Új Kelet, 1997. december (4. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-02 / 281. szám
H ULM „Nincsenek illúzióim!” Gerliczki János, Harcsa Zoltán, Bárdi Béla:a megye reprezentánsai. December 6-án ők hárman vesznek részt a MLSZ küldöttközgyűlésén. Mikulás napján vajon mi lesz a „csomagjukban”? Sorozatunk nyolcadik részében ez volt a nyitókérdés, melyre Bárdi Béla, a megyei labdarúgó szövetség elnökségi tagja határozottan azt felelte, hogy... L. Tóth Lajos (Új Kelet)- ...nincsenek illúzióim! Meghallgatjuk a beszámolót az elmúlt időszakról, aztán jön a talány: elfogadjuk-e a vezérkar lemondását? Úgy vélem, hogy drasztikus lépésekre és totálisan új szemlélet kialakítására van szükség, csak hát rengeteg akadály tornyosul, ez pedig egyenlő a szélmalomharccal. Manapság ugyanis nagyon sokan megélnek a nagyon rossz magyar futballból, emiatt aztán az állóvíz jóformán mindenkinek jó, legfőképpen a játékosnak. Egyébiránt pár éve álmaim netovábbja lett volna az, ha részt vehetek az MLSZ-közgyűlésén, most viszont ismételni tudom magamat: nincsenek illúzióim! Nem a kormányban, az anyagi helyzetben, a világban kell keresni a hibát, igenis önkritikát kellene gyakorolni!-Mit tart a jelenlegi országos vezetés pozitívumának?- Az kétségtelen, hogy az MLSZ gazdaságilag megerősödött. Csakhogy a kiscsapatok rovására! Gondoljunk a játékengedélyek bevezetésére, az átigazolási díjak felemelésére. Az tény, hogy valamennyi pénzt visszaforgatnak a megyékhez, de ez elenyésző rész.- Legjobban mi nyomja a „bögyét”?- Borzasztó, hogy már a városkörzeti bajnokságokban is pénzért játszanak, helyük van a kiöregedett ukránoknak, románoknak, nem ritka, hogy a megyei másod- osztályban ötezer forintos meccspénzt dobnak fel. Gyulaházi csapatunknál tényleg barátságból és sportszeretetből alakult ki a közösség, szigorúan helyiekre építünk, célunk a fiatalok megtartása. Pályát, cipőt, ruhát biztosítunk...- Ez nem pusztán egy letűnt kort idéz?- Nem, nem, pontosan ez lenne a normális, a követendő út. Ugyanakkor bevallom, olykor szégyellem magam játékosaink előtt amiatt, hogy a „semmiért” játszanak. Azért vannak még hozzánk hasonló kivételek. Akad példa a másik végletre is: egyenesen nonszensz, hogy a hatodosztályban van hely, ahol többet keres a futballista, mint mondjuk, egy világbajnok úszó!- Utánpótlás...- Abszurdum: legfelsőbb szinten mára már örökölhető a szövetségi edzői poszt! A játékosok szintjében általában tizennyolc éves korig par- tiban vagyunk a világgal, amikor egy kis pluszt kellene hozzáadni a tehetséghez, sajnos, törvényszerű a leszakadás. Engem az taszít, hogy az edzők zöme sémákat erőltet a gyerekekre, ahelyett, hogy az alapokat szélesítenék, a kondíciót és a technikai felkészültséget tökéletesítenék, igenis kerülni kellene a sablonokat! A trénerek hiúk, ezért fontos számukra az eredményesség, azonban nem a mának, a jövőnek élünk. Jártam többek között Dániában, Liechtensteinben, varázslatos volt látni a gondoskodást. A miniállamban este nyolc, egymás melletti kivilágított füves pályán edzettek a gyerekek. Nálunk meg az NB I-es Nyíregyházánál gyakorta fényes nappal a salakra kényszerülnek a fiatalok... Dortmund vagy Cruzeiro? Kedden ismét Tokióra figyel a labdarúgó-társadalom, ugyanis a japán fővárosban rendezik meg a Borussia Dortmund (német) - Cruzeiro Belő Horizente (brazil) Világkupa-döntőt. A két csapat várható összeállítása már csak nyomokban idézi a néhány hónappal ezelőtti sikerek felállását. A Bajnokok Ligájának győztese, a német Borussia Dortmund “alappilléreit” veszítette el az olasz Juventus elleni májusi győzelem óta. A Belő Horizente-i klub a 26 csapatos brazil bajnokság 19. helyén zárt, s természetesen nem került be a rájátszás mezőnyébe. A kudarc egyik oka, hogy Palhinha, a válogatott csatár nyáron a spanyol Mallorca csapatához távozott. (MTI) Senki nem jelentkezett ugyanakkor Borzát, Biharit, Földit, valamint Kegyét hiába vártuk... Nem tudom, merre jártak, holott ők is tudtak az összejövetelről. Egyébként az alkalom szülte megbeszélésen elhangzott az ilyenkor szokásos, sablonos szöveg: „Most, vagy legalább időben szóljon, aki menni akar a csapattól”. Senki nem jelentkezett. Ehhez csak annyit: értesülésünk szerint a gárda egyik középpályásáért s csatártársáért magasabb osztályból mutatnak érdeklődést... Az erősítésre vonatkozó tervekről Lippai Lajos roppant diplomatikusan annyit mondott: „Vannak nevek”... Ami fix: főképpen a védelem szorul külső segítségre Nagyhalászban. K. T. (Új Kelet) _________ Vo lt egy edzés Nagyhalászban. Erről korábban mindenki tudott. Hat játékos azonban hiányzott eme csütörtöki napon. Mielőtt bárki kombinálni kezdene, jó észbe vésni: ez semmit nem jelent. A megyei első osztály elitalakulata ettől még „egyben van”.- Abban állapodtunk meg a játékosokkal, hogy a bajnokság vége után hetente egyszer edzésen találkozunk - közölte Lippai Lajos szakosztályvezető. - Az tiszta sor, hogy Nagy Béla és Oláh Laci munkahelyi elfoglaltság miatt nem lehetett a pályán, Labdarúgás 1997. decenber 2., kedd 11 „Most pedig mindenki az NB I-röl beszél...” 4,íO. Koncz Tibor(UjKelet) Y(i-2, Amikor Őze Tibor edző egy kutyameleg júliusi napon munkára jelentkezeti Nyíregyházán, legfeljebb ha ábrándozhatott arról: november 29-én a szurkolók szemében mennybe megy alakulatával. Lám, emí- gyen történt. Az, hogy Vadon kapus utoljára a 13. fordulóban kapott gólt, ráadásként a gárda egyetlen vereséggel vészelte át az idényt - megsüvegelendő produktum.- Nehéz szavakba öntenem, amit most érzek - fejtegette Őze Tibor. - Túl azon, hogy ez a szereplés jóval több annál, amire bárki számíthatott, a Vasvári elleni mérkőzés azt is bebizonyította: mi akkor is tudunk szépen és eredményesen játszani, ha felfokozott várakozás nehezedik a csapatra. Külön örömmel tölt el, hogy ennek is megfeleltünk. Meg kell mondjam, azok után, hogy a bajnokság előtt mindössze két hetet dolgoztunk együtt, s amennyi problémával küszködött a klub, erre a helyezésre még álmomban sem gondoltam. NB I B, 19. forduló Invázió volt szombaton Tiszavasváriban. Autócsodák, a csóróbbak által hajtott lepukkant járgányok hasították az utat. Kora reggeltől tartott a felvonulás - szakaszokban „zúdult” a nyíregyházi áradat a takaros városkára. Na ja, ünnepre gyűlt a piros-kék had. A dáridó nem is maradt el: az NYFC győzelme után (a mohóbbak már a meccs közben hörpintgettek...) mind egy cseppig kiürültek a flaskák. Volt mire kortyolni. Az Őze-társulat veretes sikerként márciusig az élre spájzolta be magát. A „futógép”, Göncz Bertalan Tiszavasváriban is felszántotta a pályát. Ebben a műfajban utolérhetetlen. A „balos” középpályásnak módfelett egyszerű, no meg hálás dolog jutott osztályrészül: dicsérnie kellett játszópajtásait.- Szerintem a csapat minden tagja átlagon felüli teljesítményt nyújtott. A szezont megelőzően aligha hihette valaki is, hogy az őszt a táblázat élen fogjuk zárni, én is csak nagyon titokban bíztam a második hely megszerzésében. Szerencsére tévedtem, ezt persze egyáltalán nem bánom. Ha mindenki továbbra is ekkora fegyelemmel, odaadással játszik, a bajnokság végén legalább dobogós lehet a csapat. A csont nélküli feljutásról babonából nem beszélek... Széles e vidéken, egyes-egye- dül Kulimár János a megmondhatója: mibe került a príma félév? Az NYFC elnöke is fülig érő szájjal parolázott a fiúkkal, neki azonban fizetnie is kell a sorozatos győzelmekért. S mindjárt témánál vagyunk... Pénz és az NB I? —Aki visszaemlékszik a nyári hónapokra, az jól tudja: majdhogy nem vezetőség nélkül, szinte az utolsó pillanatban érkező edzővel vágtunk neki a bajnokságnak — hangoztatta Kulimár János. - Ennek ismeretében azzal is beértem volna, ha a 8-10. hely környékén „fut be" a csapat. Sőt akkortájt többször is megfordult a fejemben, hogy nem csinálom tovább. Most pedig mindenki az NB I-ről beszél... A lehetőség itt van előttünk, viszont csak megyei összefogással eshet erről szó. Azt hiszem, ez az együttes végérvényesen megmutatta, hogy rászolgált a támogatásra és megérdemelné a feljutást. Ha ezen esélyt a régió nem ragadja meg, belátható időn belül nem lesz első osztályú csapata Nyíregyházának! Tovább megyek: noha közönségigény van rá, profi futball sem lesz a városban! Ahhoz, hogy hosszú távon élvonalbeli klubja legyen a megyének, előbb a feltételeket kell megteremteni. A jelenlegi állapotokat figyelembe véve a huszonnegyedik órában vagyunk... Paróczai: Menni vagy maradni? Pethe Sándor, ASE Tiszavasvári, egyesületi elnök: - Az elkövetkezendő 1-2 héten belül nagyon sok minden letisztázódik majd. Le kell ülnünk a szponzorokkal, a csapattal, és értékeljük majd ezt a rosszul sikerült őszt. Nemcsak a szakosztály, de az egyesület szintjén is tisztázni keli a folytatást. A héten még edz a csapat, hétvégén pályára lép az Alkaloida Kupa teremlabdarúgó-tornán. Azt követően szabadságra mennek a játékosok. A folytatás pedig attól függ, hogy a támogatók mit mondanak. Száraz Attila (Új Kelet)- Ön folytatja-e a továbbiakban a munkát? Mennyire munkahelyi megbízatás ez Önnek?- Számomra ez nem munkahelyi megbízatás, az egyesületelnöki pozíciót nem kaptam munkahelyi feladatként. Szeretem a sportot, ezért csinálom, hogy a továbbiakban is vállalom-e, majd kiderül. Ötven-ötven százalék esélye van most a maradásomnak, illetve a távozásomnak. Egy pont híján... Paróczai Sándor, az ASE Tiszavasvári edzője: - Úgy érzem, az eldöntött tény, hogy engem nem kémek fel a folytatásra. A játékosok problémáit eléggé magamra vállaltam, emiatt kaptam is megjegyzést a vezetőktől. A csapatot nagyon sajnálom, mindenki láthatta, hogy sikerült elmozdulnunk a mélypontról, valamelyest előbbre lépnünk.- Önt ide válságmenedzserként hozták. Amit vállalt, teljesítette, fele annyi mérkőzés alatt közel annyi pontot szerzett, mint elődje. Kétszer nyert a korábban nyeretlen gárda. Él a remény tavaszra, nem szakadtak le. Miért kell sikeres edzőként távoznia? Volt-e már ilyen a praxisában?- Megítélni a munkámat nem az én dolgom. Tudomásul kellett volna már régen venni azoknak, akik vezetik a klubot, hogy lényegesen lelkiismeretesebben kellene tenni a dolgukat, és közelebb kellene kerülniük a játékosokhoz. Amikor idejöttem, két dolgot kértem: nyugodt körülményeket, és amit ígértek, azt tartsák be. Se pálya-, se kapusedzői nem kértem. Sajnos, az eredményen is látszik, nem mindig adatott meg a nyugodt munka és az ígéretek betartása. A hat mérkőzés alatt nyugodt szívvel kijelenthettem, több pontot is be- gyűjthettünk volna. Mondom ezt akkor, amikor nem kell hogy szégyenkezzek, elégedetlen legyek, hiszen ez alatt a hat mérkőzés alatt egy pont híján annyit szereztünk, mint addig a csapat tizenhárom forduló alatt.- Végül is most az is benne van a pakliban, hogy a jelenlegi vezetők távoznak és Ön marad. Ha felkérnék, milyen tavaszt tudna ígérni a vasvári szurkolóknak?- A csapat is több ízben kiállt mellettem, én is igyekeztem mindent megtenni értük... Beleestem itt egy hatalmi harcba. Én csak a csapatnak akartam jót, kívülről jött emberként ezt a helyzetet nem ismertem... A változások? Nekem személy szerint egyetlen vezetővel sincs problémám. Aki nem úgy tett a játékosokért, ahogy az elvárható lett volna tőle, azt megemlítettem. Egyértelmű, NB I B-s szinten már nem lehet úgy dolgozni, hogy nincs a helyén kezelve a társaság. Úgy érzem, hogy tavasszal nagyon éles lesz a bajnokság. Óriási harc lesz az NB I-be való feljutásért, és a fenyegetett helyzetben lévő csapatok kézzel- lábbal igyekeznek majd elkerülni a veszélyzónából. Nyugodtan kijelenthetem: normális légkörben a Vasvári osztályozó nélkül bent tud maradni! Nem pénz erkölcsi kérdés Sulyok József, Tiszavasvári polgármestere: — Nem tudom én sem, hogy pontosan mit hoznak a következő napok, de nem látom tragikusan a helyzetet. Télen rendezni kell a sorokat a labdarúgócsapat környékén. Szerintem most ez elsősorban nem pénzkérdés, nem mintha sok pénzünk lenne, de most nem a pénz az elsődleges. Erkölcsileg kell rendbe szedni a labdarúgó-szakosztályt. Az alapjaitól kell változtatni a dolgokon. Rövidesen le fogunk ülni az ICN Alkaloida vezetőivel, és megpróbáljuk megkeresni a kiutat.- Mit szól ahhoz, hogy a sikerei ellenére mennie kell Paróczainak?- Én ezt nem tudom. Meglepve olvastam, hallottam én is. Paróczai erre a hat mérkőzésre vállaltaamunkát. Szerintem az lenne a tisztességes, ha most leülne a vezetőkkel és megbeszélnék a folytatást. Paróczait olyan edzőnek látom, aki szug- gesztív, és föl tudja rázni a csapatot. Külső szemlélőként úgy látom, hogy veszítünk Paró- czaival, ha ő nem vállalja tovább. Vagy ha ő vállalná, és mégsem kell...- Tudna olyan emberrel együtt dolgozni a hivatalban, aki nem feltétlenül az Ön érdekeit képviselné, hanem Önnel szemben a hivatali dolgozókét? Gyakorlatilag most valami hasonló Paróczai bűne...- Paróczainak így kellett tenni! Ha a játékosokat fel akarta tüzelni, akkor mindent félre kellett hogy tegyen. Gondolok itt az eredménytelenségre, a játékosok mentalitására. így tudta csak feltüzelni a labdarúgókat. A rövid távú Paróczai-men- talitást értem, kíváncsi lennék, hogyan és mi tudna hosszú távon elérni nálunk? „Csodálatos évek voltak” Mészáros László, az ASE Tiszavasvári ügyvezető elnöke: - Nagyon szomorú vagyok az őszi eredmény-, pontosabban eredménytelenségi listánk miatt. Nem tudom, hogyan lesz tovább. Jövő hét elején leülnek azok, akik eldöntik a csapat és az én sorsomat is. Úgy érzem, mindent megtettem azért, hogy a csapat eredményesen szerepeljen. Sajnos, be kell látnom, nem az általam elképzelt erővonalak a dominánsak...- Szavaiból érződik, hogy a távozás gondolatával foglalkozik, kérdés, önként távozik, vagy megvárja, amíg menesztik? Az Ön távozása megoldja a gondokat?- Nem önként távozom. Tudtommal többen akarják a távozásomat, engem kiáltanak ki bűnbaknak a mostani szereplésért. Mindenesetre az egészségi állapotom nem kívánja meg a folytatást, de annyira szeretem a labdarúgást, hogyha továbbra is bíznának bennem, akkor dolgoznék...- Paróczainak Ön szerint van visszaút? Azaz maradhat?- Neki nincs visszaút, távoznia kell. Nem miattam, a „sztrájk” miatt. Elmondhatom, hogy vele egyébként maximálisan kijöttünk. Persze, azzal én sem értettem egyet, hogy ennyire a játékosok pártjára állt.- Lesz-e Tiszavasváriban futball a jövőben, vagy ez nem kérdés?- Sajnos kérdés, és én nagyon aggódom. Legalábbis az olyan szintű foci kérdéses, mint amit eddig elértüijk. Csodálatos évek voltak ezek a megyei I. osztálytól az NB Hibán és az NB II-ben. Borzalmas ezt nekem megélni...
