Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-14 / 62. szám, kedd

UIS2Ö Űímlaoó-L bti zcLiiwló 1950 március 14 Március 14, kedd. A nap kél 6 óra 18 perckor, nyugszik 18 óra 2 perckor. A róm. kat. és a protes­táns naptár szerint Matild napja van. • A szovjet szerszámgépgyártó munkások moszkvai össz-szövetsé. gi értekezletén felszólalt Pável Bi­kov, a moszkvai fenőgépgyár is­mert esztergályosa is, akit kima­gasló termelési eredményeiért a Sztálin-díjjal tüntettek ki. — Gyáram munkásai — hang­súlyozta Bikov — felkértek, jelent­sem be nevükben, hogy az idén még termékenyebben fognak dol­gozni és az 1950. évi termelési előirányzat határidőelőtti teljesíté­sére törekednek A magam részé­ről pedig bejelentem, hogy naponta 3—4 napi normát végzek. Pável Bikov világszerte ismert szovjet gépgyártómunkás a fémfel­dolgozás terén gyorsasági rekordot állított fel. Bikov a háború utáni ötéves teav első négy évében több mint 22 évi normának tett eleget, jelenleg pedig már az 1968. terme­lés számlájára dolgozik. ; — Dr. Clementis miniszter megláto­gatta a ČSM felsőbb központi poli­tikai iskoláját. A legfelsőbb szövet­kezeti iskolának, a CSM központi po­litikai főiskolájának tanulói és veze­tői Horné Černošicen március 8-án dr. Clementis külügyminiszter lá­togatását fogadták, aki megismer­tette őket az ezidőszerinti nemzet­közi helyzettel és a csehszlovák kül­politikával. Kiemelte annak szüksé­gességét, hogy az ifjúság megismer­kedjék a nemzetközi kérdésekkel és így céltudatosabban dolgozhassanak a világ béketáborának megerősíté­sén. Ezt a kötelességét a csehszlovák Ifjúság mindenekelőtt szövetségének milliós szervezetté való kiépítésével teljesiti. A Felkelés emlékműve. A Slovakotour kerületi túrista irodái Besztercebányán és Zsolnán kötelez­ték magukat, hogy 1950 agusztus 29-ig emlékmüvet állítanak a szlovák Nemzeti Felkelésben elesett hősök­nek az Alacsony Tátrában, 2000 mé­ter magasságban. Mindkét kerületi Slovakotour iroda érintkezésbe lép a szlovák Nemzeti Felkelés beszter­cebányai intézményével. Felveszünk magyar könyvek terjesztésére két szervező tisztviselőt. Vidékiek is jelent­kezhetnek. Ajánlatokat „Szor­galmas" jeligével a kiadóhiva­tal továbbit 1530/v — Szlovákia két leghatalmasabb méretű építkezése befejezés előtt. Jozef Lukačovič tanár, műszaki meg­bízott, A. Horák postaügyi megbízott és munkatársai kíséretében megte­kintette március 9-én Bratislava két jelentős építkezését, még pedig a fő­posta épület és a telefon gazdasági hivatal építkezését. A főposta épület építkezése Bratislavában egyike Szlovákia legnagyobbméretü admi­nisztratív célokat szolgáló építkezé­seinek, amelyben a Megbízotti Hiva­talok helyezkednek majd el. Még pe­dig a postai és az iparügyi megbí­zotti hivatal. A telefon gazdasági hi­vatal új épületében tanonciskola is lesz. Mindkét épület befejezés előtt áll. — Nemzeti békeverseny. A svájci békebarátok mozgalma az év elején Nemzeti békeversenyt indított. A versenyt három díjjal díjazzák és ebben az évben technikai okokból csupán a képzőművészetre korlátoz­ták. A versenyre beérkezett hírekből aztán békekiállitást rendeznek, me­lyet az év folyamán időről-időre Svájc különböző városaiban is meg­rendeznek. A díjakat kéthetes fran­ciaországi, olaszországi és cseh­szlovákiai tartózkodás formájában osztják ki. — Kultúrbrigád a rekreáción lévők között. A szlovák szakszer" vezei tanács és az UNPRA e hó 12-én kul túrbrigádot indított a Magas Tátrában lévő téli rekreá­ciós üdülőhelyre. A brigádban fiatal szlovák művészek vesznek részt. — Dél-Amerika dolgozói tüntet­nek az USA-dipIomaták értekezlete ellen. A brazil főváros dolgozó tö­megei hatalmas tüntetésekkel tilta­koznak az USA délamerikai követei­nek értekezlete és elsősorban Ge­orge Kennon külügyminiszteri taná­csos jelenléte ellen. Mint utolsó levelemben tudattam veletek, az élmunkáshetet nálunk szép eredménnyel zártuk le. Bár rossz idők jártak és két kőfaragó éppen Prágában volt téli rekreáción. Minden igyekezetemmel azon va­gyok, hogy megértessem munkatár­saimmal a többtermelés jelentősé­gét. Munkám lassan, de biztosan ha­jad, mert dolgozóink most már na­gyobbára betartják a napi nyolcórai munkaidőt. Ezt a néhány embert is igyekszünk rávezetni a helyes útra, nehogy szégyenére váljanak üze­münknek. E héten két munkatársunkat ki­küldték a közeli Bludov nagyközség­be, hogy egy régi, lebontott híd anyagát formálják újjá. Ebből az al- | A „NOVDOM" ISMÉ T JELENTKEZIK A dunaszerdahelyi „Novdom" (Roll­stav) asztalos-üzem dolgozói az építő­iparban végrehajtott élmunkáshét fo­lyamán február 20—25-ig 302 száza­lékra emelték a termelést és ezt az eredményt a jövőben a fennálló tech­nikai akadiályok leküzdése után mi­nőségileg is javítani fogjuk. Ezideig üzemünkben nem alakult még meg a Párt és a szakszervezeti csoport, aminek nagy hiányát érezzük, főleg a termelési eredmények emelésével kapcsolatban. Belátjuk, hogy az üze­mi szervezetek hiánya részben önhi­bánkból ered, de mulasztásunkat igyekszünk helyrehozni. Tudjuk, hogy a magunkra vállalt feladatokat csak­is a Párt és a Szakszervezet segítsé­gével hajthatjuk végre. Nem akarunk abba a súlyos hibába esni, hogy a termelési menetet üzemünkben egyes dolgozók diktálják és a termelési tervezetet a Párttal és a szakszerve­zettel közösen akarjuk kidolgozni. Üzemünkben nagy szükség van az agitációs munkára, az üzemi újság megszervezésére, taggyűlésekre, szé­lesebb körű termelési értekezletekre. Mi is ki akarjuk venni részünket a szocialista versenymozgalomból, hogy ezáltal is biztosítsuk vállalatunk jó munkáját. Nagy segítségünkre van Prazsán Károly, vállalatunk vezető­je és Goldschmied Lajos elvtárs, akik nem isimerik azt a szót, hogy „nem lehet" és mindent elkövetnek, hogy az akadályokat leküzdhessék. Közös akarattal és üzemünk dolgo­zóinak összefogásával, így tudjuk majd üzemünk munkáját megjavíta­ni. Igazi kommunista felelősségérzet­tel vállaljuk mi is azt a feladatot, amellyel népi köztársaságunk min­den dolgozójának jólétéhez és boldo­gabb jövő j éhez jutunk. Bolsevik üdvözlettel: Melega Miklós, „Novdom" dolgozója, Dunaszerdahely. NEMZETKÖZI NŐNAP FÜLEKEN Bátran leírhatjuk, hogy a március 8-i nemzetközi nőnapot kevés üzem­ben ünnepelték meg úgy, mint ép­pen a md Kovosmaltunkban, Füleken. Az üzein bejáratát és az összes mun­kahelyeket zöld füzérekkel és mű­virágokkal díszítették fel. A nap tiszteletére a zászlókat is kitűzték a gyárra. A gyári sziréna munkába hí­vó hangja után Szilágyi elvtársnő szlovák nyelven, Jelenskýné elvtárs­nő pedig magyar nyelven üdvözölték gyárunk dolgozó nőit, beszédükben kiemelve a nagy nap jelentőségét. A nemzetközi nőnapot a népi de­mokratikus köztársaság női és Így a Kovosmalt dolgozó női is szorgalmas munkájúkkal ünnepelték, hogy meg­hálálják azt a lehetőséget, amelyet a szocialista társadalmi rend nyúj­tott a nőknek. A délutáni csoportban dolgozó nő­ket 13 óra 45 perckor a gyári zene­kar várta. Befejezésül pontosan 14 órakor Procskó elvtársnő mondott beszédet a gyári hangszóróba. Egy csoportba hívta az összes asszonyo­kat, hogy a nemzetközi nőnap ün­nepélyén tüntessenek a világbékéért. Ezt a beszédet magyar nyelven Sós­né elvtársnő mondotta el és a béke­tüntetésben a szlovák és magyar elv­társnők együttesen, lelkesen vettek részt. A gyári zenekar 14.30-ig indu­lókat, mozgalmi dalokat, befejezésül pedig a Munka dalát játszotta. Az ünnepély után üzemünk dolgo­zó női táviratot küldtek Beszterce­bányára, ahol szintén óriási béke­tüntetés volt. Cest práci! Vir&gh Géza. kalcwnból is megmutatta népi demo- I kráciánk, hogy milyen bőkezű dol­gozóival szemben, mert két ember 300—350 koronás napi keresete mel­lett 120 koroniát kapott az üzemtől, -külön lakásra és kosztra. Hol volt ez azelőtt? Minél több ilyen nemes tet­tét isimerjük meg rendszerünknek, annál öntudatosabban és vígabban dolgozunk, hogy meggyorsítsuk jobb jövőnk megvalósulását. * Mi, a 32-es számú üzem munkásai heten családostól egyemeletes épü­letben lakunk. Mikor ideköltöztünk, a reakció még őrült táncát járta. Szegényen, egy ruhában érkeztünk | ide, jóformán csak vonatra volt pén­SMRDÁKI LEVÉL Szeretnénk érzéseinket az Uj Szó hasábjain nyilvánosságra hozni, hogy értesüljön róla az egész magyarajkú dolgozó tömeg. Örömmel tapasztal­juk, hogy népi demokratikus köz­társaságunkban, a szlovák és magyar dolgozók közös hazájában megvaló­sul a szocialista eszme. A bratisiavai Kerületi Nemzeti Bi­zottság a kerület összes nemzeti Bi­zottságainak elnökeit iskolázásra hívta össze Smrdákira. Most láthat­tuk, hogy az egészen újjászervezett neimzeti bizottságok élére mennyi magyarajikú munkás és paraszt ke­rült, akik eljöttek ide, hogy tanul­janak és főleg a nemzeti bizottságok működéséről szedjenek magukba tudnivalókat. Az iskolán tapasztal­hattuk, hogy a szlovák elvtársak mi­lyen szolidárisak velünk. Az iskola résztvevőinek harmadrésze magyar­ajkú és csak ketten tudunk közülük I zünk. Azóta négy év telt el. Csalá­daink anyagi helyzete lényegesen ja­vult. Kiruházkodtunk, rádiókat vá­sárolunk, amely összeköt minket a Nagyvilággal. Udvarainkon motor­kerékpárok állnak és élelmezés te­kintetében csak most ismertük meg az emberi kosztot, mert a régi rend­szerben nem tudtunk rendesen táp­lálkozni. Ha a múltról és a jelen élet­ről beszélek, úgy hasonlíthatom ösz­sze a kettőt, mint a mostoha anyát az édesanyával. Mindnyájan látjuk, hogy helyzetünk napról napra javul és csak rajtunk múlik, hogy azt szi­lárd alapokra fektessük. Kuralli József, Zsulovo, a 32-es számú üzem kovácsa. szlovákul beszélni. Kérésünkre az iskola vezetősége úgy állította össze a napi programot, hogy a magyarok részére külön magyarnyelvű előadók tartsanak előadásokat. Nagyon tud­juk értékelni ezt a megértő munkát, amelynek eredményeképpen csalló­közi és mátyusföldi falvainkban ló és értékes munkát tudunk majd ki­fejteni a nép között. A szlovák és magyar proletárok egy közös esz-ne útján haladnak és egyesült erővel harcolnak közös ellenségük, a ma­gyar, szlovák, illetőleg a nemzetközi reakció ellen. Megvalósulnak Gott­wald elvtárs szavai, hogy: „Arccal a falu felé, hogy ott is megvalósuljon a szocializmus". Ha a közigazgatási szervekban is ilyen megértés fog uralkodni, mint itt az iskolán, akkor falvaink is zökkenő nélkül haladnak majd a szocializmushoz vezető úton. Éljen a szlovák és magyar dolgozók egysége és testvérisége! S akartak és a döntő fordulatot Preis védhetetlen lövése adta meg. Ez a gól a végső eredményt jelentette. Kettős pontot a ligamérközések so­rozatában. Azt hiszem, rendes képet adtam e fontos mérkőzés lefolyásáról. Ha va­lahol hibát követtem el, ezt tudják be annak, hogy legnagyobb fájdal­mamra náthásan otthon feküdtem az ágyban. így volt ez kérem, babonás kedvemben ezt a lehetőséget is ki­hagytam. Ez a nátha azonban nem gátolta volna meg jelenlétemet a mérkőzésen, ha az anyám erélyesen közbe nem lép és be nem gyömöszöl szerencsétlenségemre az ágyba. így történt aztán, hogy a mérkő­zés küzdelméről a potyások révén ér­tesültem, már a játék után. A po­tyások körülülték az ágyamat és iz­galommal mondták el nekem a mér­kőzés döntő mozzanatait. A potyá­sok gyakran cáfolták egymást és ko­moly vita fejlődött ki közöttünk, de abban mindannyian megegyeztek, hogy Preis volt ennek a mérkőzés­nek a hőse. De volt olyan is, aki Tegelhofot és Balázsit is nagyon di­csérte. Én azonban még hozzáte­szem, hogy Pažický önfeláldozó já­téka és küzdőszelleme sem maradt el mögöttük. Ezekután már csak „egyetlen gon­dolat bánt engemet", mikép jutok el Prágába a jövő heti mérkőzésre. A legnagyobb zavarban vagyok. Kis­sé náthás vagyok még és a gondolat orrhangon kínoz. Kénytelen vagyok egy apróhirdetést tenni az újságba a következő szöveggel: „Ki vinne el egy tisztességes potyást a prágai mérkőzésre? ígérem, hogy becsüle­tes igyekezettel drukkolni fogok a Bratislava csapatáért és ha kell, akár náthás hangommal is kisérni fogom játékosainkat a győzelem fe­lé". A válaszokat „Náthás", jeligére vá­rom a szerkesztőségbe. Potya Marci. — Kertészeti tanfolyam. Ä szlovák gyümölcstermelő szövet­kezet a bratisiavai Városháza ta­nácskozó termében kertészeti tan­folyamot nyit. A tanfolyam már­cius 13-án 17 órakor kezdődik. Az első előadást V. Buchta igaz­gató tartja „A leggyakoribb hi­bák a kertészetben" címmel. Ä további előadásokat e hó 17-én, 24"én és 31-én tartják, A belépés díjmentes. — 200 kérdés és válasz a nép­biztosításra vonatkozólag. A leg­közelebbi napokban a Práca könyvkiadóvállalat „200 kérdés és válasz a népbiztosítással kap­csolatban" címmel könyvet ad ki. A könyv tartalmazza a 200 leg­időszerűbb és leggyakrabban is­métlődő kérdését a népbiztosítás" nak és feleletet is ad rájuk. Je­lentősége aibban van, hogy lehe­tőséget nyújt a biztosított alkal­mazottnak arra, hogy választ kapjon azokra a kérdésekre, me­lyek érdeklik. — Sürgöny a francia haladó ér­telmiséghez. A béke híveinek cseh­szlovák bizottsága a francia haladó­szellemű értelmiség március 19-én tartandó konferenciájára, amely a Párizs melletti Ivryben zajlik le, táv­iratot küldött, amelyben biztosítják őket arról, hogy teljesen azonosítják magukat a francia kultúrának a há­ború és a reakció elleni harcával. — Előnyben részesítette a bá­nyászati hivatást a kolostor cellá­ja fölött. Amikor Szánt József először ment le a rézbányába, úgy megtetszett neki ott, hogy minden gondolata az volt, hogy bányász lehessen. Akkor még is­kolába járt. Szülei azt kívánták, hogy menjen papnak és 1848-ban így került Szánt József egy ko­lostorba. Belépett az irgalmas testvérek rendjébe és itt kellett folytatnia tanulmányait. Azonban itt sem hagyta békén a bányászat utáni vágy és minél több időt töl­tött a kolostor falai között, annál inkább nőtt a vágya, hogy innen kikerüljön. Végre ez sikerült ne­ki, amikor 1949. szeptember 30-án Ostravába került, ahol fel is vet­ték őt bányásztanulónak. Most Orlovban az ottani bányászta­nulók otthonában van Nés az „A. Zápotocký" bányában dogozik, a ČSM szervezeti munkájában is résztvesz mint az üzemi szerve­zet oktatója. Ezenkívül munkás­levelező és minden rrra mutat, hogy jó bányász lesz belőle. Egész héten át lestem az időt és babonás izgalommal jóslásokba bo­csátkoztam, lesz-e vasárnap napsü­téses idő, avagy nem. Komoly meg­győződéssel számláltam gombjaimat, a páros jelentette a napsugarakat, a páratlan pedig az esőt és amikor ki­jött a páratlan, kétségbe voltam es­ve és nem nyugodtam addig, amíg nadrágom hátsó zsebére rá nem varr­tam a hiányzó gombot, hogy páros­ra varázsoljam a végső számot. Nos, amint látják, mindent elkövet­tem, hogy szép idő legyen. A bo­szorkánykonyha művészi eszközeihez is folyamodtam, de mindez nem használt. Az a helyzet ugyanis, ha az ember a varázseszközökhöz folya­modik, akkor önkéntelenül korláto­kat von maga köré és az agya nem működik rendesen. Az eszét a gom­bokra bízza és ugyanakkor megfe­ledkezik arról is, hogy esőn és nap­sugarakon kívül létezik még egy felhős és szeles időjárás is. Ugyanakkor nem veszi számítás­ba azt sem,, hogy a Bratislava Raj­man és Simansky nélkül fog játsza­ni. Egyszóval, számításaim egyál­talán nem váltak be és mégis több mint húszezer néző nézte végig ezt a mérkőzést, amely az NV Bratisla­va pályafutásában mindig kényes pontként szerepelt. A prágai „kloká­nok" époly veszélyesek a Bratislava csapata számára, akár a trnavai Kovosmalt. Titokban mindig a cseh Trnavának neveztem a Bohemianst. A vendégcsapat játékstílusa azonos a trnavaiak játékstüusával, labdake­zelésük szélesskálájú és állandó meg­lepetéseket tartogat az ellenfél szá­mára. A skála Malatinsky ötletes és intelligens stílusától egészen Markó tehetséges és robusztus játékáig ter­jed és természetesen magába foglal­ja e két pont közötti közepes ráme­nés minden válfaját. Amint látják, tudományos felké­szültséggel érkeztem a pályára és tudományos alapon készültem izgul­ni. Ezért nagyon komolyan figyeltem a mérkőzés elejét, amikor a két csa­pat egymás gyöngéit kutatta. Nos, nem kellett sokáig tapogatódzni, mert mindjárt az első percekben ki­derült, hogy a Bratislava az erősebb fél. A Bratislava gyönyörű akciókat vezetett le éa hogy mindjárt nem sze­rezte meg a vezetést, azt tisztán a szezón eleji pechnek tudajdonitható s Pažický hagyományos balszerencsé­jének, ald mindig hajszálnyira a ka­pu mellé lövi a labdát. Mégis a gól már éröfélben volt és már az első negyedórában, minden valamire való potyás, a szakember biztos szimatjával megérezte a gól perzselő szagát. És tényleg, az első negyedóra utolsó percében megszü­letett az első gól Tegelhof és Preis kiváló együttműködéséből. Mindakét játékos, úgy Preis, mint Tegelhof ezen a mérkőzésen úgyszólván ki­magaslottak a többi játékosok közül. Pažickýval ne mtörtént semmi külö­nös, csak megsérült, de aztán, mi­után megreparálták, visszajött a pá­lyára és megszokott elevenségével újra bekapcsolódott a játék iramá­ba. Jókor Is érkezett vissza, mert bizony a Bohemians együttese a tal­pára állt és jóidéig kiegyensúlyozott játék folyt a pályán. Az első félidő utolsó perceiben azonban a Bratisla­va újra urává lesz a mérkőzésnek és igazán csak egy hajszálon múlott, hogy nem született meg a második gól. A második félidő ugyancsak a ho­ni csapat támadásával indul, de ered­ménytelenül végződik. Ezután kö­vetkeznek azok a drámai pillanatok, amikor a vendégcsapat összeszedi minden erejét, hogy egyenlítsen és a Bratislavának bizony komoly el­szántsággal védekeznie kell. Ezekben a percekben Plékonak, a Bratislava kapusának a helyzet magaslatára kel­lett jutnia, hogy megállja a helyét. A próbát kiállta. A mérkőzés legiz­galmasabb percei voltak ezek és ha a Bohemiansnak sikerül kiegyenlíte­nie, akkor bizony nem tudom, hogy végződött volna a mérkőzés. Ebből az elszánt küzdelemből vé­gül mégis csak a Bratislava került ki győztesként és pedig Pažický ré­vén, aki Laskov fejelő beadásából há­rom lépélhiyi távolságból mégis csak az ellenfél hálójába helyezte a lab­dát és ha sérülve is, de teljesítette feladatát. Az eredmény 2:0 lett, a közönség a potyásokkal együtt egy­azon pillanatban felsóhajtott, mert a mérkőzés kimenetele nem volt többé kétséges. Nos, ez a sóhajtás kissé korai volt, mert a fürge Müller 2:l-e állította be az eredményt. E gól után válsá­gos helyzet állott be, a játék irama újra lendületet kapott, a vendégek összeszorított fogakkal egyenlíteni

Next

/
Oldalképek
Tartalom