Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-17 / 134. szám, szombat

1949' szeptember 17 Ili SZÖ PETŐFI-KÖLTEMÉNYEK iü 12 uT 20 f24 28 32 36" •m m # XX XX 25 XX XX 17 23 XX XX 37 13 XX X 21 XX XX 33 18 XX XX XX XX 29 XX XX 14 X< 11 XX XX XX XX 22 XX XX 30 38 26 XX XX 34 8 XX XX 19 31 XX XX 39 15 m XX XX 27 35 •0 M MAKARENKO: Vízszintes sorok: 1. (A nyíl irányával folytatva.) Petőfi költeménye. 10. Leadta vala. 11. Katájev regénye. 12. Kis folyóvíz. 13. Másképpen, közismert idegen szóval. 15. Ünnep eleje. 16. Iratkapocs. 18. Nöi ruhadarab. 19. R. K. T. 20. Dupla istenáldás. 22. Milliók áhítják. 23. Mesterember. 24. Vércsatornák. 26. Zászló teszi a szélben. 28. és Magőg fia (Ady költeménye). 29. Szépmondás'. 31. K. Y. E. 32. A könyv vége. 33. Régi orosz hosszmérték (Arsin). 35. Kiejtett betü. 36. Lengyel főváros. 38 Balatoni nyaralóhely. Függőleges sorok: 1. (A nyíl irányával folytatva.) Petőfi költeménye. 2. Kis lurkó (az 1. kockába kettős betü). 3. Gallium vegyjele. 4. Berzsenyi műfaja ez a költeményfajta. 5. Az ő otthonában. 6. Vágy, kívánság. 7. . . . Palmas. 8. A függ. 6. vége. 9. Fogás, fortély. 14. Jószagú. 17. Szólózik a kecske. 19. Nyílások. 21. Tesz-vesz. 22. Rag a -bői párja. 25. ízeltlábú állat. 27. Leküldte a falatot a torkán. 29. Idegcsillapító szer. 30. Kidurrant. 33. Névelős fűszer. 34. Vissza: fontos ipari növény. 37. Azonos betűk. 39. Elsüti a fegyvert. Beküldendő sorok! vízszintes 1, függőleges 1. Főzzünk jobban föátaszéki rizs Negyed kiló rizst összekeverünk fél kiló apró kockára vágott, puhára párolt sertéspörkölttel én ennek levéről, valamint 10 dkg párolt gombával, petrezselyemmel. A rizses, gombás húst kis zsíron, vízzel felengedve megpároljuk. Ha már teljesen zsírjára sült, 10 dkg. gyenge liptói túrót elkeverünk benne és " tűzálló edényben magasra halmozzuk. f> dkg vajjal, 2 evőkanál liszttel fehér rántást készítünk, melyet felengedünk 2 deci tejfellel és állandó keverés mellett besűrítjük. Ekkor levesszük a tűzről, 2 tojás sárgáját a mártásba keverjük és a .tíizál'ó edényben elhelyezett húsos rizskúpra kenjük. Sütőben pirosra sütjük \KIT TISZTELNEK A FIATALOKf Régen tudtam, hogy a fiatalok nem osztják azt a bölcselkedést, mintha a gyermek csak azt tudná szeretni és becsülni, aki gyöngédséggel, becézgetéssel közeledik hozzá. Régi meggyőződésem, hogy a gyermekek — már legalább az én telepeseim — egészen mástípusú embereket tisztelnek meg vonzalmukkal és nagyrabecsülésükkel. Hogy mi vonzza leginkább a gyermekeket? Az, amit mi kitűnő szaképzettségnek, biztos és pontos ismereteknek, ügyességnek, ezermesterségnek, szűkszavúságnak, egyszerűségnek és állandó munkakészségnek szoktunk nevezni. Lehetünk irántuk teljesen közönyösek (modorban), a végletekig követelők, elnézhetünk fölöttünk, amikor ott nyüzsögnek körülöttünk, sőt egyáltalán nem kell törődnünk rokonszenvük megnyilvánulásaival s ők mégis mellettünk lesznek és sohasem hagynak cserben, — ha munkánk tökéletes, ha tudásunk, ügysségünk kétségen felül áll. Mindegy, miben nyilvánulnak ezek a jótulajdonságok és képességek, mindegy: akár asztalos, gazdász, kovács vagy gépész az ember. És ellenkezőleg: akármilyen gyöngéd, kellemesen társalgó, jóságos és szívélyes velük az ember, akármilyen kedves tud lenni a -magánéletben, a pihenés idején, ha lépten-nyomon meglátszik, hogy nem értünk a dolgunkhoz, ha minden munkánk eredménytelen vagy selejtes, akkor csak megvetést arat náluk az ember, olykor leereszkedő, gúnyos lekicsinylést, máskor dühös és megsemmisítő, kaján ellenségeskedést. Jiagyon egyszerű, nagyon csinos könnyű kihatt blúz A ttíík egyenf04usítá&á»at kapcsolatban érdekes tudni az alábbi adatokat: 58 országban van a nőknek választójoguk, 11 ország van (köztük Magyarország is), ahol nő miniszteri tárcát tölt be és 13 országban nincs a nőknek szavazati joguk. Ezek az országok: Afganisztán,' Columbia, Costa Rica, Egyiptom, Abesszínia. Haiti, Jemen, Transzjordánia, Honduras, Irak, Libanon, Szaudi-Arábia, Szíria és — Svájc. 25 deka kétszálas zefír, egy pár kettes kólötu és egy nyoicas Horgolótű keil hozzá. I A hátát 140 szemre kezdjük. 10 I cm-t kötünk 2 sima, 2 fordítottal és a következő sorban minden hatodik szem után szaporítunk egyet, majd egyenesen kötünk 20 cm-t. A színen simán, a visszáján fordítottan. Itt fogyasztjuk a karlyukat 8, 3, 2, 1, 1, 1 szemenként majd egyenesen haladunk 6 cm-t, itt kettévesszük a munkát és két részben kötjük tovább, nyilást hagyva a zippzárnak. Ha 18 cm a karlyuk magassága, a vállát tíz szemenként elfogyasszuk, amig 12 cm széles lesz a váll. A maradékot egyszerre elvégezzük, j Eleje: 150 szemre kezdjük a 10 cm-es patentrész után a következő sorban minden két szem után szaporítunk egyet-egyet. Ezt a 225 sze| met a színén simán, a visszáján fordítottan kötve kössük 7 cm-en keresztül. Most minden három szem után 7 szemet egybekötünk, tehát a 225 szemet .visszafogyasztjuk 16v» ' szemre. Ezután befejezzük a köté| sünket úgy, ahogy például a háta nyakát szoktuk. Most elővesszük a horgolótűt, 16 levegőszemet horgolva, leoltjuk a nyolcadik szembe. Megint 16 levegöszem, ismét a nyolcadik szembe leöltve. így végig a soron. Visszafelé a láncszemhurkokat behortroljuk rövid pálcákkal, ezt ismételjük négyszer. Ez körülbelül 3 cm. Ezután 8—8 laza levegöszemmel (hogy kötőtűre felszedhető legyen) összekötjük a behorgolt' hurkokat. Most felszedjük a kötőtűre és minden négv szem után esrvetr? horgolt csík. A következő sor minden negyedik szeme után szaporítunk egyet-egyet és minden sor elején és végén szintén egyet-egyet szaporítunk, míg a horgolt csíktól számítva 4 centiméterünk lesz. Itt fogyasztjuk a karlyukat 5, 2, szemenként, majd minden sor elején egyetegyet, amíg 17 cm lesz a karkivágás V ** . .L*, WM . V ^Í^:-:: magassága. A maradékot egyszerre elvégezzük. A gallért a szabásminta szerint simán, a visszáján fordítottan kössük. Csak a hátát és ujját vasaljuk át könnyedén a visszáján, nedves ruhán keresztül és állítsuk össze a varrásokat. A gallért horgoljuk köt" A BLÜZ SZABÁSMINTÁJAl KOCKA 10 CM egyet beszaporítva. ismét kötünk 7 cm-t. Így tovább, mint már leírtuk. A karlyuk fogyasztása 10, 3, 2, 1, 1. 1 szemenként történik, majd egyenesen folytatjuk, amíg a karkivágás 14 cm magasságát elérjük. Itt kezdjük a nyakat. Ezt jobb, ha a szabásmintára fektetjük. Ujja: Körülbelül 90 szemre kezdve (mérjük meg a karunkat és igazítsuk utána, ha kell) 5 cm-t kötünk 2 sima, 2 fordítottal. Ezután jön a rül rövid pálcával és ha van vékony batisztunk, béleljük be. Ha kell, igazítsunk utána és gépeljük össze a varrásokat, a zippzárat is belegépelve a hátába. A 10 cm-es patentrész felső szélébe, vagyis a derékvonalba félcentiméter széles gumit öltögessünk bele boszorkányöltéssel, igy szebben besímul a derékhoz. PITYPANG Sárga pelyhes kislibák tipegnek a réten át. Nem is libák. Virágok. Sárga a -bóbitájok. Gyenge száruk imbolyog. Sárga szemük mosolyog. Tityegnek és totyognak. Majdnem földre potyognak. mily csoda! S pár nap múlva ... Fehér lett a bóbita. Tolla nőtt a virágnak, Könyen indul világnak. Gazdag Erzsébet rta: TOLSZTOJ LEÖ Egyszer régen nagy szárazság volt a földön, kiszáradtak az összes folyók, tavak, kutak. Az emberek, állatok meghaltak a nagy szomjúságtól. Akkor történt, hogy egy kislány éjjel kiment korsójával a kúthoz, hogy beteg anyjának egy korty vizet szerezzen, de mert seholsem talált vizet, leborult a fűre és keservesen zokogott. Addig sírt. míg elaludt és mikor felébredt, mily nagy volt a boldogsága és meglepetése, a kis korsója telistele volt friss vízzel. Ő maga is nagyon szomjas volt, de azért a világért se ivott volna a vízből még egy gyűszűnyit sem. Egy kiskutya ott vonított a lábánál és így történt, hogy a kislány megbotlott és leejtette a korsót. Ijedten mrult utána és akkor látta, hogy egy szikrányi sem hiányzik a vízből és a korsó sem törött össze. A kislány tenyerébe töltött vizet és úgy itatta meg a szomjas kiskutyát, aztán hazaszaladt. A beteg édesanya azonban hallani sem akart arról, hogy a vizet ő igya meg. Sokkal jobban szerette kislányát, mint önmagát és bíztatta a lánykát: Idd meg te, kislányom! — Amikor visszaadta a korsót a kislánynak, csoda történt. A korsó színarannyá változott. A kislány akkor már olyan szomjas volt, hogy azt hitte, nem bírja tovább és mégis, mikor egy idegen bekopogtatott az ajtón és sírva vizet kért, a kislány gondolkodás nélkül neki adta a vizet. Es íme, a korsóból két óriási briliánskő gurult ki és azokból bőven szökött magasba a pompás, friss ivóvíz. A két szikrázó gyémántkő pedig egyre emelkedett fel, egészen az égig. Ott elhelyezkedett és belőlük lett a „Nagy Medve", amit csendes nyári estéken ott láttok ragyogni az égen és amelynek szakasztott olyan alakja van, mint egy orosz vizeskorsónak. Baleset Árkot ugrott a szúnyog: kitörött a lába. Szaladtak a szúnyogok, szúnyogpatikába. Szúnyog úr, a patikus ' maga rakta sínbe. Nem vitték a kórházba, kinn fekszik a színbe. Jönnek a jó rokonok, ismerősök sorra. Gyűlik a sok sütemény, túrósbéles, torta. Meg is gyógyult egykettőre összeforrt a lába 8 örömében fölmászott a jegenyefára. Gazdag Erzsébet l' A ZENELO MEDVE KIS TERMÉSZETRAJZ Barázdabillegető, Illeg-billeg gőgösen, mint valami hercegnő. Billeg-illeg gőgösen, Mint valami kényes dáma, Ki büszke a kalapjára. Mért oly rátarti magára? Hiszen csak kicsi madárka. Igaz, hogy kicsike madár, De az eke nyomában jár, Felül az eke szarvára, Ügy vigyáz a barázdára Arra büszke bizonyára. Havasi hegyormon havasi rózsa. Hogy volna rózsa, vigyázz a szóra! Hisz libben és lebben mint a madár. Hamvas rózsaszín, pillangó talán? Hajnalhasadás óta, vár ott, csak vár. Nem lepke az, nem rózsa, a hajnalmadár. Lomha, lusta, rest a lajhár, Jő hogy nem iskolába jár. Nagy bambán csak ámul-bámul, Szamárpadban ülne hátul, ő volna ott a főkolompos, Tiszta ötöst kapna a lompos. Szenes Erzsi # — Karel népmese — Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy öregember, meg egy öregasszony. Két fiúk volt. Az idősebbet Tojvó-Neulibának hívták. Derék, dolgos legény volt, de hallgatag. Sohse volt jókedvű, sohse nevetett, egyet tudott csak: pipázni. Ha halászni ment a tóra: hallgatott. Ha fát vágott, ha sítalpat eszkábált — mindig csak hallgatott. Ilyen legény volt Tojvó-Neuliba. A kisebbik fiúnak Matti-Veszelcsák volt a neve. Derék legény volt. Dolgozott, dalolt, beszélgetett, vidáman énekelt. Ilyen volt Matti-Veszelcsák. Történt egyszer, hogy Tojvó-Neuliba fáért ment az erdőbe. Szánra kapott, kiválasztott egy szép fenyőt, aztán gyerünk: lehet hasogatni! Csakúgy harsogott az erdő a recsegéstől. Ám közel a fenyőhöz medvebarlang volt. Felébredt a medve-gazda. — Ki az. aki itt kopog és nem hagy engem aludni? Kimászott a barlangból, körülnézett: meglátta a legényt, amint a fával szorgoskodik. Hü! De megharagudott a medve! — Miért jöttél az erdőmbe és miért nem hagysz aludni? Tfu, tfu! Elrontod a dohányoddal az erdő levegőjét. Takarodj innen! Ezzel fogát csattogtatva ráugrott a fiúra. Tojvó leejtette a fejszét, elesett és olyat bukfencezett a havon, hogy még a szánt is feldöntötte. Néhány bordája bele is roppant. Egyéb sem kellett a lovának, megbokrosodott, magával ragadta a szánt és kifutott Tojvóval az erdőből. Ez volt a fiú szerencséje. Akkor aztán Matti-Veszelcsák ment az erdőbe. Ment és egy dalt játszott. Amint megérkezik az erdőbe, látja csak, hogy áll még a fenyő. Nosza, egy-kettőre kidöntötte. Felült a fatönkre és muzsikálni kezdett. Felébredt erre a medve-gazda. — Ki zenél itt? Ki az, aki csiklandozni merészeli a fülemet? Kimászott a barlangból, körülnézett: a legény pengette nagy vígan nyakában lógó citeráját, ragyogott a szeme és dalolt. Táncolni kezdett a medve, toporzékolt, kurjongatott. Matti abbahagyta a citerázást, a medve pedig így szólt: — Hallod-e te legény? Taníts meg engem is citerázni: Itt vannak a bocsaim, ők Tnajd táncolnak rá. — Lehet — felelte Matti-Veszelcsák. — Miért is ne tanulnátok? A medve belevágott lábával a húrba. De a mancsa olyan kövér volt, hogy csak hamisan tudott játszani. — Hát mondta — Matti-Veszelcsák — te azért játszol rosszul, mert nem támaszkodsz. Támaszd a lábad ebbe a fahasadékba és próbáld meg úgy. A medve beletette lábát a résbe de azonnyomban fel is kiáltott, mert az bizony beszorult. — Hallod-e te legény! Nem akarok én citerázni, csak szabadítsd ki innen a mancsomat. — Nem szabadítom én ki — nevetett Matti, — maradj csak itt. Fogta a fejszét, a fenyőket felrakta a szánra és hazament. Mert ilyen legény volt ám MattiVeszelcsák. 1