Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-23 / 171. szám
Ezoterika Ha adsz, akkor kapsz! Ez nem boszorkányság(?!) Amióta ember él a Földön, örök kérdés számára: ki is ő valójában? A rejtélyt a tudomány is megpróbálja a maga eszközeivel megoldani, kétségtelenül számtalan eredményt elérve, a döntő válasszal azonban adós maradt ez ideig. A tudomány válaszai mellett más úton-módon is elhangzanak feleletek, egy másfajta gondolkodás révén. Ebben a képben jut hely asztrológiának, radiesztéziának, piramisenergiának, túlvi- iági üzenetnek, reinkarnációnak, védőszellemeknek és még sok más egyébnek. Voltaképp mindennek. A tudósok és az ezoterikusok „beszédtémája” azonos: ember és kozmosz, szellem és anyag, másszóval a titkok titka. E titokba pillanthattunk be a sóstói boszorkányszombaton, a múzeumfalu szobáinak hűvösében. UJ KELET— Bálint és a sámán Egyedül talán a Debrecenből érkező, ötéves Bálintnak nem nyerte el tetszését a boszorkányszombat. Merthogy ő csakis sámánnézőbe kerekedett fel a szomszéd várból Nyíregyházára a szülei társaságában, ám a meghirdetettel ellentétben sámánnak se híre, se hamva nem volt. Láthatóan bosszantotta is a dolog, és sámánt megszégyenítő rítustáncba kezdett, toporzékolt, amitől aztán a szülők is transzba estek. Boszorkányszombat A július 13-ai (a dátum, lehet nem véletlen!) rendezvénnyel a Sóstói Múzeumfalu — Ez nem boszorkányság címmel — valóban érdekes programot kínált az oda látogatóknak. Az először tavaly bemutatkozó rendezvény sikere ösztökélhette a múzeumfalu munkatársait, hogy egy év múltán a „boszorkányok” újból együtt szombatozzanak. A sóstói helyszín erre ismételten a legmegfelelőbbnek bizonyult, hiszen az egykori falvak hangulatát idéző környezetben találkozhattak az érdeklődők korunk táltosaival, a kártyajósokkal, jövendőmondókkal, halottlátókkal, gyógyítókkal. Érdeklődő ember pedig akadt szép számmal, ennek megjóslása nem igényelt különösebb váte- szi tehetséget. A boszorkányok java részét — az elmúlt évről — már ismerősként üdvözölhettük. A porták kerítésein elhelyezett táblák segítették a „nevek és mesterségek” közötti tájékozódást. Már délelőtt tíz órakor beindult a jövés-menés, délutánra pedig egészen városnyi- vá duzzadt a skanzen lélekszá- ma. A kóborló lelkeket még nem is számolva! — pedig, mint megtudtuk, jócskán előfordultak a nagy eseményen. Józsi, a láma Első utam a pránanadi mestertanárhoz, Petrezselyem Jó- zsefhez vezetett, aki a Pránanadi Egyesület országos vezetőségének az elnöke, s van még egy titulusa: a módszer védelmező lámája. Ezt az igen magas fokozatot az elmúlt év őszén, New York-i beavatásával kapta meg. A kölcsönös üdvözlést követően némi zavarban voltam: tegeződésünk ellenére mégis hogyan illik egy lámát a nevén szólítani? — Józsinak! Hát hogy?! — oldotta meg derűsen a prolémát. Beszélgetni már nem maradt időnk, a szobájába ugyanis folyamatosan érkeztek a vendégek. Másnap, telefonon érdeklődtem szolnoki lakásán. Mint mondta, nagyon tetszett neki a nyíregyházi rendezvény, az elmúlt évinél még többen keresték meg a tanácsra szorulók, a gyógyulni vágyók s a pusztán csak érdeklődők. A pránanadi őshazája Tibet, ahová szeptemberben Petrezselyem József is készül. A szansz- krit eredetű szó prána előtagja a fényt, míg a nádi utótag a csatornát jelenti, s mindez a buddhista szellemtől fogant — de nem vallást jelöl. Ő maga a tanokat Németországban sajátította el, az Egyesült Államokban kapott képzést, s újabb beavatásokat. E technika során az univerzumból érkező kozmikus energiát közvetítik a beteg számára, mintegy a csatorna szerepét betöltve áramlik át rajtuk az energia, amely gyógyító, öngyógyító folyamatot indít el a beteg szervezetében. A gyógyításért ők nem fogadnak el pénzt. A pránanadi hazai központja Szolnokon van, innen indultak huszonhárom fővel 1993 elején, s e maroknyi tábor mára már 2300 főrre duzzadt, a jelenlegi nagymesterek száma tizenhét. Éppen a boszorkányszombati rendezvényen — az országban tizenegyedikként — Nyíregyházán is megalakult a pránanadi klub, Szécsi Viktor vezetésével. Petrezselyem József üzenetként még elmondta, hogy nagyon sok jel mellett elmegyünk anélkül, hogy tudomást szereznénk róla, hogy észlelnénk, avagy csak csöppnyi jelentőséget is tulajdonítanánk neki. Egyetlen értékmérőnk az anyagiak megszerzése, így a figyelmünk is csak erre összpontosul. Nagyobb gondot kellene fordítani a világgal, elsősorban és elsőként az önmagunkkal való vizsgálódásra. Nem véletlenül íródott a delphoi jósda falára: Ember, ismerd meg önmagad! Nagy teher van rajtam A Nyíregyházához közeli településről érkezett Mária a felnőttkor küszöbén lévő lányával, gyógyító erőre várva. Mária két évvel korábban agyvérzést szenvedett, a nagyon komoly agyi érműtétet csak Budapesten vállalták az orvosok. A műtét súlyosságát jelzi, hogy abba „rendes körülmények között” bele szoktak halni a betegek. Óriási élni akarása visszahozta a földre őt, de újabban nagyon szédül és rettenetesen fáj a feje. Mária a családja körében még élni szeretne, szeretné biztonságban tudni gyerme- kei életkezdését. A sors ide hozta hát, s Mária reménnyel távozott. Júlia (jobbról) jósol A pránanadisár. Szabó Lászlótól kapott kezelést. Szabó Lászlóról röviden: a repülőtiszti műszaki főiskola docense, aki a három diplomájával is kevésnek érezné magát a pránanadi hiányában. Mária szerint (és mások szerint is) egy igazán kellemes, jó modorú, intelligens fiatalember. Mária túl sok terhet vállalt, a nagymester ezért a nyaki izmokat dörzsölte át először, majd a gerincéről szedett le meszesedést, s azután következett az olykor elviselhetetlenül fájni tudó fej kezelése. A kezelés enyhe fájdalommal járt, de már lényegesen jobban érzi magát — újságolta később Mária. Dicséretet is kapott, mert pozitív hozzáállása, beállítottsága nagy mértékben segítheti a gyógyulást. A kezeléseket viszont folytatnia kell, a továbbiakban a nyíregyháziak vezetője, Szécsi Viktor adja meg számára a kozmikus energiát. Tanáccsal is ellátták, például tudja már, miként kell a magas vérnyomást féken tartani. Ehhez nem kell mást tennie, mint a bal kéz középső ujján az ujjpercek csontjait jó erősen végighúzni a jobb kezünk segítségével. A léleknek is van tömege A most alakult nyíregyházi pránanadi klub vezetője Szécsi Viktor. A klub huszonnégy főHogy Júliára talála... vei indult, bárki a tagja lehet. A nyíregyházi tanfolyamokon ötvenketten szereztek eddig 1- es fokozatot, tizenhármán megkapták a 2-est, és hét fő a 2+ fokozatot bírja. Ez utóbbi már majdnem 3-as, de még nem éri el a mesteri szintet. Viktort — feleségével együtt — tavaly vetette erre a jó sorsa, s a múzeumfaluban ismerkedhetett meg Petrezselyem Józseffel s a pránanadi tanaival. — A világban minden rezgésen alapszik, mi sem teszünk mást, mint a kevesebb rezgés helyére (a megbetegedett részre) lekérjük a kozmoszból az energiát. Előtte persze meg kell kérdeznünk, hogy engedik-e föntről, s ha igen, akkor a szükséges helyre leközvetítjük. Nem elképzelhetetlen dolog ez, a rádiótelefon működésének elvével egyező. Miként az is csodának számít egy kevésbé civilizált nép számára, ugyanúgy ámulunk el bizonyos dolgokon mi is. Kisfaludy György professzor például bebizonyította, hogy a léleknek is van tömege, ez által mérhető! Ez legalább annyira meghökkentő, mint hogy a múlt, a jelen és a jövő tulajdonképpen egyet jelent. A beavatással mi változik meg életünkben? Az 1-es fokozat megszerzésével emelkedik az illető rezgésszáma, finomabb hullámokban él, az ember teljes egészében pozitív irányba változik, s e változásban csupán az ezredrészt jelentheti, hogy képes gyógyítani is. A beavatást követően 21 napig egy öntisztító folyamatot kell elvégezni, melynek során a bennük lerakódott méreganyag eltávozik. Valamit tennünk is kell tehát érte, az univerzum törvénye ránk is vonatkozik, nevezetesen: Ha adsz, akkor kapsz! Júlia, a jövőlátó Aki ismerheti, aligha tud közönnyel viseltetni iránta. Személyes életem egyik meghatározójának tartom a Júliával, illetve férjével, Papp Sándorral való találkozást. Történt mindez tavaly, az első sóstói boszorkányszombaton, amikor is a legnagyobb ámulatomra szinte becitáltak a szobába, s „megszabadítottak” egy belém költözött rossz szellemtől. A „kiűzetés” után sokáig Júliáék portáján maradtam, mondhatom azt is, hogy nehezemre esett a távozás. Persze ezzel nem voltam egyedül. Valami odavonzotta az embereket. Az idén sem volt ez másként. A kis parasztház előtt a Papp házaspárra vártak a legtöbben. Sándor a konyhában gyógyított, Júlia a szobában fogadta a hozzá látogatókat. A mostani találkozásunkat már nem zavarta gonosz lélek, így a régi ismerősnek járó öleléssel üdvözöltük egymást. Júlia és Sándor viszonylag gyakori vendéLám a láma! gek Nyíregyházán, a városi művelődési központban és a KPVDSZ Művelődési Otthonban lehet alkalmanként találkozni velük. Viszontlátásaink alkalmával még mindig elláttak megszívlelendő tanácsokkal, tőlük erőt, szeretetet kaptam. így volt ez most is. De már minden rácsodálkozás nélkül. Vártam őket barátként, tisztelettel. Az elmúlt év augusztusában Júliáról könyv jelent meg, Júlia a jövőlátó címmel, míg az alcím A szeretet mágiáját viseli. A könyv Hajdú Gábor miskolci újságíró tollából született, akit súlyos betegségében az idén ragadott el a halál. Több évi kezeléssel ez ideig is Júlia tartotta életben. Gábor eltávozott, számos kiadvány sorában az utolsóként megírt, Júliáról szóló volt számára az egyik legkedvesebb. Az előszóban így fogalmazott: „Ebben a könyvben egy olyan lélekről lesz szó, aki talán valamennyiünknél fejlettebb. Itt él közöttünk, tanít, segít, hogy mi is tanuljunk, taníthassunk, fejlődhessünk. Azért él, hogy segítsen mindenkin, akár a betegsége legyőzésében, akár lelki gondjaiban, akár azon az úton, hogy tökéletesebb, igazabb emberré váljon.” Mint Júlia mondta, a könyv címlapján szereplő fényképe — a jobb kéz tenyerét rátéve — bárkinek a segítségére van. A kép varázserővel rendelkezik. Júliát is megkérdeztem másnap telefonon a boszorkányszombatról, a válasz pedig: — Nagyon nagy élmény volt, nagyon sokan megkerestek bennünket, este fél nyolckor bontottunk sátrat. Jöttek Püspökladányból, Sátoraljaújhelyről, Debrecenből és sorolhatnám. Két hölgyet is megszabadítottam a fájdalomtól. akik lélektámadást szenvedtek el, elhunytak lelke költözött beléjük. Sóstón is sok a kísértet, de a megyében a legtöbb Nyírbátor környékén van. A rendezvény attól is szép volt, hogy angyalok sokasága volt jelen, s hogy 13-dikát mutatott a naptár. Ez mindig szerencséd napot jelent, hiszen az 1 az egy Istent, a 3 pedig a Szentháromságot jelképezi. Igaz, milyen csodálatos idő volt?! Este még elmentünk az ajaki diszkóba, a fiatalok közé. A színpadon táncoltam hajnali egy óráig! Háromra értünk haza Miskolcra, s reggel hatkor már mindketten talpon voltunk. Szép volt ez a nap! Júliához hasonlóan, mi is úgy éreztük. A hála ölelése Az oldalt Lefler György írta. Fotók: Racskó Tibor
