Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-15 / 132. szám, csütörtök

1949 szeptember 15 UJSZÖ MEZŐGAZDASÁG k egységes földműves szövetkezet a gyakorlatban in. Mult cikkeinkben beszámoltunk az egységes földműves szövetkezetek ismérveiről és megalakításáról — a következő gyakorlati probléma az, hogy vájjon mely szövetkezetek alakulnak át, illetve olvadnak be az egységes földműves szövetkezetbe (röviden egységes szövetkezetbe) és miként. A törvény ugyanis előírja, hogyha a községben van olyan szövetkezet, vagy vannak olyan szövetkezetek, amelyek oly ténykedést gyakoroltak, amely most az egységes szövetkezetre hárult át, úgy ezek a szövetkezetek automatikusan és minden további eljárás nélkül beolvadnak az egységes szövetkezetbe, A beolvadás kritériuma tehát egyszerű, tudnunk kell azt, mi az e<rvséges szövetkezet feladata, s akkor azt is tudjuk, mely szövetkezetek esnek be, ileltve olvadnak bele az egységes szövetkezetbe. Mert mindazon szövetkezet beolvad, melv oly ténvkedési kört folytatott, amit a jövőben az egységes szövetkezet, mint a falu centruma vett át. A törvénv az e<ryeé<r°s szövetkezet ügykörét körülhatárolja és ís-y kezünkbe adja azt a varázsvesszőt, mely elvezet mink°t a p-"al'orlat htjain és nontosan fel tudink r-^rni, rnelv szövetVerpt szülik me

<

r. illetve olvad be. A törvénv az p^ffi^pt vptkpzetek ü "-"körét a következőkben fo°rlaHa össze: a) a föli taTi^t^a, b) a mezőgazdasági munka gépesítése, c) közreműködés a mezőgazdasági feladatok megállapításánál és a földművelési termékek előállítására vonatkozó szerződések, d) közreműködés a mezőgazdasági termékek beszolgáltatásánál, e) részvétel a mezőgazdasági termékek felvásárlásánál, f) a növényi és állati teremlés gyarapítása, g) a földművelési termelés emelése, h) á vidék kulturális és szociális színtjének emelése, ch) a vidéki nő munkájának megkönnyítése. (A törvény felsorolása (5 2) nem taxatív, tehát az egységes szövetkezet ügykörébe vágó esetleges vitáknál azt extenzíve kell magyarázni.) Ha tehát volt a faluban olyan szövetkezet, amely a fenti ténykedések valamelyikét folytatta, az a törvény életbeléptetésével meerszünt, helyesebben automatice beolvadt az egységes szövetkezetbe. A gyakorlatban ez főként az eddigi gépi szövetkezetekre (strojové druístvo) vonatkozik, melyek falvainkban igen elterjedtek és jelentős mezőgazdasági gépparkkal rendelkeztek, ezeknek átadása gépeikkel együtt teljes ütemben folyik. Persze nemcsak a gépi szövetkezetek estek át az egységes szövetkezetbe, de minden más mezőgazdasági jellegű szövetkezet is (mint a baromfitenyésztő, gyümölcstermelő, stb.), sőt még a fogyasztási szövetkezet olyan tárgyai is, melyek az e"-vsé°:es szövetkezet ügykörébe vágnak. (Maga a fogyasztási szövetkezet azonban nem!) Ha a fogyasztási szövetkezet mezőgazdasági objektummal rendelkezik, mondjuk pénzfölöslegét halastóba invesztálta, ri^y az egységes szövetkezet megalakulásával ert az objektumot elvesztette. Ugyanúgy elvesztette volna, ha ezt a pénzt mondjuk szeszfőzdére fordította volna, mert ez a vagyontárgy is átmegy az egysé~es szövetkezet tulajdonába. Sőt. az egységes szövetkeret tulajdonába esik át a fogyasztási szövetkezet kultúrháza is, mert hiszen az egységes szövetkezetekről szóló törvénv határozottan meghatározza. ho°v a falusi kultúra emelése a jövőben az egységes szöve

fkezet feladata. A fnö-vagztási fövefkezet megmarad cnnak, aminek indult, közellátási szervnek, a falusi dolgozó pedig épúgy el fog járni a kultúrházba, mint eddie, mert hiszen a fogyasztási szövetkezet sem macának, hanem a köznek építette a kultúrházat, Természetesen erek a kérdések esik ott merülnek fel, ahol van a faluban úgy fogvasztási, mint egységes szövetkezet., mert ott. ahol az po-vsé^-es szövetkezet még nem alakult mesr, ott nem ls tud még semmit ít"enni. Nem szabad amellett megfeledkeznünk arról sem, hoirv az egységes szövetkezet működése csk egy község területére sroriH'o'batik. ha teh^t a halastó, gzpszffizde, baromfitem-és-tő va^v gyümölcstermelő szövetkezet működési köre túlhaladja a községet, úgy ezeket az objektumokat az egységes szövetkezet át nem veheti. Átesik azonban az egységes szövetkezetbe a legelöközösség, mert ez működési körében a falura magára szorítkozik. Az úrbéresek problémájával majd egy későbbi cikkünkben fogunk foglalkozni. Az eddigi szövetkezet beolvadásával annak tagjai is az egységes szövetkezet tagjaivá válnak, ha azonban nem akarnak tagokként megmaradni, joguk van 14 napon belül kilépni. Ha ezt nem teszik meg, tagként tekintendők. Az eddigi szövetkezet minden vagyona felszámolás nélkül hárul át az egységes szövetkezetre, úgy az aktívák, mint a passzívák. A végrehajtási rendegyonáthárulás módozatait. E szerint a megszűnt szövetkezetek vagyonát az átalakulás, illetve beolvadás napjával könyvelési zárlattal, illetve vagy onösszeírással állapítják meg, mégpedig az eddigi szövetkezet közösen az egységes szövetkezet már jóváhagyott előkészítő bizottságával. Természetesen meg kell tárgyalnunk az üzletrészek sorsát is. Ezeket az egységes szövetkezet átkönyveli saját üzletrészeire, ha az egységes szövetkezet üzletrésze kisebb, mint az előző szövetkezeté, úgy a többletet beruházási kölcsönnek kell tekinteni. Ha az egységes szövetkezet üzletrészei magasabbak, mint amilyenek voltak a beolvadt szövetkezetben, úgy az újdonsült tagoknak hozzá kell fizetniök. Ha a meglet részletesen megállapítja a va- i szűnt szövetkezet tagjának beruházási járuléka volt előző szövetkezetnél, úgy azt az egységes szövetkezet beruházási kölcsönre minősíti át, persze előbb leszámítja azt az öszszeget, amivel ez a beruházási járulék a gépek használata folytán lecsökkent. Ha a régi szövetkezet tagja nem vált az egységes szövetkezet tagjává, illetve abból e<ry éven belül kilépett, visszakapja befektetését ama részletterv szerint, amit ez egységes szövetkezet tagrvülé=e ál'apít meg. Ezek az intézkedjek azonban nem vonatkoznak az ú .n. elektrifikáo'ós járulékokra, telist, azokra, amlveket a ta^ok az pr'^iFl szövetkezeteknek a kfi-sé? vWarnnsítípíval kanc^atos költségek fedezésére nwitottak. Érzel — az úrbéresek kérdésén kívül átvettünk taK'n minden rvakorlnti proWémít., melv pz e^'ts FzíWpt-kezetek megalakításával kapcsolatban felmeriH^et. A következőkben tehát maid rátírhet'''nk azokra a gyakorlati rrcIvek a megalakulás ut'n jpientk*>znek. az e«rysé~es szövetkezet biztosította előnvökre. valamint a hitel és szubvenció kérdésére. (m. 1.) EGRI VIKTOR: SOVANKA ES A TRAKTORISTA Kerekes Istvánt a kötelesség a kondul, csupa pirosság és tűz,' hangját. El volt szánva rá, hogy Párt iskolájába szólította, ott ed-' csupa remegés belül. Da ezt a zi magát és tágítja tudását, hogy i rettentő ijedelmét nem szabad elhazatérve továbbadhassa az egész falunak mindazt, amit „nagykanállal beszed magába", ahogy Sovánka uram mondja. Sovánkával különben mintha egy kis baj volna. Egy hete már, hogy nem akaszthatta össze a tengelyt Pistával és ha őszinte volna magához, most bevallaná. hogy hiányzik néki a kissé csípős, leckéztető beszéde. A hét alatt óhatatlanul nem egy mondására emlékezett vissza és rágódott rajta, mint a kutya az elásott és kikapart csonton. Ez is békétlenné teszi, nem egvszer azon kapja magát, hogy neki, a tapasztalt, öreg gazdának igazat kell adnia ennek a forrófeiü fiatalnak, akinek semmi se jó, ami régi és bevált, akinek csupa új kell, szövetkzet, túl'eljesítés a beszolaáltatásnál, élmunka, versengés, barom'ifarm. sertéshizlalda, tá^iásgcrzdálko'

,ás és ha tőle, ettől a forTó

f°ií"''ől fOrrrrne a megvalósulásuk, örökre vége volna a , íó életnek". Sovánka uram sokfél csavargó gondolatai Itt megállnak. Rajtakapja magát, hogy ez a ^befellegzett a mi jó életünknek" mondás nem is az ő aayábcm született, de folyvást ezt hallja a szomszédiától, a Pintér Ákostól, meg a Flóris Vendel is ezt fújja a Felvégen. Ez a két zsírosnaraszt folwást ott kering körülötte, hozzák a „híreket", a retten'ő ragv titkokat, a iónotokat, anvk, ai-ár a szappanbuborék, a semmibe fosz.lanak. HasztaTcm önti el a véna<=e»onvok nyarának csenHp^ verő'énve az egész falut, hiába aranvozz" a vasáman nvuTaimát ez a sző'őt és rb'nnvét érVő á'dott !"p'ei Sovánkát a békétlen hangi''^ nem harrHa pl. Fe

vete posztóni>>áia é* gyol.es fehéringe ünnepi, a tartása is az, ahogy a templomból hazajön, de az arca komor marad az egész vasárnapi ebéd alatt. Ahogy a túróslepénynél tartanak, megszólal Marika, a leánya a harapás lepény mellől, csak úgy könnyedén, mintha véletlenül ötlött volna az eszébe: —Délután eljön hozzánk az Anda Ferenc, édesapám — Kicsoda? — hörken fel Sovánka. Ugy vág a szó, mintha azt kérdezte volna: ki gyújtja íel a házat? Marika egyet pillog, nem habozik, mosolyogva mondja: —Hiszen ismeri, édesapám. Az aratási ünnepen látott vele táncolni. Édesanya is ismeri. Marika szíve szinte harangként árulnia. Meg kell mutatnia, milyen elszánt, hiszen most mindenről, az egész életéről, a boldogságáról van szó. Sovánka két öklével az asztalt nyomta: — Én néked tanult embert szántam, úricsaládból valót... Nem kényszeríteíie'ek, megnézted, te'szett néked is. — Tetszett, amíg nem ismertem meg őt... az igazit... Az Anda Ferkót. — Napszámost összemérni, felcserélni hivatalnokkal. — Nem napszámos, de tanult munkás. Traktorista. Sovánka csak nézett. Olyan lett hlrte'en az egész feie, mint földrengés u*án efv rommálett faiu. Minden összedől ebben a világban, a lánva is ellene fordul. — Mi a bére annak a drágalátosnak? Mi a vagyona? A lány vállat vont: — Nem tudom, éde=croám. Én nem k

A

rdeztorri meg tő'e. — Tg^l Hallatlan!... Tiszta sor: a veiengyére snekuiá

1. — Akit marra vá^sz^M arra nem mondta, édesapám. De még m^a adott néki a hozományra előleaet. — Ne leckéztess ennem! A városi élet drága, csalá^Tlcroításra fundam

DT

,tum kell... De te persze azt hitted, meg a bő^ő cmvád is, hogv az ei'ensérred varrtok. Most már a lány szeme is könynyes lett, a hangia meg halk és csipogó, akár a szárnyatörött madáré: — Édesapám!... Csak egy kérésem volna... Beszéljen egyszer a Ferkóval. — Hogv én szóba álljak vele? — Ké

rdezze meg tőle mindazt, amit tőlem akar tudni. H~gy mennvi a fizetése és milyen kelengyére vár... És hogy mekkora a vagyona... A lánv szinte halálszín arra lassan újra kiszínesedett. Már érezte, az apa nem eHe^kezik, beszé'ni fog Anda Ferkóval és Ferkó tudni fogia a magáét... Igy történt, hogy Sovánka uram házában megielent Anda Ferkó, a zs9

1.lér'va'

,4k, a traktorista, a a sok naptól cigánvosbarnára pörkölt arcával és fekete tenyerekkel, amelyből a forró szappanoslé sem tudta kimarni a munka sztlgmáit. És amikor eljött, valami váratlan történt. Sovánka .nem fogadta ePen

cégesen pedig fedette magában hoa

1"' kemé nyen odamondta a maaáét a fiúnál'. Éc Anda Ferkó várta is ezt a kemén^séaet. a vagvo^os gmbev oktalan gőgjét és úrhatnám visszavág és kenyértörésre viszi a dolgot, ha sér'és érné. De hát mi történt? Egyszerűen az, hogy Sovánkát, ahogy a traktorista egyenes derékkal ott ült szemben vele és előrehajtott fejjel, kissé nyitott, friss, vérbő szájával ráfigyelt, elfutotta valami zavar. Azon kapta magát, mintha nem is az ő de a Marika szemével nézné. És Anda Ferkó megállota a tekintet vitató próbáját. Megállotta aztán később is. amikor Sovánkáról leoldódott a zavar és egv mozdulattal kiparancsolta a ház csszonynépét. Mert úgv állapodtak meg az ebédnél, hogv eaymaga tapintgat a kérő elevenére. — Akár a bará'odat, a Pistát ha'lanám — mondta —, az is csak ezt az új életet, a szövetkezetet, a táblásgazdálkodást dicséri ... De hát olvan rossz volt minden a múltban? — Rossz hát, gazduram. De nemcsak nekünk, valamikori szegényeknek de magának is a húsz hold földiével — Mért vót szerinted rossz, azt magyarázzad? — Azért mert a paraszt, cki eavmaaában dolgoz'k és egvmagábem él, annak mindig félni kell De mhek is magyarázzam. Hát nem fél minden esztenélben az esőtől, szárazságtól, a forróságtól, fagytól? A vihar szétviszi a kazlát, a villám felgyújtja. — Ott a biztosító, megfizeti. — Megfizeti az elhuPott anrójászágot vagy ha a seriésvész elviszi minden malacát? — Arra is van orvosság. — Van hát, de az nem jő mindig idejében. Ám van arra a sok bajra, a fö'det túró ember rengeteg gondjára és rettentő sok félelmébe egy igazi, egyetemes orvosság. — Egyetemes? Hát az mi? — A tömörülés, a szövetkezés, az összefogás. Ahol mindenki szövetkezik, ott egy embert nem érhet baj. Amivel egy ember nem birkózik meg, azzal könnyen megbirkózik száz. — És ha baj van, fiú?... Az aszálv nemcsak egy embert érhet, de mindet, az egész szövetkezedet ... akkor hol az orvosság? — Hát az állam kezében, gazduram. Az jön a segítséggel, az orvoslással. — Ugv gondoPátok tik azt, hogv egy ember gondján nem lehet segíteni, de egy egész szövetkezetén igen? — Aki egy egész közösség gond'án segít, az mindenkin segít, minden egyén baját orvosolja. Sovánka uram hallgatott, csak fújta maga elé a pipafüstöt, aztán nagykomótosan újra teletöltötte a borospoharakat. Milyen egyformán beszélnek, milyen biztos a szavuk, ez a Feikó tán még biztosabb, mint a Pista. Városi munkás volt. most traktorvezető, gépész a gépállomáson. Koccintottak. — Isten éltessen! — Ahogv Tetették az üres poharakat, Sovánka meaköszörülte a torkát. Most itt az ideje, hogy döntő rohamra Induljon. — Hát számosad-e már a Marikám ke'engvé'ét. hoznmánvá*? — Nem én, gazduram. Eszembe se ju^ttl — Neeeem? . .. Hát azért kérdeztem, mert a lánv nékem már bevaPotta, hogy tetszői néki. Es hogy magunkra vagvunk, egvre várom, hogv kijöij a farbával. Igaz. nz én idő-nb°n ezt másként csinálták... A legénv annak rendje és módja szerint e!küld'e a lánvos házba a ké-öt, oszt öszszeüU a csa'ád ... De *ík feMordfijá'ok a vi'á'-'ot. néktek mindenben úi mód kell! — Csak moss-r mea a fe'em, iaaz^aa van ... ho*-nr így a'tóstni roh"Ti'am a házába ... F'iövök jövő vo^é-nan az édesanyámmal,. ha jó szívvel fogad-.. — Megálljunk még avval... eiő^b tisztáznunk kell magunk között egvet s mást. Kivált a hozomány dógát Mert azt tudnod köll, az nincs Hoa"' iobban megértsd: néköd nem jár Ha annvira köil néked a Ivánvom, a aazdag lyány, hát vih<=t

ed... pucéron, hozomány nélkül. — Ez az utolsó szava, gazduram. — Ez! — Az én e

1

c<5 szavam mea az, hogv n^k^m nem a pénze, de a íí^nva kell. Azt oedig viszem. Akár ma, ha ő is úgy akarja. —Vinnéd úgv ... meztelen . •. a sze<""énvségbe? — Dehoay a szeaénys4abe. A boldogságba viszem. Van két erős karom, eszem is hozzá, a munkából pedig egy életre va'ó. — Megtudakoltam mán mindent. Szegények vagytok, mint a templom egere. Egy rendes ágyravalód nincs. M

!re akarsz így kódisan házasodni? — Attól ne fájjon a feje, gazduram. Meglesz a maga lányának mindene. — Miből? — A miénkből. az államéból. Ad minékünk 36 000 korona kölcsönt, abból jócskán telik mindenre. — Kölcsönnel akarod kezdeni a házaséletet? —i- Hát nem olyan kölcsön, ami a dolgozó embert megnyomorítja. — Nagy pénz az, fiú. Oszt a kölcsönt vissza is ke

1! fizetniHoay miből, arra tik nem gondoltok? — A keresetemből, gazduram... De meg aztán leírnak belőle, ha megvan a gve

rek ... Minden gyereknél hatezret. Ugy mondta ezt, hogy a .minden"-! jól megnyomta, mosolygott is hozzá, a szén fekete bogárszeme meg hamiskásan megvillant, mintha azzal is mondaná, hogy ő bizony nem az egyke híve és annak a kamatmentes kölcsönnek javát nem a maga keresetéből szándékszik törleszteni. Sovánka uram piros fejjel hallgat, csak a száia szortyog, igen erősen szívogatja. Érzi most megint széavenbe jött. Rettentően tetszik néki ez a fiú, a derekassága, az egvenes beszéde meg a nyuaalom. az erő és a derű, ami árad belőle. Dg hát nem adhatja be a derekát úgv oz első szára, nem mon^Tt i-^e-nt, ha (mnyit ellen^ezett. Hoi akkor a fek'n*é!y, csorba esne a tisztességén! >