Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-22 / 192. szám, kedd

Világ proletárjai egyes

üljetek A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató irodájának A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 augusztus 22, kedd 2 Kčs III. évfolyam, 192. szám Az iskolák demokratizálását a haladásért és a békéért folytatott küzdelem nélkül elképzelni nem lehet A Nemzetközi Diákszövetség hétfői konferenciája megújuló manifesztáció volt a béke eszményemellett (Kiküldött munkatársunk telefonjelentése.) Hétjön délelőtt tovább folytatódott a Nemzetközi Diákszövetség II. kongresszusa. Ez a tárgyalási nap is igazolta, hogy a világ demokratikus táborához tartozó diákság célja a békés élet építése és a népek szabad, ságávak biztosítása az egész világon. A kiküldöttek élesen kikeltek az I imperialisták bűnös politikája ellen és újból mélyen megbélyegezték az amerikaiak intervenciós beavatkozását Koreában, Elsőnek Dávid Chester, az Egyesült Államok diákküldöttségének tagja szólalt fel. A négerszármazású Chester kíméletlen szavakkal bélyegezte meg az uralmon levő imperialistákat. A küldöttségben van egy fiatal nő, akit a rendőrség megvert, mert a békéért tüntetett. Egy fiatalember, pedig elvesztette állását haladószellemű nézete miatt. — Ez az amerikai demokrácia! — jelentette ki Chester és követelte, hogy az amerikaiak szüntessék be a koreaiak ellen indított támadó háborújukat. Az USA diákjai túlnyomórészben a béke oldalin állnak és ezért felhívta a jelenlevő amerikaiakat, hogy csatlakozzanak mindnyájan a felhíváshoz és küzdjenek a szabad és egységes Koreáért. —- Az amerikai iskolákban fokozatosan bevezetik a katonai fasiszta nevelést és az ellene tüntető di'áko. kat bebörtönözik, — folytatta a haladószellemű amerikai diákok képviselője. Hazánkban nincs szabad tetszésnyilvánítás. Az, aki kommunizmusról és békéről beszél, üldöztetésnek van kitéve. A Szovjetúnió val rokonszenvező könyveket elégetik, „Ez az igazi emberi jogokat biztosító Amerika". A kongresszusi kiküldöttek így mutatják be napról-napra az USA igazi arcát, azt az Amerikát, ahol bűnös cselszövésekkel akarják elfojtani a népek akaratát és rájuk kényszeríteni a háború viselését. — ígérjük, hogy terjeszteni fogjuk Amerikában a stockholmi békehatározatot és támogatni fogjuk a világ békevédőnek harcát! — fejezte be Chester beszédét. Utána Burma képviseletében Tun Shein szólalt fel, aki népe szabadságharcáról számolt be, amelyet az angol-amerikai imperializmustól támogatott bábkormány, ellen folytat. Nép; hadseregünk Burma területének 70 iszázalékát szabadította fel és 7 millió embert tett szabaddá. A felszabadított területen már virágzásnak indult az éjet, végrehajtották a földreformot és a Mao-CseTung vezette iKínai Kommunista Párt segítségével lehetővé vált hazájukban, hogy a Kommunista Párt a széles néprétegeknek állandóan javuló életlehetőséget biztosít. A brazil dilikküldöttség nevében R. Demelo Reire sziámolt be hazája gaz. dasági elmaradottságáról. A brazil nép nem fogadja el a mostani kormány politikáját és állandóan tüntet ellene. A dolgozók és diákok egyre nagyobb egységbe tömörülnek, hogy megdöntsék a dolgozók érdekeit eláruló kormány uralmát és megszerezzék szabadságukat Ezzel a küzdelmükkel a békéért folyó harcot erősítik. A haladó brazil diákok jóváhagyják az elnöki beszámolót, mert a benne foglalt célkitűzések segitik a Diákok Világszövetségének a békéért folytatott harcát. ANDICS ERZSÍBET MAGYAR KIKÜLDÖTT FELSZÓLALÁSA Andics Erzsébet magyar egyetemi tan'.'.rnő is felszólalt a kongresszuson. Ismertette, hogyan valósítják meg a magyar dolgozók az új életformákat, amelyek az ország felvirágoztatását szolgálják. Mind nagyobb számban létesítenek új iskolákat, a főiskofák számát tizenkettőről 21-re emelték. Andics elvtársnő ezután az új tanítási módszereket ismertette, amelyek elősegítik a diákok felfogásának megjavítását. — Az iskolák demokratizálását a haladásért és a békéért folytatott küzdelem nélkül elképzelni nem lehet s csakis ezzel a harccal biztosíthatjuk a demokratikus művelődést — mondotta Andics egyetemi tanárnő. A kanadai kiküldött poi'tikai okok miatt nem fogadra el az elnöki beszámolót. Beszédében ő is han(Folytatás a 2. oldalon.) szlovákiai bányászok nagy ünnepe A bányászok békekötelezettségvállalásai legfőbb segítség a hősi koreai népnek Banská Štiavnica, SilOváka 6si bányászvárosa vasárnap, augusztus 20-án nagy ünnepet élt meg. A besztercebányai szénvidék júliusban első helyre került a Klement Gottwald köztársasági elnök vá>nd.crzászlóért folyó versenyben. A jelentőségteljes ünnepen részvetttek a besztercebányai körzet, vilamnt Szlovákia más kerületcinek szénbányászai, a csehszlovák bányák körzeti igazgatóságának, az SzKP, a népi közigazgatás képviselői. Az államj és a szovjet himnuszok elhangzása után az osztrava-karvini szénbányák kiküldötte] léptek a terembe a zászlóval, amelyet 1930ban a moszkvai bányászok ajándékoztak a csehszlovákiai bányászoknak. Ezt a zászlót nyeri el a köztársasági elnök zászlajáért havonként folyó verseny győztese. A szovjet bányászok értékes ajándékának első tulajdonosa a trutnovi keletcsehországi szénbánya volt, másod k az osztrava-karvinj bánya, most pedig a besztercebányai körzet Poprccs bányájának bányászai nyerték el. A zászlót a Gottwald-bánya élmunkása Folvarcsuk Arntjst fejtő adta át, aki normáját 220</r-ra teljesíti. Kchout elvtárs, a Bányászszövetség központi titkára a szövetség központ^ bizottsága . nevében üdvözölte a megjelenteket és kiemelte azt az örömteljes körülményt, hogy a zászlót szlovákiai bányászok nyerték el. Győzelmük igazolja, hogy a szlovákiai bányászttk szorosan a cseh és morvaországi bányászok, mellett állnak az építő munkában. Beszéde végén viharosan éltették KI. Gottwald köztársasági elnököt min

t tiszteletbeli bányászt és J. V. Sztálin generalisszimuszt, a béketábor vezetőjét. Kohout elvtárs átvette a zászlót az osztrava-karvini élmunkásoktól és átadta a besztercebányai körzetnek. Az osztrava-karvini bányászok képviselője megjegyezte, hogy a zászlót főleg műszaki zavarok miatt vesztették ei és hogy egy hónap múlva az osztravai élmun kasok ismét eljönnek érte. A zászlót besztercebányai körzet Pcprocs bányájának élmunkásai vették át. Matej Gracs élmunkás rövid beszédet mondott annak jelentőségéről, hogy a Poprocs bánya élteljesitményt ért el. A Selmecbányái bányászifjúság kultúrprogrammot adott elő majd Hložka mérnök a csehszlovák bányák körzet

; igazgatója tartott beszédet és köszönetet mondott a szlovákiai bányászoknak munkájukért jókívánságait fejezve ki sikerükhöz. Beszéde után a míkrofónhoz léptek a besztercebányai korzet egyes bányáinak élmunkásai, hogy szerencsekívánata'kat fe

:ezzék ki a győztes üzem elvtársainak és egyszersmind bejelentsék kötelezettségvállalásaikat. Bubniak Mihály élmunkás a dubravai bányából megígérte, hogy ez év végéig a bánya összes alkalmazottai élmunkásütemben fognak dolgozni. Kuska Péter élmunkás a körmöc- bányából bejelentette hogy az alkalmazottak kötelezettséget vállaltak a terv 3%-os túlteljesítésére és az augusztusi tervet már a napokban befejezik. Jariabka elvtárs a vaiskovai bányából bejelentette, hagy a bánya alkalmazottai augusztus 15-ig 114%-ra teljesítik békekötelezettségvállaiásaikat. A besztercebánya

1 körzet müszakj képviselője is beszédet mondott, amelynek értelmében a körzet műszaki dolgozói az egyén; kötelezettségvállalások egész sorát fogadták el és élmunkás módszerrel dolgoznak. Egyidejűleg bejelentette, hegy a poprocsi győztes vasércbánya alkalmazottai augusztus 19-én megtartott ősszüzemi gyűlésükön elhatározták hogy a termelési tervet öt nappal a Bányásznap előtt teljesítik Beszédet mondott még Melieska elvtárs, a Bányászszövetség szlovákiai bizottságának tjtkára is, aki hangsúlyozta, a köztársasági elnök zászlajáért folyó verseny nagy jelentőségét. A beszédek után a szlovákja

; bányászok örömünnepét a bányászhimnusszal fejezték be és a becses zászlót a bányászifiúság kíséretében elvitték a Selmecbányái bányafelügyelöségre. I „Üzemeink, bányáink, tárnáink, földjeink és erdőink ma a munkások, ! földművesek és a dolgozó nép tulajdona, hazánk kincsei ma a nép jó| létét szolgálják. A Szlovák Nemzeti Felkelés hőseinek és a szovjet testt véreinknek vére nem hullhatott hiába. Munkára fel tehát népünk boldog{ ságáért, az ötéves terv teljesítéséért, a szocializmus felépítéséért hal zánkban!" i KLEMENT GOTTWALD. A. ZÄPOTOCKÝ: Az állami birtokok hivatása A. Zápotocký kormányelnök vasárnap, augusztus 20-án résztvett a zbraslavi aratási ünnepélyen és ott a következő beszédet mondotta: Az aratási ünnep alkalmával az állami birtokok hivatásának jelentőségéről akarok szólni mezőgazdaságunk fejlesztésében. Már nem egyszer hangsúlyoztuk azt, hogy ha emelni akarjuk lakosságunk életszínvonalát, nem elég ehhez a háború előtti kapitalista termelésünk produktivitása. Hogy népünk életszínvonala a városokban és falvakban emelkedjék, hogy mindannyian jobb, békésebb és műveltebb életet éljünk, többet kell termelnünk az üzemekben és a földeken is. Példát mutatni arra, hogyan kell megszervezni a mezőgazdaságot, hogyan kell tervezni a terménytermelést és az állattenyésztést, hogy valóban a legmagasabb eredményeket érjük el: ez állami gazdaságaink feladata. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez nehéz feladat, de másrészt tudatában kell lennünk annak, hogy ez a feladat lehetséges és teljesíthető. Hogy teljesítsük, le kell győznünk az elavult régi csökevényeket és az állami birtokokon is új módszerrel kell gazdálkodnunk. Az első köztársaságban a régi kapitalista társadalom uralma alatt az a nézet vert gyökeret, hogy az állami gazdálkodás rossz és passzív gazdálkodást jelent. Ezért csakhamar minden üzemre, amelyben az állam gazdálkodott, kivéve a monopoliumpkat, ráfizettek. Az állami birtokok gazdálkodására is ráfizettek. Az a meggyőződés, hogy a mezőgazdasági termelésben az állami birtokokon feltétlenül ráfizetéssel mennek a dolgok és hogy az állam nem jövedelmező voltukra rá kell, hogy fizessen, általános meggyőződéssé vált és úgynevezett mezőgazdasági szakembereinknek szinte vérévé vált. Sokan közülük a mai napig sem jutottak előbbre és folyton azt bizonygatják nekünk, hogy a mai helyzetben sem fizetődhet ki az állami birtokokon a termelés. Ezer és ezer kifogásuk van új és új bizonyítékokat hajszolnak áilításuk alátámasztására. A helyett, hogy a főfigyelmet arra fordítanák, hogy mit kell megtenni s hogyan kell az új mezőgazdasági termelést megszervezni, hogy termelékenyebb és jövedelmezőbb legyen, folytonosan akadályokra mutatnak rá, a hiányokat mentegetik, hogy meggyőzzenek bennünket arról, hogy másképpen ez nem megy. Azt akarják velünk elhitetni, hogyha mezőgazdasági termelésünket az állami birtokokon is jövedelmezővé akarjuk tenni, előzőleg száz és ezermilliókat kell beléjük fektetni. Nem ellenzem a befektetéseket. Befektetéseket eszközölünk az iparba és a mezőgazdaságba is. De szem előtt kell tartani azt, hogy idegen számlára befektetéseket sem lehet eszközölni! A feltétlenül szükséges befektetésekre kell fordítani saját termelésünkből a szükséges tőkét. A befektetésekre ipari termelésünknek kell keresnie, mezőgazdaságunknak is meg kell keresnie a befektetésekre szükséges összeget és az állami birtokoknak is. Igen sokan gazdálkodóink közül a befektetések túlzásba vitelébe esnek. Ezek főleg a mi mezőgazdasági szakértőink és az állami birtokok terén gazdálkodók. Mezőgazdasági termelésünk hiányait és elmaradottságát óriási befektetésekkel szeretnék gyógyítani. Ennél semmi helytelenebb és veszedelmesebb dolog nincs. Hasonló kísérletektől a leghatározottabban óvakodni kell és nem vonakodtunk határozottan visszautasítani ezeket, amikor szinte ragályszerüen veszedelmesen szaporodni kezdtek. Mezőgazdaságunknak és az állami birtokok gazdaságainak is szüksége van befektetésre. Csakhogy mesfelelő értékű befektetésekre van szüksége és arra. hogy a befektetések tervezői mindenekelőtt bizonyos szerénységet 'tanuljanak. Remélem, hogy megtanítjuk őket erre. főleg a mi mezőgazdasági küldöttségeink, amelyeknek alkalmuk nyílik arra. hogy ellátogassanak a Szovjetúnióba, ott megtanulják ezt a feltétlenül szi'ikséees tulajdonságot. Megevözödnek oéldáu! arról, hogy a sertések jó tenvésrtésére és etetésére elegendők a praktikus, a lehető lesrkevésbbé drága takarmányok és nem szükséges a sertéspknek gigantikus, százmilliós költségekbe kerülő palotákat építeni. Hasonló a helyzet a gépi berendezésekbe való befektetésnél is. Nem felel meg a valóságnak, hogy mezőgazdaságunknak legnagyobb fájdalma a gépek hiánya. Nagyobb és fájdalmasabb hiány, hogy a gépek mindeddig nincsenek elegendően és észszeszerüen kihasználva, hogy nincsenek meg a gépek kihasználásának kellő feltételei és hogy a gépek nem részesülnek megfelelő, szakszerű ápolásban. A gépnek legalább is olyan gondosságra, szeretetre és figyelemre van szüksége, mint az állatnak. Ha a gépekre nem fordítunk kellő gondot, idő előtt tönkremennek és használhatatlanokká válnak. Ezzel kapcsolatban egy szemléltető példára szeretném felhívni a figyelmet. Itt van a vonoklasi állami birtok cséplőgépe. Ezt a cséplőgépet, mint használhatatlant kisorozták. Amidőn az idén, tavasszal Vonoklasba hozták ezt a gépet, senki sem hitte volna, hogy ez a cséplőgép még valaha is csépeljen. Azonban Sebánek, a birtok gépésze kijelentette, hogy a cséplésig a gépet üzemképessé teszi és szavát be is váltotta. Egymaga megjavította és üzemképessé tette a gépet. "Tavasszal a cséplőgépnek, mint ócskavasnak csak néhány százkoronányi értéke volt, ma mint kitűnő teljesítményű gép sok tízezer koronányi értéket képvisel. Ez a megjavított gép az idei cséplésnél nemcsak az állami birtoknak, hanem a helybeli földműveseknek is értékes szolgálatokat tett. Nem tudom, hogy az állami birtok vezetősége felfigyelt-e erre az esetre és kellően elismerte és megjutalmazta-e Sebánek elvtárs élmunkás munkáját. A vonoklasi nagybirtok nehéz traktorának hasonló története van. Ezt a traktort Sebánek állította össze ócskavasból és öreg lim-lomból. Ügy vélem, hogy ez az elvtárs szemléltető példája annak, hogyan kell megvalósítani a gyakorlatban a jelszót: „Minden munkás gazda a maga munkahelyén". Állami birtokainknak ma nagyszámú alkalmazottai, számos igazgatói, oktatói, könyvelői vannak. Egyáltalában nem nehéz igazgatókat, oktatókat, stb, találni, nehezebb az igazi gazdák nevelése. Ezek még gyakran hiányoznak nekünk. Ha mindenütt igazi gazdáink lennének, a búzánk nem feketedhetne meg a földeken amint azt még a hét elején láttam a jenčii állami birtokon. Az igazgató úr, amint halottam, a lakását hozatta rendbe s ezért nem volt ideje a búzára. Ez ismét szemléltető példa arra, hogy az alkalmazott nem gazda a munkahelyén, bár az „igazgató" hangzatos címét viseli. Ilyen gazdálkodás mellett az állami birtokok mezőgazdaságiink fejlődésének és termelékenysége növelésének nem szolgálhatnának. például. Nekünk azonban szükségünk van arra, hogy az állami nagybirtokok a helyes és produktív mezőgazdaság példájául szolgáljanak. Ezeknek a birtokoknak példát kell szolgáltatniok és példát fognak szolgáltatni. Hogy ezt a példát szolgáltathassák, gazdálkodásukat még sokkal jobban tökéletesíteni és javítani kell. Mindenekelőtt a vezető dolgozók munkáját kell tökéletesíteni, javítani és átnevelni, valamint a szervezők és tervezők és mellettük valamennyi alkalmazott és dolgozó munkáját. Ez szükséges a köztársaság, a boldog és örömteli jövö érdekében, amelynek kiépítését megfogadtuk. Ma nálunk már senki sem tagadhatja és senki sem húnyhat szemet az előtt, hogy mily gyorsan javulnak nálunk a viszonyok minden téren: Az idei aratás és gyors befejezése ismét a gyorsan előrehaladó fejlődés szemléltető példája. Nekünk azonban kell, hogy fontos legyen, hogy ez a fejlődés még sokkal gyorsabb legyen és gyorsabb lehetne, ha még számos helyen nem ütköznénk megnemértésbe, könnyelműségbe és felelőtlenségbe. Ezeket ki kell küszöbölnünk és a helyzetet meg kell javítanunk. Minél nagyobb mértékben keletkeznek majd az állami birtokok mellett nagy mezőgazdasági egységek, az EFSz-ek képében, annál nagyobb szükségünk lesz alkalmas, gondos és becsületes gazdákra és szervezőkre az új mezőgazdasági nagytermelésben. (Folytatás a 2. oldalon)