Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-25 / 21. szám, csütörtök

c/l Ucivinány üléséről UJSZ O 1951 január 25 Százhatvanezer gyermeket küldtünk üdülni a mult évben Köztársaságunk kormánya kedden ülést tartott, amelyen tudomásul vet­te Erban miniszter jelentését az üdültetés mult esztendei lefolyásáról. Az üdültetési akcióban résztvevő gyermekek száma évről évre hatal­mas emelkedést mutat. 1950-ben mint 160.000 boldog fiatal vett részt az üdülésben, de e számban még nin­csenek benne azok a gyermekek, akik a középiskolák egyhetes üdül­tetési utazásain vettek részt. Nincse­nek benne az úgynevezett természe­ti iskolák sem, amely akcióban ha­vonta váltakoznak az egyes iskolák, vagy pedig a nagyvárosok nemzeti iskoláinak egyes osztályai. A nem­zeti és középiskolák utolsó évfolya­mainak azok a tanulói, akik a bá­nyászatba, a kohászatba és az építé­szetbe jelentkeztek, valamint azok a leánytanulók, akik géplakatos, vas­esztergályos és elektromechanikus mesterséget választottak, szintén tel­jesen díjtalanul nyaraltak. Ebbe a csoportba tartoztak az örömteli mun­ka versenyeinek győztesei, az ifjú­sági alkotómunka első helyezettjei is. valamint a második világháború áldozatai után maradt árvák és a munka azon hőseinek gyermekei, akik a munka érdemrenddel vannak kitüntetve. A többi gyermekek álla­mi hozzájárulást kaptak olcsóbb nyaralásukhoz. Az üdültetési akciő lefolyása álta­lában kedvező volt. Komolyabb meg­betegedés csak egészen kivételes ese­tekben fordult elő. Az üdültetési köz­pontokban a kultúrális élet fejlesz­téséről kiváló művészeink gondos­kodtak, akik között tizennégy író és huszonhét alkotóművész is részt­vett. Az üdültetési központban ven­dégszerepeltek és bábszínházak és az összes gyermekszínházak. A gyer­mekek maguk is alkottak zenei, ének, tánc, irodalmi és képzőművé­szeti köröket, amelyekben élénk te­vékenységet fejtettek ki. Versenyt szerveztek a rend és tisztaság meg­erősítésére. A kormány meghagyta Erban mi­niszternek, hogy a legrövidebb időn belül terjesszen elő részletes javasla­tot az 1951-es évi gyermeküdültetés terjedelméről és azt minden oldalról biztosítsa. A kormány ezután Nősek belügy­miniszter javaslatára jóváhagyta a tűzoltóság és más védelmi alakula­tokhoz tartozó személyek hazzátarto­zóinak kárpótlásáról szóló ren­deletet. E rendelet értelmében a tűzoltóság azon tagjainak, akik munkaviszonyban vannak, a szol­gálatuk ellátása következtében beállott munkabérveszteséget meg­térítik. Ugyancsak megtérítik mun­kabérüket azon személyeknek, akik a helyi Nemzeti Bizottság vagy a tüzoltóparancsnokság fölhívásá­ra a tűzoltóságnak segítséget nyújtanak. Azoknak a személyek­nek, akik nincsenek szolgálati vi­szonyban, pótlékot nyújtanak abban az esetben, ha anyagi viszonyaikban a tűzoltóság munkájával való rész­vételt nagy kiesést okoznak. A mun­kabérveszteség vagy e pótlék ter­jedelméről a helyi Nemzeti Bizottság dönt. A nemzetvédelmi és biztonság­ügyi miniszter javaslatára a kor­mány rendeletet hagyott jóvá, amely a haderő és a nemzeti bizton­ság alakulatainak elszállásolásáról gondoskodik. Az új rendelet megál­lapítja, hogy megfelelő épületekben milyen terjedelemben lehet elhelyez­ni a haderő és a Biztonsági Testület tagjait és az elszállásolásért meny­nyit kell fizetni. A kormányrendelet másik része a katonai és biztonsági alakulatokhoz tartozó lakásokról szól. Olyan laká­sokat tekintenek idetartozóknak, amelyekben 1948 június 4-én hivatá­sos katonai személy vagy nyugdíjas katona, szolgálatot teljesítő vagy nyugdíjas biztonsági személy vagy pedig családjának egyik tagja tar­tózkodott, abban az esetben, ha a la­kás konyhán kívül legalább egy lakó­helyiségből áll. Az ilyen lakások fe­lett a helyi katonai parancsnokságok, illetőleg a Biztonsági Testület kerü­leti parancsnokságai döntenek. Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben farsangi bálok és más tár­sadalmi vállalkozások rendezői olyan kéréssel fordultak a kormány tagjai­hoz, hogy rendezéseik felett vállalja­nak védnökségeket, a kormány elha­tározta, hogy felhívja az illetékese­ket arra, hogy ne kérjék fel a kor­mány tagjait ilyen tisztségek átvéte­lére, mert a kormány tagjai ezeket a tisztségeket nem tudják elfogadni és ellátni. A Dynamit-Nobel ifjúsága harcol az élelmiszerek pocsékolása ellen A karlini úttörők felhívása, akik a köztársaság elnökének szavaira felel­tek, Szlovákiában is egyre szélesebb visszhanggal találkozik. A CsISz tagjai a bratislavai Dynamit-Nobel-Ozem ta­nulmányi központjában csatlakoztak ehhez a felhíváshoz és a következő határozatot szavazták meg: — Mi, a Dynamit-Nobel gyakorló központjának szövetségi tagjai, meg­értve köztársasági elnökünk újévi kö­szöntőjében foglalt gondolatait és kö­telezzük magunkat, hogy a lehető leg­nagyobb mértékben takarékoskodni fogunk az élelmiszerekkel, hogy így b.,;tosítsuk országunk lakosságának folyamatos ellátását. Kijelentjük, hogy egyetlen darab kenyér vagy más élel­miszer sem pocsékolódik el nálunk és a megtakarítás legkevesebb napi 20 kilogramm kenyeret fog kitenni. Ezt a megtakarítást abban a tudat­ban tesszük, hogy hiábavaló volna földműveseink munkája, beszolgáltatá­si kötelezettségeik teljesítése, ha az élelmiszereket mi elpocsékolnánk. Mint haladó ifjúság nem békélhetünk meg azzal, hogy gazdasági életünket bár­mily módon megkárosítsuk. Ezért fel­hívjuk a szlovákiai dolgozó ifjúság minden tanuló központjának tagjait, hogy hasonló kötelezettségvállalással csatlakozzanak felhívásunkhoz és így váljanak köztársaságunk gondos gaz­dáivá. A Kablo élmunkásai iskolalátogatáson A Kablo-gumonüzetn néhány él­munkása Manz Frigyes elvtárs, az üzemtanács elnökének vezetésével meglátogatták a bratislavai 23. nemzeti iskolát, ahol a tantestület kezdeménye­zésére azt a feladatot vállalták ma­gukra, hogy a diákságot megismerte­tik, közelebb hozzák munkásosztá­lyunk képviselőivel. A meghívott élmünkások saját sze­mükkel meggyőződtek új, szocia­lista iskolánk haladásáról és a diákság­nak lehetősége nyílt arra, hogy elbe­szélgessen az élmunkásmunkáról az üzemekben, ahol életszínvonalunk eme­lésének döntő csatája folyik. Az élmunkásokat az iskola úttörői hívták meg és kedves üdvözlésben részesítették a munka megjelenő hő­seit. JAROSLAV HAŠEK (1913): A BECKOi KOLOSTORBAN A beckói szerzetesekkel négy év előtt ismerkedtem meg. Nagyon kel­lemes ferencrendiek voltak, rögtön el is mesélem, hogyan éreztem maga­mat náluk. A vágvölgyi Beckóba azért men­tem, hogy a kúnok maradványai után kutassak az ottani lakosság között. Nem szükséges bővebb magyaráza­tokba bocsátkoznom, mert az igaz­ság az, hogy ezzel a kifogással lop­tam be magamat a kolostorba, rövi­den, megtévesztettem a kegyes apá­tot. Bekopogtattam a kolostor kapuján, leadtam névjegyemet. Névjegyem másik oldalán ez állott: „Önökhöz fordulok, tisztelendő uraim, a kúnok ügyében, akiknek nyomait kutatni jöttem a Vág völgyébe". Alatta pe­dig szerényen ez: „Kérek éjjeli szál­lást és engedélyt a kolostori levéltár átvizsgálásához". Az ajtónyító páter rögtön beveze­tett a fogadószobába és elment beje­lenteni látogatásomat Euzebius apát­nak. Pár perc múlva már jött is Euze­bius apát. Kezet nyújtva rögtön mentegetőzni kezdett, hogy a kúnok­ról semmit nem tud Tehát pont olyan sokat tudott, mint fa. De ami a le­véltárat illeti, az rendelkezésemre áll, szívesen látnak a kolostorban, maradjak, amíg jólesik. Majd átve­zetett a refektóriumba, ahol a szer­zetes urak sakkoztak. Bemutatott a barátoknak, majd Li­bériát páter bevezetett a szobámba, ahonnan gyönyörű kilátás nyiít a Vágra. Kinyitotta az ab! kot s körbemu­tatva így szólt: ,,Ez mind a miénk". A hosszú, termékeny síkságon szél­tiben-hosszá.ban sárgállott a gabona rétek zöldeltek feketéit az erdő és ez mind. mind a beckói szerzeteseké volt. Majd Isten nagyságáról beszélt, szemei csillogtak a lelkesedéstől, ar­ca a zsírtól fénylett. Meghívott a szobájába, ahol ró­zsa, bazsalikom virított az ablakban. Kinyitotta szekrényét, kivett egy do­boz szardiniát, a másik szekrényből finom konyakot húzott elő. Kis ideig pihentünk, iddogáltunk, szivarjainkat szíva, mindenféle dolgokról beszél­getve. Ab árvízről, amitől nagyon fél­tek, amelyet azonban imájukkal el­hárítottak, a gyönyörű nyárról, a ter­mésről, az Isten hatalmából termett gabonáról, no meg arról, hogy mi­lyen szépen sikerült a rozs meg a lucerna. Azután felvezetett a kolostor tor­nyába, lemutatott egy épületcsoport­ra és így szólt: — Az, amit ott lát, az a kolostor majorja, alhol négyszáz szarvasmar­hát tenyésztünk, háromszáz sertést és a major alatt van a baromfitenyé­szetünk. Az a másik épületcsoport j a juhtanya négyszáz darab juhhal, p- erdő szélén húzódik a fácános. Az e. löben nyolc erdészünk és vadá­szunk van. Vadállományunk bőséges, őz, szarvas, dámvad, vaddisznó, nyúl, fogoly. Élénk leírás közben a kedves Li­berát barát imára kulcsolta kezét és felfohászkodott: — Nagy az Úristen kegyelme! Idölcözben már kerestek bennünket a vacsorához. Tizenketten ültünk a hosszú asz­tal körül és miközben rövid imára áll­tunk fel az Úrtól jó étvágyat kérni, már tálalták is az ételt. Minden el­ismerésem a konyháé! A Mindenható szerencsésen vezérli a beckói kolos­tor szerzetes-szakácsainak kezét és véghetetlent jóságában tyúklevest, apróra vágott gyomor- és májdarab­j kákkal nyújtott nekünk. Majd egy pohár madeira után gesztenyével töl­tött fácánpecsenye következett. Még nagyobb volt a Mindeható jó­íága, mikor fiatal libát és salátát tálaltatott fel nekünk. Fénylettek az örömtől a barátok szemei, amikor sült pisztráng került az asztalra, így hát a rövid szünet­ben újból hálát adtunk a Teremtő­nek. Remekek voltak a pisztrángok. Teljes mértékben értékeltük az Úr jóságát, aki azért teremtette ezt a sok finom falatot, hogy a beckói fe­rencrendieknek jól menjen sora. A bor is Isten teremtése. És milyen borai voltak a beckói kolostornak! A bor olyan finom, olyan különle­ges volt, hogy nem győztük tölteni, így teltek el az órák barátságos be­szélgetés és szivarfüst közben, majd az apát érdekes történeteket kezdett mesélni. Szó szót követett és egyszerre meg­szólalt Fortunát vagy Liberát barát és kétértelmű anekdóták elbeszélésé­be kezdtek ilyen bevezetéssel: — Milyen romlott is ez a világ, az ember nem is hinné, mesélte nekem egyszer az egyik kocsis, amikor a trencséni kanoniátusra mentem ven­dégségbe, ő meg egy úrtól hallotta ezt a disznóságot. A semmirevaló, még a szavaival is vétkezett, nem túlzok, mert ez a tartalma ... És már folyt is a beszéd, valamit kézmozdulatokkal jeleztek, aztán be­hozták a legfinomabb konyakot, mi­közben felkelt a nap Trencsén felett. Az ördögbe is! Még aludni sem volt kedvem s amikor a páter urak szét­széledtek szobáikba, elindultam sé­tálni a mezőre. A földeken már javában folyt a munka. A hajnali szürkületben fü­vet kaszáltak a kolostori marhák ré­szére. Az erdő szlén kaszáját fente egy öreg ember: — Adjon Isten minden jót! — Hogy megy a sora? — kérdez­tem az öreget. — Lelkemre, bűn volna azt mon­dani, hogy jól — válaszolt az öreg. — Már hogy is volna jő dolgom — folytatta szorongva —, egész nap dolgozom a kolostori nagyságosak­nak és az urak húsz krajcárt fizet­nek egy' napra koszt nélkül, mert hát muszáj spórolni a pápára. Keresztet vetett és a reggeli csend­ben tovább fente kaszáját. És ami­kor a Vág fölött szétfoszlott a köd, a beckói kolostorban vígan hortyo­gott tizenkét Ferencrendi. Ford.: Soós Erzsébet. Becsüljük meg kenyerünket Január 19-én tartották meg Komá­romban az üzemi szaktanácsok elnök­ségi ülését. Petrovics elvtárs megnyi­tó beszéde után Késik elvtárs szólt a liszt és a kenyér megbecsülésének szükségességéről, mivel egyes reak­ciós elemek visszaélve a helyzettel, felvásárolták és állatokkal etették meg ezt a fontos, nélkülözhetetlen élelmi­cikket. Tényekkel bizonyította, hogy egyes esetekben a rosszindulatú kulá­kok kenyérrel hizlalták disznaikat, 30 korona értékű kenyérből egy kg húst nyertek, amit aztán a szabad piacon 80—100 Kčs-ért eladtak. így tettek szert tisztességtelen, aránytalanul nagy nyereségre. A városban az útcákon lépten-nyo­mon eldobált kenyér-, és kiflimaradéko­kat talál az ember. Nem takarékos­kodtunk eléggé, nem becsültük meg eléggé kenyerünket és így természe­tes, hogy bármennyire is tömték az üzleteket liszttel, minden elfogyott. Ez az állapot arra késztette az illetékes szerveket, hogy a dolgozók érdekében biztosítsa a kenyér- és lisztáru igaz­ságos és észszerű beszerzési lehetősé­gét. A jövőben már nem lehet mázsa számra összeharácsolni lisztet, hanem mindenki megkapja a maga szükségle­tét. Az új árakkal kapcsolatban ki­fejtette Kosik elvtárs, hogy a beveze­tett drágább ár tulajdonképpen még sem jelent drágulást, mert újfajta, fi­nomabb minőségű liszt kerül forga­lomba és feldolgozásra. Ezután Harcinik elvtárs vette át a szót, aki általános derültség mellett bejelentette az „Amerika Hangja" legújabb „kacsáját". E szerint a kö­zelmúltban nálunk, a csehszlovák népi demokratikus köztársaságban 2500 em­ber halt éhen. Természetes, hogy dol­gozóink, akik ennek éppen az ellenke­zőjéről, az életszínvonal állandó emel­kedéséről győződhetnek meg, ezt a koholmányt éppúgy kinevetik, mint például a Buzalka püspök haláláról köl­tött álhírt és természetesen csak az Amerika imádóknak volt meglepetés, mikor a tárgyaláson kiderült, bogy Buzalka püspök él Harcinik elvtárs, is foglalkozott a kenyér és liszt körüli új rendszabályok kérdésével. Kifejtette, hogy a Kommu­nista Párt vezetése alatt álló kormá­nyunk hagyományaihoz híven gondos­kodik a dolgozók rendszeres, nyugodt ellátásáról ma és a jövőben is. A beszédek után vita következett A gyűlés résztvevői jól meggondolt kérdéseket tettek fel és helyes felfo­gással szóltak hozzá a dologhoz. A kérdésekre Petrovics elvtárs kielégítő magyarázatokat adott. A reakció vad híreivel ellentétben, amelyek szerint hazánkban éhség van, statisztikai ki­mutaf ásókkal bizonyította, hogy meny­nyivel több élelmiszer és más árucikk fogy ma hazánkban évente, mint a há­borút megelőző években. Mindennél ékesebben bizonyítja dolgozóink jó el­látását és megélhetését, hogy bútort például alig kapni, mert olyan nagy a kereslet, hogy az üzemek alig győzik készíteni. Rámutatott Eiseohower európai körútjára is, amelynek célja bizonyára nem „levegőváltozás" volt, hanem alapos körültekintés akart lenni, hogy milyen a helyzet a béketábor or­szágaiban. Ismételten felhívta a figyelmet, hogy be kell szüntetnünk mindennemű po­csékolást, össze kell fognunk, többet, jobbat, gazdaságosabban kell termel­nünk, hogy az ellenfél, a háború olda­lán állók lássák, kivel állnak szemben. Holczer László munkáslevelező, körzeti műhely, Komárom. Beszámoló a Čierná nad Tísou-i építkezési üzemről Az ötéves terv harmadik évének kezdetén igyekszünk összegezni a mult év tápasztalátalt, megállapítani, hogy mit végeztünk jól és mit nem. Ami a politikai nevelő munkát illeti, rájöttünk, hogy üzemi pártszerveze­tünk munkája nem volt kielégítő. A pártiskola látogatását nem szerveztük meg elég alaposan és nem fordítottunk gondot üzemünkben az elvtársak fel­világosítására. Hogy milyen nagyje­lentőségű a pártiskola 'átogatása, azt észrevehettük a tervteljesítés eredmé­nyeiből is, mert csak politikailag fel­világosult és öntudatos emberek nyújt­hatnak olyan teljesítményt, amely meg­felel Pártunk és egész gazdasági rend­szerünk irányvonalának. 1950 második felében már igye­keztünk a politikai munkát javítani. A termelés nagyobb sikere érdekében szocialista munkaszerződéseket kötöt­tünk és nagyobb lendületet adtunk a munkaversenynek. Az eredmény meg is mutatkozott, mert a tervbe vett munkát már november 26-ra teljesí­tettük. A siker attól is függ, hogy építé­szeink és palléraink mennvire dolgoz­nak össze és támogatják a munkások erőkifejtéseit. Itt a politikai kapcsolat a gyenge szervezés miatt még nem ki­elégítő. Itt is a politikai felvilágosító munkára vár a feladat, hogy a hibák kiküszöbölődjenek. Az ötéves terv harmadik évének kezdetén e hibákat felismerve, igyek­szünk új, jobb szervezéssel biztosítani az új tervév sikerét. Előirányoztuk a hiányzások teljes kiküszöbölését, a dolgozók közt végzendő ió felvilágosí­tó munkát és megszerveztük az 1951. évi pártiskolázás rendszeres menetét. A téli munkálatok előkészítése is megtörtént. Pártunk és kormányunk gondoskodott arról, hogv dolgozóink meleg ruhát kapjanak, bőrcsizmákat, meleg bekecseket, téli sapkát, kesz­tyűt, stb. Megelégedetten és hálával fogadták mindezt dolgozóink szere­tett Pártunktól és annak vezérétől, Gottwald elvtárstól. Hálájukat boldog, nyugodt életükért a munka és a béke arcvonalán kifejtett egvre magasabb és jobb minőségű termeléssel akarják kifejezni. Éberen figyelik a kártevők, a hazaárulók, a reakciósok tevékeny­ségét és harcolnak mindazok ellen, akik el akarnák árulni népünket és összeköttetést keresnek a nvugati há­borús uszítókkal, hogv uralmukat visz­szaállítsák. Nemrég egyházi főpapok nem átalolták népi demokratikus köztársa­ságunk és békés életünk felforgatásá­ra törekedni. Amint azonban az ö ter­vük nem sikerült, úgy a többi sötétlel­kű gazember terveit is meghiúsítjuk, mert őrt állunk a munka és a béke védelmében és leleplezzük őket. Erőt ad ehhez vezető dicső Kommunista Pártunkba vetett hitünk és az a tudat, hogy a nagy Szovjetúnió oldalán har­colunk, amelyet Sztálin elvtárs vezet. Csehszlovákia dolgozóinak csakis ez az út biztosíthatja a jólétet, a békét és a szocial ;sta, boldog jövőt. TÖRÖK Imre. munkáslevelező, Csehszlovák Építkezési Üzemek, Čierná nad Tisou. Mától kezdve folytatólagos tudó­sításokban Ismertetjük a „Tél" című képeskönyvünkben közölt IV. kereszt­rejtvénypályázatunkra beérkezett he­I lyes megfejtések beküldőinek névso­rát. A díjsorsolásban résztvesznek a következők: Bognár Helena, Bratislava, Kovái Ferenc Kassa, Hahn E. Rudolf Pop­rád, Takács Ferenc Szečianky, Mé­száros Ferenc Sándor Holice, özv. Kováts Gézáné Trstená pri Horn., Somogyi Rózsi Diószeg, Balogh Ottó Diószeg, Drenková Piroska Rozsnyó (2 szelvénnyel), Novotny Hona Pős­tyén (2 szelvénnyel), Lakatos Mar­git Losonc, Micsurda Tibor Fülek, Lakatos Irma Opotavá (2 szelvény­nyel), Borka Lajos Svodov, özv. Mács Józsefné Štrkovec (2 szelvénnyel), Szabó Margit Érsekújvár (2 szelvény­nyel), Dremmel István Chomútov, Duchon Gyula Dubnica (2 szelvény­nyel), Margótsy László Gelnica, Ba­logh István Tardoskedd, Szél János I" Királyhelmec, Szőke József Makov, Pfaundler Mprgit Losonc, ifi. Mar­kusz József Rimaszombat, Iván Jó­zsef Holice, Ulrich Irén Somorja (S szelvénnyel), Marltusz Zoltán Rima­szombat, Engelhardt Adrianna Ipoly­sÉg, Kemecliey Béla Királyhelmec, Orgyelan Miklós Királyhelmec, For­gon Lenke Kameňany, Brezina Irma Gem. Horka, Franta József Diószeg, Zsolka István Losonc, Keszi Judith Kassa, Vavrik Margit Diószeg, Asch­ner Károly Bratislava, Prohászka Lajos Érsekújvár, Dumán Ernő Dió­szeg, Horváth Zoltán Somorja, Kö­vesdi Magda Meliata, Tóth Pál Po­ľany (2 szelvénnyel), Germán János Komárom, Csicsman Károly Pohr. Ruskov, Juhász István Vyškovce (40 szelvénnyel), Fodor Ferenc Obid (2 szelvénnyel), Krajcsi Lazáry István Komárom, Bordács Mária Szene, Ja­sinszka Mária Kassa, Németh Imre Aranyos, Halászi Hilda Losonc. Legközelebb lapunk vasárnapi szá­mában közlünk ú.iabb névsort. A mesffejtések beküldésének vég­ső határideje 1951 január 31. A pályázat feltételeit a „Tél" ké­peskönyvül. oldalán ismertetjük. A kiadóhivatal,

Next

/
Oldalképek
Tartalom