Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-17 / 114. szám, csütörtök

/ A Pár! harcával vált egyenjogúvá a nő A nök helyzete mutatja a legjobban a polgári demokrácia és a népi demokrécia közötti különbséget. A nök a polgári köztársaságban, ahol a föld, a gyárak, a részvények magántulajdonban vannalc, sehol a világon, még a legfejlettebb polgári köztársaságokban sem váltak teljesen egyenjogúvá. A polgári demokrácia szóban egyenlőséget és szabadságot ígért, azonban tényleg nem adott teljes egyenjogúságot a nőnek és nem szabadította fel a nőt a kettős elnyomatás alól: a tőkések elnyomása s a férfi gyámsága és elnyo mása alól. A polgári demokrácia a pompás frázisok, hangzatos ígét-etek a szabadság és egyenlőség nagyhangú jelszavai mellett takarója volt a nők elnyomásának és kizsákmányolásának. A nök, különösen a proletárasszonyok a múltban kénytelenek voltait bármilyen munkát vállalni, mert hiszen férjük az akkori munkabérek mellett nem tudta családját eltartani. A nök munkáját olcsóbban fizették meg, azaz jobban kizsákmányolták őket, mint a férfiakat és ha gazdasági krízis állott be, akkor elsősorban őket bocsátották el. Azonban voltak olyan esetek is, amikor éppen olcsó bérlik miatt a férfimunkások helyébe vették fel a nőket és a férfimunkások kerültek az utcára. A nök, mint nök is megaláztatásokban rész&Miltek & kizsákmányolóktól és a kapitalistáktól; a nőt nem tisztelték mint embert, mint produktív munkást. Nem lehetett és nem is volt igazi szabadság a nök részére mindaddig, amíg a férfiaknak törvénnyel biztosított előjogaik voltak a nőkkel szemben és amíg a munkás fel nem szabadult a töke igája alól és a dolgozó paraszt fel nem szabadult a tőkés, a földbirtokos és a kereskedő kizsákmányolása alól. A nök felszabadító és egyenjogúsági mozgalmát a Csehszlovák Kommunista Párt vezette a múltban. A Kommunista Pártba be voltak szervezve a dolgozó nök és mint minden szabadságmozgalomból, a Párt harcaiból is aktívan és tántoríthatatlanul vették ki részüket. A Csehszlovák Kommunista Párt támogatta a nőket harcukban és szívósan küzdött a jobb bérekért, a nők szociális helyzetének megjavításáért, a tényleges egyenjogúságukért. A „Munkás" 1927 június 27-i nőmunkás rovatából. Anyák, mondjátok meg véleményetrttet! A háború és a nő Nőmunkáslevelező. Bratislava, június 7. Ilyen címen egy cikk jelent meg a Národná Politikában, mely többek között a következőket tartalmazza: „Jó annak a népnek, amelynek anyái a gyermek lelkébe olyan erkölcsi kötelességérzetet plántálnak, mely évezredek óta a katonai kötelességekben találja meg szimbólumát és tetőpontják". Ez annyit jelent, hogy az anyáknak úgy kell nevelni gyermekeiket, hogy tökéletes katonák legyenek, mire kikerülnek az anya kezéből, vagyis az anya legyen a gyermekének őrmestere vagy kapitánya! Ilyen nevelést követel legfőképpen tőlünk, proletáranyáktól a burzsoázia. Most, hogy újra közeledik a háború és ez a háború már egészen bizonyosan sokkal közelebb van, mint a legtöbben hiszik, bizony érdemes volna, ha minden anya megmondaná véleményét erről a kérdésről. Minden anya azt akarja s kell, hogy akarja, hogy családjával emberségesen élhessen. Ehhez pedig nem a Národná Politika-féle fasiszta nevelés szükséges, hanem az a nevelés, melyet a Kommunista Párt hirdet. Olvastam az invalidusok lapját is, amely ugyanezzel a kérdéssel foglalkozik legutolsó számában. Ott azt olvastam, hogy az a gyermek, akinek a nevelője a háborúban elpusztult, 50 korona havi segélyt kap az államtól. Azt kérdezem, ezért neveljük gyermekeinket a „katonai előnyökre", hogy ez a sors várjon reájuk? Nem véletlen, hogy a Národná Politikában most jelent meg egy cikk. A kapitalisták tudják, hogy közeledik a háború és kézdik bolondítani a szegény anyákat. A kapitalistáknak szükségük van arra, hogy az anyák úgy gondolkodjanak, ahogyan ők akarják. Anyák, proletáranyák, ahányan vagytok, szólaljatok meg és mondjátok meg a nőimunkásban, hogy mindenki olvassa, mi a véleményetek arról, amit a burzsoázia velünk akar és mi az, amit mi akarunk. A „Munkás" 1928 augusztus 1-1 száma: Magasabb béreket! Kassa, július 31. A zsakarovcei vasbánya pöikölőjének munkásnői bérköveteléseikért sztrájkba léptek. Eddig 8—10 korona napibért kaptak és ők 15 koronát követelnek. A Sztrájk már 2 hete tart és a bányatulajdonos minden eszközt igénybevesz a sztrájk leverésőre. Még a szocdemeket is segítségül hívták, kiknek megbízásából egy titkár utazott ki az üzembe, azonban nem értek el semmit, mert a munkásnők továbbra is állják a harcot. A sztrájkolók frontja szüárd, annak ellenére, hogy a munkaadó kizárással fenyegetődzik. Polgári egyenjogúsítás Egyenlően nyomoroghatnak! Berlinben statisztikát készítettek arról, hogy az egyes iparágakban hány nő és hány férfi van alkalmazva. Ebből a statisztikából azt látjuk, hogy vannak egyes iparágak, ahol a nök foglalkoztatása még majdnem ritkaságszámba megy. így pl. építész és építészeti rajtoló összesen 21.860 van Berlinben és ezek közül csalt 39 nő. Az 1668 újságíró közül csak 179 nő.. Tíz gyógyszerészre átlagé női gyógyszerész esik, 10 női optikusra pedig 458 férfi optikus. Ez a néhány számadat, minden agitációnál többet beszél a női „egyenjogúság-UJS70 — Szlovákia fejlett é$ ahol a munkásosztály 1951 május 17 i es es

9o® Simký, Harmincéves a Csehszlovákiai Kommunista Párt. Jelentős évforduló ez nemzeteink életében, mert a harmincéves Párt történelmének minden egyes napid a Köztársaság népeinek szabadságáért folyó harccal volt telve és népünk hálás a Párthak ezért a harcért. Ennek a fáradhatatlan harcnak köszönhetjük azt, hogy ma népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban élhetünk, ez a harc tanított meg bennünket arra, hogy tisztán lássuk a multat, a jelent és a jövőt, amelyet a szocialista építés gyönyörű körülményei között építünk. A szocializmus építése a kizsákmányolástól mentes, új, gazdasági és társadalmi rend megteremtését jelenti. S a Párt, az évtizedes harcokban megacélosodott Párt. ugyanolyan erősen és szilárdan áll a szocialista építés élén, mint állt a kapitalizmus és a fasizmus el leni harc, a népek szabadságküzdelmének élén. A szocializmus építésének legfontotasbb tényezője a szocialista iparosítás, amely a boldog és biztos élet megingathatatlan gazdasági alapja. Ez az igazság hatványozottabban érvényesül Szlovákia mai fejlődésében, ahol a finánctőke a háború flőtt leépítette az ipart és ahol a Párt vezetésével ma az országrészt átalakító óriási építkezések folynak. ról", ahogyan azt polgári államokban alkalmazzák. Ha felhoznók, hogy hány munkásnő végez gyári munkát, akkor meglátnánk, hogy mennyire aránytalanul nagyobb mértékben vonják be a női munkaerőt olyan munkához, amelyhez nem kell külö. nösebb előképzettség. Persze, újságíró, optikus, gyógyszerész, stb. munkásnő nem igen lehet, mert hiszen legfeljebb felvilágosodottabb gondolkodási!, tehetős polgári nők kerülnek be az ilyen foglalkozást lehetővé tevő iskolákba. Munkásnők számára az egyenjogúsítás a polgári államban annyit jelent, hogy a férfi munkással egyenjogú a kizsákmányolásban és elnyomatásban. Igazi egyenjogúság csak a Szovjetunióban van, amiről azon statisztikák tanúskodnak, amelyek a közéletben résztvevő nők számáról tesznek tanúságot A „Munkás" 1926 márchw 24-1 számából: A nyitrai iui«háspokolból Nyitrai munkáslevelezőnö: A közelmúltban közöltünk egy cikket a Munkásban, amelyben ismertettük a Weisz Hermán nyitrai rongygyáros úr gyárában dühöngő viszonyokat s most kénytelenek vagyunk véle ismét foglalkozni. Ugyanis azok a fiatal falusi leányok végül is felismerték helyzetük tarthatatlanságát, nem akarnak tovább 5—6 koronáért 12 órát a rongygyár rothadt levegőjében tölteni és szervezkedtek a vörös szakszervezetbe. Ez Weisz úrnak tudomására jutott s minden to- j vábbi nélkül az összes gerencséri munkásnőket kettő kivételével elbocsátotta, megtartván a közeli szlovák faluból bejáró munkáslányokat, akiket 2—3 hónapja alkalmaz. Ezzel szemben a gerencséri munkásnők két éve, két és fél éve teszik tönkre egészségüket a rongygyárben. A szakszervezeti titkár elvtárs az ügyet a járási főnökség elé vitte, ahol Weisz Hermán né őnagysága jegyzőkönyvileg kellett, hogy kijelentse, hogyha szüksége lesz munkásnöre, a gerencséri munkásnőket kell, hogy visszafogadja. Volt ugyanis annyi esze a nagyságos asszonynak, hogy kijelentse, hogy azért bocsátja el a leányokat, mert nincs munka, úgy számolva, hogy azután felvesz más munkásnőket. A járási főnökség előtt úgy be volt gyulladva, hogy szinte nevetséges. Äz utcán pedig- elfogja az elbocsátott falusi lányokat és azzal ijesztgeti őket, hogy őneki nem parancsol senki, azt alkalmazza, akit ő akar. A nagyságos asszony méltó magzatja, ifjabb Weisz úr pedig kijelentette a lányok előtt, hogy majd abba a szervezetbe fognak iratkozni, amelyet ő parancsol nekik és nem ahová ők akarnák. Amikor a legutóbbi cikkünk megjelent az újságban, kijelentette Weisz úr, ha hajlandók visszavonni a cikkben foglaltakat, akkor mindenre hajlandó és számíthatnak a legjobb bánásmódra. Mi már ismerjük Weisz úrékat és semmi szín alatt sem vonjuk vissza a cikkben foglaltakat. Valamely javítást mégis hajlandók vagyunk eszközölni. Es pedig, legutóbb megírtuk, hogy reggel 7-től este 6-ig dolgoznak, hozzá kell tennünk, hogy nyári időiben reggel 7-től este 8-ig dolgoznak, ugyanazért a bérért. Ha esti órákban a komieezió. kijön Weisz úr rongygyárába, annak érkezéséről csodálatosan van értesülve, Weisz úr elbujtatja a lányokat és azt az időt, amíg el vannak bújva, levonja a napi 7 koronából. Ami pedig az óráját illeti, mindig akkor van 6 óra nála, amikor a .árosban fél hét. Majd az öntudatos munkásság fog módot találn^ megszüntetni ezeket az ázsiai állapotokat. Mi volt a mult Szlovákiája. A nyomorúság, az éhség, a munkanélüliség, a kivándorlás hazája. Sehol olyan alacsonyak nem voltak a munkabérek, mint itt, sehol oly kevés nem volt a munkalehetőség, mint a háborúelőtti Szlovákiában. Halálos némaság a völgvek felett és leállított gyárak A füstnélküli gyárkémények úgy meredtek az ég felé, mint valami «sötét ujj*. A harmineas évek óta a helyzet még roszszabb volt. A gazdasági válság a munkenélküliek százezreit dobta az' utcára, tíz- és húszkoronás koldusjegeyeken tengődtek a nagy tömegek. Ebben az időben a munkást annyiba vették, mint a rabszolgát. A rozsnyói bányákban, ahol még dolgoztak az emberek, megalázva könyörögtek pótműszakért, mert a rendes műszak béréből kenyérre sem tel»Mindeneklőtt meg kell szüntetni a különbséget, a visszamaradott Szlovákia és a fejlettebb Morván túli tartományok között. Jusson érvényre a Szlovákiához való viszonyban az igazi demokrácia szelleme. Dőljön meg minden egyenlőtlenség. Szorosra kell fűzni a kapcsot Szlovákia nemzetei és a cseh nemzet között, olyannyira, hogy az fokozza a nép ellenálló képességét, a demokrácia és a Köztársaság védelme terén a fasizmussal szemben.« Ha kissé tovább megyünk, olvashatjuk azt, hogyan fejtette ki Široký elvtárs Szlovákia helyzetét. Ezeket írja: »A cseh finánctőke fő elve ez volt: A Morván túli tartományok élvezzék uz iparos országok előnyeit, míg SzloAz építés ma Szlovákiában mindennapi jelenség. Napról napra r'áltozik Szlovákia arculata a szocialista iparosítás következtében. lett. Ebben az időben a komáromi hajógyár kapui körül reggelenként szazával álltak az'emberek, az irodákból nevettek rajtuk, azután 10 óra felé megjelent a kapun a felírás: >Munkásfelvétel nincs.* így történt ez nap nap után. Ebben az időben Füleken Hulita a kizsákmányolás tetőfokát produkálta. Nap nap után szorította le a béreket, senki sem tudta, mennyit kap a másik héten. A földmunkásság napszáma 10—11 órás munkával 7 korona volt. A Párt megszervezte a dolgozók harcát és sokszoi Sikerült elérni az éhbérek javítását. Megszervezte a munkanélkülieket is, hogy ne váljon vásári prédává az ember és a gyárakban még dolgozókkal együtt harcba vitte őket a közélet fasizálása ellen, a nagyobb darab kenyérért, a szabadságért és a békéért. Pártunk azonban tudta, hogy a kapitalizmus válságából nincs más kiút, mint a kapitalizmus megdöntése és a hatatalom átvétele a munkásosztály által. Csehszlovákia Kommunista Pártja a sztálini nemzetiségi politika alapján harcolt a nemzetiségi kérdés megoldásáért. Szlovákia egyenjogúsításának alapját Szlovákia iparosításában látta, abban, hogy egy szintre emelje a cseh ét, morva országrészekkel. A besztercebányai konferencia 1937 május 16-a Pártunk életében jelentős dátum. Besztercebányán öszszeült Csehszlovákia Kommunista Pártjának konferenciája, amely Viliam Sireký képviselő elvtárs beszámolója alapján elfogadta »Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális fellendítésének tervét.* Lapozgatjuk az azonos című brosúrát. Lapjai elsárgultak, sarkait kikezdte a penész, látjuk, hogy valaki mint féltett kincsét rejtegette a fasiszta megszállás hónapjaiban. Mindjárt a második lapon ezeket a sorokat találjuk* vákia túlnyomórészt mezőgazdasági tartomány legyen. Ez a szerencsétlen gazdasági politikai mindjárt kezdetben a szlovákiai ipar leépítésében jutott kifejezésre és a Köztársaság ezen részében aláásta az ipari fejlődés természetes talaját.« A továbbiakban Široký elvtárs világos szavakkal fejtegeti a két országrész közötti különbséget a mezőgazdasági termelés terén. Megállapítja azt, hogy a mezőgazdaság sokkal elmaradottabb, mint a Morván túli tartományoké és több embert kell eltartania. Míg Szlovákiában ugyanakkora mezőgazdasági földterületen a lakosság 56 százaléka él, addig a cseh országréskeben a föld csak a lakosság 26' százalékát tartja el. A föld terméshozama 60 százalékkal nagyobb, mint Szlovákiában. Nyilvánvaló, hogy Szlovákia iparosítására van szükség és amellett a szlovákiai mezőgazdaságot úgy kell támogatni, hogy legalább a cseh mezőgazdaság színvonalára emelkedjék. Gottwald és Široký elvtársak szeme előtt mftidig a Szovjetunió példája lebegett, ahol éppen a szocialista iparosítással, a különböző területek gazdasági egyenjogúsításával és fejlesztésével adták meg a nemzetiségi kérdés megoldásának biztos alapját. Gottwald elvtárs Široký elvtárssal együtt jól látták azt, hogy a szlovák burzsoázia, szövetkezve a cseh burzsoáziával, gyarmati sorba süllyeszti Szlovákiát és ez ellen a cseh és szlovák munkásosztály és dolgozó parasztság egységes, erős és hatalmas arcvonalára van szükség. Gottwald elvtárs maga is jó néhány esztendeig élt Szlovákiában. Résztvett a szlovák dolgozó harcában. Vezette ezt a harcot. Ismerte közelről Szlovákai dolgozó népének fájdalmait és a rajtuk elkövetett igazságtalanságokat. >Eggyé nőtt a szlovákiai munkások és parasztok életével és elszörnyedve látta, hogy a kormánykörök esztelen politikája hogyan öli meg Szlovákia népének alkotó erőit és űzi a reakció karjaiba.« (Široký elvtárs 1946 november 23-án a Pravdában írt cikkéből Gottwald elvtárs 50. születésnapjára.) Szlovákia iparosítása megvalósul Gottwald és Široký elvtársak álmát a Vörös Hadsereg nagyszerű felszabadító harca kezdte megvalósítani A szabadság, amelyet népünk 1945 tavaszán kapott, volt az alapja annak, hogy Szlovákia életében döntő történelmi változás állott be. A csehszlovák munkásosztály kezébe került a hatalom és Gottwald elvtárs már a kassai kormányprogrammban lefektette Szlovákia iparosításának irányelveit. A februári győzelemmel a munkásosztály hatalma megszilárdult. Szlovákia iparosítása a Csehszlovákiai Kommunista Párt gottwaldi vezetésének állandó gondoskodásával nagy léptekkel haladt előre. Široký elvtárs a Szlovákiai Kommunista Párt IX. kongreszszusán megállapíthatta a következőket: »A szlovák nép ma látja, hogy az egyenjogú együttélés a testvéri cseh nemzettel nem volt üres ígéret, hanem megdönthetetlen tény és a Köztársauig széttörhetetlen alapja.« A cseh munkásosztály testvéri segítségéről Široký elvtárs így nyilatkozik: Szlovákia gazdasági életének oly gyors fejlődését, szociális és kulturárális berendezéseinek nagyarányú növekedését azért érhette el, mert Szlovákia szocialista iparosítása a cseh országrészek fejlett iparára támaszkodott és a csehszlovák gazdasági élet hatalmas műszaki és pénzügyi forrásaira támaszkodik.« A Párt harca a szocialista iparosításért ma mindenki előtt látható és érzékelhető eredményeket hozott. Szlovákia ma egyetlen óriási, roppantarányú építkezés. Nincs olyan falu, nincs olyan város, ahol valami ne épülne. Uj, hatalmas gyárak hívják, fogadják a munkáskezeket és biztosítják a bőséges kenyeret minden szlovákiai dolgozónak. A munkanélküliség árnya, a nyomor és nélkülözés nem rémítget többé. Az Orava és Kiszuca völgyének a háború előtt nyomorban élő népe a hatalmas gyárakban találta meg rohamosan emelkedő életszínvonalának alapját és a szlovák hegyek kis falucskáiban örömmel és boldogsággal néznek a völgyek felé, ahol a modern fehér gyárépületek ezer meg ezer ablaka hirdeti a szocialista iparosítás dicsőségét, a Párt gondoskodását Szlovákia népéről. És a szocialista iparosítás áldásait élvezik Csehszlovákia magyar dolgozói is. Az egyenjogúsítás a Párt gondoskodása folytán életük nagyszerű gazdasági tartalommal telik meg. A szocializmus két nagy szlovákiai építkezése magyarlakta vidéken folyik és a magyar dolgozók elé a szociális, kulturális és gazdasági fejlődés soha nem látott távlatát vetíti. Szlovákia napról napra változik. Az elmaradott mezőgazdasági országrészbői haladó ipari és fejlett mezőgazdasági országrész lesz. Az ötéves terv végén s a keletszlovákiai kohászati kombinát felépítésével Szlovákiában egy főr^ az acéltermelés nagyobb mennyisége jut, mint a hatalmas iparral rendelkező Angliában, így valósul meg a szocialista iparosítás lenini-sztálini elmélete a Csehszlovák Köztársaságban, amelynek népei testvéri egyetértésben, hatalmas léptekkel haladnak előre boldog jövőjük felé. Široký elvtárs a bratislavai kommunisták városi konferenciáján a Köztársaság népének egységéről és testvériségéről beszélve megállapította, hogy zszilárd és tartós alapja abban a nagy és állandó segítségben van, amelyet a cseh munkásosztály nyújt Szlovákia iparosításának. Szilárd és tartós alapja a nemzetiségi kérdés lenini-sztálini megoldásában van, amelyei Pártunk Gottwald elvtárs vezetésével rendszeresen és következetesen megvalósít.» A besztercebányai konferencia óta csupán 14 esztendő telt el. A Szovjetunió hadseregének felszabadító harca nyomán a Csehszlovák Köztársaságban épül a szocializmus. Gottwald és Široký elvtársak álma a megvalósulás felé közeledik és

1 dolgozó népünk hálával és forró köszönettel fordul Csehszlovákia Kommunista Pártja felé, amely harminc esztendős harcban megnyerte népünk bizalmát, szeretetét és ragaszkodását és amely biztos kézzel vezeti előre a boldog és békés, nvugodt élet ragyogó szocialista korszaka felé.