Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-17 / 65. szám, péntek

UJSZO 1950 március 17 A járási konferenciák előkészítése — ' a Párt minden tagjának ügye A pártszervezetek Szlovákia minden kerületében előkészületeket tesznek a járási konferenciákra, amelyek március 18—19*én és 25—26"án lesznek. A járási bizottságok szervező munkája az üzemek és falvak küldöttségeinek kérvényei, amelyekkel a konferencia üdvözlésére jelentkeznek, valamint az alapszervezetek kiküldötteinek előkészületei arról tanúskodnak, hogy a járási konferenciák a Párt minden tagjának ügyévé váltak. Zólyomban március 25~én tartják a járási konferenciát. Az előkészületekbe a Párt járási bizottságán kívül az alapszervezetek elvtársai is bekapcsolódtak. A konferencián összejönnek Zólyom járás legjobb építőerői. Ezideig hat küldöttség jelentkezett, még pedig a Bucina-üzemek és Vis" nyovszky mérnök műhelyének élmunkásai, a vasúti alkalmazottakkal együtt, az očovai EFSz, a ČSM, a Živena nőszövetség tagjai és a pionírok. A lévai járási bizottság február 14"i ülésén kidolgozta a járási konferencia időbeli tervét és kiosztotta az egyes bizottságok feladatait. A szerkesztőségi bizottság a jelentések tervezetét idejében benyújtotta és sajtó alá rendezte, hogy a küldöttségek még a konferencia előtt kézhezkaphassák őket. A járási konferencia a vendéglő-üzemek nagytermében lesz. A gazdasági bizottság gondoskodik a küldöttségek ellátásáról és elszállásolásáról. A küldöttségek utazása nem nehéz feladat, mivel a járás minden falujából megfelelő autobuszközlekedés van. Ennek ellenére a gazdasági bizottság biztosít egy fedett teherautót is arra az esetre, hrgyha az a>utobuszforgalomban valamilyen zavar állna be. A kultúrbizottság díszítőmunkájában segíteni fognak a ČSM, a Szlovákiai Földművesek Egységes Szövetségének kommunista tagjai, valamint a helyiszervezet és a gyárak üzemi szervezetének tagjai. A munkások minden üzemben szemléltető képet rajzolnak arról, hogyan teljesítették az üzemben az ötéves terv első évét, hogyan emelkedett a termelés és a dolgozók életszínvonala, hogyan dolgoznak az élmunkások stb. Segíteni fognak a város, az üzletek kirakatainak és a vasútállomásnak díszítésében. A konferencia első napján a műkedvelők színháza este színdarabot játszik és a második este a küldöttségek számára egész estét betöltő filmelőadást rendeznek. Az egész konferencia lefolyását technikai tekintetben is elő kell készíteni és meg kell szervezni. A technikai bizottság kidolgozta a küldöttségek elhelyezését szavazati fontosság és szavazati sorrend alapján és gondoskodott a vendégekről is. Minden sorban nagy táblát helyeznek el, amelyen a küldöttek jelölőlapjuk

1 száma alapján megtalálják helyüket. Az igazolványok és a jelölőlapok ellenőrzésére nagyszámú rendező testületet szerveztek, hogy ellenőrzése a lehető legjobb és leggyorsabb legyen. A járási bizottság a napokban minden egyes küldöttnek „Egy sió a kiküld'jtt'iöz" címmel brosúrát és külön ' levelet küld, amelyben tanácsokkal látja el, hogyan készüljön fel a konferenciára. A koherencia március hó 25-én és 26~án lesz, de egyes küldöttek már most készülnek a vitára és kritikájukból látni lehet, hogy segíteni akarnak a járási bizottságnak. Az egyik ok, amiért a besztercebányai járási konferenciát március 25-re és 26*ra halasztották, a gyenge előkészület volt. Nem állíthatjuk, hogy az elvtársok nem törődtek volna az előkészületekkel, a határozatok azonban csak papíron maradtak. Ha szembeállítjuk más járások előkészületeit a besztercebányai járás előkészületeivel, rájövünk, hogy mindenütt, nemcsak a KSS járási bizottsága, hanem a városi szervezetek tagjainak egész sora az előkészületek rendelkezésére bocsájtotta műnket ">it, hogy sikeresen folyjon le a KSS IX. Kongresszusának ez a fontos előkészítő része. Az amerikaiak hitellel akarják kikerülni a válságot A „Journal of Commerce" egy értekezésében a hitel szerepéről a mai gazdasági helyzetben arra a következtetésre jut, hogy a háború utáni prosperitás hanyatlásával egyre nagyobb jelentőséget nyer a „hitelbe élés". 1949-ben jelentősen megnövekedett a magán- és közadósság három tényezője: 1. A részletre való vásárlások, a hitelnek ez a fajtába 2.5 milliárd dollárról 19 milliárdra emelke-. dett. 2. A magán betáblážási adósság 6 milliárd dollárral emelkedett. 3. Az áUámadós®ág, amely állandóan növekedik, jelentősen túllépte az egynegyedbillió dollárt. A lap továbbá írja, hogy a részletfizetésre való bevásárlási rendszernek hirtelen korlátozása erős deflációt és a termelés csökkenését idézné elő. Hogyha a magánbetáblázási kölcsönök ütemét meglassítanák lakóházak építésére — a kormánynak az építőket közvetlen segéllyel kellene kisegítenie, hogy megakadályozza az építkezés hanyatlását. A lap végül azzal a figyelmeztetéssel fejezi be cikkét, hogy az 1949. évi 2 százalékos gazdasági hanyatlás nem volt csupán közönséges kilengés és el kell készülni a prosperitás igazi próbájára. A lap ezzel elánalja, hogy az amerikai gazdaságot csak mesterségesen óvják hitelinčekciókkal a gyors válságtól. Bo3gár kormánydelegáció Hratisfaválan A bolgár kormánydelegáció tagjai: Georgi Kamov bolgár íőkonzul és a Karaslavov Georgi j, Bolgár Népi Köz. társaság nemzetgyűlése elnökségének tagja, ar. Nikoláj Karabasev egyetemi tanár és Pavol Matev, a bolgár-csehszlovák kulturális érintkezés referense. A delegáció az 1950. évre szóló, a bolgár-csehszlovák kulturális megegyezés kidolgozása alkalmából tartózkodik Csehszlovákiában. Kedden érkeztek Bratislavába, délelőtt megtekintették a Kuzmány-utcai bolgár nemzeti iskolát, ahol a bolgár tanulóifjúság szívélyes fogadtatásban részesítette őket és mutatványszámokat adott elő tánc-, szavaló- és énektudásából. A bolgár vendégek azután megtekintették a Csehszlovák-Bolgár Társaság és a G. Dimitrov-egylet hivatalos helyiségeit. Tíz óra harminc perckor a bolgár kormánydelegációt Karol Šmidke, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke fogad, ta. A fogadóterem előcsarnokában dr. Ján Belnay főtanácsos üdvözölte a küldöttséget, majd bemutatta Karol Smidkének, aki szívélyesen elbeszélgetett velük. A bolgár kormánydelegáció látogatást tett a Megbízottak Testületénél is, ahol dr. G. Husák elnök fogadta őket. A délutáni órákban a küldöttség tagjai megkoszorúzták az elesett bolgár partizánok emlékművét a tájékoztatási és népművelésügyi megbízotti hivatal szakosztályfőnöke Vladov Huska tanár kisérték. A háromtagú bolgár kultúrküldöttség szerdán, március 15-én utazott el Bratislavából, hogy négynapos körutazást tegyen Szlovákiában. Kistapolcsány fe. lé való útjukban megálltak Csécsénypatonyban és Nagymegyeren, Csécsénypatonyban a bolgár vendégek Georgi Kamov bolgár főkonzul és dr. Topolský Tamás csehszlovák kultúrki. küldött társaságában megtekintették a mintaszerű EFSz-et, szívélyesen elbeszélgettek annak tagjaival az eddigi gazdálkodási sikerekről és jövő terveikről. Nagymegyeren megtekintették a legnagyobb szlovákiai sertéshizlaldát. A bolgár küldöttség két tagja, dr. Nikoláj Karabasev, egyetemi tanár kivételével folytatta útját Kistapolcsány felé, ahová Vladimir Huska tanár a tájékoztatási és népművelésügyi hivatal szakosztály főnöke is elkísérte őket. Megtekintik még az Ifjúság Vasútvonalát, a Bučina fakitermelő üzemet, Kremnicán koszorút helyeznek a tömegsírra és Besztercebányán megtekintik a Szlovák Nemzeti Felkelés köz. ponti székházát, ahol elbeszélgetnek az Vajanský-rakparton. A küldöttséget I ellenállási mozgalom harcosaival. H finn nép a reakciós politika ellensége A finn szociáldemokrata párt kapitalista körei és vezetői az angolamerikai imperialisták utasításai szerint járnak el, mind az ország külpolitikája, mind pedig belpolitikája tekintetében. Ez a lelkiismeretlen politikai vonalvezetés' az országot gazdasági válságba sodorta és teljesen az idegen töke uralma alá hajtotta. A finn kormány reakciós politikája a szakszervezetek elnyomására irányul és a dolgozó tömegek érdekeit sérti. A finn márka kétszeri devalválása megkárosította a széles népi rétegeket. Ugyanakkor a kormány gazdasági politikája a kapitalistáknak további haszongyarapodást jelentett. A prágai magyar követ fogadást tartott március 15. alkalmából Szkladány Ágoston, a Magyar Népköztársaság prágai követe feleségével március 15-én, szerdán a prágai Nemzeti Klubban fogadást tartott az 1848. évi magyar forradalom 102-ik évfordulója alkalmából. A fogadáson megjelent a nemzetgyűlés elnöke, dr. O. John, A. Zápotocký kormányelnök, Zdenek Fierlinger és dr. Ján Ševčík, a kormány alelnökei, dr. J. Dolanský miniszter, az állami tervhivatal elnöke, dr. A. Gregor, J. Kabeš, dr. Zdenek Nejedlý dr. A. Čepička, G. Kiiment, J. Ďuriš, E. Erban, J. Plojhar, Ing. L. Jankovcová, dr. V. Srobär miniszterek, J. Taufer, a külügyminiszter helyettese, L. Civrný, a tájékoztatásügyi miniszter helyettese, A. Nedvéd főszerkesztő, a földmüvelésügyi miniszter helyettese, dr. J. Klvana diplomáciai protokollfőnök, B. červíček, a köztársasági elnöki iroda főnöke, J. Frank és P. Geminder képviselők, a KSC Központi Bizottságának képviselői, dr. V. Vacek, Prága főváros polgármestere, J. Kolský V. Cipro, az ÜRO képviselői, Zdenek Hejzlar képviselő, a CSM elnöke és hadseregünk, politikai, gazdasági és kulturális életünk számos más képviselője. A finn kormány politikájával kapcsolatosan Ville Pessi, a finn Kommunista Párt főtitkára egyik legutóbbi nyilatkozatában ezeket mondotta: „A szociáldemokrata kormány belpolitikája az ország haladó rétegei ellen irányul és ugyanakkor aktíve támogatja a fasiszta szervezetek ténykedését. A kormány nem tett semmit azért, hogy teljesüljenek a békeszerződésben megszabott feltételek, amelyek Finnország demokratizálására vonatkoznak. De nem teljesítette azon kötelezettségvállalásokat sem, amelyeket a kormány a fasizmus kiküszöbölésére ígért. A Fagerholm kormány megszüntette a népi rendőrséget' és helyébe fasiszta rendőrséget állított. Megszüntette a szabad sajtót, a szabad véleménynyilvánítást, a gyülekezési és asztrájkjogot. A finn elektorválasztás eredményei megmutatták, hogy a nép a reakciós politika ellensége, hogy nincs egy Véleményen a szociáldemokrata és agrárpárt politikájával. A választások a demokratikus szövetség győzelmét hozták. A Kommunista Párt befolyása Finnországban állandóan emelkedik. ,A választások bizonyságot adtak a haladó erők növekedéséről és egyre világosabban mutatják, hogy a szociáldemokrata jobboldali kormány nem életképes, mert a burzsoá érdekeit szolgálja. Mi kommunisták — hangzott el Pessi nyilatkozata — a mai kormánypolitika alapvető megváltozását követeljük. Finnországban olyan politikát kell folytatni, amely valóban demokratikus. 37 A. ZÁPOTOCKÝ ÜJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZ A RÍ DEZSŐ — Aranylakodalmat akartunk rendezni. Több mint 50 esztendeje vagyunk már együtt. Eddig se időnk, se pénzünk nem volt az ilyen cécóra. Esküvőnket is igen olcsón intéztük el. Én akkor Douseknál szolgáltam Ujezdben mint ökörhajcsár, Pepi pedig a Holyi uradalomban. A plébános adott össze bennünket a kováryi kápolnában és az esküvő után mindketten rögtön újra munkába-mentünk. Nászútunk Kováryból a sziklákon keresztül csak Holyba vezetett. Pepi ott maradt, én pedig siettem vissza ökreimhez, Ujezdbe. És tudja mester úr, ha az ember itt fekszik és a halálát várja, különös gondolatai támadnak. így én és az öregasszony csak ma jutottunk hozzá, hogy megmondjuk, mégis csak szerettük egymást. Arra gondoltam hát, hogy még halálom előtt meg kellene rendezni ezt az aranylakodalmat. Dehát, ha nem lehet, nem lehet. Amit megszavaztak, azon nem lehet változtatni. Szólok majd Zemannak vagy Hrochnak, talán sikerül a jövőre nézve más rendet bevezetni. De én, az öreg Kolmistr, akire már a kaszás halál les, így is kijelenthetem, hogy az egyesület jó gondolat volt. Ezt az egyesületet becsülniök kell az embereknek. Kár, hogy magát már régebben nem toloncolták ide. Engedelmet kérek, nem akartam megsérteni. — Dehogy is sértődöm meg, öregem. De felesleges állandóan a halálra gondolnia. Sétál majd maga még és farsangkor talán táncol is egyet-kettőt a feleségével. — No, mester úr, táncolni már csak az angyalok kardalára fogunk. De még valamit szeretnék megkérdezni: az egyesület tagjai ott lesznek a temetésemen? —. Természetsen ott lesznek. Elhatároztuk és megszavaztuk, hogy az elhalálozott tag temetésén a többi tag, a lehetőség szerint, testületileg vesz részt. — Ez szép dolog. Kár, hogy én már nem viszonozhatom a megtiszteltetést senkinek. És beszélni is fognak a temetésemen? — Beszélni fogok, öregem. — Már mint az egyesület nevében? — Ügy van. — És az egylet zászlaján gyászfátyol fog figyegni? — Zászlónk, az sajnos még nincsen. Ha zászlót is kíván, akkor még várnia kell a meghalással. — Várnék én, mester úr, de, higyje el, igazán nem megy. Érzem ezt s meg is mondtam az asszonynak, amikor elküldtem magához, hogy ezt már szabadon megszavaztam. Ezért gondoltam, hogy menni fog a dolog az 5 forinttal. Kolmistr apó újra és újra visszatért rögeszméjéhez. — Ez lehetetlen, öregem. Igazán lehetetlen, — bizonykodott a mester. — De ha a feleségének nem volna kifogása ellene, két forintot kölcsönadhatnék maguknak. Többet nem tudok adni. Ha meggyógyul, nem fogom sürgetni a részleteket, egyszer majd elintézzük a dolgot. Tudom, hogy Kolmistr apó nem fog becsapni. — Istenemre, hogy nem. Erre mérget vehet. Pepi, csókolj kezet a mester úrnak. Látod, hogy magam mozdulni sem tudok. — Nem, nem, ilyesmiről szó sem lehet, — védekezett a szabó. — Javulást kívánok, tartsák meg az aranylakodalmat. Remélem, a legközelebbi ülésen újra ott lesz és újra szavazni fog. — Isten fizesse meg a jóságát, mester úr! Isten áldja mlgl * — A viszontlátásra — szólt vissza a mester már kívülről. Kolmistrnénak még akkor pénteken este sok dolga akadt. Szombaton egész délelőtt sütött-főzött és délután megtartották az aranylakodalmat a pásztorkunyhóban. Nehéz felsorolni, hogy a lakoma milyen fogásokból állott. Vendégeket nem hívtak meg. A faluban azt beszélték, hogy estefelé nótaszót lehetett hallani a pásztorkunyhóból. Az öreg Podrusek azt állította, hallotta, hogy a pásztoriakban ezt énekelték: „Oltár elé viszik a babámat ..." Mindezzel kapcsolatban csak egy bizonyos. Az, hogy szombaton Zákolanyban nem szólt a harang. De erről hamarosan megfeledkeztek az emberek. A községtanács nem rótta •'meg ezért a pásztorkunyó laUóit. Mert vasárnap délelőtt Kolmistrné sajátkezüleg húzta meg a lélekharangot a zákoianyi kápolnában férje fölött. Állítólag ugyanezt a harangot kondították meg a fehérhegyi csata után a prágai Óvárosi téren a cseh nemesek kivégzésekor. Kolmistr temetése után. Kolmistr apót tehát eltemették. No, lett is galiba a temetésből. Sokan morogtak és bizalmatlanul csóválták a fejüket. Ki halott még olyat, hogy a falui szegényének temetésén annyi ember legyen. A sírnál a szabó beszélt. A plébános csak éppen hogy beszentelte a koporsót és elment. Az öreg Kolmistr-, né kijelentette, hogy 30 krajcárnál több stólapénzt nem fizet. A plébános úr alapjában véve jóindulatú ember volt, aki a beszentelésért gyakran semmit sem fogadott el a szegény emberektől: De a vénasszony makacssága szemmelláthatóan felbosszantotta. A sírnál, mint már említettük, a szabó beszélt. Vigye el az ördög, igazán szépen folyt belőle a szó. A becsületes munkáról beszélt. Nohát, az igaz, hogy Kolmistr apó eleget dolgozott életében. Beszélt a tisztességről is. Hát ez is igaz. Az öreg soha senkit egy krajcárral se károított meg. De nem feledkezett meg a szónok a lehullott szikladarabról sem, amely megnyomorította az öreget. Beszélt az egyforintos havi segélyről, a hálátlanságról és igazságtalanságról, sőt a végén a szeretetről is. > ' • — Tudja szomszédasszony, mégis csak különös dolog ez. Hogy kerül ősze az öreg Kolmistr temetése a szeretettel. Az a fránya szabó olyan szépen morÉiotta: a szegényembereknek szemére vetik, hogy gonoszak és dur" ' (Folytatjuk.)!