Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-04-01 / 4. szám
Három évfolyamot két év alatt elvégzett, azután otthagyta Kecskemétet ,,főkép azért, mert az igazgató mindig csak per kend szólított“. Vakációban megnézte a pozsonyi koronázást, átsétált Becsbe, onnan Varasdon át Fiúméba, majd Eszék-Pest útvonalon Nyitrára gyalogolt. Itt két évet tanult, azután Pestre ment. Eddigi diákpályáján főleg leckeadásból élt; az Pesten nehezen akadt. Alig tudott megélni: két hónapig például csizmatisztításért kapott lakást (konyhában) s havi három forintot. Olvasni viszont sokat olvashatott, egy könyvárus ismerőse révén. A szláv szülőktől származó, részben ncmetlakta vidéken nevelkedelí Táncsics szemében különlegesen értékes és fontos dolog magyarnak lenni. Magyarosítási szenvedélye már ekkor jelentkezik. Bántja a fülét, hogy Pesten alig hallani magyar szót. Vasárnaponként ingyen akarja tanítani magyarul a szegény német inasokat. Boráros városbírótól kér erre a célra egy iskolatermet, de nem kapja meg. Elvégzi a filozófiai évfolyamokat is. A német fordításban olvasott „Conlral social“ hatására franciául kezd tanulni, nyelvtanárának szótárkészítésben segít, majd önálló szótárírásba fog. Éz a munkája pedig nyelvészeti érdeklődését csigázza fel. Elsőéves jogász korában pályadíjat nyer ,,A magyar nyelv“ című értekezésével; ki is nyomatja. A pályadíjjal zsebében erdélyi útra indul. Gyalogszerrel járja, meg a Székely- és Szászföldet, Debrecenen—Kolozsváron, visszafelé meg Déván—Szegeden át. A következő évben, 1831-ben nevelőnek megy Bácsmegyébe. Sokat olvas, nyelvészkedik. Elhatározza, hogy irodalmi munkákból fog megélni. Pestre visszatérve a magyar helyesírásról ad ki értekezést, megtámadván benne az Akadémiát. „Magyar és német beszélgetések“ című könyve az első — hosszú sor követi — amely összeütközésbe hozza a hatóságokkal. Kapós a könyv, József nádor gyerekei is abból tanulnak magyarul, többek között ilyen példamondatokon: „minden ember egyenlő“. A nádor felháborodva veszi észre a nyelvtanításba burkolt „izgatást“; vizsgálat indul Táncsics ellen, de elítélésére nincs jogcím, elcsapjak hát a cenzort. Üj könyve, a „Budapesti levelek“ már elsikkad a cenzúrahivatalok aktái közt. Bárócsaládhoz kerül ezután nevelőnek Táncsics; a bárót „felsőbb helyről“ figyelmeztetik, hogy veszedelmes embert fogadott fia mellé. A következő évben 'Erdélybe megy nevelőnek, Teleki grófék Sándor fia (Petőfi barátja, a későbbi szabadságharcos) mellé. Azért is megy Erdélybe, mert ott enyhébb a cenzúra. „Pazardi“ című könyvét, amit a magyar főnemesek elmaradottsága, rossz gazdálkodása ellen írt, (s amit Pesten a cenzúra nem engedett sajtó alá), tényleg engedélyezi is a cenzor kolozsvári professzor. Hanem a professzor kollégái is bejárogatnak a kollégiumi nyomdába, megdöbbenve látják a készülő könyv íveit s figyelmeztetik elnéző barátjukat, hogy így nem jelenhetik meg a könyv. Közakarattal kihúznak hát belőle egy csomót: mikor már nyomják az új szövegel, újra kicenzúrázzák egy részét, végül a harmadik formájában már kinyomatott könyvet egyszerűen elkobozzák. Leverlen tér vissza Táncsics Pestre. Elutazása előtt házat vett, lefoglalózla, gondolván: kinyonatandó könyvei árából majd kifizeti az egészet. Most könyvtárát kell eladnia, hogy a foglalója oda ne vesszen. Állandó gyötrő gondja, hogyan töriessze adósságát. Űj könyvet ír, („Honi utazás“), de azt már el se fogadják a kiadók. Mivel a tollával nem kereshet, nekiáll kertészkedni Közben meghallja, hogy Bécsben mindenki magyarul akar tanulni, nagyon jól fizetik a nyelvmestert. Fellobbanó optimizmussal számítja ki, "milyen sokat kereshet, ha reggeltől-estig órákat ad. Neki is indul mindjárt, gyalogosan. Közben arra is gondol, hogy kimegy Amerikába, hogy a cenzúra bilincseitől megszabaduljon. „Azonban csakhamar fellobogott keblemben a honszerelem lángja: mikor szegény valék, itt e hazában éltem, ez táplált; ha mikor pedig gazdag leszek, sok pénzemet más világrészbe vigyem-e? ott szórjain-e ki? úgy cselekedjem-e, mint más gazdagok, kik e hon zsírját kiszívják s azt más országok fölvirágoztalására fordítják? Nem, ezt nem cselekszem.“ Bécsben kiderül, hogy a magyartanulási lázró szóló hír alaptalan volt. Újságban hir-209
