Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-19 / 167. szám, csütörtök

Ä Csehszlovákia és Bulgária közti kereskedelmi szerződés a békét szilárdítja Szliácson nyaralunk Gyönyörű vidék, elsőrangú elszállá­solás, gondos kezelés és kitűnő ellá­tás Mindezt élvezve eszünkbe jut. Hogy valamikor ez nem volt hozzá­férhető a dolgozók számára. A dolgo­zónak sem ideje, sem anvagi lehetősé­ge nem volt ahhoz, hogv nyaraljon vagy esetleg gyógyíttassa magát. Sze­retett Kommunista Pártunknak köszön­hetjük ezt az új életet és ezért, ha in­nét hazamegyünk, felfrissült erővel folytatjuk az építő, alkotó munkát, igv harcolva a békéért, igv küzdve a belső és külső ellenség ellen, erősítve köztársaságunkat. Ez lesz a mi hálánk, a mi köszönetünk. Ezen a nyaralásunkon vitaestéket is rendezünk, amelyeken rövid előadás után beszélgetünk az aktuális kérdé­sekről. Igv pl. egy múltkori gyűlésün­kön Chalúpka elvtárs rámutatott ar­ra, hogv miiven mások voltak az idei záróvizsgák, mint azelőtt a másodkokú iskolákon- Chalúpka elvtárs mint vizs­gabizottsági tag résztvett a záróvizs­gákon és elbeszélte nekünk itt szer­zel/ tapasztalatait, elmondotta, hogv az ifjúság miiven más szemmel néz a jövőbe, nrnt azelőtt. A vita során fel­szólalt Dobruska elvtárs, a podbrezo­vai vasművek dolgozója, aki arról beszélt, hogy üzemének dolgozói mi­iven lelkesen vesznek részt a terv tel­jesítésében. A vitában az elvtársak hangsúlyozták a pártsajtó terjesztésé­nek hatalmas jelentőségét is, tudato­sítva azt. hogy a sajtó hatalmas fegy­vert jelent a szocializmus felé vezető utunkon. KUGLER EMANUEL levelező, Szľács. — Tavaly szeptember végén kerül­tem a vashegyi bányász tanoncott­honba. Azóta már egy iskolaév telt el és most társaimmal értékeltük eddigi munkánk eredményeit. A csehszlovák néphadsereg napja alkalmával kultúrbrigádunk Jolsván kultúrműsort adott elő. Egy másik alkalommal Rozsnyón léptünk fel és a középiskolák tanítóinak adtunk műsort, akik közénk jöttek, hogy megismerkedjenek a bányászifjak életével és mikor hazatérnek beszá­moljanak erről iskolájukban. Nemsokára rá Kelet-Szlovákiában, Eperjesen, Sztropkón és Szvidhyiken léptünk fel kultúrműsorral és to­boroztuk a fiatalokat a bányászszak­ma részére. Kötelezettségvállalásain­kat, melyeket a CsISz szlovákiai kongresszusa tiszteletére és az idei május elsejére tettünk, nemcsak tel­jestítettük, hanem túl is haladtuk. A szocialista mwnkaversenybe ez év májusában kapcsolódtunk be és válaltak, hogy normánkat SO-szá­zalékkal tidteljesítjük. Ez is sike­rült. Ezt nagyban elősegítették Koczela Mihály és Boh János 205 százalékos, Kubolik Péter és Bo­dá lAszló 228 százalékos, továb­bá Tomkó Emil és Kovács Ferenc 257 százalékos teljesítménnyel. Mi többiek sem maradtunk nagyon le. Példát veszünk róluk és igyekszünk mi is elsajátítani az új munkamódszereket Üj munkamódszerekkel és gépesí­téssel könnyitjük meg munkánkat. Bányánkban is megkezdődött a gé­pesítés. Mi, bányásztanoncok sokat olvas­tunk Lídia Korabelnyikova anyagta­karékossági módszeréből. Példáját követve mi is takaréskoskodunk az anyaggal, hogy a munkánk termelé­kenységét emeljük. Kubalik Péter és csoportja ha­vonta 6000 koronás megtakarítást ér el. A tanulásban Barboriák Valér, Vaclavik Gyula és Benkó József tűn­tek ki. Es az egész osztály átlagban — dicséretes osztályzatot kapott. Természetesen voltak és vannak köz­tük olyan fiúk is, akik nehezen fog­ják fel a tananyagot. De kötelezett­séget vállaltunk, hogy segíteni fo­gunk nekik a tanulásban, hogy ez­zel segítsük előmenetelüket. Az iskolaév befejezése alkalmával ünnepséget rendeztünk, melyen Ci­bup igazgató elvtárs további tanu­lásra buzdított bennünket. Art mon­dotta, hogy tanuljunk és oktassunk fásokat, mert ezzel meggyorsítjuk a szocializmus építését és hozzájá­rulunk a béke megőrzéséhez. Az öreg bányászok is arra ok­tatnak bennünket, hogy tanuljunk és arról beszélnek nekünk, hogy mikor ök fiatalok voltak, nem volt alkalmuk tanulásra és munkájuk se m volt. Ha kaptak munkát, vi­gyázni kellett nekik arra, hogy ki ne dobják őket állásukból. Megvál­tozott már az ö helyzetük is. Nincs az, ami a múltban, mikor szolgamó­don bántak velük a gyárak és a bá­nyák urai. Ma nagyobb munkatel. jesítménnyel becsülik meg a mai rendszert és hűen dolgoznak iólétü­lcért, mindannyiunk boldogabb éle­téért, a szocializmusért. JAKUBEC TIBOR munkáslevelező, Zeleznik. 1951 július 14-én. Prágában aláírták a Bolgár Népi Demokratikus Köztár­saság és a Csehszlovák Köztársaság kormánya között kötött kölcsönös áru­csere és fizetési egyezményt 1951 — 1955 időszakra. Az egyezményt bolgár részről Di­mitri Ganev külkereskedelmi minisz­ter. csehszlovák részről dr. Antonini Gregor külkereskedelmi miniszter írta alá. Cseliszlovákta az egyezmény alap­ján villamos berendezést, üzem felsze­relést és különféle gépeket ezállít Bulgáriának; Bulgária az egyezmény keretén belül Csehszlovákiának külön­féle ipari nyersanyagokat, mezőgazda­sági termékeket, dohányt és néhány­fajta olajos növényt fog szállítani. Az öt évre szóló kölcsönös áru-, cse­re- és fizetési egyezmény nagyjelen­tőségű mindkét ország számára. A Csehszlovákia és Bulgária közti ötéves kereskedelmi egyezmény bizo­nyítja azt, hogy állandóan szélesednek és szilárdulnak a népi demokráciák országai között a gazdasági kapcsola­tok és ez hozzájárulást jelent mind­két ország részéről a világbékéért és a demokráciáért folytatott harchoz. Az egyezmény teljesítése mindkét ország számára jelentős előhaladást fog je­lenteni a szocializmus útján. 1951 július 19 UJ SZ0 MUNKASLEYELEZOINK ÍRJAK A rimaszombati járási sajtóértekezlet jelszava: Jobb agitációs munkát kifejteni az Uj Szó és Pravda terjesztésénél A napokban résztvettem a rimaszombati sajtóértekezleten. Részt­vettem rajta azért, mert tudatosítottam a pártsajtó terjesztésének fon­tosságát. A sajtóértekezleten először Luciák elvtárs szólalt fel, aki meg­nyitva az értekezletet, kiemelte ann'ik nagy jelentőségét és tájékoztatta a sajtóaktíva résztvevőit, hogy miként folytassák le a pártsajtó terjesz­tésének akcióját. Utána a járási nemzeti bizottság elnöke, Dinaj elvtárs rámutatott a kommunista sajtó 30. éves történetére, s példák alapján értékelte azt a nagy harcot, amelyet a Párt és sajtója a legnehezebb időkben komoly üldöztetésnek kitéve folytatott a kizsákmányolás ellen. Rámutatott a szovjetsajtó fejlődési útjára is, mintaképül állította oda, amely szerint a mi pártsajtónknak is fejlődnie kell. Utána a CSEMADOK nevében Ko- nistának anyagi gondot jelentett még ziner elvtárs tartotta meg beszámo­lóját ^és többek között ezeket mon­dotta: Az SzKP Központi Bizottsá­gának folyó évi április havában meg­tartott ülésén hozott döntő fontossá­gú határozata értelmében ez év vé­géig napi pársajtónk példányszámát 300 ezerre kell emelni. Önkritikailag §1 kell ismernünk, hogy ha mi kom­munisták kellő figyelmet szentel­tünk volna pártsajtónk kérdésének, ha a Lenin és Sztálin tanítása sze­rint teljesítettük volna kötelességün­ket, ha tudatára hoztuk volna a párrtagoknak és a többi dolgozóknak, hogy a sajtó a szocializmus építésé­ben hatalmas fegyver, s olvasása nagymértékben fokozza az elvtár­sak politikai és eszmei színvonalát, akkor már most nagyobb volna a pártsajtó példányszáma. Ezen a té­ren azonban mi nem teljesítettük lelkiismeretesen kötelességünket, de még ma, Siroky elvtárs nagyjelentő­ségű szavai után sem dolgozunk tel­jes aktivitással azon, hogy teljesít­sük a Központi Bizottság határoza­tátA Siroky elvtárs beszédében rá­mutatott, hogy a pártsajtónk nincs kellőképpen terjesztve, hogy ez a mai alacsony példányszám semmiképpen sem feiel meg a párttagság hatal­mas számának, nem felel meg már azért sem, mert hazánkban gyorsabb iramban építjük a szocializmust és gigantikus feladatainkat maradék­talanul és idejében csak úgy tudjuk teljesíteni, ha politikailag képzett, a marx-leninizmus tanaival felvérte­zett káder áll Pártunk rendelkezé­sére. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha a Párt tagjai rendszeresen olvasni fogják a pártsájtót. Tény, hogy a pártsajtónak ez év végéig 300 ezer példányszámra való felemelése komoly feladat, de száz százalékosan megoldható ak­kor, ha minden egyes párttag kom­munista kötelességének tartja ak­tív részt venni az agitációs mun­kájában, ha szívügyének tekinti I pártsajtónak megerősítését, terjeszté­sét. és ezen keresztül egész dolgo­zó népünk politikai és szemei szín­vonalának emelését. A burzsod. köztársaság idején a párttagok rendszeresen olvasták a I párt sajtóját, amelyet gyakran ki­fehérített a cenzúra. Pedig akkor a Sok tízezer munkanélküli kommu­a párt lapjának előfizetése is. Ma pedig, amikor szabad hazában, a né­pi demokratikus Csehszlovákiában élünk, amikor Pártunk országunk ve­zető pártja, amikor nincsen többé sajtócenftúra, nincs többé munkanél­küliség, nem jelent üldöztetést, gu­mibotot és börtönt kommunistának lenni, akkor azt látjuk, hogy sok párttag még nem tartja kötelessé­gének, hogy a pártsajtót előfizesse, és olvassa. A pártsajtó segítségével a párton­kívüli dolgozókat is megismertethet­jük a szocializmus építésének fel­adataival, mindennapi kérdéseinkkel, a bel- és külpolitikai eseményekkel. A sajtó — tanítja Sztálin elv­társ —, a legerősebb fegyver, amelynek segítségével a Párt a maga nyelvén minden nap beszél a munkásosztállyal. A dolgozó tömegek kapcsolatát Pártunkkal állandóan erősítenünk, mélyítenünk kell, hogy minden dol­gozót aktivizálhassunk a békeharc­ban, hogy napról-napra nagyobb si­kereket érjünk el a munka arcvona­lán. így tudja meg a dolgozó nép, hogy ez az ország hazája, hogy itt minden jobb és boldogabb jövője ér­dekében történik. Jó agitációs munkával mozgó­sítani kell a tömegeket, újabb elő­fizetőket kell szeresni sajtónk j számára. Különösen falvaink dol­gozói között kell jó munkát vé­geznünk, mert a dolgozó földmű­ves vágyódik a tudomány, a kul­túra után. Szükséges, hogy min­den dolgozó asztalára odajusson a pártsajtó. Ennél a munkánál minden egyes párttagnak agitátorrá kell válnia, hogy így teljesítsük Pártunk Központi Bizottságának határ 0za­I tát. Terjesszük pártsajtónkat és ez­I zel bizonyítsuk be, hogy szívvel. lé­lekkel akarunk dolgozni dicső Kom­munista Pártunkért, dolgozó népün­kért, szeretett hazánkért, a Cseh­szlovák Demokratikus Köztársasá­gi"*. SZABADI ISTVÁN, munkáslevelező, Rimaszombat. Vegyük ki részünket közlekedésünk hiányainak kiküszöbölésébői Klement Gottwald elvtárs a CsKP IX. kongresszusán mondotta: Szigorú rendet kell bevezetnünk a közlekedésbe, a közlekedésnek gyorsabbnak, rugal­masabbnak és biztosabbnak kell len­nie. Ezeknek a szavaknak szellemében tárgyaltak a CSAD és a CSD képvi­selői a helyi és járási Nemzeti Bizott­ságok, az EFSz-ek, az üzemek es isko­lák képviselőivel a lévai, Selmecbányái és zselízi járásokban az új téli menet­rend összeállításáról. Közlekedésünk­ből így akarjuk kiküszöbölni a hibá­kat, mivel a dolgozók képviselői ilyen értekezleteken rámutatnak azokra a hiányokra, amelyek azután visszatük­röződnek az üzemek munkájában. A napokban Léván tartottak közleke­dési dolgozóink ilyen értekezletet, ame­lyen a téli menetrend összeállításáról tárgyaltak. A CSD és a CSAD nemzeti vállala­tok és természetesen tervszerűen irá­m/ítiák a közlekedést. Azonban nagy hiba az, hogy néhány üzem, gyár, is­kola annak ellenére, hogy ilyen érte­kezletekre nem küldi ki képviselőjét, / később más úton, már a hivatalos menetrend kiadása után követeli új menetek, új közlekedési vonalak be­vezetését. így azután megtörténik, hogy már az új menetrend kiadásakor javítások van­nak mellékelve és ezáltal nagy nem­zetgazdasági kár keletkezik, valamint a menetrendek veszítenek komolysá­gukból. Megtörténik gyakran az is, hogv a javítások későn érkeznek meg és ezek folytán nagy az elmaradás az egyes üzemeknél a munkások és hiva­talnokok között. Ez azért fordul elő, mivel sok üzem, gyár, iskola képvise­lői meghívásuk ellenére nem jelennek meg ilven értekezleteken, amikor meg­tárgyalják az új menetrendek össze­állítását. Ezeknek az üzemeknek kép­viselői teljes mértékben felelősek azért, ha közlekedési hiánvok folytán munká­saink későn érkeznek munkahelvükre és értékes órákat veszítenek a munka­időből. KOCSIS FERENC munkáslevelező. Zseliz. Így dolgoznak és tanulnak a vashegyi bányásztanoncok Búcsú az Alexandröv-együftestől Dolgozó népünk"hálával telt szív­vel búcsúztatta hétfőn, július 16-án a szovjet hadsereg híres * Vörös zászló« ének- és táncegyüttesét. A Bohumin melletti Petrovice ha­tárállomáson megjelentek a búcsúz­tatáson Vojtech Pavlásek, az isko­la, tudomány és művészetügyi mi­niszter helyettese, a hadsereg képvi­selői, élükön Cenek Ružička had­testtábornokkal, a tájékoztatásügyi és népmüvelésügyi minisztérium képviselői, Rudolf Smie, a Csehszlo­vákia Szovjetbarátok Szövetsécének központi titkára, az osztravai kerii­rülel üzemeinek dolgozói, bányász­tanoncok, az építkezésen dolgozó CsfSz-tagok, úttörők, iskolai ifjúság és mások. Dolgozó népünk és néphadsere­günk nevében Pavlásek és Ružička elvtársak megköszönték az együttes szereplését hazánkban. Dolgozóink háláját tolmácsolták, mert mi kö­szönjük. hogy tanulhattunk tőlük, hogy láthattuk és hallhattuk az élen­járó kultúra műveit. örülünk, hogy láttuk őket, mert személyükben láttuk a Vörös Had­sereg hőseit, akik meghozták népünk szabadságát. Láttuk a szovjet em­bert, aki a felszabadítás után nagy­arányú segítségével támogatja ha­zánk szocialista építését, láttuk a világ leghaladottabb kultúrájának apostolait. Viszontlátásra Borisz Alexandro­vics Alexandrov! Viszontlátásra Vi­nogradov, Nikitin, Babajev, Zola­tarjov, Bysejev, Razumovszky, Pucs­kov, Katerinszky és a többi elvtár­sak! Viszontlátásra Alexandrovék. a Szovjet Hadsereg és az élenjáró ha­ladó kultúra hőseiI A mfc?kaverseny fejlesztésével, minősége t okozásával a zólyomi „Bucsina"-üzem jobban fogja teljesíteni tervét A Zólyom melletti réteken néhány évvel ezelőtt aHg hasznavehető széna, de mondhatnánk inkább, gyom és dudva nőtt. Ma ezen a területen egy hatalmas üzem áll, amely napról napra növekszik. Aki egy pár évvel ezelőtt járt erre és látja ezt a hatalmas alkotást, az előtt ez úgy tűnik fel, mint álom. Igen, az álom megvalósult. A szocialista rendszer új életet varázsol oda is, ahol a múltban csak a nyomor uralkodott. A zólyomi Bu­cs'.na fafeldolgozó üzem a szebb és boldogabb életet hirdeti. Hatalmas daruk a vagonokból állandóan ki- és berakják a rönköket, a fűrészgépek zúgását messzire lehet hallani, ahogy az építkezési faanyagot méret sze­rint szabdalják. U j üzem, új élet, vájjon új emberek vezetik-e ezt az üze­met? — teszi fel a kérdést az ember magának. reméltóan, — válaszolja Vahla elv-i társ. — A hibát ott látom, hogy a CsISz-szervezetnek még ma sincs olyan vezetője, aki Ö66ze tudná hozni őket. Állandóan cserélgetik az ifjúság vezetőségét és mégse tudnak olyat találni, aki jól irányítaná őket. Rá­mutatok munkájuk jobbik oldalára is, mert helytelen volna, ha csupán a hibákról beszélnénk. Azokat a meste­reket, akik gátolták- ezelőtt a terv teljesítését, amint már mondtam, el­távolítottuk. A többiek, mint újtípusú mesterek versenyt folytatnak egy­más közt, q lgjobb mester és műhely címéért. Most pedig a júliusi hónapot újító hónapnak nyilvánítottul^ amely elég jól kezdődött, mert július 9-ig 11 __ újító javaslatot nyújtottak be. Előrelátható, hogy a hónap végére 20-ra fog emelkedni az újítójavas­latok száma. — Elvtárs, most már csak arra vi­gyázzatok, hogy az újítójavaslatok sokáig ne heverjenek az íróasztalok fiókjaiban. — Majd megmozgatjuk a techni­kusokat, nem fogjuk ezt elhanyagolni. — Van még itt egy fontos "kérdés: a sajtó terjesztése;. — A békeívaláírásoknál kötelezett, séget vállaltam, hogy 25 előfizetőt szerzek az Uj Szó részére. Szeret­ném, ha mások is követnék példámat. A magyar munkások szintén kötele­zettséget vállaltak a békeívaláírá­soknál, hogy 100 órát fognak ledol­gozni brigádmunkában a béke meg­szilárdításáért. KERTÉSZ IMRE. A kapu bejáratánál élmunkások és újítók képei láthatók, egy másik táb­lán egy óra, a terv teljesítését mutat­ja. 83.5 százalék. Ennyit mutat az óra mutatója. Vájjon miért ilyen alacsony? Mi lehet a hiba az üzemben, .hogy a terv teljesítésével lemaradtak? Sebők András, aki mint tisztviselő dolgozik az üzemben, ezeket mondja kérdé­semre: — Azért nem tudjuk teljesíteni a tervet, mert a Bukasz II. még ma sem rendelkezik annyi géppel, hogy a terv teljesítésében a 100 százalékot elér­jék. A Bukasz II-nek építkése még folyik. Nem az gátol bennünket, hogy építkezünk! Hanem az, amint már mondtam, hogy a gépek hiányoznak, viszont a termelési munka ki van szabva üzemünkre. Ugy számítottuk a mult évben, hogy az építkezést be­fejezik és januártól a Bukasz II. is teljesen üzemképes lesz. Az üzem el is készült volna, de egyes alkatrésze­ket Svájcból kellett volna kapni és onnan nem szállították le, vagyis a nyugati tőkések szabotáltak. Ha eze­ket a körülményeket tekintetbe vesz­szük, akkor a tervet nemcsak teljesít­jük, hanem túl is teljesítjük, mert a Bukasz I. nem maradt le és teljesiti az előirányzott tervet. — A munkásoknak hány százaléka kapcsolódott be a szocialista munka­versenybe? — kérdeztem Vahle Sán­dor elvtársat, az üzemi bizottság el­nökét. — 88 százalék, — feleli. — De az a 88 százalék is csak papíron létezett. Amikor felülvizsgáltuk, megállapítot­tuk, hogy csak 54.9 százalék az él­munkás, akik a szocialista kötelezett­ségválalásokat teljesítették. — Ez hiba elvtárs. — Nem akarom szépíteni a dolgo­kat. Bizony volt itt sok hiba és még van is. Sok olyan feladat van még, ami megoldásra vár. Hiba volt a mesterek között is. A munkabeosz­tásnál különbségeket tettek és az ismerőseiket jobban felkarolták, jobb munkába helyezték. De rájöttünk és ezért kettőt el Í6 távolítottunk az üzemből. Vannak itt szép számban magyar munkások is és meg vagyunk elégedve velük, mert szorgalmasan dolgoznak. — És hogy működik a CsISz-szer­vezet? — Nem mondhatom, hogy dlcséret­VédnSkséget vállaltunk... A körzeti műhely dolgozói a na­pokban lefolyt gyűlésükön átvették a védnökséget a komáromi giyermek­park fölött. Ez a park ugyanis olyan nagy látogatottságnak 'örvend, hogy a játékfelszerelést karban kell tartani. Habár sok a munkánk és 130 száza­lékra teljesítjük tervünket, ezenkí­vül brigádokra is járunk, mindany­nyían habozás nélkül amellett szavaz­tunk, hogy átvegyük a védnökséget. HOLCZER LASZLO munkáslevelező, Komárom, körzeti műhely.

Next

/
Oldalképek
Tartalom