Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-07-01 / 7-8. szám
rendőrségének szerepe vár, nyilván tökéletlen intézmény maradna, ha nem egészítené ki egy a politikai viták eldöntésére alkalmas bíróság. A viszonyok mindig változnak s az élet nem engedi meg benemvált keretek merev fenntartását. Épp ezért kíván megfontolást az a kérdés, hogy a viszonyok eltolódásával szükségessé váló döntéseket kire bízzuk: az egyes parlamentekre és kormányokra vagy pedig egy kiváló személyiségekből álló döntőbiróságra? III. A legforradalmibb és hatásában legjelentékenyebb esemény hat állam (Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Német- és Olaszország) szuverenitásának tervbevett részben való átruházása egy közösen létrehozandó federációra, amelynek közös kormánya, parlamentje, legfelsőbb bírósága és közös végrehajtó szervei lesznek. Ez vitathatatlanul az Európai Egyesült Államok megszületését jelenti. Kétségtelen, hogy ez nem lesz könnyű és zökkenésmentes folyamat és hogy eleinte a résztvevő államok mindegyike igyekezni fog magának minél nagyobb függetlenséget biztosítani; hogy sem a résztvevő nagyhatalmak, sem az önállóságukat talán még jobban féltő kis országok nem könnyen fognak beletörődni, hogy más nemzetekkel egy állami közösségben éljenek és hogy életbevágó nemzeti kérdésekben akaratelhatározásuk más nemzetek akaratelhatározásával legyen összeegyeztetendő. De az is kétségtelen, hogy az együttműködés egyre szorosabbá fog válni, egyre eredményesebb lesz és nemcsak hogy meg fogja menteni a federációhoz tartozandó nemzeteket attól, hogy eltűnjenek a történelem színpadáról, hanem szemlátomást emelni fogja azok életszínvonalát, fokozni fogja azok erejét és biztonságát, meg fogja szilárdítani azok szabadságát. És kétségtelen az is, hogy a hat nemzetnek ez a federációja, amelynek, — a résztvevő államok tengerentúli területeinek figyelmen kívül hagyásával is — csaknem annyi lakosa lesz, mint az Amerikai Egyesült Államoknak, igen nagy vonzóerőt fog gyakorolni Európa többi nemzetére ... ... Nagy változás fog azonban bekövetkezni akkor, ha a vasfüggöny mögött élő nemzetek visszanyerik a számukra még Yaltában is biztosított önrendelkezési jogot. Bizonyos, hogy ezek a nemzetek két totalitárius rendszer után nyugati értelemben vett demokráciára vágynak és a gyűlölet és kegyetlenség okozta szenvedések után az emberi jogok biztosítására. De tudatában lesznek annak is, hogy sem gazdasági, sem politikai vonatkozásban nem élhetnek izolálva és ezer problémájuk csak úgy oldható meg, ha csatlakoznak az európai federációhoz. A federáció tagállamai bizonyára szívesen fogják látni csatlakozásukat, mert hisz nélkülük nem lesz stabil egyensúly sem a federáción belül, sem azon kívül. Ez a csatlakozás azonban csak úgy képzelhető el, ha egyidejűleg megoldást nyer az a számos súlyos probléma, amelynek létezéséről mindenki tud, ha nem is foglalkozik azokkal senki. Hadd említsük meg legalább a legfontosabbakat: Meg kell majd oldani a németlengyel határproblémát. Ez nem kíván semilyen irányban sem állásfoglalás lenni. Az azonban nem kétséges, hogy létező problémáról van szó, amellyel foglalkozni fog kelleni. Megoldást fog kelleni találni a cseh és szlovák probléma számára is. A szlovákok tömegei — nem ránk tartozik annak megállapítása, hogy többségben vannak-e — az önállóság élménye óta legalább is a csehszlovák állam struktúrájának megváltoztatását, federációvá való átszervezését kívánják. Ismét nem ránk tartozik annak megállapítása, hogy ez a kívánság jogos-e, de valaminek majd nyilván történnie kell a béke és a középeurópai stabilitás érdekében. További megoldandó probléma a szudéta-németek visszatelepítése és autonómiára való igényük elbírálása. Európa jövője szempontjából éppen nem közömbös a Ruténföld (Kárpátalja) hovátartozásának újból való megállapítása. Ezen a területen át vezet az út Keletről Közép- és Nyugat-Európába és a Földközi tengerhez. Ez a terület ezer éven át Magyarországhoz, majd az első világháború után Csehszlovákiához tartozott, most pedig Szovjetoroszország integráns része. Foglalkozni kell majd az erdélyi problémával, amely talán az erdélyiek önállóságra való törekvésének mérlegelésével az önálló Transylvania létesítésével lesz megoldható oly federáción belül, amelynek Magyarország is, Románia is tagjai lennének. Megoldásra vár a magyar-csehszlovák határkérdés, a kitelepített svábok visszatelepítése, a horvát autonóm törekvések kellő irányba terelése, Jugoszlávia federativ átszervezése, valamint Triest problémája, amely talán teljes autonómiával lesz leginkább megoldható, ugyancsak federáció keretén belül. Ausztriának szomszédaival való együttműködése tárgyában is lesznek megoldandó kérdések. Szándékosan nem említjük itt a Balkán minden problémáját, valamint a balti államokét, továbbbá az ukrán kérdést. De utalnunk kell a Vasfüggöny mögötti területeken élőket állandóan foglalkoztató kisebbségi problémára, amely csak a helyi autonómiák legnagyobb mértékű kiépítésével, az emberi jogok biztosításával és nemzetközi ellenőrzéssel érhető el. És nyílván szükség lesz az európai federáción belül a Benelux-államok mintájára bizonyos regionális megállapodásokra, nemcsak speciális gazdasági érdekek közös rendezése céljából, hanem az egyes régióknak a federáción belül, az őket közösen érintő politikai kérdésekben való egységes fellépés érdekében. Magától értetődik, hogy ezek a regionális megállapodások nem lehetnek ellentétben az európai federáció alkotmányával és mindenkor be lesznek jelentendők a federáció tagállamainak. Az ezen régió országai által az európai federációba delegálandó képviselőknek bizonyára időszakonkint közös összejövetelt kell majd tartaniok, úgyszintén a federációba kiküldendő minisztereiknek is, és ez esetben elkerülhetetlen lesz, hogy külügyi hivatalaiknak közös expositurájuk, közös összekötő hivataluk ne legyen. Valószínű, hogy vám, jegybank, államkölcsön, mezőgazdasági terményértékesítés és sok egyéb / kérdés legalább átmenetileg regionális megoldást fog igényelni. Az első világháború után a béketárgyalásokon a bosszú, az elfogultság, az egyoldalú informáltság és tájékozatlanság, a második világháború után a demokrácia elveivel összeegyezhetetlen érdekszféra-elmélet érvényesült. Konstruktiv megoldásokra nem került sor és e sorok Írója jelen volt, amikor Bevin angol külügyminiszter azt mondta egy néhány tagú delegációnak, hogy a fő a gyorsaság: a szerződéseket alá kell írni és ratifikálni kell azokat, — a tévedések korrigálása azután is megtörténhetik ... Hogy ezek a szerződések mit eredményeztek, azt mindnyájan tudjuk. Még egy ilyen improvizációt nem bír el Európa, akár békés megegyezés jön létre Szovjetoroszországgal és ezt követi az általános rendezés, akár háborúra és új békszerződésekre kerül sor. Ezeknek a problémáknak megoldása alapos tanulmányt, objektiv előkészítő munkát igényel. Ez a munka nem halasztható el arra az időre, mikor már a döntések órája fog ütni. A közvetlenül érdekeltek úgy látszik nem merik azt vállalni és ritkán történik meg, hogy azokhoz igazán objektiven szóljanak hozzá. Ezzel a munkával az Európa- Tanács és az Európa-Mozgalom bizottságainak kellene már most foglalkozniok, feltéve, hogy távolabbi céljuk valóban az egységes, békés Európa megszervezése. 12
