Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-24 / 221. szám, vasárnap

644 TARTÓS BEKEERT. NEPI DEM OKRA CIA E RT/ 1950 szeptember 24. ' 38

. (98.) Nyugat-Németország f ö If egy y erzése Az USA, Franciaország és Anglia külügyminisztereinek a minap megtar. tott értekezletén, valamint az Északatlanti Szövetség Tanácsának ülésein szemmelláthatóan lelepleződött az amerikai imperialistáknak az az igyekezete, hogy gyors ütemben megteremtsék a nyugalnémetországí hadsereget és újjáélesszék a német militarizmust. Az Északatlanti Szövetség tanácsának hivatalos jelentésében arról van szó, hogy az értekezleten „messzemenő jelentőségű" kérdéseket vitattak meg, amelyek főképen a nyugateurópai egyesült haderő létrehozását érintették. Az amerikai imperialisták a „nyugateurópai egyesült haderő" kifejezés alatt elsősorban a német hadsereget értik, amelyet a Szovjetunió és a népi demokratikus országok megtámadására, a Franciaországra és más nyugateurópai országokra kifejtendő nyomás céljaira, világuralmuk kivívására szándékoznak felhasználni. Az amerikai és angol imperialistáknak sohasem állott szándékukban a Németország lefegyverzéséről szóló potsdami határozatok végrehajtása. Szinte a megszállás első napjaitól kezdve hozzáfogtak a porosz militarizmus újjáélesztésének előkészítéséhez és ahhoz, hogy Nyugat-Németország hadi potenciálját saját, rabló céljaikra használják fel. Amióta az amerikai agresszorokat egymásután érik a veszteségek Koreában, még gyorsabb ütemben kezdett fokozódni NyugatNémetország hadi potenciáljának megerősítésére irányuló törekvésük. Az agresszorok elhatározták, hogy tevékenyen fogják felhasználni utolsó európai tartalékukat: az egész világ előtt gyűlölt fasiszta gyilkosokat és militaristákat, valamint azok monopolista pártfogóit, akik ma az „Egyesült Európa" régi hitleri „elmélete" „megjavított" amerikai változatának fejlesztésén munkálkodnak. Az amerikai agresszorok ezirányú tevékenységét lázas sietség jellemzi. A New York Times tudósítója a következőképpen fejti kí a németországi amerikai körök véleményét: „Ha Némeiország militarizálásának az európai véderőrendszer keretén belül, vagy e rendszeren kívül egyáltalán meg kell valósulnia, akkor azt a jövő év tavaszáig be kell fejezni." A New York Daily News azt követeli, hogy az Egyesült Államok haladéktalanul ismerje el azt a tényt, hogy Nyugat-Németországnak meg kell kapnia azokat az eszközöket, amelyek lehetővé teszik számára, hogy elfoglalhassa az őt megille'.ő helyet a kommunistaellenes frontban — az USA mellett. Az imperialisták tudják, hogy a német hadsereg létrehozása és a német militarizmus újjáélesztése múlhatatlanul a népek újabb felháborodását fogja kiváltani. E felháborodás csökkentése céljából Winston Churchill, a legtapasztaltabb háborús uszító, szolgálatkészen sugalmazza az amerikaiaknak az „európai hadsereg" jelszót, amelyet azonnal és nagy lelkesedéssel kapott fel az egész német reakció. A Le Monde című francia lap kijelenti, hogy „az európai hadsereg" formulája ... úgylátszik az egyetlen olyan fogalmazás, amely lehetővé teszi a németeknek, hogy résztvegyenek „Nyugat védelmében". Ezt a nézetet — minden bomlasztó belső ellentmondása dacára — az egész imperialista tábor magáénak vallja. „Ma, amikor a koreai háború megmutatta, milyen komoly problémát jelent Nyugat számára az emberanyag kérdése — írja a londoni Times — megkönnyebbüléssel fogadták Churchillnek azt a felhívását, hogy létesítsenek európai hadsereget NyugatNémetország részvételével." A Kölnische Rundschau nemrégiben azt írta, hogy a németeknek az amerikai frontba való leggyorsabb bekapcsolása az lesz, ha „amerikai egyenruhába öltöztetik, amerikai fegyverekkel látják el és amerikai ezredekhez csatolják őket". Az események menete megmutatta, hogy az amerikai imperialisták a cselekvésnek éppen ezt a módját választották. Ez mindenekelőtt abban a határozatban jutott kifejezésre, hogy az ipari rendőrséget és az úgynevezett német munkásosztagokat egy fegyveres, laktanyában elhelyezett hadsereggé egyesítik. Ez a hadsereg nem a németországi amerikai megszállc' hatóságok parancsnokságának, hanem közvetlenül az amerikai hadsereg főparancsnokságának van alárendelve. Hogy az ipari rendőrség és a munkásosztagok átszervezésének mi a jelentősége, azt a DPA, a bonni „kormány" sajtóügynöksége fedte fel. A hírügynökség közlése szerint ez az átszervezés egy része a nyugateurópai USA-hadsereg általános átszervezésének, amely azzal a céllal folyik, hogy a hadsereg létszámát és harcképességét fokozzák. A Täglíche Rundschau, egy titkos amerikai jelentésre hivatkozva azt írja, hogy ezeknek az egyesített csapatoknak a létszáma az átszervezés idején 287.000 fő volt. Ebből, a német katonákon kívül, 30.000 fő az Anders-féle csapatok és egyéb, kü'önböző nemzetiségű egyének soraiból került ki. A Német Demokratikus Köztársaság Tájékoztató Irodájának adatai szerint a három nyugati övezetben és NyugatBerlinben április végén összesen 449.200 főnyi fegyveres haderőt tartottak. Ennek a tisztán zsoldos hadseregnek kétféle szerepe van. Közvetlen kiegészítése az amerikaiak agressziós európai hadseregének, s egyidejűleg magva a nyugatnémet hadseregnek, amelynek létrehozásával kapcsolatos terveket hitlerista tábornokok és tisztek dolgozzák ki, akik a .„Bruderschafť* nevű szervezetben tömörültek. Ez a szervezet egyébként 1950 tavaszától megváltoztatta jellegét. Ténylegesen állami szervvé, valamiféle pótvezérkarrá változott, ame'y angolamerikai tisztek ellenőrzése és vezetése alatt működik. E szervezet részvételével hajtják most végre Nyugat-Németországban az olyan katonai káderek összetoborzását, amelyek a legnagyobb értéket képviselik az amerikaiak számára. Ilyenek: a katonai szakemberek, tisztek, ejtőernyősök, páncélosok, stb. káderei. Már fennállnak és működnek német pilóta- és repülőtechnikus-tanfolyamok és iskolák Vossbergben, Ulzenben, Brémában és Ansl^chban. A munkanélküliek nyilvántartásbavételének ürügye alatt a volt katonákat is lajstromozzák mind a nyugatnémetországi hadsereg szükségletei, Dolores Ibarruri levele az Humanite című újságban jelent meg. „A francia kormány — mondja a levél — az antifasiszta spanyol menekültek százait űzte ki Franciaországból. Közülük 150-et Afrikába irányítottak, ahol lassú halálra vannak ítélve és ahonnan bármely pillanatban átadhatják őket Franco rendőrségének. Miért űzték el őket? Azért, mert a békéért harcoltak, azért mert hívek maradtak demokratikus eszméikhez, azért mert a sokéves száműzetés, koncentrációs táborokban eltöltött évek és véres harcok után is rendíthetetlenül hűek maradtak a szabadsághoz, a demokráciához és a köztársasághoz, megőrizték könyörtelen gyűlöletüket a spanyol nép hóhéra, Franco tábornok és fasiszta rendszere ellen." „A spanyol köztársaságiakat — mondja a levél — az USA külügyminisztériumának parancsára vették üldözőbe. Az USA érdeke, hogy Franco Spanyolországát bekapcsolja az Atlanti blokkba, abban a reményben, hogy így újabb ágyútöltelékhez jut háborús terveinek további végrehajtásához. Ezért kell kedveskednie Francónak... Itt van a kutya eltemetve. A Pleven-Moch kormány méltatlan képmutatásával nem tudja becsapni a francia népet és nem felejtheti el, • Irta: Jer s y fíotvalctrshi * * mind pedig a különféle idegenlégiók számára, amelyek „pacifikáló csapatokat" exportálnak Németországból Koreába, Vietnamba és minden más országba, ahol a népek a szabadságért harcolnak. A nyugatnémetországi embertartalékoltnak az amerikai agresszorok szükségleteire történő mozgósítása jelenleg a Nyugat-Németország felfegyverzésére irányuló politikának legfontosabb íleme. Ámde a háborús gyujtogatók a lobbi elemekről: a nyugatnémetország; hadiiparról és a nyugatnémetországi katonai bázisokról sem feledkeznek meg. íme néhány adaf, amelyek mindegyike a nyugatnémetországi hadiipar lázas munkáját bizonyítja, s amelyek a Tägliche Rundschau-nak egyetlenegy számában olvashatók. A Krupp Panzer Werke-t gyorsított ütemben építik újjá azzal a céllal, hogy „Párduc"-típusú tankokat gyártsanak. A Wolf & Söhne längenbergi (rajnavidéki) motorgyár 1950 januárja óta nehéz tankmotorokat gyárt. A Hamburg melletti Reme Werke heti 30 tankot készít el. A koblenzí ConcordiaHiilte vállalataiban szintén gyártanak tankokat. A Le Monde azt írja, hogy az ismert Messerschmidt-vállalatok Augsburgban már repülőalkatrészeket gyártanak és készen állnak a harci repülőgépek gyártásának azonnali megindítására. A kölni Schmieding-művek repülőgép-kompresszorokat gyártanak. Gyors ütemben épülnek újjá a BMW repülőgépmotorgyárak Münchenben és Allachban. Lőszert és harci gázoka' gyártanak a mannheimi vegyigyárak, a ,,Holmagwerke"Jis számos más gyár. A „Rottweiler Rüstungsbetrieb"-váílalat a lőpor és a piroxiiin gyártása terén már elérte az 1940—4l-es színvonalat. Ehhez tegyük még hozzá azt, hogy a müncheni Steinthal optikai gyárban periszkópokat gyártanak az amerikai tengeralattjárók számára, s hogy a nürnbergi elektromos kohóüzemek fontos alkatrészeket készítenek a tengeralattjárókhoz. Ez év június elején az amerikai, angol és francia főbiztosok rendeletet IJolttres Ibarruri tercie hogy a Franciaországból most kiűzött spanyolok tegnap még fegyvertársai voltak és résztvettek az ellenállási mozgalomban Franciaország felszabadításáért. A spanyol kommunistáknak francia földön százával található sírjai tanúskodnak erről a megrendítő igazságról. A becsületrend évkönyveibe beírták a spanyol kommunisták dicsőségétől övezett neveit is. Ez ís alátámasztja a spanyolok részvételét Franciaország nemzeti függetlenségéért vívott harcban. Ma, mint a bűnözőket kiutasították Franciaország területéről ezeket az embereket, akik habozás nélkül ontották vérüket Francia országért és hősies magatartást tanúsítottak. A halálba küldték őket, távol családjuktól, barátaiktól és attól az országtól, melynek felszabadításában résztvettek." „A tények mutatják — mondja a levél —, hogy terrorral nem lehet elnyomni a népeknek azt az akaratát, hogy megvédjék a békét, hogy szabadon éljenek független országaikban. A francia demokraták és a francia munkásosztály, a demokratikus nemzetközi szervezetek, a világ haladó emberei nem maradhatnak közömbösek azokkal a kegyetlen adtak ki a nyugatnémetországi hadiipari termeléssel kapcsolatban, amelynek értelmében, mint a német sajtó közli, kifejlesztik a lőszergyártást, a mérgesgázok, a rákét a motorokhoz szükséges üzemanyag, rádióberendezések, stb. gyártását. Háborús konjunktúrájuk van az agresszió számára dolgozó különféle iparágaknak. A hadicélokra szolgáló acél kivitele az utóbbi időben csaknem ötszörösére emelkedett. A kereslet olyan nagy ebben az acélfajtában, hogv a német monopolisták a rendelések felvételekor már saját feltételeiket kezdik diktálni, melyeknek célja, természetesen, Nyugat-Németország hadi potenciáljának továbbfejlesztése. Még fokozottabban mutatkozik az agresszió előkészítése az amerikaiak nyugatnémeto'rszági katonai bázisainak megszervezése terén. A német sajtó hemzseg az olyan hírektől, amelyek szerint a vasutakat és autóutakat nagy sietséggel teszik a'kalmassá az amerikai katonai szállítások szükségleteinek kielégítésére (például az Osnabrück—Hannover országút). Valósággal csapást jelent a lakosság számára, hogy az országban egész körzeteket változtatnak katonai lőterekké, hadgyakorlatok színhelyévé, s hogy egyébként is számos zárt katonai területet létesítenek. E területek határán őrszemek állnak, akiknek kiadták a parancsot, hogy lőjjenek mindenkire, aki közeledni mer hozzájuk. Az amerikaiak egész Nyugat-Németorezágot fokozatosan óriási felvonulási területté változtatják. Az amerikaiaknak Nyugat-Németország újrafölfegyverkezésére irányuló politikáját szívvel-lélekkel támogatják a német monopolisták, a tegnapi háborús bűnösök, tábornokok és SSiisztek, valamint az ő érdekeiknek politikai képviselői. Minden okuk megvan rá, hogy rajongjanak óceánontúli erősebb testvéreik politikájáért, annál inkább, mert az amerikai megszállók mindent megtesznek annak érdekében, hogy a maguk oldalára vonják őket, attól sem riadva vissza, hogy szabadlábra helyezzék az olyan hirhedt háborús bűnösöket, mint Flicket és az I. G. Farbenindustrie igazgatóját. A fegyverkezés politikáját a jobboldali szociáldemokrata és szakszervezeti vezetőik is minden fenntartás nélkül támoüldözésekkel szemben, amelyeket az emigráns spanyol antifasisztákkal szemben alkalmaznak Franciaországban. Nem lehet hallgatni akkor, amikor a francia kormány parancsára száműzött antifasiszta harcosok százainak, férfiaknak és nőknek az élete veszélyben forog. Tiltakozás nélkül hagyni az embertelen önkénynek ezeket a tényeit — azt jelentené, hogy megkönnyítjük a háborús gyujtogatók munkáját, hogy már eleve helyeseljük mindazokat a kegyetlenségeket, amelyeket egy gengsztercsoport követ el, akik a béke erőinek növekvő hatalmától felbőszülve, vad terror alkalmazására vetemednek. Európa és Amerika demokratái és haladó embereit Spanyolországi nemzetközi brigádok volt tagjai! Egész világ antifasisztái! Elvtársak és barátok! Mutassátok meg együttérzésteket a kiűzött spanyol köztársaságiakkal! Harcoljatok azért, hogy véget érjen ez az igazságtalanság! Cselekedeteitekkel akadályozzátok meg a reakciósok és fasiszták terveinek megvalósítását, akik a demokratikus és köztársasági Spanyolország leghareosabb elemeit akarják megsemmisíteni." gatják. E bűnös politika hordozói és propagandistái a titóista renegátok és troekista ügynökök, akik a nyugati megszálló hatalmak teljes mértékű támogatását élvezik. A német nép többsége azonban mindinkább szembehelyezkedik az újrafölfegyverkezés politikájával. Nem. csak a munkások ellenzik Németország újrafölfegyverzését és a német népnek egy új háború katasztrófájába sodrását, hanem a város és falu kispolgári elemei, a dolgozó értelmiség, valamint a kereskedők és iparosok jelentős része, sőt, még az Adanauerféle államapparátus számos hivatalnoka is. A német lakosságnak az újrafölfegyverzéssel szemben tanúsított ellenállása a legkülönfélébb formában nyilatkozik meg és olyan méreteket ölt, hogy hallgatással már nem lehet elhaladni mellette. Az olyan gyakori esetek, amikor a németek megtagadják a munkásosztagokban való szolgálatot, annak jeléül, hogy tiltakoznak e különítmények fölfegyverzése ellen, továbbá az a tény, hogy igen sok német nem hajlandó fegyvert fogni, arra késztették a New York Times frankfurti tudósítóját, hogy kijelentse: „Ismeretes, hogy a németek nagyrésze inkább lemond a munkáról, semhogy hajlandó volna belépni a tervezett katonai alakulatokba". A Le Monde, bonni levelezőjének híradása nyomán megjegyzi, hogy a német közvélemény komolyan ellenzi a fegyverkezési politikát. A New York Herald Tribúne több politikusnak a német álláspontra jellemző nyilatkozatait közli, akik megemlítik, hogy Németország már két háborút elvesztett és nem siet elveszíteni a harmadikat ís. Még beszédesebben tükröződik a nyugatnémetországi lakosság hangulata a német sajtó — és nem csupán a demokratikus, hanem a burzsoá sajtó — hasábjain is. A Stuttgarter Zeitung azt írja, hogy „Nyugaton válságban van a bizalom". A Badisches Tagesblatt megállapítja, hogy „az újrafölfegyverzés témáját Németországban fagyosan fogadják", a dortmundi VVeistdeutsches Tageblatt egyenesen meg ís írja: „Hadd tudja meg az egész világ, hogy Németországnak semmi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy ifjúságát fölfegyverezze." Nyugat-Németország ma a béke védői ellen foganatosított kíméletlen megtorlások színhelye. Nemrégiben, mint az amerikai Associaied Press hírügynöksége jelentette, az amerikai főbiztos képviselője egyenesen kijelentette, hogy amenyiben az Adenauerrendőrség erői nem bizonyulnak elegendőnek, akkor az amerikaiak maguk lépnek majd fel a szabadságharcosok ellen. Ezt a fenyegetést már valóra is váltják. A béke védelmezői ellen alkalmazott nyugatnémetországi terror még fokozottabban kihangsúlyozza azt a tételt, amelyet a Német Szocialista Egységpárt III. kongresszusán hirdettek ki arra vonatkozóan, hogy a nyugati hatalmak megszálló csapatai közönséges intervenciós hadsereggé változtak, amely a potsdami egyezménnyel szembenálló, törvénytelen cselekedeteket hajt végre. „A Nyugat-Németország militarizálására irányuló intézkedésekkel — mondotta Ulbricht elvtárs, a NSZEP főtitkára — szembe kell állítani az összes békeszerető erők nemzeti ellenállását... Le kell leplezni mindazokat az intézkedéseket, amelyek a fegyvergyártásnak, vagy a fegyveralkatrészek gyártásának előkészítésére irányulnak, meg kell magyarázni a munkásoknak e fegyverek készítésének céljait, amely fegyvereket a német nép ellen fordítják; a gyárakban folyó munka beszüntetése segítségével ki kell harcolni e gyártmányok termelésének megszüntetését ... A béke fenntartása harcot jelent az amerikai, vagy angol háborús propaganda bármely formája ellen... A lakosság többségét be kell vonní a stockholmi határozat szellemében folyó aktív harcba." Németország munkásosztálya, a német nép széles tömegeinek élén haladva, egyre növekvő erővel fogja vezetni a harcot Nyugat-Németország újrafölfegyverzése ellen, a béke megvédéséért és megszilárdításáért, az imperialisták ama terveinek meghiúsításáért, hogy Nyugat-Németországot az agresszió bázisává változtassák. A FASISZTA TERROR NEM TÖRI MEG A BÉKEHARCOSOK AKARATÁT