Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-12 / 85. szám

Ausztrália pénteken úgy döntött, hogy csatlakozva más nyugati államokhoz, visszahívja teheráni nagykövetét. A döntés magyarázata az a németországi bíró­sági ítélet, amely szerint az iráni vezetők utasítására gyil­koltak meg kurd aktivistákat 1992-ben Berlinben. Az auszt­ráliai külügyminisztérium szóvivője nyilatkozatban jelen­tette be, hogy Stuart Hume nagykövetet konzultáció és a németországi döntésről való tájékoztatás céljából azonnali hatállyal hazarendelték. Németország és Svédország már visszarendelte teheráni nagykövetét, és az Európai Unió töb­bi tagját is felkérte, hogy cselekedjenek hasonlóképpen. Péntek hajnalban egy belgrádi szórakozóhelyen ismeretlen tettes lelőtte Radovan Stojcic-Badzo szerb be­lügyminiszter-helyettest - jelentette a BK-televízió nem hi­vatalos közlésekre hivatkozva. A rövid beszámoló szerint a rendőrtábornok fiával együtt tartózkodott a belvárosi Man­na Mia étteremben, amikor a fegyveres fél egykor betört a helyiségbe. A rendőrség lezárta a környéket és megkezdte a merénylet körülményeinek kivizsgálását. Belgrádban emlé­keztetnek arra, hogy Stojicic állítólag nagy részt vállalt a horvátországi és a boszniai szerbek felfegyverzésében. A Dél-afrikai Köztársaság hajlandó lenne menedéket adni Mobutu Sese Seko zaire-i elnöknek - kö­zölte csütörtökön Thabo Mbeki dél-afrikai alelnök. A Was­hingtonban tartózkodó államférfi egy interjúban elmondta a dél-afrikai rádiónak: ha Mobutu politikai menedékjogot kéme Pretoriától, megkapná. Eddig azonban nem kért. Thabo Mbeki a zaire-i helyzetről tárgyal Washingtonban amerikai illetékesekkel. A Laurent Kabila vezette zaire-i lázadók dél­afrikai közvetítéssel tárgyalnak a kinshasai kormány képviselőivel. Pénteken megérkeztek Albániába a 0000 fős nemzetközi alakulat első olasz egységei. Egy húszfős ala­kulat hajón Dürres kikötőjébe érkezett meg, egy ejtőer­nyősöket szállító olasz repülőgép pedig ugyancsak pénte­ken leszállt a tiranai repülőtéren. A húszfős előegység fela­data ellenőrizni a terepet a nagyobb alakulatok megérkezé­se előtt, és felderíteni a Dürres és Tirana közötti útviszonyo­kat. A humanitárius segélyszállítmányok védelmére kiren­delt többnemzetiségű erő nagy része hétfőtől érkezik majd az „Álba” hadművelet keretében az összeomlás szélén álló Albániába. Pápai látogatás Szarajevóban MTI Bosznia fizikai és lelki se­beit igyekszik gyógyítani szombaton kezdődő szara­jevói látogatásával II. János Pál pápa. De a remény misz- sziójának nehézségét mi sem mutatja jobban annál, hogy a katolikus egyházfő biztonságára nagyobb lét­számú nemzetközi katonai erő vigyáz majd, mint ahány katonát a nemzetközi közös­ség összesen Albániába küld. Jó másfél évvel ezelőtt II. János Pál az utolsó pillanat­ban volt kénytelen lemonda­ni szarajevói útját. A bizton­sági körülmények, a politi­kai megfontolások 1995. szeptember 8-án lehetetlen­né tették, hogy a pápa a bosz­niai fővárosba utazzon. II. János Pál ezen a szomorú napon mécsest gyújtott a Szent Péter Bazilikában, és azt üzente Bosznia népeinek “nem maradtatok magatok­ra, veletek vagyunk és egyre inkább veletek leszünk”. Az üzenetet most élő szó­ban a helyszínen is megerő­síti majd a pápa. A katolikus egyház a szenvedő emberek és népek mellett áll, és az a szilárd meggyőződése, hogy az egyházak közötti párbe­széd, a keresztények együtt­működése elengedhetetlen a békéhez, az etnikai naciona­lista konfliktusok megelő- zőséhez - mondja majd el vasárnap a szarajevói stadi­onban pontifikáit miséjén. Az egyházak összefogásá­nak szükségességét hangsú­lyozza majd azzal is, hogy négy - a katolikus, az orto­dox, a muzulmán és a zsidó egyházhoz kapcsolódó - hu­manitárius szervezetnek adja át Szarajevóban a XXIII. Já­nosról elnevezett nemzetkö­zi békedíjat. A pápa által mártírváros­nak, Európa Jeruzsálemjének emlegetett Szarajevóban azonban nemcsak a béke tö­rékeny és látszólagos, hanem az is szinte lehetetlennek lát­szik, hogy helyreálljon a há­ború előtti vallási béke. A pápa látogatását megelőző napokban, hetekben meg­sokszorozódtak a boszniai katolikus templomok, kolos­torok elleni merényletek. A katolikus egyházfő sem­miképpen nem feledheti el, hogy a háború előtt a bosz­niai katolikus közösség lé- lekszáma 560 ezer volt. Mára 160-180 ezer katolikus ma­radt egész Boszniában, Szara­jevóban pedig alig 25 ezer. Vinko Puljic bíboros, Szara­jevó érseke a pápa látogatá­sa előtt egyenesen arról be­szélt a vatikáni rádióban: A katolikusokat a minden más­ságot elviselni képtelen val­lási fanatikusok, az etnikai tisztogatás megszállottjai, ellenséges gyűrűbe zárták Boszniában. Hazai és világkrónika 1997. április 12., szombat Jogellenes volt a C-variáns Lezárult Hágában a magyar meghallgatás MTI __________________ A h ágai Nemzetközi Bíróság nyilvánítsa ki, hogy a bős­nagymarosi projektről 1977- ben kötött magyar-csehszlovák szerződés soha nem volt ha­tályban Magyarország és Szlo­vákia között; hogy Szlovákia felelősséggel tartozik Magyar- országnak a C-variáns működ­tetéséért; és hogy Pozsony nemzetközi felelősséggel tarto­zik a C-variáns által Magyaror­szágnak és állampolgárainak okozott károkért és vesztesége­kért - fejtette ki az újabb két­napos magyar meghallgatás zárszavában Szénási György küldöttségvezető. Szlovákia köteles megtéríte­ni e károkat, kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy vissza­tereli a Duna vizét, visszaállít­ja a Duna eredeti állapotát, és biztosítékokat ad Magyaror­szágnak az ilyen károk megis­métlődése ellen - tette hozzá. Jelezte ugyanakkor: a magyar fél nem zárja ki annak lehe­tőségét, hogy a fentiek szelle­mében születő majdani bírósá­gi ítélet után Szlovákia olyan formában üzemeltessen erőmű­vet a saját területén, hogy arról előzetes tárgyalások alapján közös megállapodás született a Duna használatában érintett Magyarországgal. A pénteki ülésen a magyar „színekben” felszólaló brit, francia és magyar jogi és víz­ügyi szakértők alapvetően a Duna elterelésével járó szlovák megoldás tarthatatlanságát, va­lamint a szerződés magyar részről történt felmondásának a megalapozottságát demonst­rálták. A C-variáns környezeti kiha­tásait taglalva Howard Wheater brit hidrológus professzor rész­letekbe menően cáfolta azt az 1992-1995 között készült - EU és szlovák forrásokból fe­dezett - PHARE-vizsgálatot, amely számítógépes program­ban dolgozta ki a bősi erőmű működtetésének következmé­nyeit, és amely többnyire „kör­nyezetbarátnak”, vagy lega­lábbis kihatásaiban kezelhe­tőnek minősítette a szlovák projektet. Felszólalásában Wheater professzor vitatta, hogy egy olyannyira összetett adathal­maz mint a folytonos változás­ban lévő természeti környezet, kellő megbízhatósággal ele­mezhető kizárólag számítógé­pes modellezéssel, különösen ha az adatmentés részletezése és időbelisége kétségeket tá­maszt. Ennek kapcsán utalt olyan független nemzetközi szakértői véleményre, amely szerint a dán Jens Christian Refsgaard vezette PHARE-fel- mérés vizsgálati módszere helytelen, a modellezett felté­telek nem kellően megalapo­zottak, a következtetések pe­dig hibásak voltak. Az utolsó napi magyar meg­hallgatás során több felszólaló is tárgyalta a C-variáns időzí­tésének és jogellenességének a kérdését. A francia Pierre-Marie Du- puy nemzetközi jogászpro­fesszor egyebek között kifej­tette: miközben Szlovákia azt veti Magyarország szemére, hogy 1989 óta Budapest az ere­deti projekttől való elhatároló­dás jeleit mutatta, e bírálat élét azonnal elveszi annak ismere­te, hogy eközben a másik fél titokban már javában dolgo­zott a C-variáns előkészítésén. Dupuy részben egy, éppen a szlovák kormány által is ki­adott könyv vonatkozó részé­re hivatkozva bizonyította, hogy a szlovák hatóságok már 1991 januárjában ennek meg­valósítása mellett döntöttek, ami ellentétben áll azzal az ál­lítással, miszerint 1991 júliusá­ig (a szövetségi kormány hatá­rozatáig) nem történt hivatalos döntés a beruházás kapcsán. A munkálatok előkészületei már tavasszal megkezdődtek a térségben, ami érvényes kor­mányhatározat nélkül legaláb­bis furcsa „megelőlegzése” volna ez utóbbi megszületésé­nek - jegyezte meg a francia professzor. Valki László, az ELTE professzora azt a szlovák részről elhangzott felvetést tá­madta, miszerint Magyaror­szágnak a szerződés felmondá­sa helyett a vitás kérdések ese­tére biztosított egyeztetési me­chanizmusra kellett volna tá­maszkodnia. Valki válaszában utalt arra, hogy a gyakorlatban Magyarország részint élt a különböző vitarendezési me­chanizmusokkal, részint az erről intézkedő cikk éppen a fennál­ló kérdés megoldására önmagá­ban amúgy sem kínált teljes kö­rű és kizárólagos megoldást. James Crawford cambridge-i jogászprofesszor azt demonst­rálta, hogy az 1977-es szer­ződés Magyarország és Cseh­szlovákia között megszűnt létezni, mivel a két ország tetteivel eleve elhatárolódott a szerződéstől, majd ezt betetőzve Magyarország jogi­lag megalapozott módon fel­mondta azt, Csehszlovákia pe­dig a C-variáns megépítésével „materiálisán” megsértette. Ami Szlovákiát illeti, a szer­ződés szempontjából nem te­kinthető a csehszlovák föderá­ció automatikus utódállamá­nak, így Magyarország és Szlo­vákia között a szerződés soha nem is volt érvényben - fejtet­te ki a brit professzor. Kétségbe vonta egyúttal azt a szlovák érvelést, miszerint a „szükséghelyzetre” való hivat­kozással csak ideiglenesen lehet valamely szerződést felmonda­ni, és hangsúlyozta: amennyi­ben a „szükséghelyzetet” elő­idéző körülmények tartósak ma­radnak, úgy ennek következmé­nyei is folyamatossá válnak. Záróbeszédében Szénási György delegációvezető min­denekelőtt leszögezte: miköz­ben a jövőre, a Duna közös hasz­nosításának a biztosítására kí­vánatos összpontosítani, tény­kérdés, hogy a C-variáns fel­építésével teremtett helyzet tarthatatlan. Azt természetesen nem várja senki, hogy a bíró­ság részletekbe menően szabá­lyozza a kérdéskör egészét, de ítélete a felek majdani megál­lapodásához fontos elvi alapo­kat teremthet. Ellenzéki agrár­kerekasztal MTI ___ Ne mzeti agrárkerekasz- tal-megbeszélés kezdődött pénteken Budapesten, az FKGP országos központjá­ban. A kétnaposra tervezett tanácskozásra az ellenzéki pártok, az agrár-érdekkép­viseletek, valamint a kor­mány megbízottai kaptak meghívót. Az előzetes hí­rekkel ellentétben a részt­vevők nem zárt ülésen tár­gyalnak, a konferencián je­len lehetnek a sajtó kép­viselői is. Torgyán József, a Füg­getlen Kisgazdapárt elnö­ke, a tanácskozás házigaz­dája kijelentette, hogy a tárgyalásnak csak akkor van értelme, ha szakmai kérdéseket vitatnak meg, ezért a megbeszélésekről száműzni kell a politikát. Hangoztatta azt is, hogy pártja nem kíván ráteleped­ni az eszmecserére. Kérte a jelenlévőket, hogy a nemzeti agrárprogram sike­re érdekében részesítsék előnyben a szakmai szem­pontokat. Reményét fe­jezte ki, hogy a most meg­kezdődött megbeszélés folytatódik. A tanácskozást megelő­zően Gyimóthy Géza, a párt alelnöke arról beszélt, hogy a jelenlegi eszmecse­re alapja lehet az április 25- 26-án sorra kerülő agrár- nézetegyeztetésnek a Föld­művelésügyi Minisztéri­umban. Az alelnök kijelen­tette: szerinte a tárgyalások akkor zárulnának ered­ménnyel, ha az agráriu- mot érintő alapvető kérdé­sekben a jelenlévők meg tudnának állapodni, és ezt közös nyilatkozatban rögzítenék. Gyimóthy Gé­za véleménye az, hogy a családi gazdaságok tá­mogatásának nagyobb hangsúlyt kellene adni a nemzeti agrárprogramon belül. „Kék sziget” anyákért és gyermekekért Munkatársunktól Mikor egy gyermek megszü­letik, az anyai ölelés mellett bé­kés, boldog családi életre van szüksége ahhoz, hogy egészsé­gesen fejlődhessen. Sajnos azon­ban nem minden édesanyának adatik meg, hogy ilyen körülmé­nyek között éljen gyermekével. Vannak azonban olyan jó szán­dékú emberek, akik egész életü­ket arra áldozzák, hogy más, szo­rult helyzetben lévő társaikon segítsenek. Ilyen asszony Nagy- né Mészáros Éva is, aki két év­vel ezelőtt, 1995 júniusában lét­rehozta a „Kék sziget” Alapít­ványt, s azon belül is az anya- és gyermekotthont.- Örök életemben arra töre­kedtem, hogy másoknak segít­hessek. Ezért választottam an­nak idején az egészségügyi pá­lyát is. Először egy kórházban dolgoztam, majd hosszú éveket töltöttem el a szolnoki gyer­mekvárosban. Ott tanultam meg igazán, mennyi szeretetre és gondoskodásra van szükségük az elhagyott gyerekeknek. Ám hiába adtuk egész lényünket ezeknek az apróságoknak, az anyát nem pótolhattuk. Mert bármilyen is egy asszony, ha gyermeket szül, mégiscsak ő az édesanyja. Amikor a szolnoki kórház elé letettek egy kisba­bát, akkor hasított belém a fel­ismerés, hogy az Alföldön egyetlen olyan intézmény sincs, ami együtt fogadhatná az anyát és babáját. Negyvenezer forint­nyi alaptőkével, saját szolnoki lakásunkon indítottam be az alapítványt. Ott volt az irodánk, s gyakran megesett, hogy anyá­kat és gyerekeket is elszállásol­tam a két szobában. Ez azonban nem volt igazán jó megoldás. Ezért aztán különféle pályáza­tokat adtam be, s így ötmillió forint érkezett a számlánkra. Ezzel már elindulhattunk meg­felelő épületet nézni. Hosszas keresgélés után Tiszasülyön akadtunk rá egy szép egyszin­tes házra. Az első részletét már kifizettük, a többit újabb pályá­zatból szeretnénk rendezni. Si­került annyira helyrehozni az épületet, hogy ma már tizenkét édesanya lakik nálunk hu­szonnyolc gyermekkel. Hálás szívvel gondolok azokra a jó szándékú emberekre és szerve­zetekre, akik az első szóra se­gítséget nyújtottak alapítvá­nyunknak. így ma már számos tárgyi ajándék mellett a szám­lánkon is szépen gyűlik a pénz. A brit nagykövetség például egy egész orvosi szobát rendezett itt be nekünk, a kanadai nagykö­vetség pedig segít beindítani egy varrodát, ahol munkát kap­hatnak a nálunk megszállt asszo­nyok. Már a szerződést is meg­kötöttük azzal a céggel, amely­nek babákat, játékokat és sport­ruhákat varrunk majd. Az anyák általában előzetes telefonegyeztetés után jönnek el hozzám egy beszélgetésre. Egyetlen dolog van, amihez szi­gorúan ragszkodom, mielőtt va­laki beköltözik hozzánk. Legye­nek meg az orvosi papírjai, men­jen el egy tüdőszűrőre, vizelet-, széklet- és vérvizsgálatra. Ha a háziorvosa kiadja az igazolást, hogy közösségbe mehet a csa­lád, semmi akadálya nincs an­nak, hogy fogadjuk őket. Min­denkinek elmondom, hogy egy év az az idő, amenyire fo­gadni tudjuk a hozzánk fordu­lókat. Persze, ezt nem úgy kell érteni, hogy pontosan nézem a naptárt. Most is van nálunk egy édesanya, akinek öt gye­reke van, s ráadásul azok mind ikrek. Pontosabban egy iker kisfiúval és kislánnyal jött hozzánk, majd néhány hét múl­va egészséges hármasiker lá­nyoknak adott életet. Termé­szetesen ők sokkal tovább ma­radnak majd nálunk. Vagy ha egy gyerek éppen iskolaidő­ben van, vagy még hiányzik néhány hónap ahhoz, hogy önálló életet kezdhessenek, mi minden segítséget megadunk. Ez alatt nem azt kell érteni, hogy mi intézzük helyettük ügyeiket, mi csak „ott állunk a hátuk mögött, vigyázva, hogy el ne essenek”. Csodálatos do­log, ahogy Tiszasüly befoga­dott minket. Úgy a polgármes­terrel, mint a háziorvossal és az itt élő emberekkel nagyon jó a kapcsolatunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom