Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-27 / 40. szám, péntek

I I I I W& • w ^fl • I I • H lÉV F & m • 111 m —oü W i • • • I I A. ^ W M • II H iL ^twM H I H I I I IL. H , • I • • I m W • •• .. • Hi H I ÍH ^^ wH B • fl w . M BMM / JMB& ^ ^^ I W ^^ ? ^^ •HHHMIPHHHÍNÉHHHHPPIHMR a jövő legfontosabb tíz feladatáról A kongresszus elnöksége. A primal régi kiállítás területin áll a hatalmas Tpar­pnlota, amely 1948 februárjában történelmi színhelye volt KI. üzemi tanácsok gyűlésének és tradícióját má­jus 25-én, szerdán megerősítette, hogy történelmi szín­helyévé vált a Csehszlovákiai Kommunista Párt dicső­téges IX. kongresszusának. A palota homlokzata összefolyó, földigérő hp. Palmas rörös zászlókkal van díszítve és már messziről ma­likra vonják a figyelmet azok a hatalmas festmé­nyek, amrtyek a felszabadult, örömteli munkánk min­den ágazatát ábrázolják. A palota középső frontján kapott helyet Klement Gottwald roppant arányú képe, mely a teremtő munka környezetében mély benyomást kelt. Bent a palotában a képek, szobrok és idézetek »nkH.sí'; »fii bizonyítéka pártunk rajon ró szeretetének, amelyet ré^i hős harcosunk, Gottivald elvtárs iránt érzünk. A palota három részre tagozódik. Ahol a tár­(ynló helyiségek vannak, ez a felirat fogja meg a SZÍV meket: „Éljen a harcban megacélosodott KSO, Oiott­wald elvtárssal az élen!" A középső részben hatalmas köröndöt alkottak, közepében virágokból összeállított ítágú esillag ragyog. A csillag közepéből hatalmas «lóriul nyúlik az ég felé, amelyen gyönyörű vörös lelyemzászló lobog. Mar*, Engels, I^enin és Sztálin l»«y képeit összeköti egy körben haladó felirat: „Üd­vözöljük a népeket, akik a tartós békéért, a demokrá­cia és a szocializmus eszméjéért harcolnak!" Legmélyebb nyomot a szemlélőben azonban az Ipar­palota hatalmas ülésterme, a IX. kongresszus szintere hagyja. Az elnöki emelvény fölé hatalmas Miami i5w .li) hajlik, közepén van elhelyezve a köztársaság és a párt elnökének, Gottwald elvtársnak a képe. A terem miftdkét oldalán Marx, Engels, Lenin és Sztálin képei egyszínű vörös síkban, míg a központi rész felett ez a jelszó uralkodik: „Klement Gottwalddal előre a szo­cializmushoz!" A terem túlsó homlokzata a dolgozó nép februári | | .sryőzelmét jelképezi. Az oldalak felett vörös szalagok j húzódnak a következő felírásokkal: és dl­Jj 1 esősé»r adassék azoknak, akik teljesítették kötelezett­je szűreiket a párt IX. .kon°"res«»7usárá! ílHen a l'omom. g ; nista és munkáspártok egységes frontja, amelyet az SzK(b)P vezet!" 11 A konírre«r.;rus tár°-va!ásalnak mélt^ keretet ad nz esryes kerü'eíek építőmunkáiámk kiállítása, amely P szintén a terem falain nyert elhelyezést, tarkítja a szó­ja clalista munka legfőbb hőseinek képeivel. S Fél 10 előtt néhánv nerccel elfoglal iák helyüket a • párt központi bizottságának elnökségi tagjai. Az ösz­K szes delegátusok és a kon«*ressTH* vendé«rel felállnak K helyükről és viharos tapssal, üdvözlő felkiáltásokkal, i szűnni r»e*v) akaró. tomboló ovációval fn^adiák a párt fi képviselőit. Az üdvözlés cyre fokozódik és tomboló, g mindent magával ragadó lelkesedéssé da<rad, amikor Pi az altóban megjelenik f-s c.z elnöki emelvény felé ha­ll lad a párt nagy vezére, Klement Gottivc" 1 és mögötte I a kommunista és munkáspártok külföldi delegátusai, I; akik 29 országból jöttek el hozzánk. Az Inarpalota 1 hatalmas térségét és tömör ac Alboltozat"t me-^árza Ki esrv soha n*»m hallott tömeg állandóan ismétlődő fel­2 kiá'tása: „Éljen Gottwald elvtárs!" A harsonák a |i „Libusa" néhány akkordfát fújják, mire elcsendeseílik az egész terem és vigyázban állva hallgatja meg a S csehszlovák és szovjet himnuszokat. A himnuszok el­| hangzása után Nősek Václav belü<*vrn'nlsztcr. a réri J5 kla^nói bánvász markáns alakja jelenik meg a sző­p noki emelvényen s bevezető beszél . tuivözölte a I párt delegátusait, a külföldi vendégeket és megnyi­I totta az ülést. Beszédét később részletesen Ismertet­I; jük. | Az első nap kimagasló nap-y eseménye Gottwald elvtárs beszéde volt, amelyet teljes egészében köz­lünk. KI. Gottwald nagy beszéde a KSC kongresszusán Elvtársak és Elvtársnők! A Kommunista Párt nyolcadik kongresszusa 1946 március havában lajlott le. Ez volt a Párt első kon­! fipsszusa a hitlerizmus fölött ara- [ I tett nagy győzelem és köztársasá­gunk náeljárom alól való felszaba- I dúlása után. Ez volt az első kon­(ress/.us, amelyen a Csehszlovákiai j. Kommunista Párt, mint vezető kor­mánypárt lépett fel. Ez a körülmény Pártunk és országunk történetében uokatlan és még sohasem fordult . tlÜ. Miben áll ennek a jelenségnek a I Bokatlansága ? Talán abban, hogy j fjy ellenzéki pártból kormánypárt lett? Kívülállóknak nem! Hiszen Ilyen esemény azelőtt is előfordult mar. A München előtti köztársaság­kan átéltünk már különböző párt­komhináeiókat. Láttunk piros-zöld kormánvkoaHciót, meg piros-feketét Is, volt úrikormányunk, meg hivatal­lolikormányunk is. De az osztály­hatalom alapja és pedig a nagybur­isoária osztályhatalma változatlan " maradt. Különböző pártok, kiilön­) bozo elnevezésekkel, különböző átcso­portosításokban, mindifr ugyanazt a célt szolgálták, hogy fenntartsák a | pytöke uralmát és megerősítsék a dolgozó nép szolgai helyzetét. Vilá­g-os, ho<ry a KSC vezető pártként való fellépése egészen más jelleggel bír. Ennek a jelenségnek jelentősé­re Uíryanls abban áll, hogy benne tükröződik vissza az új osztály, a munkásosztály és vele együtt a vá­rosok és falvak dolgozó népének ha­talomra jutása. A VIII. pártkon­gresszus tüntetőleg helybenhagyta a München és a nácibitorlók elleni harc politikáját. Helybenhagyta a jjtoabadnlt köztársaság felépítésé­nek első időszakában Pártunk kezde­ményezését is. Megerősítette főleg a Párt erős akaratát, hogy nem tér le a útról. A VIII. pártkongresszus nem hagyott kétséget afelől, hogy I KSC a munkásosztály és a dolgo­ló rH'p élcsapata és vezetője, amely Dem ensredi meg a viszonyok reak­ciós átállítását, nem engedi meg, hogy megismétlődjön az 1920-as esztendő, nem engedi nie", hogy a hatalom ismét vissza! * iljön az arak kezébe, de a hangsúlyt arra a körülményre helyezi, hogy a mun­kásosztály, a nép hatalma kiterjesz­! tessék és megerősítessék. Ez volt a Párt VIII. kongresszusának és veze­tőségének általános parancsa. Ma több mint három esztendővel a VIII. pártkongresszus után, meg­nyitjuk Pártunk IX. összejövetelét. Az én feladatom az, hogy jelentést adjak arról, hogyan teljesítette a Párt és vezetősége a VIII. kon­gresszusnak ezt a határozatát. Emlékezzetek csak vissza arra az Időre, hogyan álltak az ü^yek a VIII. kongresszus ideiében. Nem egészen tíz hónap múlott csak cl azóta, amióta a nácibitorlókat el­kergettük. A megszállás következ­ményei minden lépésben kiütköztek. A köztársaság gazdasági újjáépíté­sének terve teljesen a Párt, a for­radalmi szakszervezeti mozgalom és a szociáldemokraták baloldali cso­portjainak vállára nehezedett. A Nerceti Front szervei azonban a helyi nemzeti bizottságoktól kezdve, egészen az Ideiglenes Nemzetgyű­lésig és a kormányig egyenlő alapon voltak összeállítva. A politikai és gazdasági burzsoá uralmában a ko­íicei kormányprogrammal rést ütöt­tünk, de a burzsoá kezében még: na­gyon erős gazdasági és politikai kulcspontok maradtak. Es ezek nem­csak kívül álltak, de meg voltak ma­Kában a Nemzeti Front belsejében is. Mert a Nemzeti Front többi pártjaiban már akkor is egyre in­kább szóhoz jutottak a reakciós ele­mek, amelyek a Nemzeti Front or­szápépítő politikáját nemcsak hogy nem támogatták, de egyenesen sza­botálták azzal a titkos hátsó gon­dolattal, hogy megfelelő pillanatban forradalmat érhessenek el. Legköze­lebbi számít íratásuk a z 1946-os nem­zetgyűlési általános választás volt. Erről tanúskodjon ez az eddig ke­véssé ismeirt, de nagyon jelentős tény. Mindannyian tudjátok, hogy a ban­kok és a nehézipar államosításának első szakasza a köztársaság elnökének dekrétumai alapján Hajtatott végre. Ezt a formát azért alkaimaztuk, mert a történelem arra tanított bennünket, hogy ezeknél a dolgoknál n Ifidig fe­nyeget a késedelem veszélye és főleg itt kell addig ütni a vasat, amíg me­leg. Nem felejtettük el még az úgy­nevezett szocialista bizottság tény­kedésének történetét sem az első vi­lágháború titán Ezért az államosító rendeletek kiadása után azon voltunk, hogy ezeket az ideiglenes nemzet­gyűlés azonnal megszavazza. De an­nak ellenére, hogy ez az ideiglenes nemzetgyűlés éppen a köztársasági elnök dekrétumainak megszavazása­ra ült össze és mivel, mint már előbb említettem, egyenlő alapon volt ösz­szeállitva, a Nemzeti Front keretén belül súlyos harcot kellett vívnunk, hogy az államosító végzések az ideig­lenes nemzetgyűlés által helybenha­gyassanak. A reakciósok azt akarták, hogy várjunk, ameddig az alkotmá­nyozó nemzetgyiTés összeül, mind­amellett azt állították és hangsúlyoz­ták, hogy ők m'ndig és minden kö­rülmények között az államosításra fognak szavazri. A mi ellenvetésünkre, hogy ezt inkább előbb kell megtenni, mint később, természetesen már nem tudtak felelni. Mivel számítgattak te­hát? Azzal, hogy a kommunisták a vá«­lasztásokat elvesztik és akkor azután ezeket az államosító határozatokat megszüntethetik. £,s ez líMö tavaszán történt, alig e<ry évvel a német meg­szállók k'verése után. Hogy az 1946­os májusi választások mit hoztak, az mindannyiunk előtt ismeretes. Köztár­saságunk népének több mint 40 száza­léka a kommunistákra adta le szava­zatát és a szociáldemokratákkal együtt ?7. alkotrn.-úiyozó nemzetgyűlésben többséget értünk el A reikciós el­képzelések tehát csődöt mondtak. Előttünk niár ekkor világos volt, hogy a reakciósok ellenállása és kísér­letei még nem fejeződtek be és hogy tulajdonképpen csak most kez­dődtek. Meg kellett tehát a mi új né­pi demokratikus rendszerünket erősí­teni, gazdaságilag és politikailag szi­lárddá tenrl, a reakciót pedig le kel­lett leplezni és kiküszöbölni. A reak­ciós vezetőktől az összes jóakaratú embereket el kellett csábítanunk és be kellett őket vonni a köztársaság épí­tőinek nagy táborába. Biztosítani kel­lett azt, hogy a népi demokratikus I rendszer ne hajoljon az úton vissza, a . kapitalizmus felé, hanem előre men­' jen, mindig csak eiőre a szocializmus felé. Ebből a szempontból az elmúlt korszak fejlődését két főrészre oszt­* hatjuk. Az első korszak, amely a Párt ! VIII. kongresszusától, illetőleg a vá­lasztásoktól 1948 februárjáig tart. a máso. Ik korszak pedig februártól a mostani konkresszusig. Az első korszakban figyelmünket a kétéves gazdasági terv megvalósítá­1 sának előkészületeire fordítottuk. A " kétéves terv kérdései 1947-ben na­: gyon bonyolultak voltak, mert egy ' katasztrofálisan száraz és terméketlen : év jött közbe, amely magával hozta a - lakosság közellátásával járó gondokat. ' Az építési kormányprogram azon­• kívül olyan követelményeket rótt ránk, 1 mint például az új népi demokratikus - alkotmányt, a földreform felülvizsgá­k lását, a bankok és a nagyipar államo­i. sítását és megszilárdítását, valamint • azokat a nagyméretű szociálpolitikai , intézkedéseket, amelyek a nemzeti biztosítás megvalósítását célozták. > Belpolitikailag arról volt szó, hogy a • csehek és szlovákok közötti viszonyt megszilárdítsuk, megszüntessük a rendŐrbürokratiJkus rendszer marad­, ványait, megerősítsük és tökéletesít­. síik nemzeti bizottságainkat és segít­ségükkel népünk legszélesebb rétegeit mozgósítsuk az állam igazgatásában való tevékeny részvételre Külpolitikai­lag pedig az volt a fontos, hogy egy­öntetű szövetséges politikát folytas­sunk a Szovjetúnióval és a népi demo­kratikus államokkal, hogy ezzel köz­társaságunk biztonságát nemzetközi­leg is bebiztosítsuk, hogy népeink föl­szabadult hazájukat békésen felépít­hessék egy új Münchentől való féle­lem érzete nélkül. * Ezt az építési munkatervet csak las­sú léptekben tudtuk átültetni és csak foyamatos harcokban tudtuk megvaló­sítani. Munkánkat nemcsak az objek­tív nehézségek, hanem azoknak a rosszakarata és szabotázsakciója is gá­tolta, akik akkor még a Nemzeti Front részeit alkották. ,Y! volt ezeknek az embereknek a taktikája? Azt akarták, hogy a kor­mányban és a parlamentben csak az menjen keresztül, ami ellen, tekintet­tel az általános körülményekre, már védekezni nem lehetett. Amellett gon­doskodni akartak arról, hogy az ere­detileg hasznos és jó ügy minél job­ban el legyen rontva. Ki akarták használni továbbá ezeket a tudatosan elkövetett rontásokat és állandó sza­botázzsá akarták kifejleszteni az intéz­kedések gyakorlati keresztülvitelénél. Milyenek voltak ezeknek az embe­reknek és csoportjaiknak tényleges erői. Azok, akik a leginkább voltak kompromitálva, májusban eltűntek. Féltek az ítéletnaptól. Mások, a ke­vésbé kompromitáltak, a Nemzeti Front egyik részét alkották, bent vol­tak a kormányban és a kormány szer­veiben is, védő kezüket tartották a kompromitáltak fölött és ki akarták várni, hogyan alakul ki a helyzet. Aki­nél jobban távolodtunk a felszabadulás napjától, annál jobban egyesültek, ezek a csoportok. Egyik segített a másiknak és ezzel a Nemzeti Front egyes részei az idők folyamán teljesen átváltoztak. - Végül a dolog olvan messze ment, hogy a Nemzeti Front legális csoportjai az f'.leeális reakció szószólóivá lettek. Ebből az alkalomból beszélnünk kell a szociáldemokrácia akkori fejlődéséről is. A szociáldemokrata párt, amelv Fierlinger, Erban, John, Jankovcová és más elvtársak becsületes vezetésé­vel újult meg. 194f> májusában meg- I találta a Kommunista Párttal való i egyiittmunkálkodás helyes, közös út- < ját, a Nemzeti Front és a Szovjet- ; unióval való szövetség útját. E^ysze- i rűen ezt úgyis mondhatnánk, hogy i megtalr'ltá az i)?azi népi demokratikus I Csehszlovákia útját Ezért aztán el- I lene is megindult belülről és Í kívülről s a hazai és idepen I reakció központosított pergőtüze. r Az urak azt akarták, hogy a .szociáldemokrácia a döntő pillanatban hasonló szerepet játsszon, mint az 1920-as évben játszott a Tusar-féle jobbszárny. Az 1947-es decemberi bríinni szociáldemokrata kongresszu­son, ahol csalás útján a jobboldal cse­kély többséget szerzett, azt hitték az urak, hogy ezt most már be is b :ztosít­ják. No, az örömük nem tartott so­káig. Már 1948 februárjában meg­győződhettek arról, hogy nemcsak Gottwald, de Fierlinger sem Tusar. (Nagy taps). Természetesen erről mindről a reak­ció február előtt nem tudott és ezért minden cigány a maga csillagában bí­zott. Leginkább talán a hazárd játékos államellenes és népellenes felforgatok mutatkoztak be a szárazsággal és az 1947—48-as élelmezési nehézségekkel kapcsolatban. vEbben az időben az em­bereinknek, de főleg munkásságunk­nak és a többi városi lakosságnak a szószoros értelemben a mindennapi kenyér gondjáról volt szó. Kérdezem, mi ezek között a körülmények között az igazi hazafi kötelessége? Az, hogy az összes viszályokat félretéve, szo­ros szövetségben az összes alkotóele­mekkel, gondoskodjon a legszüksége­sebbek bebiztosításáról. Abban az idő­ben két forrás volt, amelyből akkor meríthettünk. Elsősorban a hazai for­rás, vagyis átadni mindent, amit a vi­dék nélkülözhet, hogy bebiztosíthas­suk a város élelemezését, másodsorban ott volt a külföldi forrás, vagyis az élelmiszerek és főleg a kenyérgabo­nák és takarmány külföldi fölvásárlá­sa. Ami a belföldi forrás kiaknázását illeti, ismeritek az akkori reakció ál­lásfoglalását. Minél kevesebbet adni, ez volt a jelszó. És nem a reakció ér­deme az, hogy ez a jelszavuk nem talált meghallgatásra. Ebben a kritikus évben annyi pénzügyi és más segítsé­get nyújtottunk a vidéknek, hogy ez keresztezte a felforgatók kiéheztető terveit. Ami a külföldi forrást illeti, itt mindenekelőtt kétéves tervünk szem­pontjai játszottak fontos szerepet. Gyártottunk és összegyűjtöttünk kü­lönböző Ipari árut, hogy az élelmezési szempontból nehéz években fizetni tudjuk az élelmiszerek behozatalát. Semmit és sehol nem akartunk ingyen vásárolni. Hogyan viselkedtek velünk szemben? A nyugat még a háborús időkből származó kiviteli tilalom mö­gé húzódott és kenyérmagvakban és takarmányban semmi jelentőset ncrri adott nekünk, még akkor sem, hogy azt dollárokban vagy aranyban előre lefizettük, vagy pedig a lefizetést fel­ajánlottuk. Bennünket a hazai reak­cióval való megegyezés szerint egy­szerűen ki akartak éheztetni. Éppen ellenkezőleg viselkedett velünk szem­ben a Szovjetunió, jóllehet a száraz évek őt is kifárasztották, a legkedve­zőbb feltételek mellett mind az árak szempontjából, mind a hitel kérdésé­ben és a fizetés meg az időpontok meghatározásában a legkedvezőbb fel­tételeket nyújtotta. Olyan mennyiségű gabonát és takarmányt bocsátott ren­delkezésünkre és ezt rekordidő alatt szállította le, hogy az 1947-es élelme­zési válságot sikerült áthidalnunk. És mindezek ellenére vagy pedig éppen azért, mert a reakció? urak jól tudták, milyen szerepet játszott a Szovjet­unió élelmezési válságunk áthidalásá­nál és mert tudták, hogy ebben a do­logban milyen szégyenletesen visel­kedett az imperialista nyugat, mind­ezek ellenére nem hagytak ki egyetlen lehetőséget sem, hogy viszonyunkat a Szovjetúnióval megmérgezzék. Az éhség, a szó igazi értelemben vett éhség, nagy szerepet játszott a reakc'ósok költségvetésében. Azt hi­szitek, hogy ez valami rendkívüli do­log? Ne tévedjetek. A történelem ar­ra tanít bennünket, hogy az éhséggel és a felforgatással a reakció mindig számol. És nagy szerepet játszik rosszlndalatú céljaik elérésében. Mivel magyarázhatjuk ezt? Megmagyaráz­hatjuk azzal, hogy a hatalomtól eltávo­lított, vagv esetleg csak félretolt re­akció be akarja bizonyítani a nép szé­les rétegeinek, ho<rv a haladó elem nem képes a gazdasági életet uralni és

Next

/
Oldalképek
Tartalom