamlensrky József kő­műves. Betegsége ellenére önként eljött dolgozni a HUKO-ra, pedig megélhetése e nélkül is biztosítva volt. — Miért jött dolgozni? — kérdeztem tőle? — Azért, — feleli, — hogy példát mutassak a töb­bleknek, az egészségeseknek, hogy egyestilt erővel épít­sük fel a Kohászati Kombinátot. Kamenszky József nagyon szorgalmasam dolgozik, Soha nem hiányzik a munkából. Tudja, hogy mindnyá­junk jobb jövőjéért dolgozik. Csanádi elvtárs bízik abban, hogy Travnicsek Aes csoportjainak versenyfelhívását teljesíteni fogják és SZEPTEMBER 10-ig ELVÉGZIK A BETONGYÁRTÖ ÜZEMEN az összes kőműves munkákat, annál inkább, mert új erőket kapnak és nagyobb lendülettel folyhat a munka. — Milyen csendes volt ee a vidék egy fél évvel ez­előtt, — mondja egy falusi asszonyka az állomáson. A csendet csak a kakasok kukorékolása, vagy a libák gágogása törte meg. Az úton csak néha porzott el egy-egy parasztszekér. Most pedig állandó mótorzúgás tölti be a levegőt, az országfúton pedig a teherautók szünet nélkül hordják az építkezéshez az anyagot. Az állomáson vagonokat raknak ki szorgalmas munkáskezek percnyi szünet nél­kül. Kis mozgó daru emeli ki könnyedén a nehéz gépal­katrészeket a vagonokból. Naponta újabb gépek érkez­nek. Szovjet és hazai munkások küldik Ide munkájuk gyümölcsét, hogy megkönnyítsék és meggyorsítsák munkánkat. Az ember álmélkodva néz a hatalmas gépekre és csodálatos teljesítményükre. Egy-egy ilyen gépóriás sokszáz ember nehéz munkáját végzi el pehelykönnyű­séggel. Hogyan köszönhetjük meg a szovjet sztahano­vistáknak és hazai élmunkásainknak, hogy elkészítették számunkra ezeket a gépeket. Ügy, hogy megtanuljuk tökéletes kezelésüket, vigyázunk rájuk és a lehető leg­jobban kihasználjuk őket. Gál László Egy daru története Több száz kilométerre a szlovákiai Kohászati Kombinát építésétől a cseh­országi Hradec Královéban lévő Sko­da-üzem elvtársai egv L/22,85 típusú darút készítenek a HUKO számára. A hradeci Skoda-üzem szirénája a reggeli szünetet, jelzi. A munkások csoportokban mennek ki a műhelyből a napra. Hétfő van. Az üzem konyhá­ban gyülekezik a hídkonstrukcióe mű­hely CsISz-csoporlja. Az elvtársak arról beszélgetnek, hogy hogyan segítnetnék legjobban a HUKO kiépítését Merunka elvtárs, röviden, de velősen beszél. A szünet rövid és még sokat kell megbeszélni. Üzemük a Kohászati Kombináttól megrendelést kapott egy L/22,85 tí­pusú hid-darúra. Merunka edvtárs be­szédében kiemeli, hogy milyen nagy jelentőséggel bír a Keletszlovákiai Kohászati-üzem kiépítése. — . .. éven­te 1 millió tonna vasat fog kitermelni, ez annyit jelent, hogy az Egységes Földműves Szövetkezeteink több eaer traktorral és más mezőgazdasági gé­pekkel többet kapnak, üzemeinkbe új esztergályozó, maró és más gépek ezrei kerülnek, melyek segítségével többet fogunk termelni és jelentősen növekedni fog dolgozóink életszínvo­nala. Merunka elvtáre továbbá arról be­szélt, hogy abban az esetben, ha a darút normális munkamenetben fogják gyártani, csak november l-re, esetleg még annál is későbbre tudják össze­állítani. Javaslatot tett, hogy vállalja­nak kötelezettséget, hogy a darút ha­táridő előtt elkészítik. A titkár elvtárs befejezte beszámoz lóját. Az elvtársakra néz. Fischer, Liska, Hanka, Potocska és Baresová munkatársaira és a többiekre, akikhez mindig bizalommal fordulhat. Nem csalatkozik bennük most 6em. Meg­értik a HUKO kiépítésének fontossá­gát. A megjelentek élénk vitába bocsát­koznak. Mennyi idő alatt tudnák válla­lásukat teljesíteni? Az étterem egyik sarkából egy ké­telkedő hang szólalt fed: — Ha egye­dül fogjuk végezni, akkor három hó­napnál előbb nem készülünk el... Az ifjúmunkások számolnak ma­gukban. Három hónap. Szeptember, október, november. Ez még egy hó­nappal később lenne, mint az üzem megállapítja. Az ilyen segítségért a HUKO-tól nem kapnának köszönetet. — Én úgy gondolom, elvtársak, — mondja Merunka elvtárs, — hogy «zt egy hónap alatt elvégezhetnénk. — Én egyeitértek ezzel! — ugrik fel helyéről Fi6cher elvtárs. — Elv­társak, megcsináljuk ezt! — De hogyan? — teszi fel a kér­dést az egyik elvtárs. — Ne feledd el, hogy különböző munkálatoknál dolgo­zunk. Nem dolgozunk mindnyájan a darún. — Az sem baj, van megoldás. Ifjú­sági munkacsoportot alakítunk, vagy még jobb lenne, ha két műszakra tér­nénk át a darú készítésénél! — mond­ja Szlávek ejvtárs és a többlek ezt helyesléssel fogadják. — Az inasok te segítenek — mondja Hanka elvtárs. — Ügyesek. Segéd­vizsga előtt állnak. De vájjon mit mond erre az üzem vezetősége? Váj­jon megengedi-e? A szerellésre keves hely van. És megtörténhetne az is, hogy akadályoznák más munkacsopor­tok munkáját és teljesítményét. A szünet befejeződött. Még Merun­ka elvtárs szólalt fel. — Megegyezünk az üzem vezetősé­gévej, előterje&zljük javaslatainkat, szocialista munkaversenyt kötünk és csütörtökön az üzem vezetősége bizo­nyosan elfogadja a javaslatot, vagy esetleg valami jobbat ajánl! Akkor csütörtökön találkozunk. Beleegyeztek a kötelezettségvállalásba? — Természetesen, — mondják a CsISz-tagok, csak a szTződésről ne feledkezzenek meg, anélkül az nem menne. Csütörtök, augusztus 23 A sziréna jelzi a műszak befejezé­sét. A szövetségi tagok összegyűltek. Nagyon kíváncsiak, hogyan egyezett meg Merunka elvtárs az üzem vezető­ségével. Vájjon megkötötték-e a szerződést. Csak Szlávek elvtárs tudja az eredményt. 0 ott volt a tanácskozá­son és ő előtte nyert az ügy elintézést. A CsISz-tagok figyelemmel kísérik csoportjuk titkárát aki táskájából iratokat szed elő és eléjük terjeszti a szocialista szerződést; — Mindan a legnagyobb randben van — mondja, megkötöttük " a szerződést az üzem vezetőségével. Elfogadták javaslatun­kat. a darút idejére elkészftjük. Merunka elvtárs, nyugodt hangon olvassa a szocialista szerződést: 1. Az üzem vezetősége biztosítja, hogy a darú készítését a HUKO ré­szére mindjárt az anyag megérkezése után megkezdik 2. Az üzem vezetősége biztosítja, hogy Novotnv elvtárs munkacsoport­jába annyi CsISz-tac mehessen dol­gozni, amennyire szűkség van. 3. Novotnv elvtárs és a OfSz űzeml bizottsága biztosítja, hogy a munká­latokat folyamatosan fogják végezni, minden fennakadás nélkül és hogy a munka jelentős részét, beleértve a daru szerelését is, az Ifjúsági Szövet­ség tagjai fogják végezni. 4. A CsISz üzemi bizottságának ve­zetősége figyelemmel fogja kísérni a darú készítésének folyamatát és intéz­kedésekkel biztosítani a kötelezettség­vállalás teljesítését. Merunka elvtári felolvasta a szer­ződést. Az egyik elvtárs csendesen füttyentett, Fischer elvtárs kezét dör­zsölte és valaki csendesen, de hallha­tóan megjegyezte: — Lássunk neki a munkának. Lelkesen, mosolygó arccal beszél­gettek egymással. — Mutassuk meg, hogy mit tudunk! — Még egy dolgot kell elintéznünk, elvtársak, jelenti ki Merunka elvtárs, — aláírni kötelezettségvállalásunkat! Ezek a 6zavak „aláírni Vállalásun­kat" ünnepélyesen hangzanak. Arra kötelezik a CsISz-tagokat, hogy min­den tudásukat, lelkesedésüket latba­vetve, nekilássanak a darú elkészíté­sének. örömmel nyilvánítja ki ezzel az ifjúság, hogy szereti a Köztársa­ságot, a Kommuhista Pártot, a Szov­jetuniót, i békét. Büszkék lesznek minden egyes alkatrészre, gondosan ellátják ezeket jelzésekkel, hogy ha majd valaki a HUKO építkezésén meg­látja az L/22,85-ös darút, tudja meg, hogy ezt a Skoda-művek ifjúsága, Köztársaságunk büszkesége készítette el. Elsők között Fischer elvtárs, a CsISz üzemi csoportjának elnöke írta alá » kötelezettségvállalást. Utána pedig a híd-konstrukciós üzem CsISz­csoportjá-nak további 7 tagja. Sedo Milán. Kovrovszkij ekszkavatornij zavod Ezt a feliratot olvassuk az óriási szovjetgépek oldalán, amelyek dü­börögve, bömbölve feszülnek a kavi­csos földnek, hogy segítsék mielőbb tető alá hozni a szocializmus nagy müvét, a HUKO-t, a népi demokra­tikus Csehszlovákiában. Okos gépek — mondják a bágeresek —, azt csi­nálják, amit kell, ha kell, maguk felé szedik a földet, ha kell, ma­guktól csimpaszkodnak bele a ma­kacs talajba és erélyes mozdulattal rántják ki a zsákmányt. — Dolgozz csak elvtárs! — becézi a bágeres a gépet, amikor megfeszített figye­lemmel vonja maga felé az irányító emeltyűt és a hatalmas gép nyu­godtan és fegyelmezetten engedel­meskedik puha mozdulatának. A forró, tűző napcm piros „dem­pri"-ken száguldanak a kiemelt köb­méterek. Ugy érzem, történelmi pil­lanatok ezek. Születik a szocialista város, születik a kohászati kombi­nát, a béke harcosainak gyönyörű, boldog otthona. Születik az új élet, Kelet-Szlovákia dolgozó népének nyugodt és biztos élete. Kovrovszkij ekszkavatornij závod, — tudjátok-e elvtársak, kinek küldtétek kiváló gépeteket, tudjátok, milyen hálával és gyöngéd szeretettel gondol rátok az itt dolgozó munkásság, amely­nek válláról a munka nehezét szedi le a szovjetgép. .Segítő kezeteket érezzük lépten-nyomon, minden perc­ben fárasztó utunkon, fejlődésünk­ben, mint nevelő, idősebb testvér se­gíttek fel bennünket, ha megbot­lunk az előttünk tornyosuló akadá­lyokban. Vas Vaszilt, Bodnár Gyulát és a többieket, a gépeket kezelő munká­sokat és azokat, akidnek jövőjét építik ezek a gépek, — új, nagy, ragyogó eredményekre ösztönzi tek, ti, a kommunizmust építő hősök, a szovjetnép baráti kezét felénk nyúj­tó kovrovszkij üzem munkásai. Köszönjük, ezerszer köszönjük nektek! H. L. A Skoda-művek fiataljainak felhívása Kelet-Szlovákiában épül a gottwald! ötéves terv egyik leghatalmasabb épít­kezése — a Kohászati Kombinát, amelynek első részében már 1953-ban meg kell kezdeni a termelést és a fel­építése után köztársaságunknak 1 mil­lió tonna nyersvasat kell évente kiter­melnie. Üzemünkre, » Skoda-művek nemze­ti vállalat hradeckrálovei üzemére nagy feladatok hárulnak a HUKO fel­építésével kapcsolatban: egy híddarui kell előállítanunk. Mi, » Skoda-művek hradeckrálovei üzemének CsISz-tagjai teljes egészé­ben felfogtuk a Kohászati Kombinát kiépítésének jelentőségét. A HUKO-n évente kitermelt egy millió tonna nyersvas hazánknak apnyít jelent, hogy szövetkezeteink a traktorok és más mezőgazdasági gépek további ez­reit kapják és üzemeinkbe az új esz­tergapadok, marógépek, gyaiuk és más gépek ezrei kerülnek, ez annyit jelent, hogy köztársaságunk dolgozói­nak jelentősen emelkedik ai életszín­vonala. Ezért ml, a hfdkonstrukcíós Gzem tagjai, védnökséget vállaltunk a HU­KO által rendelt emelődaru készítésé­nél. Az L. 22,85-ös típusú darut a szerződés szerint 1951 november l-ig kell leszállítani. Mi, az üzem CsISz­tagjai, vállaljuk, hogy ezt a darut az anyag megszerzésétől számított egy hónapon belül elkészítjük és leszállít­juk a HUKO-nak. Ezt a vállalást meg­erősíti azt a szerződés, amelyet az üzem vezetősége és a CsISz üzemi bizottsága kötött. Felhívjuk az üzemeknek CsISz-tag­iait, amelyek a HUKO számára készí­tenek gépeket, hogy vállaljanak a munka felett védnökségeket és kötele­zettségekkel rövidítsék meg az elké­szítés idejét. Acélművesek versenye Ez év elején az Izsevszki acélművek sztahanovista munkása, a Legfelső Szovjet képviselője, L. Tebenykov javaslatot tett A. Puganov elv­társnak, a leningrádi építőgyáí acélművedének. hogy kezdjen szo­cialista versenyt nagymennyiségű és kitűnő mennyiségű acél terme, lésére. Nemrégen Tebenykov elvtárstól beszámolót kaptunk a* első félév­ben teljesített munkájáról. Tebeny­kov elvtárs 600 tonnával több acéít termelt, mint az elmúlt 1950-es év második felében. Puganov elvtárs az első félévben 2.200 tonnával több acélt termelt, mint a mult év má­sodik felében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom