Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)
1950-08-03 / 176. szám, csütörtök
— —- UJSIO Megyercsen felszántották a mezsgyéket 1950 augusztus 3 UJSZ0 (Z. 1.) Ez év július 30-én d. u. 2 órakor kezdték a megyercsi EFSz tagjai a Imezsgyék ünnepélyes felszántását. Az ünnepségen résztvettek az ifjúság brigádjai Gutáról, a szomszéd EFSzek tagjai és a komáromi gépállomás kiküldötted. Nyolc traktor kezdte meg a mezsgyék felszántását. Az ünnepség résztvevői a megyercsi helyi Nemzeti Bizottság épülete előtt gyülekeztek, ahonnét aztán lelkesedéssel indultak a traktorokon a földekre, hogy ott résztvehessenek az ünnepségen és hogy a szerzett tapasztalatokat átadhassák saját községükben is a többi dolgozó parasztnak. A megnyitó beszédet az ünnepségen Orvos Pál elnök elvtárs mondotta. Azután átadta a szót Pavlovics elvtársnak, a szövetkezeti tanács 1 titkárónak, aki beszédében kiemelte a szövetkezeti munka előnyeit. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy Megyercs község öntudatos földművesei a közös munkával elért szép eredményekkel felelnek az amerikai imperialisták aljas támadására Koreában. A beszéd befejezése után az ifjúság ütemesen kiabálta: „Traktorai a CsISz-nek felszántják a földeket". Ezután a komáromi állami gépállomás traktorista elvtársnője vette át a szót, aki beszédében hangsúlyozta, hogy ez állami gépállomás minden erejével a szövetkezeti tagok segítségére lesz. A kis- és középparasztság népi demokratikus kormányunktól és Pártunktól eddig példátlan segítséget kap, amely megszabadítja a régi ro bot nehézségeitől. Mi, a komáromi gépállomás alkalmazottai — mondotta a továbbiakban — szem előtt fogjuk tartani a Szovjetunió tapasztalatait. A munkát két váltásban fogjuk végezni, hogy a gépeket még jobban ki tudjuk használni. Fokozott gondot fogunk fordítani a politikai és szak nevelésre, bevezetjük a munka megszervezésének új formáit, kiszélesítjük a szocialista versenyt, hogy így teljesítjük, sőt túlhaladjuk az állami gépállomás terveit a munka minden részében. A gútai szövetkezeti tagok nevében Hornyák elvtárs szólalt fel. Faluja ifjúságának lelkes üdvözletét tolmácsolta és felhívta az egész ifjúságot, hogy kövesse a Szovjetúnió hős Komszomoljának példáját. Az ifjúság tüntetően hangoztatta: „Építünk, dolgozunk, a békéért harcolunk!". Ezek után Sztaao elvtárs, a Szlovák Kommunista Párt földműves titkára szólt a jelenlevőkhöz, aki többek között a következőket mondotta: — Nagy események tanúi vagyunk. Ezt minden földműves tudja. Földművességünk megértette végre, hogy csakis közös munkával, közös vetéssel emelhetjük Köztársaságunkban a kis- és középparasztság életszínvonalát szeretett Pártunk segítségével, melynek élén Klement Gottwald elnök elvtárs áll. (Az ifjúság: „Mi új ifjúság vagyunk, Gottwald ifjúsága!) A záróbeszédet Zima elvtárs, a Szlovák Földművesek Egységes Szövetsége központjának kiküldötte mondotta magyar nyelven az EFSz magyar nemzetiségű tagjai számára.. Üdvözölte a jelenlévőket és megköszönte ez EFSz tagjainak, valamint a többi résztvevőnek érdeklődését az ünnepség — 1 a közös munka iránt. A továbbiakban rátért a koreai eseményekre. Hangsúlyozta, hogy a hős koreai nép harca a mi harcunk is. Nekünk a béke fegyverével, a munkával kell harcolnunk. Míg az imperialisták a legaljasabb terveket szövik a béketábor ellen, addig dolgozó népünk szorgalmas munkával építi a szocializmust.' Hegy ezt a munkát S%ésen végezhetjük, azt felszabadítónknak, a világbéke őrzőiének, a hős Szovjet Hadseregnek köszönhetjük vezetőiének, a Kommunista bolsevik Pártnak, melvnek élén a nagy és bölcs tanító, Joszif Visszarlono.vics Sztálin áll. Mi is hozzá akarunk járulni a Világbéke megvédéséhez. Ezért veszik át földműveseink fokozott munkatörekvéssel a termelés magasabb, új módszereit. Ezért szántják szét a mezsgyéket, hogy így a gépeket teljes mértékben ki tudják használni. Éljsn a Kommunista Párt. dolgozó népünk vezetöi.e. éljen Gottwald köztársasági elnök! A beszédek után vita következett. Megbeszélték a közös munka további menetét. 76 szövetkezeti tag írta alá az EFSz harmadik típusát. Elhatározták, hogy megjavítják Bogi nyi Anna, volt nagybirtokos istállóját és nagy állattenyésztést vezetnek be. A vita után a Szlovák Földművesek Egységes Szövetsége járási csoportjának kiküldötte; átadták a vándorzászlót Nagykeszi győztes EFSzének. A zászló átadásánál Pavlovics elvtárs, a szövetkezeti tanács járási titkára mondott beszédet. Valterová Amália eivtérsnő, az EFSz tagja átadta az aratási koszorút. Ezután itt is beszélgetés következett. A földművesek elhatározták, hogy beszolgáltatási kötelezettségüknek augusztus 4-ig 110 százalékra tesznek eleget. Az EFSz tagjai kötelezték magukat, hogy a béke védelmének szolgálatára beadnak három vagón gabonát a kontingensen felül. Sajnos, ebben a községben is találkozunk a kis- és középparasztok ellenségével, a kulákkal. Kb. hét zsírosparaszt tagadta meg az előírt menyiségű gabona százszázalékos beszolgáltatását. A kis- és középparasztok követelik a fentemlített szabotálok szigorú megbüntetését. Kapáljuk meg mégegyzer a cukorrépát Mind a cukor-, mind a takarmányrépa gondos ápolást, többszöri kapálást kíván, ha jó termést akarunk belőle. A répát az aratás, cséplés után még egyszer meg kel! kapálni. Erre a nyári kapálásra két okból is szükség van. Az egyik, hogy a talaj nem marad olyan morzsalékos, ahogy a tavaszi kapálásokkal megporhanyítottuk. A talaj állandóan ülepedik, tömődik és a nyári szárazság hatására erősen megrepedezik. Az összetömődött es megrepedezett talaj sok nedvességét párologtat el. Viszont a répa növeker déséhez és a cukorképzéshez sok nedvesség szükséges. Júliusban az élelmes gyomok, főképpen a vadmohar-félék erősen feltörnek. A gyomok ugyancsak a répa elő! szívják el a tápanyagot és a nedvességet, ezzel a répa növekedését hátráltatják. A talaj kiszáradásának megakadályozására és a gyomok elpusztítására egyaránt a legalkalmasabb az aratási cséplés után való kapálás, gazolás. Ez a kapálás ne legyen mély. Nem szabad a földet „felvágni", hanem apróra, morzsalékosra kapáljuk. Igy egyrészt a repedéseket könnyebben kitöltjük a morzsalékos földdel, másrészt a gyomokat is biztosabban vágjuk ki. Azonkívül a vadmohar-félék rögös kapálás után nem pusztulnak el, mert a szárazságot igen jól tűrik és egy ökölnyi rögbe ágyazva is kibírják addig, míg eső jön, amikor újból felélednek és gyökereiket továbbfejlesztik. A répához közel nőtt gyomokat kézzel húzzuk ki, mert a kapába! könynyen megsérthetjük a répa gyökerét. A sérült gyökéren keresztül pedig a répa megfertőződhet, megbetegedhet. A répa nyári kapálásának legalkalmasabb ideje július vége, augusztus eleje. A nyári gazolással a répa terméshozamát holdanként 5—6 mázsával növelhetjük. Milyen feladatok várnak az ellesiiervezésben az állami erdők üzemeire? (P—i) — Már az állami erdők üzemeiben is meg'wduZt az 1351 évre szóló eUentervezés. A besztercebányai kerület összes erdöüzemeinek kiküldöttei Besztercebányán nagy aktívát tartottak, melyen a felszólalók ismertették a párt- és szakszervezetek feladatait az ellentervezés terén, és rámutattak ennek nagy jelentőségére, mert a munkások ellentervének megvalósításával nemcsak magasabb termelékenységet érünk el, hanem kimélyül jo viszonyuk a szocialista- munka iránt is. A kiküldöttek, akárcsak az ipari dolgozók, visszatérve üzemeikbe, politikai felvilágosító munkához látnak, s az üzemgyűléseken összes dolgozóik bevonásával megállapítják a termelés menetét javító és gyorsító feltételeket, melyekre valóban nagy szükségük van. Több erdőüzemben még most is a régi kapitalista gazdálkodás módszereivel dolgoznak, nem fejlesztették ki kellő mértékben a munkaversenyt, pedig a szocialista tervgazdálkodásban és a fejlettebb szocialista munkamódszerek alkalmazásával a termelés alapja a munkás, az ember lett, akit érdem szerint kell kiemelni és jutalmazni. S ez pedig ezekben az üzemekben nem történt meg. Ezenkívül a technikai berendezést sem használták ki kellően.A nor mák is helytelenül voltak kiszabva, ezért most elhatározták, a teljesítmény normáknak újból való megállapítását. Szlovákia erdöüzemei eddig 85.7 százalékban az alkalmazottak pedig 86.9 százalékban kapcsolódtak be a munkaversenybe, amely számból 1812 dolgozó már élmunkás lett. Az 1950 évre szóló fő termelési feladatokat eddig 65 százalékban teljesítették Első helyen a kassai kerület álj 69 százalékkal, utolsó helyen pedig a prešovi kerület szerepel 61.1 százalékkal, a besztercebányai kerület pedig az évi tervet eddig 63 százalékra teljesítette. Miért fizetstt neapi a tavaszi gabona Perbetén? Perbetén mintegy 800 egyéni gazdaság van és a 4276 hektáros határban nem kevesebb, mint 16.000 parcella. Ezek szerint tehiát átlagban egy gazdaságra 20 parcella jut. Az olyan nagy határban, mint a perbetei, ahol a határ két' széle között 8—10 kilométeres távolság is van, egy parasztnak — különösen, „ha csak tehenes igája van — nincsen másra ideje, mint egyik földjéről a másikra vándorolni. A roppant nagy időveszteség miatt a földek 1 megművelése aztán nagyon is felületes, meg hát azon a 16.000 parcellán, ami átlagban csak negyed hektár — de vannak még ennél kisebbek is — jó munkát aztán igazán nem lehet végezni. Arról, hogy a rengeteg parlagon hev-erő barázda menynyit teremne, — erről meg talán jobb nem is beszélni. Ennek a sok bajnak az egyikén most segítenek Perbetén. Tagosítják a földeket és az egész határt 500 hektáros részekre osztják fel, — a:, őszszel pedig az egész községben bevezetik az egyységes vetési eljárást, A perbetei földműves szövetkezet áttér a második típusú szövetkezeti formára. Eddig már.300 tagja van a szövetkezetnek, akik elfogadták a második típust, de még mindig újabbak lépnek be, úgyhogy őszig jelentősen megszaporodik a szövetkezet taglétszáma. Igaz, hogy eddig az első típusú szövetkezetnek több, mint 500 tagja volt, de ezeknek nagyrésze mint volt gépszövetkezeti tag s volt úrbéres, automatikusan lett EFSz taggá és nemhogy segítségére lettek volna a a szövetkezetnek, hanem ártottak neki. Most, hogy_ a szövetkezet áttért a m'ásodik típusra, ezek a „tiszteletbeli" tagok átesne ka rostán s így legalább a perbetei szövetkezet elérheti azt, hogy ha kevesebb tagja is lesz, de ezek meggyőződésből léptek a szövetkezetbe és tevékenyen résztvesznek munkájában. Perbetén a közös aratást csak a szövetkezet tagjai között tudták megszervezni, azonban a szövetkezeten kívül állók is sokan arattak géppel és már így is jelentős mértékben lerövidítették az aratás idejét. Mindenesetre a gépi munkával elért eredmények közelebb vitték a földműveseket a szövetkezeti gondolathoz. Most, hogy a földek tagosítása megtörtént, a szövetkezet 1500 hektár földjén megkezdték a tarlóhántást és felszántják a barázdákat. A kenyérgabonából a perbeteiek előreláthatólag túlteljesítik az előírt mennyiséget, azonban már most megállapítható, hogy a tavasziakból, az árpából és zabból a beszolgáltatásokat nem tudj'ák teljesíteni. A perbeteiek arra hivatkoznak, hogy árpából és zabból gyenge termésük volt. Homokos, könnyű és meleg talajok vannak, amelyek nem bírják a tartós nyári szárazságot, különben pedig a gabonaérés idején beköszöntött kánikulai forróság következtében a tavasziak érése a kelleténél gyorsabban is történt, így nagyon sok a fulladt és az apadt szem. Mondják, hogy árpában az átlagtermésük hektáronként 7—8 mázsa, de nem ritka az 5 mázsás termés sem hektáronként, sőt volt olyan árpaés zabvetés, amelyet le sem lehetett aratni. Mindezekről meggyőződtem és tényleg így van, azonban ez nem mentség, mert ugyanakkor meggyőződtem arról is, hogy az ugyanolyan talajon gazdálkodó környékbeli állami birtokok átlagtermése tavasziakból is hektáronként 28 mázsa volt. A hibát Perbetén tehát az elavult, korszerűtlen gazdálkodásban, a rossz talajművelésben kell keresni és a hibák abban is vannak. Hogy az égevényes, homokos perbetei földeken a jó termést biztosítsuk, ennek alapfeltétele az, hogy a téli nedvességet minden körülmények között meg kell őriznünk és így a növények számára a nyári szárazság idejére a szükséges nedvességet biztosítanunk. Az állami birtokokon az őszi mélyszántást traktorokkal és gőzekékkel végezték, a télen át megülepedett földet pedig tavasszal nehéz talajporhanvító eszközökkel — 1 tárcsával — tették vetésre alkalmassá, de -tavasszal semmi körülmények között sem szántottak. Ezenfelül pedig megfelelő trágyázást és műtrágyázást adtak a földeknek. Az állami birtokok tehát minden előfeltételét megadták a jó termésnek és azt biztosították is. Nem így azonban a perbetei parasztok. Gyenge igavonóikkal ősszel csak olyan szántást tudtak végezni, amit semmiesetre sem lehet őszi mélyszántásnak nevezni, tavasszal pedig a téli nedvességtől megkeményedett földet újra kénytelenek voltak szántaná, mert hisz a szükséges talajporhanyító eszközökkel nem rendelkeztek. így viszont minden előfeltétele megvolt a bekövetkező rossz termésnek. Erre pedig nincs kimagyarázkodás, ezek tények, amelyek szemléltetően bizonyítják, hogy mi a különbség a korszerű és az „apám is így csinálta."-féle gazdálkodás között. Arra pedig minden földművesnek, így a perbeteieknek is megvan a lehetőségük, hogy az állami birtokhoz hasonló eerdményes gazdálkodást érjenek el. Mindezt a lehetőséget megadja számunkra a földműves szövetkezet. (b. I.) Naszvadi helyzetkép (b. 1.) Naszvadról már írtunk egyszer és akkor a kertészek falujának tneveztük. Fenn lehet tartani ezt az állítást, mert hisz Naszvadon tényleg kertészkednek, sőt nagyban kertészkednek, amit bizonyít a falu végén felállított hatalmas zöldségátvevő raktár í§, ahol a kocsik sokasága szállítja a zöldségféléket. Találóbb a kifejezés Naszvadra, ha az „ellentétek" falujának nevezzük, mert annyi ellentétet találni egy községben mint Naszvadon, másutt nem igen lehet. A burzsoá-nacionalizmust nagy szeretettel ápolgatják, de talán még ennél is nagyobb ellentéteket okoz köztük a körülbelül tízféle vallás. Naszvadon a katolikustól a kálomistáig és a szombatistától a jehovistáig az összes létező vallásfelekezetek képviselve vannak, akik aztán egyáltalában nem keresztényi módon azon fáradoznak, hol és mikor tudnának minél erősebb borsot törni egymás orra alá. Ezek a vallási és burzsoá nacionalista ellentétek aztán lehetetlenné tesznek minden haladást, megakadályozzák a különböző felekezeti dolgozók együttműködését és így bizony Naszvad nem igen halad előre a szocializmus útján. Pedig, mint egy tavasszal megjelent cikkünkben is írtuk, Naszvadon kiváló lehetőségek vannak a kertészkedéste ezelet a lehetőségeket és természeti adottságokat sokszorosan ki lehelne hisználi egv közös gazdálkodást — kertészkedést megteremtő földműves szövetkezet által. A naszvadiak szemét azonban úgy látszik bekötik az említett ellentétek és sehogy sem akarják a kezükbe adott lehetőségeket felhasználni, — ami pedig jövedelmüket többszörösen fokozná —, mert hisz a hétezer lakosú községben a második típusú szövetkezetnek alig van néhány tagja. A fentemlített ellentétek miatt a naszvadi dolgozók nem látják meg, hogy a haladás előfeltételét, az osztályharcot teljesen elhanyagolják es így történhetett meg — ami pedig most fájó pontja az ottani dolgozó parasztságnak —, hegy a kicsiknek nem termett annyi, mint amennyi csak a beszolgáltatásra kivetett mennyiség, ellenben a gazdagabbaknak bőven marad még a szükségletükön és a beszolgáltatott mennyiségen felül is gabonájuk. Csak példának említek egy tizenkét kat. holdas földművest, aki csak másodmagával van. Termett 33.56 q búzája, 27.11 q rozsa és 23.38 q árpája. Beszolgáltatása ki van neki írva 8 q búza, lq rozs és 4 mázsa árpa. Az ilyen dolgok, ami pedig elég sok van Naszvadon, — az osztályharc elhanyagolásából származó felületességből következnek. A gabonabeszolgáltatással különben is rosszul állnak Naszvadon. Nagyon sok nevet lehet találni, akiknél mondjuk 20 q búza van előírva és 4 mázsát vitt be —, de még ennél is kirívóbb példákat említhetnénk meg. Kontingensen felül beszállított mennyiséget pedig csak néhol 1 vagy 2 kilót, de ezt is csak véletlenül, mert a paraszt bizonyára otthon elmérte magái Jogosan tesszük fel a kérdést Nasz vad vezetőségéhez: hol van a hiba? A hibá!:ra és fogyatékosságokra pedig, amik a községben vannak, sürgős és gyökeres megoldást kell találniok. Ki kell emelnünk, hogy az állami erdöüzemeknél nem fejtenek ki elég kezdeményező tevékenységet az üzemi szakszervezetek, aminek hátránya megnyilvánul abban is, hogy az üzemek nem tudják dolgozóikat oly mértékben mozgósítani a szocialista munkamódszerek átvételére és kifejlesztésére, mint amilyenre arra szükség volna. Ebbő] kifolyólag szük keresztmetszetek keletkeztek a termelésben. Nemcsak a fa kitermelésére, hanem még fokozottabb mértékben a hegyeknek újra fásítására és a minőségi termelésre is kell gondolniok. s aztán arra, hogy gyüjtöttek-e elég magot a faiskoláknaK tömeges alapon való létesítésére, stb. Szük keresztmetszet ott van mindenhol, ahol a legnagyobb veszteség mutatkozik a termelésben. Az erdöüzemeknéj a- munkahelyek meszsze vannak a dolgozók lakóhelyeitől. s mire a munkások odaérnek, elfáradnak, nem tudnak kellő teljesítményt nyújtani, s mint említettük a technikai berendezést sem használják ki teljes mértékben. Az előző nehézségen úgy segíthetnének, ha ideiglenes fabarakokat építenének a fakitermelés közelében. Mindenekelőtt gazdaságosabbá keli tenniök a termelést, amit a rendelkezésükre álló technikai berendezés jobb kihasználásával az erdősítéssel és a fák ápolásával érhetnek el. Ezenkívül a kormány rendelete alapján sürgősen végre kell hajtaniok az erdők leltározását, mert az erdöüzemekben a rendes tervgazdálkodást csak úgy tehetjük lehetővé, ha tudjuk hogy mi áll rendelkezésünkre, mennyivel növelhetjük a kitermelést és csak így gondoskodhatunk tervszerűen az utánpótlásról is. Ezekkel a kérdésekkel foglalkoztak a besztercebányai kerületben lévő erdöüzemek aktíváján résztvevő kiküldöttek s a vita után hozott határozatukban határozottan megállapították céljukat, hogy most az ellentervezés keretében kiküszöbölik a felmerülő összes nehézségeket. Gazdasági életünkben az állami erdők üzemeinek is igen fontos szerepük van, és a fatermékeknek idejében előírt mennyiségben való leszállításával erősen befolyásolják egyes ipari üzemeink tervteljesítését. Most az ellentervezéskor nyílik a legjobb alkalom arra, — mint azt meg is teszik, — hogy a munkahelyek ellenőrzésével, a helyes normák megállapításával, a szocialista munkaverseny fejlettebb módszereinek bevezetésével, megjavítsák a munkamenetet és harcot indítsanak a termelésben jelentkező veszteségek éllen, egyúttal pedig gazdaságossabbá tegyék a termelést és kiküszöböljék teljes mértékben a szük keresztmetszeteket „pgü! mm •jnirtdennemüi •fegyvert, • m esszelátóUat szerelünk s mindezt a legrövidebb időn ^ •belül végezzük.
