Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-21 / 244. szám, szombat

UJSZO 1950 október 164 Zsingor és társai ítélet előtt ((Folytatás az 1. oldalról) Lichner: Nagyabbára olyan emberek vásárolták, akiknek semmi közük sem volt a földhöz, bankárok, ügyvédek, orvosok és mások voltak ezek, akiknek volt pénzük. Elnök: Hát arra emlékszik-e, hogyan éltek akkor a nagybirtokosok? Szintén dobr

a került a földjük, mint a szegényparasztságé? Vagy gazdagodtak? Lichner (nagylelkűen elismeri): Hát néhányan meggazdagodtak. Elnök: Mint például Kubík úr, ugy-e? Vagy talán ő is dobra került? Lichner: Nem, ő gazdagodott. Elnök: Hogyan gondoskodtak önök, az agrárpárt, azokról a parasztokról, akik földjeiket eladták és munka nélkül maradtak? A munkások kaptak munkát? Vagy munka nélkül maradtak? Lichner: Munkanélküli rengeteg volt... Tehát Lichner, a volt agrár kegyelmes úr így gondoskodott a szegényparasztságról. Ö és agrár pártja tudtak a nyomorról, amely uralkodott, tudtak a munka nélkül szerzett jóllétről, amelyben a nagybirtokosok éltek. Es hogyan segítettek ezen? Kinek segítettek? A nagybirtokosoknak. Ezután Lichner úr a londoni emigráns korm'ány tagja lett. Hogyan akarta felújítani a köztársaságot? Lichner úr ezt nem titkolja. A bíróság elnökének kérdésére így felel: — Londoniban — és ezt hivatalosan is elfogadtuk — azon voltunk, hogy München ne legyen elismerve és felújítsuk a régi, München előtti köztársaságot. Igen, ezért harcolt Ján Lichner, hogy ismét nyomor és munkanélküliség legyen a dolgozók tömegeinek jutalma és biztosítsák a jólétet az emberek egy kis csoportja számára. De hagyjuk őt tovább beszélni, hadd mondja el ő maga is, amit úgyis tudnak és hirdetnek a dolgozók tömegei! Államügyész: Hogyan látta Szlovákiában a munkanélküli családokat, akiknek munka hiányában el kellett távozniok innét? Beszéltek-e erről illetékes helyeken? Lichner: En az agrárpárt képviselője voltam és többizben foglalkoztam földműves kérdésekkel. Elnök: És ön nem tudja, hogy mennyi földművesnek kellett elhagynia hazáját? Lichner: De tudom. Ez teljesen világos előttem. Az akkori viszonyok burzsoá-demokratikusak voltak. Nem törődtek olyan dolgokkal, mint a gyári vagy mezőgazdasági munkásság munkanélkülisége. Államügyész: Tehát akkor milyen földművesekről gondoskodtak? Lichner: Nekem a határszéli kolonisták ügyét kellett kezelnem. Elnök: Ez rendben van, de az agrárpárt milyen parasztokról gondoskodott? Lichnernek (most már színt kel! vallania): Az agrárpárt szavakkal és gyönyörű jelszavakkal gondoskodott a líisparasztságról, a valóságban és tetteivel azonban a gazdag parasztságot támogatta. így tehát Lichnei ú

r a nép bírósága előtt, a nép előtt, amely győzött a burzsoá rendszer fölött, színt vall az irányban, hogy kikről is gondoskodtak ők a háború eíőtt. Miért érdeklődtek a parasztság, sőt a mezőgazdasági munkások iránt is Erre a kérdésre Lichner így felelt: — Hogy ránk szavazzanak. Elnök: És gyakorlatban ... Lichner: Gyakorlati eredmény nem mutatkozott. Elnök: A gyakorlatban lőttek a nép közé. Lichner: Igen, a gyakorlatban néha lőttek is. Lichner a továbbiakban bevallja azt, hogy ő maga semmit sem tett az irányban, hogy segítsen a szlovák szegény parasztságon és az agrárpártról úgy nyilatkozott, hogy ennek semmi köze sem volt a kisparasztság tömegeihez. Az elnök azon kérdésére, hogy miben érzi magát bűnösnek általában, Lichner igy felel: — Bűnösnek érzem magam abban, hogy mint a külkereskedelmi és később a nemzetvédelmi minisztérium államtitkára, visszaéltem tisztségemmel, továbbá szövetkeztem 1948 februárjában a kormány reakciós tagjaival az irányban, hogy a kormányból kiszorítjuk a haladó elemeket. Utasításokat'adtam a külföJdön lévő úgynevezett csehszlovák nemzeti tanács összeállítására, tanácsokkal szolgáltam Zsingor áruló bandájának, amely a népi demokratikus rendszer felforgatását igyekezet végrehajtani Továbbá bűnösnek érzem magam abban, hogy több személlyel tárgyalásokba kezdtem külföldre való szökés ügyében, •hogy tudtam olyan személyekről, akik államellenesen dolgoznak és nejn jelentettem őket fel. Lichner vádlott a továbbiakban részletesen beszél a felszabadulás utáni tevékenységéről: — Emikor a külkereskedelmi minisztérium államtitkára voltam, a Demokrata párt főtitkárával, dr. Hodzsával és a párt gazdasági vezetőjével, Liptákkal, egy tanácskozáson megegyeztem abban, hogy a Demokrata párt részére bizonyos öszszegeket szerzünk be, amely összeggel a külkereskedelemben támogatni fogom azon cégeket, amelyeknek élén a Demokrata párt tagjai állottak. így pl. a Szlovák Gabonatársaságot, a Gazdasági Szövetkezetek Szövetségét és más vállalatokat. Elnök: És miért kellett támogatni ezeket? Lichner: Mert ezek a cégek a Demokrata párt rendelkezésére bocsátottak bizonyos eszközöket, amelyeket azután ez felforgató céljaira használt fel. Lichner reakciós tiszteket támogat Lichner a továbbiakban bevallja, hogy mint a nemzetvédelmi minisztérium államtitkára támogatta reakciós tisztek előléptetését, akik ma csaknem kivétel nélkül az imperialisták szolgálatában állanak. Elnök: Milyen érdeke fűződött hozzá, hogy ilyen tevékenységet fejtsen ki? Összállami vagy pártérdek volt ez? Lichner: Természetesen pártérdek. Ez már így van a burzsoáziánál. Szóba került a februári puccs is, amelyet Lichner , a Demokrata párt, a néppárt és a nemzeti szocialista párt reakciós minisztereivel együtt készített elö. Lichner erről így vall: — A reakciós miniszterekkel együtt beadtuk lemondásunkat. Ezzel ki akartuk vonni a kormányból a haladó elemeket és visszaállítani a kapitalista rendszert. Emlékszem Ripka álláspontjára, aki követelte azt, hogy a kommunistákat visszavonulásra késztessük, hogy ne kerüljön sor később választásokra, mert a kommunisták ettől győzelmet vártak. Amikor az államügyész kérdést tesz fel arról, hogy hogyan akarták ouccsukat lefolytatni, a parlament útján vagy másképpen, Lichner zavarba kerül és nem tud válaszolni. Azt állítja, hogy ebbe nem volt "beleavatva. Lichner bevallja azt is, hogy 1948 februárja után, amikor a dolgozó nép győzött, a népi demokráciával szemben „kritikai álláspontot foglalt el és azon a véleményen volt, hogy a munkásosztály nem lesz képes uralkodni az államban". Arra a kérdésre, hogy volt-e valami összeköttetése a külfölddel, ezt mondotta: — 1949 novemberében tanácskozáson voltunk dr. Hanánál Bratislavában, amelyen beszéltünk a Demokrata párt felújításának lehetőségéről. Elnök: Hogy képzelték ezt el, hiszen február után megmaradt az újjászületett Megújulás pártja? Lichner: Ezt arra az esetre gondoltuk. ha nálunk valamilyen fordulatra került volna a sor. Számoltunk azzal, hogy háború lesz és ezt a nyugat megnyeri. Elnök: Gondolja, hogy ez háború nélkiil nem menne, úgy-e? Lichner: Én már néhány ízben kifejeztem azt a véleményemet, hogy Lettrich és társai bizonyára akarnak háborút, mert másképpen soha haza nem jutnának. És Így tovább. Tehát háborúnak azért kellene lennie, hogy ezek a csődbe jutott urak hazakerülhessenek, haza, a'iol serkinek sincs szüksége reájuk, csupán a bíróságnak. Lichner asután elmondotta, hogy a fentemlített tanácskozáson, amelyen Spánik és Poloncová is résztvettek, bírálta a körzeti emgiráns nemzeti tanács összeállítását, még pedig azért, mert állítólag kevés benne a katolikus. öt a vallási kérdés — mint állítja — már azelőtt is érdekelte. Elnök: Miiven vallási kérdés? Hiszen ez nem vallási kérdés. Ez a vallással való üzérkedés kérdése! Lichner: Igen, valami ehhez hasonló. Ma már azonban világosan látom, hogy már nem létezik az a kérdés, hogy a katolikusok és evangélikusok valami pozícióért versengenének, mert ma a nép, a dolgozó nép uralkodik. Lichner a továbbiakban összeköttetéseiről beszél, amelyeket fenntartott az ellenséges külfölddel. Felemlítette, különféle ügynökök fordultak hozzá, mert tudták róla, hogy az ö emberük. Beszélt arról is, hogyan kapcsolta be öt Bibza gyáros Zsingor csoportjába, amelynek az volt a feladata, hogy az amerikai ügynökök segítségével lehetővé tegye szökését a külföldre. Lichner a vádiratban foglalt öszszes tetteket beismerte. Beismerte azért, mert ezek be lettek bizonyítva és végül nem titkolhatta azt sem, Megkezdődött a román kémper tárgyalása A bukaresti katonai bíróság előtt szerdán bűnper kezdődött tizenegy kém ellen, akiket a Román Népköztársaság elleni árulással és kémkedéssel vádolnak. A vádlottak a kövert. kezők: Dumitru Matei jassy-i volt katolikus pap, Romuaid Druscs, George Brasoveanu, tartalékos repüőőrnagy, Alexandru Olteanu tartatékos alezredes, Celestine Pauline Gauchet francia nemzetiségű háztartásbeli, Louis Fountanie francia nemzetiségű, a bukaresti francia nagykövetség szerelője. Dumitru Lambru, a román vasutak volt alkalmazottja, Lucien Bassy francia nemzetiségű tartalékos százados, a Romániában élő franciák szövetségének itkára, Elisabeth Perraudin francia nemzetiségű háztartásbeli, Petre Toma Chiculescu mérnök, a Mica társaság voít üzemi igazgatója, a transsylvániai aranylelő helyek francia társulatának főigazgatója és Ion Cudalbu volt vasúti alkalmazott, birtokos. Ez a kémcsoport a bukaresti francia nagykövetség számára dolgozott és Serge Parisot bukaresti franciakatonai' attasé és titkára, Grafeuille, valamint Leon Lamy, a francia nagyü Magyar Népköztársaság táviratban tiltakozott az ENSz-üél a belügyeibe való beavatkozás kísérlete ellen Kállai Gyula elvtárs, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere táviratban tilatkozott az Egyesült Nemzetek közgyűlésének jelenlegi elnökénél az ellen a jogsértő szándék ellen, meäy szerint az ENSZ közgyűlése napirendjére akarja tűzni »Áz alapvető emberi szabadságjogok tiszteletbentartása Bulgáriában, Romániában és Magyarországon« cím alatt szereplő kérdést. Kállai elvtárs rámutat, hogy az EÄSZ a fentebb említett cím alatt, a Magyar Népköztársaság illetékes szervei által a fasiszta népellenes és kémtevékenységet folytató elemekkel j! szemben foganatosított intézkedéseket kívánja vita tárgyává tenni. Nem fér kétség ahhoz — hangzik a távirat, — hogy ezek az intézkedések a Magyar Népköztársaság belügyei és mint ilyenek a magyar állam belső jogalkotásának körébe tartoznak. A Magyar Népköztársaság kormánya minden alapot nélkülöző rágalomnak tekinti azokat az ENSZ különböző fórumai előtt elhangzott állításokat, amelyek szerint az említett intézkedések a békeszerződés megszegését és az emberi jogok megsértését jelentenék. A továbbiakban rámutat arra, hogy a teljesen alaptalan vádak csak ürügyül szolgáltak és szolgálnak az Egyesült Államok és Nagy-Británnia kormányai számára, amelyek a Magyar Népköztársaság elleni rágalomhadjárat tényleges kezdeményezői, hogy az ENSZ közgyűlését eszközül használhassák Magyarország belügyeibe való durva és jogtalan beavatkozásra. KáJlai elvtárs ezután tényeket sorol fel, amelyek világosan bebizonyítják, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Británnia kormányai azok, amelyek megszegték a békeszerződésben vállalt kötelezettségeiket. Most újból kíséri3tet tesznek arra, hogy beavatkozzanak a Magyar Népköztársaság belügyeibe. A Magyar Népköztársaság kormánya tiltakozását fejezi ki az e'lep, hogy az ENSZ közgyűlése olyan kérdéseket tárgyaljon, amelyek a magyar állam »belső jogalkotása körébe tartoznak*. A Magyar Népköztársaság kormánya annak a reményének ad kifejezést — hangzik befejezésül a távirat —, hogy az ENSZ. amely »a nemzetek között a népeket megillető egyenjogúság és önrendelkezési jog elvének tiszteletbentartásán alapuló baráti kapcsolatok fejlesztéséh tűzte ki céljául, nem fogja megengedni, hogy imperialista célok érdekében, légbőlkapott rágalmak alapján, eszközként használják fel a magyar nép egyenjogúságának és önrendelkezési jogának megsértésére. követség hivatalnoka vezették. Dumitru Matei kapcsolatokat vett fel 1948 augusztusában Thibaude-nak, a jassy-i francia intézet volt tanárának, közvetítésével Serge Parisotval. Parisot felhívta őt, hogy Jassyban kémcsoportot szervezzen, amely a francia nagykövetség számára is dolgozzék. Dumitru csoportját Perraudin és Gauchet francia nemzetiségű nők támogatták azzal, hogy a kémekne_k rendelkezésére bocsátották találkozásaik céljára lakásukat, összekötőként/ szerepeltek és katonai adatokat gyűjtöttek. A francia nagykövetség főleg katonai kémhírek iránt érdeklődött. Parisot és Grafeuille Druscsnak munkája végzésére adó- és vevőállomást sze<reziek. 1949 februárjában Romuaid Druscs a kémkedésre megnverte George Brasoveanu tartalékos őrnagyot, aki híreket szolgáltatott Románia legfontosabb repülőtereiről és gyárairól. A francia nagykövetség terrorista felforgató bandákat is akart szervezni, azokat fel akarta fegyverezni és j^ népi demokratikus rendszer elleni ^gaztettre felhasználni. Ezt a feladatot mindenekelőtt Lucien Bassv látta el, aki 1949 márciusa óta dolgozott a francia nagykövetségnek. Bassy különféle katonai híreket és állambiztonsági adatokat < is gyűjtött. Ebben segítségére volt sógora, Alexandru Popescu és Róbert Furnarake volt földbirtokos és gyáros. Amidőn a franciák ráiöttek, hogy a rendőri szervek megakadályozhatják „munkájukat", feltárták ügynökeik előtt a pápai nunciatúra igazi szerepét. 1950 márciusában Grafeiulle azt mondotta Druscs feleségének, hogy férje szükség esetén fordul ion a pápai nuncius egyik titkárához, akinek közvetítésével az esetleg megszakadt kapcsolatokat ismét felveheti Petro Toma Ghiculescu 1948 szeptemberében kapcsolatba lépett Parisotval és kémhíreket szolgáltatott neki a bányásziparról, a színes fémiparról és a vegyiiparról. Ezeket a hírekel írásban küldte Alletta Coposuonak. Cornel Coposuo volt Mániu-Dárti vezér feleségének közvetítésével. Állami fürdőink a nép szolgálatában Fürdőigazgatóságunk az egészségügyi megbízotti hivatallal egvütt megvalóstotta korunk egyik legnagyobb szociális intézményét. Megnyitották gyógyfürdőink kapuit azok előtt, akik eddig csak hírből ismerték fürdőink gyógyító haíását. Sok esetben kórházaink igen nagy probléma előtt álltak, mivel a gyógyvízkezelésre, ivókurára, reuma esetén pedig iszapkezelésre szoruló betegeken nem tudtak segíteni. Ezért azután az egészségügyi megbízotti hivatal megegyezett a fürdőigazgatósággal, hogv siessen kórházaink segítségére és bocsássa rendelkezésükre fürdőinket. A tőkés rendszerben csak a gazdagok nyaralhattak és gyógyíthatták magukat. Népi demokráciánk azonban lehetővé teszi a nép minden rétegének, hogv gyógyuljon, pihenjen, nyaraljon, ha erre szüksége van. Ma minden a népé. a dolgozóké. Fürdőink a múltban csak az úgynevezett felsőbb osztályt szolgálták. Ma indiai maharadzsák és a nemzetközi tőkepénzesek helvett munkásaink, dolgozóink kezeltetik Pőstvénben reumájukat, Trencséntéplié gvönvörü parkjaiban pedig népköztársaságunk és a baráti nemzetek legkiválóbb zenészei és művészei a népet, a dolgozókat szórakoztatják művészetükkel. Nem fennhéjázó gazdagokat, akiket nem annvira a művészet, mint inkább az érdekelt, hogy miiven öltözékben- jelent meg és milyen ékszereket viselt a hangversenven X. Y gvárosné. Fürdőink mind a dolgozóké. A legnagyobbtól a legkisebbig. Gvócyulást és enyhülést nyújtanak azoknak, akiknek szükségük van rá. Fürdőink szállodai gyógyintézetekké alakultak át. Laboratóriumokat létesítettek. Orvossággal, műszerekkel szerelték fel intézeteinket, hogy betegeink semmiben sem szenvedjenek hiányt, még ha a legdrágább orvosságokra lenne is szükségük Egészségügyi tanácsadónk a legjobb szakorvosokat, ápolónőket és laboránsokat válogatta ki és állította a betegek szolgálatába. Kibővítik gvógvvíz-intézeteinket, hogy minél nagyobb legyen befogadó képességük. Könyvtárakat rendeztek be, oktató, szak- és szórakoztató könyvekkel Ezzel biztosítjuk dolgozóink kulturális igén veit. Teniszés tekepályák állnak üdülőbetegeink rendelkezésére. A krfnvhákban diétás nővérek ellenőrzik, hogv megkapja-e mindenki azt. amit egészsége helyreállítása megkíván. Az éttermekben a vacsoraidő alatt kitűnő zenekarok játszanak betegeinknek. A személyzet készségesen és pontosan végzi munkáját. Ezúttal nem borravalóért, mert hisz ők is rendesen fizetett, öntudatos dolgozók, hanem azért, hogy beteg embertársaiknak segítsenek. Néhány hónapja csak hogv megkezdődött a munka, de már most is jelentős az eredmény. A következő évek megmutatják majd, hogv ez a munka nem hiábavaló. A burzsoá világban a kizsákmányolt, megalázott munkások még álmukban sem képzelték el, hogy egyszer majd ők lépnek az urak örökébe, hogy gyógyvizeink és iszapunk, fürdőink az ő javukat szolgálják. Ép testben, ép lélek. Nálunk ép, egészséges emberek lesznek, akik hazájukat örömmel és kedvvel építik, mert az a legnagyobb kincset, az egészséget adja vissza nekik. Orvosaink már nem írnak elő aszpirint reumára, gyomorbajra, női betegségekre, ; mint a letűnt világban voltak kénytej lenek tenni, hanem igenis fürdőt. 1 B. M. ötezer hazafit vetettek börtiüfee SzMban A Daily Graphic című lap tokiói levelezője közli, hogy Szöulban — mint ismeretessé vált — az elmúlt hét folyamán elfogtak és börtönbe vetettek ötezer szöuli lakost. A tudósító megállapítja, hogy az amerikai megszállók és liszinmanista báb iáik véres terrort folytatnak a koreai hazafiak ellen. Az AFP jelenti Szöulból: „A legutóbbi hírek szerint ötezerötszázkilencven főre emelkedett a város bevétele óta a letartóztatottak száma. Ez a számadat csupán a rendőrség által leartóztatott személyekre vonatkozik, nem tudni azonban, hogv mennyi a katonaság részéről letartóztatottak i besztercebányai lerü'eiben hatalmas lendületet vett a békemozgalom Az ország legjobb erőit mozgósító hatalmas békemozgalom erös visszhangra talált a besztercebányai kerület dolgozó népénél is. A tiltakozó jegyzékek és sürgönyök százait küldik az Egyesült Nemzetek Szervezetének, hogy ezáltal is kifejezésre juttassák népünk szilárd eltökéltségét, hogy megvédik a békét. Azonban e kerület dolgozó népe nem marad csupán határozatok és táviratok, tiltakozások tömegének küldésénél. A köztársaság elnökének jelszava: ..építsd hazádat — így erősíted a békét!", a kerület dolgozói között élénk visszhangra talált és sorozatos értékes kötelezettségek születnek. A gyárak munkássága jobb munkával, hogy egész politikai tevékenységét a nagytőke és a nagybirtok jogaiért folyó küzedelemnek „szentelte", ö maga mondotta el ezt, mert a nemzet leleplezte öt. Ugyanilyenek a többi vádlottak is, a volt gyárosok és nagybirtokosok, akik a bíróság előtt állnak. Nem is titkolhatnak el semmit, hiszen népünk ismeri őket. Lichner kihallgatásával Zsingor és társainak hazaárulási perének bizonyítási eljárása véget ért és a vádlottak felett a bratislavai állambíróság holnap mondja ki a nép ítéletét. ' a szocializmus gyorsabb ütemü építésével akarja erősíteni hazáját és a békét. A besztercebányai kerület 217 üzemében 2470 dolgozó vállalt különféle egyéni kötelezettségeket. Ezenkíi vtil 790 kollektív kötelezettséget is 'vállaltak, melyeknek öa^ 1-':ike meghaladja a 4 és fél millió koronát. így pl. a Sverma Vasművek 642 vasmunkása normáját 5 százalékkal szilárdította, hogy a munka magasabb termelékenységével harccManak az igazságosabb szocialista rend győzelméért. A závadkai erdőüzem 31 munkása 20 százalékos normaszilárdítást jelentett be. Az egyének közül elismerésre méltó Kulich Anna élmunkásnö kötelezettségvállalása a zólyomi Bucsinából, aki már harmadszor kéri normájának szilárdítását, úgyhogy ma 50 százalékkal erőseb!> normŕk meí'ett dqj^ozik, mint azelőtt. A többi osztályok munkásai is követik példáját. —-