Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-17 / 65. szám, péntek

UJSZO 1950 március 17 A járási konferenciák előkészítése — ' a Párt minden tagjának ügye A pártszervezetek Szlovákia minden kerületében előkészülete­ket tesznek a járási konferen­ciákra, amelyek március 18—19*én és 25—26"án lesznek. A járási bi­zottságok szervező munkája az üzemek és falvak küldöttségeinek kérvényei, amelyekkel a konfe­rencia üdvözlésére jelentkeznek, valamint az alapszervezetek ki­küldötteinek előkészületei arról tanúskodnak, hogy a járási konfe­renciák a Párt minden tagjának ügyévé váltak. Zólyomban március 25~én tart­ják a járási konferenciát. Az elő­készületekbe a Párt járási bizott­ságán kívül az alapszervezetek elvtársai is bekapcsolódtak. A konferencián összejönnek Zólyom járás legjobb építőerői. Ezideig hat küldöttség jelentkezett, még pedig a Bucina-üzemek és Vis" nyovszky mérnök műhelyének él­munkásai, a vasúti alkalmazot­takkal együtt, az očovai EFSz, a ČSM, a Živena nőszövetség tag­jai és a pionírok. A lévai járási bizottság február 14"i ülésén kidolgozta a járási konferencia időbeli tervét és ki­osztotta az egyes bizottságok fel­adatait. A szerkesztőségi bizott­ság a jelentések tervezetét idejé­ben benyújtotta és sajtó alá ren­dezte, hogy a küldöttségek még a konferencia előtt kézhezkaphas­sák őket. A járási konferencia a vendég­lő-üzemek nagytermében lesz. A gazdasági bizottság gondoskodik a küldöttségek ellátásáról és el­szállásolásáról. A küldöttségek utazása nem nehéz feladat, mivel a járás minden falujából megfe­lelő autobuszközlekedés van. En­nek ellenére a gazdasági bizott­ság biztosít egy fedett teherautót is arra az esetre, hrgyha az a>uto­buszforgalomban valamilyen za­var állna be. A kultúrbizottság díszítőmun­kájában segíteni fognak a ČSM, a Szlovákiai Földművesek Egysé­ges Szövetségének kommunista tagjai, valamint a helyiszervezet és a gyárak üzemi szervezetének tagjai. A munkások minden üzem­ben szemléltető képet rajzolnak arról, hogyan teljesítették az üzemben az ötéves terv első évét, hogyan emelkedett a termelés és a dolgozók életszínvonala, ho­gyan dolgoznak az élmunkások stb. Segíteni fognak a város, az üzletek kirakatainak és a vasút­állomásnak díszítésében. A konferencia első napján a műkedvelők színháza este színda­rabot játszik és a második este a küldöttségek számára egész estét betöltő filmelőadást rendeznek. Az egész konferencia lefolyását technikai tekintetben is elő kell készíteni és meg kell szervezni. A technikai bizottság kidolgozta a küldöttségek elhelyezését sza­vazati fontosság és szavazati sor­rend alapján és gondoskodott a vendégekről is. Minden sorban nagy táblát helyeznek el, ame­lyen a küldöttek jelölőlapjuk 1 szá­ma alapján megtalálják helyüket. Az igazolványok és a jelölőlapok ellenőrzésére nagyszámú rendező testületet szerveztek, hogy ellen­őrzése a lehető legjobb és leg­gyorsabb legyen. A járási bizottság a napokban minden egyes küldöttnek „Egy sió a kiküld'jtt'iöz" címmel bro­súrát és külön ' levelet küld, amelyben tanácsokkal látja el, hogyan készüljön fel a konferen­ciára. A koherencia március hó 25-én és 26~án lesz, de egyes kül­döttek már most készülnek a vi­tára és kritikájukból látni lehet, hogy segíteni akarnak a járási bi­zottságnak. Az egyik ok, amiért a besz­tercebányai járási konferenciát március 25-re és 26*ra halasztot­ták, a gyenge előkészület volt. Nem állíthatjuk, hogy az elvtár­sok nem törődtek volna az előké­születekkel, a határozatok azon­ban csak papíron maradtak. Ha szembeállítjuk más járások elő­készületeit a besztercebányai já­rás előkészületeivel, rájövünk, hogy mindenütt, nemcsak a KSS járási bizottsága, hanem a városi szervezetek tagjainak egész sora az előkészületek rendelkezésére bocsájtotta műnket ">it, hogy sike­resen folyjon le a KSS IX. Kong­resszusának ez a fontos előkészítő része. Az amerikaiak hitellel akarják kikerülni a válságot A „Journal of Commerce" egy ér­tekezésében a hitel szerepéről a mai gazdasági helyzetben arra a követ­keztetésre jut, hogy a háború utáni prosperitás hanyatlásával egyre na­gyobb jelentőséget nyer a „hitelbe élés". 1949-ben jelentősen megnöveke­dett a magán- és közadósság három tényezője: 1. A részletre való vásár­lások, a hitelnek ez a fajtába 2.5 mil­liárd dollárról 19 milliárdra emelke-. dett. 2. A magán betáblážási adós­ság 6 milliárd dollárral emelkedett. 3. Az áUámadós®ág, amely állandóan növekedik, jelentősen túllépte az egy­negyedbillió dollárt. A lap továbbá írja, hogy a részlet­fizetésre való bevásárlási rendszer­nek hirtelen korlátozása erős deflá­ciót és a termelés csökkenését idéz­né elő. Hogyha a magánbetáblázási kölcsönök ütemét meglassítanák la­kóházak építésére — a kormánynak az építőket közvetlen segéllyel kellene kisegítenie, hogy megakadályozza az építkezés hanyatlását. A lap végül azzal a figyelmeztetéssel fejezi be cikkét, hogy az 1949. évi 2 százalé­kos gazdasági hanyatlás nem volt csupán közönséges kilengés és el kell készülni a prosperitás igazi próbájá­ra. A lap ezzel elánalja, hogy az ame­rikai gazdaságot csak mesterségesen óvják hitelinčekciókkal a gyors vál­ságtól. Bo3gár kormánydelegáció Hratisfaválan A bolgár kormánydelegáció tagjai: Georgi Kamov bolgár íőkonzul és a Karaslavov Georgi j, Bolgár Népi Köz. társaság nemzetgyűlése elnökségének tagja, ar. Nikoláj Karabasev egyetemi tanár és Pavol Matev, a bolgár-cseh­szlovák kulturális érintkezés referense. A delegáció az 1950. évre szóló, a bol­gár-csehszlovák kulturális megegyezés kidolgozása alkalmából tartózkodik Csehszlovákiában. Kedden érkeztek Bratislavába, délelőtt megtekintették a Kuzmány-utcai bolgár nemzeti iskolát, ahol a bolgár tanulóifjúság szívélyes fogadtatásban részesítette őket és mutatványszámokat adott elő tánc-, szavaló- és énektudásából. A bolgár vendégek azután megtekintették a Csehszlovák-Bolgár Társaság és a G. Dimitrov-egylet hivatalos helyiségeit. Tíz óra harminc perckor a bolgár kormánydelegációt Karol Šmidke, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke fogad, ta. A fogadóterem előcsarnokában dr. Ján Belnay főtanácsos üdvözölte a küldöttséget, majd bemutatta Karol Smidkének, aki szívélyesen elbeszélge­tett velük. A bolgár kormánydelegáció látogatást tett a Megbízottak Testüle­ténél is, ahol dr. G. Husák elnök fo­gadta őket. A délutáni órákban a kül­döttség tagjai megkoszorúzták az el­esett bolgár partizánok emlékművét a tájékoztatási és népművelésügyi meg­bízotti hivatal szakosztályfőnöke Vla­dov Huska tanár kisérték. A háromtagú bolgár kultúrküldöttség szerdán, március 15-én utazott el Bra­tislavából, hogy négynapos körutazást tegyen Szlovákiában. Kistapolcsány fe. lé való útjukban megálltak Csécsény­patonyban és Nagymegyeren, Csé­csénypatonyban a bolgár vendégek Georgi Kamov bolgár főkonzul és dr. Topolský Tamás csehszlovák kultúrki. küldött társaságában megtekintették a mintaszerű EFSz-et, szívélyesen elbe­szélgettek annak tagjaival az eddigi gazdálkodási sikerekről és jövő terve­ikről. Nagymegyeren megtekintették a legnagyobb szlovákiai sertéshizlaldát. A bolgár küldöttség két tagja, dr. Ni­koláj Karabasev, egyetemi tanár ki­vételével folytatta útját Kistapolcsány felé, ahová Vladimir Huska tanár a tájékoztatási és népművelésügyi hiva­tal szakosztály főnöke is elkísérte őket. Megtekintik még az Ifjúság Vasútvo­nalát, a Bučina fakitermelő üzemet, Kremnicán koszorút helyeznek a tö­megsírra és Besztercebányán megte­kintik a Szlovák Nemzeti Felkelés köz. ponti székházát, ahol elbeszélgetnek az Vajanský-rakparton. A küldöttséget I ellenállási mozgalom harcosaival. H finn nép a reakciós politika ellensége A finn szociáldemokrata párt ka­pitalista körei és vezetői az angol­amerikai imperialisták utasításai szerint járnak el, mind az ország külpolitikája, mind pedig belpoliti­kája tekintetében. Ez a lelkiismeretlen politikai vonalvezetés' az országot gazdasági válságba sodorta és telje­sen az idegen töke uralma alá haj­totta. A finn kormány reakciós poli­tikája a szakszervezetek elnyomásá­ra irányul és a dolgozó tömegek ér­dekeit sérti. A finn márka kétszeri devalválása megkárosította a széles népi rétegeket. Ugyanakkor a kor­mány gazdasági politikája a kapita­listáknak további haszongyarapodást jelentett. A prágai magyar követ fogadást tartott március 15. alkalmából Szkladány Ágoston, a Magyar Népköztársaság prágai követe fele­ségével március 15-én, szerdán a prágai Nemzeti Klubban fogadást tartott az 1848. évi magyar forrada­lom 102-ik évfordulója alkalmából. A fogadáson megjelent a nemzet­gyűlés elnöke, dr. O. John, A. Zápo­tocký kormányelnök, Zdenek Fier­linger és dr. Ján Ševčík, a kormány alelnökei, dr. J. Dolanský miniszter, az állami tervhivatal elnöke, dr. A. Gregor, J. Kabeš, dr. Zdenek Nejedlý dr. A. Čepička, G. Kiiment, J. Ďu­riš, E. Erban, J. Plojhar, Ing. L. Jankovcová, dr. V. Srobär miniszte­rek, J. Taufer, a külügyminiszter he­lyettese, L. Civrný, a tájékoztatás­ügyi miniszter helyettese, A. Ned­véd főszerkesztő, a földmüvelésügyi miniszter helyettese, dr. J. Klvana diplomáciai protokollfőnök, B. červí­ček, a köztársasági elnöki iroda fő­nöke, J. Frank és P. Geminder kép­viselők, a KSC Központi Bizottságá­nak képviselői, dr. V. Vacek, Prága főváros polgármestere, J. Kolský V. Cipro, az ÜRO képviselői, Zdenek Hejzlar képviselő, a CSM elnöke és hadseregünk, politikai, gazdasági és kulturális életünk számos más kép­viselője. A finn kormány politikájával kap­csolatosan Ville Pessi, a finn Kom­munista Párt főtitkára egyik leg­utóbbi nyilatkozatában ezeket mon­dotta: „A szociáldemokrata kormány belpolitikája az ország haladó réte­gei ellen irányul és ugyanakkor ak­tíve támogatja a fasiszta szerveze­tek ténykedését. A kormány nem tett semmit azért, hogy teljesüljenek a békeszerződésben megszabott fel­tételek, amelyek Finnország demok­ratizálására vonatkoznak. De nem teljesítette azon kötelezettségválla­lásokat sem, amelyeket a kormány a fasizmus kiküszöbölésére ígért. A Fagerholm kormány megszüntette a népi rendőrséget' és helyébe fasiszta rendőrséget állított. Megszüntette a szabad sajtót, a szabad vélemény­nyilvánítást, a gyülekezési és a­sztrájkjogot. A finn elektorválasztás eredményei megmutatták, hogy a nép a reakciós politika ellensége, hogy nincs egy Véleményen a szociáldemokrata és agrárpárt politikájával. A választá­sok a demokratikus szövetség győ­zelmét hozták. A Kommunista Párt befolyása Finnországban állandóan emelkedik. ,A választások bizonyságot adtak a haladó erők növekedéséről és egyre világosabban mutatják, hogy a szociáldemokrata jobboldali kormány nem életképes, mert a bur­zsoá érdekeit szolgálja. Mi kommu­nisták — hangzott el Pessi nyilatko­zata — a mai kormánypolitika alap­vető megváltozását követeljük. Finn­országban olyan politikát kell foly­tatni, amely valóban demokratikus. 37 A. ZÁPOTOCKÝ ÜJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZ A RÍ DEZSŐ — Aranylakodalmat akartunk rendezni. Több mint 50 esztendeje vagyunk már együtt. Eddig se időnk, se pénzünk nem volt az ilyen cécóra. Esküvőnket is igen olcsón intéztük el. Én akkor Douseknál szolgáltam Ujezdben mint ökörhajcsár, Pepi pedig a Holyi urada­lomban. A plébános adott össze bennünket a kováryi kápolnában és az esküvő után mindketten rögtön újra munkába-mentünk. Nászútunk Kováryból a sziklákon keresztül csak Holyba vezetett. Pepi ott maradt, én pe­dig siettem vissza ökreimhez, Ujezdbe. És tudja mester úr, ha az ember itt fekszik és a halálát várja, különös gondolatai támadnak. így én és az öregasszony csak ma jutottunk hozzá, hogy megmondjuk, mégis csak szerettük egymást. Arra gondoltam hát, hogy még halálom előtt meg kellene rendezni ezt az aranylakodalmat. Dehát, ha nem lehet, nem lehet. Amit megszavaztak, azon nem le­het változtatni. Szólok majd Zemannak vagy Hrochnak, talán sikerül a jövőre nézve más rendet bevezetni. De én, az öreg Kolmistr, akire már a kaszás halál les, így is kijelenthetem, hogy az egyesület jó gondolat volt. Ezt az egyesületet becsülniök kell az embereknek. Kár, hogy magát már régebben nem toloncolták ide. Engedelmet kérek, nem akartam megsérteni. — Dehogy is sértődöm meg, öregem. De felesleges állandóan a halálra gondolnia. Sétál majd maga még és farsangkor talán táncol is egyet-kettőt a feleségével. — No, mester úr, táncolni már csak az angyalok kardalára fogunk. De még valamit szeretnék megkérdez­ni: az egyesület tagjai ott lesznek a temetésemen? —. Természetsen ott lesznek. Elhatároztuk és meg­szavaztuk, hogy az elhalálozott tag temetésén a többi tag, a lehetőség szerint, testületileg vesz részt. — Ez szép dolog. Kár, hogy én már nem viszonoz­hatom a megtiszteltetést senkinek. És beszélni is fognak a temetésemen? — Beszélni fogok, öregem. — Már mint az egyesület nevében? — Ügy van. — És az egylet zászlaján gyászfátyol fog figyegni? — Zászlónk, az sajnos még nincsen. Ha zászlót is kíván, akkor még várnia kell a meghalással. — Várnék én, mester úr, de, higyje el, igazán nem megy. Érzem ezt s meg is mondtam az asszonynak, ami­kor elküldtem magához, hogy ezt már szabadon meg­szavaztam. Ezért gondoltam, hogy menni fog a dolog az 5 forinttal. ­Kolmistr apó újra és újra visszatért rögeszméjéhez. — Ez lehetetlen, öregem. Igazán lehetetlen, — bi­zonykodott a mester. — De ha a feleségének nem volna kifogása ellene, két forintot kölcsönadhatnék maguknak. Többet nem tudok adni. Ha meggyógyul, nem fogom sürgetni a részleteket, egyszer majd elintézzük a dolgot. Tudom, hogy Kolmistr apó nem fog becsapni. — Istenemre, hogy nem. Erre mérget vehet. Pepi, csókolj kezet a mester úrnak. Látod, hogy magam moz­dulni sem tudok. — Nem, nem, ilyesmiről szó sem lehet, — védeke­zett a szabó. — Javulást kívánok, tartsák meg az arany­lakodalmat. Remélem, a legközelebbi ülésen újra ott lesz és újra szavazni fog. — Isten fizesse meg a jóságát, mester úr! Isten áldja mlgl * — A viszontlátásra — szólt vissza a mester már kívülről. Kolmistrnénak még akkor pénteken este sok dolga akadt. Szombaton egész délelőtt sütött-főzött és délután megtartották az aranylakodalmat a pásztorkunyhóban. Nehéz felsorolni, hogy a lakoma milyen fogásokból állott. Vendégeket nem hívtak meg. A faluban azt be­szélték, hogy estefelé nótaszót lehetett hallani a pásztor­kunyhóból. Az öreg Podrusek azt állította, hallotta, hogy a pásztoriakban ezt énekelték: „Oltár elé viszik a ba­bámat ..." Mindezzel kapcsolatban csak egy bizonyos. Az, hogy szombaton Zákolanyban nem szólt a harang. De erről hamarosan megfeledkeztek az emberek. A községtanács nem rótta •'meg ezért a pásztorkunyó laUóit. Mert vasár­nap délelőtt Kolmistrné sajátkezüleg húzta meg a lélek­harangot a zákoianyi kápolnában férje fölött. Állítólag ugyanezt a harangot kondították meg a fehérhegyi csata után a prágai Óvárosi téren a cseh nemesek kivég­zésekor. Kolmistr temetése után. Kolmistr apót tehát eltemették. No, lett is galiba a temetésből. Sokan morogtak és bizalmatlanul csóválták a fejüket. Ki halott még olyat, hogy a falui szegényének temetésén annyi ember legyen. A sírnál a szabó beszélt. A plébános csak éppen hogy beszentelte a koporsót és elment. Az öreg Kolmistr-, né kijelentette, hogy 30 krajcárnál több stólapénzt nem fizet. A plébános úr alapjában véve jóindulatú ember volt, aki a beszentelésért gyakran semmit sem fogadott el a szegény emberektől: De a vénasszony makacssága szemmelláthatóan felbosszantotta. A sírnál, mint már említettük, a szabó beszélt. Vigye el az ördög, igazán szé­pen folyt belőle a szó. A becsületes munkáról beszélt. Nohát, az igaz, hogy Kolmistr apó eleget dolgozott életé­ben. Beszélt a tisztességről is. Hát ez is igaz. Az öreg soha senkit egy krajcárral se károított meg. De nem fe­ledkezett meg a szónok a lehullott szikladarabról sem, amely megnyomorította az öreget. Beszélt az egyforintos havi segélyről, a hálátlanságról és igazságtalanságról, sőt a végén a szeretetről is. > ' • — Tudja szomszédasszony, mégis csak különös dolog ez. Hogy kerül ősze az öreg Kolmistr temetése a szere­tettel. Az a fránya szabó olyan szépen morÉiotta: a sze­gényembereknek szemére vetik, hogy gonoszak és dur" ' (Folytatjuk.)!

Next

/
Oldalképek
Tartalom