Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-31 / 126. szám, csütörtök

lobban gondoskodjunk a handlovai brigádosokról A handlovai bányászok a CsKP Központi Bizottsága februári ülésének határozata értelmében mindent megtesznek, hogy teljesítsék a tervet, átvegyék az új munkamódszereket, növeljék a handlovai bányák termelését. Igen fon tos' szerepet töltenek be az állandó bányamunkások mellett a brigádosok is, akik közül nem egy marad ott állandóan és letelepszik az újonnan épülő bányászvárosban. A bányák jelentősége a szocializmus építésében szinte fel becsülhetetlen. A bányák tervének teljesítése döntő része a dolgozók élet színvonala emelkedésének. Elvárhatnánk azt, hogv a bányászok­ról és a brigádmunkásokról való gon­doskodás a lehető legszélesebbkörű, legjobb legyen, mert hiszen arról van szó, hogy a bányamunkát a legmegbe­csültebb foglalkozássá tegyük. Ezzel szemben mi a helyzet Handlován? Hódosi Dezső brigádmunkás ezeket mondja: — Dolgoztam már az osztravai szén­bányában is. De ha összehasonlítom az ottani helyzetet a hadlovaival, akkor azt mondom, hogy a különbség olyan, mint ég és föld között, mert míg Oszt­raván megbecsülik a bánvamunkást és a brigádosokat is, itt a legnagyobb mértékben elhanyagolnak bennünket. Amellett igazságtalan bírságolást al­kalmaznak. Megtörténik az, hogy vala­milyen hivatalos ügy elintézése miatt kénytelen vagyok hazatutazni. Termé­szetesen pontos időben nem tudok meg­jelenni a munkahelyen. Hiába igazo­lom a késést hivatalos okokkal, az üzemvezetőség 30 korona pénzbírság­gal sujt. Ez ellen sem volna semmi ellenvetésünk, de mi az elkésett időt le­dolgozzuk, ezt viszont ők figyelmen kí­vül hagyják. Osztraván ilyesmi soha­sem fordult elő. Amikor itt voltak az osztravai bányászok, hogy átadják ta­pasztalataikat, én megemlítettem ezt nekik. Mosolyogva azt válaszolták: — Nálunk, akik késnek, csak akkor kaphatnak büntetést, ha ezt a késést nem dolgozzák le. Osztraván minden brigádmunkás kérdésével külön fog­lalkozik az üzemvezetőség és ponto­san megállapítják, volt-e oka a késés­re vagy sem. Sok mindent ír még Hódosi elvtárs, amiről jobb, ha nem beszélünk. De mindezekről a dolgokról jelentést tet­tünk a nyitrai kerületi pártbizottság­nak és kértük arra, hogy csináljon ren­det Handlován. Az SzKP határozatai után előtérbe nyomult a sajtó kérdése. Az üzemek legnagyobb részében a pártszervezetek nagyszerű kötelezettségeket vállalnak a sajtó terjesztésére. Ali a helyzet ná­lunk? A brigádmunkások és bányászok is önkéntesen kérték, hogy az Uj Szó­A békére szavazok A békére szavazok, mert szeretem a dolgozó emberiséget, szeretem a nagy Sztálin vezette Szovjetuniót. Szeretem a szovjetembereket, akik felszabadítot­tak minket a fasiszták járma alól. Az SzKP IX. kongresszusának be­számolóira gondolok. Široký elvtárs szavaira, aki rámutatott arra, hogy az imperialista országokban több mint 40 millió munkanélküli van, akik éheznek és nyomorognak. Tudom, hogy ezek a kizsákmányolt emberek hősiesen har­colnak a rabló imperializmus háborús törekvései ellen és nyíltan hadat üzen­nek a háborúnak, a békét, a szabadsá­got követelve. Amikor hazánk békés építésére sza­vazok, tudom, hogy itt nálunk soha sem tesz munkanélküliség, sohasem lesz fasiszta uralom, mert a dolgozó nép hadserege őrködik a Szovjetunió olda­lán békénk fölött. Ma, amikor a békére szavazok, én is jelentkezem a békévé­dók hatalmas táborába, Sztálin, Gott­wald, Široký elvtársak zászlaja alá és ígérem, hogy a béke ügyét kommunista becsülettel fogom szolgálni, ígérem, hogy a proletár nemzetköziség szelle­mét és a békét minden erőmből védel­mezni fogom. Az egyik oldalon Truman és véreskezű hóhérai kegyetlenül gyil­kolják Korea dolgozó népét, kizsákmá­nyolják az imperialista országok dol­gozóit, a másik oldalon pedig a világ milliói a békeivek aláírásával, Nyugat­Németország és Japán lefegyverzésé­nek követelésével az öt hatal mi egyez­mény megkötéséért szavaznak a hala­dás és a boldog jövő, a szocializmus érdekében. H o k s za István •levelező. Több mini kétezer előfizetőt szerzett a „Tartós békéért, népi demokráciáért" c. hetilapra a CSEMADOK Amint már akciónk tizenötödik kimutatásában közöltük, Szlovákia ma­gyarnyelvű iskoláinak tanítói bevonták a tanulókat a toborzásba. Azóta állan­dóan érkeznek megrendelések a központba. A kezdeményező zselizi magyar középiskola tovább folytatja odaadó munkáját, aminek gyümölcse eddig hatvan előfizető. Ez a példás iskola a toborzást nem csupán az iskola szék­helyén gyakorolja, a növendékek ellátogatnak a szomszédos falvak dolgozói közé is, akiknek megmagyarázzák a lap jelentőségét. Visszhangra is találnak valamennyi községben, mert dolgozó népünk jól tudja, hogy a szocialista életformát csakis tartós békében lehet kiépíteni. A béke harcos szószólója ép­pen a »Tartós békéért, népi demokráciáért* című hetilap, melynek ott kel­lene lennie minden dolgozó kezében. Fontos tehát, hogv hasonló lelkesedés­sel. mint a zselíziek. folytassák helyi csoportjaink a toborzást és kapcsolód­janak bele azok is, akik eddig még meg sem kezdték a sajtóterjesztést. Komárom Somorja A legutóbbi kimutatás óta Nagylégről, Velkenyéről, Bátorkesziröl és Rozs­nyóról érkezett be szépszámú megren­delőív. A járási versenyben továbbra is a komáromi, párkányi és a zselizi járások vannak az élen. A somqriai já­rásból beküldött 61 darab megrende­lés lényegesen megjavította a járás elhelyezkedését a versenytáblázaton. Az akció XVII. kimutatása: Az előző kimutatás eredménye 2055 Nagylég 34 Velkenye 15 Bátorkeszi 11 Rozsnyó 10 Zalaba 8 Nagyszalánc 7 Csúcsom 5 Csicsó 4 Bratislava 4 Nvitragerencsér 4 Kassa 4 Királvhelmec 4 Nagykövesd 3 Menvhe 3 Oroszka 3 Vezekény 3 Rudnik 3 PereSzlény 2 Nvír 2 Zselíz 2 Galánta 2 Pelsőc 2 Nagvsalló 1 Sáró 1 Nagymácséd 1 I 1 2195 Május 29-ig összesen XVI. járási versenytáblázat: Komárom 380 Párkány 369 Zselíz 227 Losonc 153 Kassa 152 Feled 86 Tornaija 82 Ogyalla 78 Érsekújvár 77 Somorja 61 Galánta 62 Vágsellye 50 Dunaszerdahely 48 Bratislava 47 Királyhelmec 41 Rozsnyó 43 Nyitra 32 Eperjes 26 Léva 25 Nagymegyer 25 Ipolyság 23 Rimaszombat 22 Nagykapos 20 Fülek 13 Surány 12 Homonna 10 Verebély 7 Szepsi 5 Szene 5 Aranyosmarót 4 Kékkő 3 összesen; 2195 ra az előfizetést a fizetésükből havonta vonják le. Meg is történt. Azonban mind a mai napig nem kapunk újságot — mondotta Hódosi Dezső. — Ha meg kapunk, akkor is csak hébe-korba, nem rendszeresen. Majsai brigádmunkás ezeket mond­ja: — Szeretnénk rendszeresen olvasni az Uj Szót, de az üzemvezetőség kevés figyelmet fordít arra, hogy a magyar dolgozók megkapják az újságot, annak ellenére, hogy a rendes napilap előfize­tést levonják a fizetésből Mi ragaszko­dunk ahhoz, hogy minden magyar munkás megkapja az Uj Szót. Az új­ságárusnak kell tudnia, mennyire van szükség, amit ma még nem tud. Mert ma az a helyzet, hogy verekednek az Uj Szóért, de ígv is csak a protekció­soknak jut. Feltételenül szükséges, hogy ezeket a hibákat minél előbb kiküszö­böljék, mert a bányászok és brigád­munkások világnézeti képzése, nevelé­se igen fontos szerepet játszik a mun­ka temelékenységének emelésében. Minket ezek a nehézségek nem riasz­tanak el, mert tudjuk, miért jöttünk ide — a handlovai bányákban a szocializ­must építeni —, de azt akarjuk, hogy jobban gondoskodjanak a handlovai brigáosokról. K. /. Ezt értük el a lány-í akcióban Bennünket, bányásztanoncokat rö­vid idő múlva Lányban fogadni fog Klement Gottwald elvtárs, szeretett köztársasági elnökünk. Erre a napra nagyon készülünk. Munkánk után kul­túrműsort gyakorolunk be. Tavaly, amikor ott voltunk Gottwald elvtárs­nál, több kötelezettséget vállaltunk. Legfontosabb felajánlásunk az volt, hogy minél több fiatalt nyerjünk meg a bányászat számára. És büszkén je­lenthetjük, hogy csak a mi bányászott­honunk 450 fiút nyert meg ennek a szép hivatásnak Kelet-Szlovákiában. Természetes, hogy a többi otthonok is kitettek magukért. Elnök-elvtársunk­nak mult évi látogatásunk során meg­ígértük, hogy elsőrangúan fogunk ta­nulni és dolgozni. Nem maradtunk el ebben sem. Minden kötelezettségválla­lásunkat a CsISz szlovákiai kongresz­szusáig ^teljesítettük. Erről fogunk örömmel beszámolni Gottwald elvtársnak. Büszkék vagyunk arra, hogy a mi tanoncotthonunk sem maradt el a munkában, a tanulásban. Alig várjuk már azt az időt, amikor Lányban újra megláthatjuk szeretett elvtársunkat, a legjobb bányászt, a legjobb dolgozót, Klement Gottwaldot. JAKUBEC TIBOR, munkáslevelező Vashegy. A királyhelmeci járási Nemzeti Bizottság üzemi tanácsá­nak ieíhivása A királyhelmeci járási Nemzeti Bi­zottság üzemi tanácsa ezennel felhívja mindazokat, akiknek követelésük van az üzemi konyhával §zemben, hogy kö­vetelésüket 14 napon belül e felhívás nyilvánosságra hozatala után jelentsék be a JNV (ONV) üzemi tanácsának. Az elkésett jelentések nem vétetnek fi­gyelembe. Megnyílt a „CsKP 30 éve" kiállítás Bratislavában Szerdán, május 30-án délután 1? órakor a bratislavai Képzőművészek Házában megnyitották a „ČsKP 30 éve" kiállítást, amely felöleli Pártunk történelmét keletkezésétől egészen az idei május elsejei ünnepségekig. A kiállítás részletes képet nyújt szülő­pártunk harcáról és munkájáról, a munkáosztály érdekeiért folyó harcról és bemutatja azt a nemzetfelszabadító 1 harcot, amely Szlovákiában folyt a Szlovák Nemzeti Felkelés ide jén, ame­lyet a Kommunista Párt készített elő és vezetett. A kiállításon ugyancsak részletesen bemutatja a Kommunista Párt építő munkáját a Szovjet Hadse­reg állal történt felszabadulás után és ismerteti a Párt felbecsülhetetlen mun­káját és törekvéseit hazánk szocialista építésének korszakában. Kinek az érdekeit védi a pelsőci helyi Nemzeti Bizottság? Munkáslevelezőlnktől sorozatos panaszokat kapunk a pelsőci helyi Nem­zeti Bizottság munkájáról. Ezek szerint a pelsőci közigazgatási szervek nem veszik figyelembe azt, hogy munkások fordulnak hozzájuk ügyes-bajos dol­gaik elintézése végett. A szerkesztőség megbízásából Pelsőcre mentem, hogy ott a helyszínen győződ jem meg, igazak-e ezek az állítások vagy nem. Sok emberrel beszéltem, megbízható, derék munkásokkal, a Párthoz és a munkásosztályhoz hű elvtársakkal. A fa'uban a panaszok sorozatát hal­lottam. Az elvtársak azt állítják, hogy a helyi Nemzeti Bizottság nem vizs­gálja felül a nanaszokat, nem intézi az ügyeket lelkiismeretesen és a reakció tombol a falúban. Ha valakivel igaz­ságtalanság történik, inkább behúny­ják a szemüket és minden helytelensé­get a hazugság köntösébe öltöztetnek. Hogy'a pelsőci közigazgatási szervek miiven távol vannak a dolgozó nép ér­dekeitől, semmi sem bizonyítja jobban, mint Tóth Béla osztravai brigádmun­kás édesanyjának esete. A nevezett beteg öregasszony, tel­jesen bérmentesen kapott egy egysze­rű lakóhelyiséget. A házat azonban nemsokáia egv másik személv vette meg. aki cserébe felajánlott neki vala­hol máshol egv szobát azzal a feltétel­lel, hogy azt kőművessel rendbehozat­ja Azonban nem így történt. A lakás nem kapott semilyen javítást, de még azt sem várták meg, hogy ez a beteg, 65 éves öregasszony kiköltözzön a ré­gi lakásából. Elkezdték felette bontan! a házat és bútordarabjaival az udvarra dobták. A beteg öregasszony kényte­len volt bemenni egy olyan helyiségbe, amelyben hosszú éveken keresztül húsfeldolgozó vagy ehhez hasonló mű­hely volt. A műhely ma teljesen el­használt, lakhatatlan, emberhez nem méltó állapotban volt. A pelsőci dolgozók tudomást sze­reztek erről a szomorú heylzetről és levélben értesítették Tóth Bélát, a beteg öregasszony Osztravában dol­gozó fiát, hogy édesanyja rosszabb helyiségbe került. Közben lépést tet­tek a közigazgatási szerveknél, kö­zöttük Neuzer elvtársnál is, hogy csináljanak rendet, mert a beteg ilyen körülmények között nem ma­radhat. Ott ígéretet is kaptak, hogy beszállít ják kórházba. Tóth Béla elvtárs sietett haza Pel­sőcre. Amint anyját felkereste, meg­döbbentő látvány tárult a szeme elé. Elhanyagolt, hideg betonozott helyi­séeben cserfahéjon feküdve találta az anyját. A helyiségben a hosszú éveken keresztül megszáradt állatvér bűze ter­jengett. A beteg öregasszony bútorda­rabjai az udvaron feküdtek szerte­széjjel. — Ezt a szomorú látványt azonnal jelentettem a pelsőci Nemzeti Bizott­ságnak, — mondja Tóth Béla bánya­munkás. — Azonban csak másodszor! erélyes fellépésemre szálltak ki. Végűi a kerületi Nemzeti Bizottság utasítá­sára március 13-án az aggok otthoná­ba szállították anyámat. Buraláné, postaalkalmazott ezeket mondja: — Tóth elvtárs több ízben küldött anyjának csomagot Osztraváról és mi­vel én nem találtam előző lakóhelyén, megkerestem és láttam, hogy betegen fűtetlen lakásban, kormos falak között fekszik. Orvosi lelet szerint tettlegesen is bántalmazták. A kétségbeesett beteg anya több íz­ben levelet küldött fiának és elpana­szolta, hogy milyen bánásmódban ré­szesítik PelsŐcön. A reakció gazsága miatt kényte­len voltam 14 napra megszakítani a munkát, — mondotta Tóth Béla, aki 230 százalékra teljesíti Osztraván a normáját. — Pelsőcön nem törődnek a dolgozók érdekével, mert olyanok ülnek a hivatalban, akik nem akarnak arról tudni, hogy ma a dolgozó nép van uralmon és azt kellene szolgál­niok. Ezen a nyomon tovább mentünk és megérdeklődtük, hogy valójában kik vannak a pelsőci hivatalban. Kitől vár­juk a dolgozó nép érdekeinek védel­mét. Ott van például Banyák István, a helyi Nemzeti Bizottság elnöke, aki csak saját zsebéről gondoskodik. A faluban volt két nagy gyümölcsöskert. Az egyiket Banyák indítványára átad­ták az EFSz-nek, ellenben a másik ker­tet megtartotta magának. Miért nem indítványozta líanyák István azt, hogy a másik kertet is átadják a szövetke­zetnek, A falj dolgozói azt válaszolják erre: mert akkor elesne a vagont ki­tevő gyümölcstől, arml^z érdeme^ ra­gaszkodni. Ez utóbbit Kócsárdi István mondotta. Az igazság az voína,< (iiogy ezt is át kellene adni a szövetkezetnek, mert nem Banyák István tanító tulaj­dona. 0 mindenféle kibúvót keres, azt állítja, hogy a gyerekek abban a gyü­mölcsösben tanulják az oltást és a gyümölcsfák kezelését. Banyák István tanító úr nagyon jól tudja, hogy a szö­vetkezet is megengedné a gyerekek­nek, hogy ott tanuljanak. Csakhogy akkor Banyák Istvánnak kevesebbet csöppenne, meg csurranna. KERTÉSZ IMRE. Szeptemberben kilenc középiskola várja a magyar tanulóifjúságot Az iskola-, tudomány- és művészet­ügyi megbízotti hivatal felhívja a ma­gyar lakosok figyelmét, hogv az 1951— 52. iskolaévben a következő magyar tanítási nyelvű iskolákat, illetve pár­huzamos osztályokat nyitja meg Szlo­vákiában. 1. Felső ipariskola — gépészeti, Kas­sán. 2. Felső ipariskola — elektrotechni­kai, Kassán. 3. Felső ipariskola — építészeti, Lo­soncon. 4. Építészeti iskola — Losoncon. 5. Felső egészségügyi iskola — (egészségügyi és kisdedápoló nővéri tagozat) Rozsnyón. 6. Pedagógiai gimnázium a nemzeti iskolák tanítói képzésére, Bratislavá­ban. 7. Pedagógiai gimnázium — óvónő­képző, Komárom. 8. Gimnázium Komáromban. 9. Gimnázium Füleken. A felsorolt magyar tanítási nyelvű iskolák és tagozatok csak akkor nyíl­nak meg, ha minden osztályra kellő számú tanuló jelentkezik. Szülők, hasz­náljátok ki ezt a páratlan alkalmat és biztosítsátok gyermekeitek jobb jövő­jét! Felvehetők azok a jelentkezők: 1. akik sikeresen végezték a szlovák vagy magyar tanítási nyelvű középis­kola negyedik osztályát. Közelebbi fel­világosításokat a felvétel feltételeiről annak az iskolának igazgatóságától lehet kérni, amelyet jelenleg látogat­nak. 2. akik az iskolaköteles koron túli ifjúság tanfolyamát végezték és sike­resen letették a vizsgát a magyar vagy szlovák tannyelvű középiskola tan­anyagából, 3. a munkahelyekről (gyárak, válla­latok, EFSz-ek, állami birtokok stb.) jelentkezők, akik az elmúlt években si­keresen elvégezték a magyar vagy szlo­vák tannyelvű középiskolát. A 2. és 3. pont alatt említett jelent-i kezők a) nem lehetnek 19 évnél idősebbek' (ha a gimnáziumra vagy a pedagógiai gimnáziumra jelentkeznek, b) nem lehetnek 25.évnél idősebbek (ha szakiskolákba jelentkeznek), c) a 2. és 3. pont alatt említett je­lentkezők jelentkezési lapokat« an­nak az iskolának igazgatóságától kér­jenek, amelybe jelentkezni akarnak és ugyanott kérjék a szükségelt felvilágo­sítást a további eljárásról. Ha az az iskola, melyet a jelentke­ző látogatni kíván, már 1951 szeptem­ber elsején megnyílik (ilyenek a komá­romi pedagógiai gimn. óvónőképzés­re, a füleki gimnázium, a losonci építé­szeti felső ipariskola, a rozsnyói felső egészségügyi iskola) a jelentkezési lapokat« a következőleg kell kérni: 1. a komáromi óvónőképző pedagó­giai gimnáziumára a komáromi gim­názium igazgatóságától, 2. a losonci építészeti felső iparisko­lára a losonci alapszakiskola igazga­tóságától, 3. a rozsnyói felső egészségügyi is­kolára a rozsnyói gimnázium igazga­tóságától, 4. a füleki gimnáziumra a füleki ma­gyar tanítási nyelvű középiskola igaz­gatóságától. További felvilágosítást — kérésre — az illető iskola igazgatósága ad, amely­től jelentkező ívet kértek. A megbízott helyett: Sumarova s. k.

Next

/
Oldalképek
Tartalom