Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-29 / 124. szám

1996. május 29., szerda Sport UJ KELET Olimpiára készül: az első állomás Róma Az NYVSC hosszútávúszónője, Kovács Rita az atlantai olimpiára készül. Mint ismert, az úszónő az utóbbi évek­ben hosszú távú versenyeken indult. Most megpróbál­ja nyolcszáz méteren a kiküldetési szintet teljesíteni. Ha ez sikerül, utazhat Atlantába. A sikeres dél-amerikai hosszú távú versenyek után — mindegyiken első lett — tavaszi felkészülését többször is betegség zavarta meg, de még nem adta fel a küzdelmet. Révay Zoltán (Új Kelet) Az úszónővel edzés előtt, a sóstói uszodában beszélgettünk a felkészülésről. Most is min­dennap kétszer edz, és legalább tizenöt kilométert úszik napon­ta. Leginkább az hátráltatja a felkészülésben, hogy az utóbbi időben nem versenyzett nyolc­száz méteren. Igaz, 1994-ben élete első magyar bajnoki aranyérmét ezen a távon sze­rezte. — Rita, a célja ismert, sze­retne ott lenni Atlantában. Hogy áll a felkészülésben, si­kerülni fog? — Készülünk, úszók — mondja szokásos tömörséggel az NYVSC úszónője, aztán maga is nevet „bőbeszédű” vá­laszán és folytatja. — Majd meglátjuk június húszadikán, akkor lesz a magyar bajnokság. Ott kell teljesítenem a szintet. Ha a külső körülmények is se­gítenek addig, akkor teljesíteni lehet az időt. —Addig nem is szerepel már versenyen? — Sajnos, itthon nincs addig nagy verseny, ahol indulhat­nék. Csütörtökön utazunk Ró­mába, ott lesz még egy, aztán a bajnokság. — Most mi a cél Rómában? — Elsősorban az, hogy ver­senyezzek, ráadásul erős me­zőny lesz. Most nem fogok el­keseredni, ha nem sikerül tel­jesíteni a kiküldetési szintet, hiszen nagyon régen verse­nyeztem nyolcszázon, és a fel­készülésben sem tartunk még ott, hogy csúcsformában len­nék. Persze nem mondok le a jó időről. Megpróbálom. — Amikor nekivágott a fel­készülésnek, azt mondta, min­den attól függ, hogy sikerül gyorsítani a sebességet a víz­ben, hiszen a hosszú távú ver­senyeken sokkal többet úszik, Kovács Rita de természetesen kisebb tempó­ban. Sikerül gyorsítani? — Egyre jobban érzem a tempót, ezzel nem vagyok elé­gedetlen. Majd meglátjuk! — Ha teljesíti a szintet, ak­kor biztosan utazik? — Az olimpiai eskütételre meghívtak, oda csak azok men­tek, akik benne vannak az uta­zó keretben. — A magyar úszó elit nem panaszkodhat a felkészülési le­hetőségekre. Ugyanakkor itt, Nyíregyházán közel sem voltak hasonló feltételek, mint a válo­gatottaknak. Ez nem bántja? — Mit tehetek? Ez van. Ha valami plusz lehetőséget szeret­nénk teremteni, akkor csak kül­ső segítségre, szponzorokra számíthatunk. — Hogyan sikerült a római útra az anyagiakat előterem­teni? — Elsősorban családi se­gítséggel. A repülőjegyre így biztosítottuk a pénzt. Más­képpen talán el sem tudnánk utazni. — Ha sikerül a szintidőt megúszni, mi a cél Atlantában ? —- Mindig a következő célra koncentrálok, most arra, hogy teljesítsem a szintet. Sajnos, a bajnokság és az olimpia között csak négy hét van, ilyen rövid idő alatt nem könnyű kétszer csúcsformába lendülni. — Atlanta után nem sokkal Kanadában távúszó világkupa­döntőt tartanak. Esetleg oda is elutazik? — Azt még nem tudom, rá­adásul hiába nyertem a verse­nyeket Dél-Amerikában, hiába vezetem a ranglistát, a döntő­ben a világkupa-elsőségért csak azok indulhatnak, akik leg­alább két kontinensen verse­nyeztek. Én csak Dél-Ameriká- ban voltam, így olyanok indul­hatnak a döntőben, akik a ver­senyeken egy órával rosszabb időt úsztak nálam. Búcsú két fiatal sportolótól Bokor Tibor és Járdán Balázs tragikus hirtelenséggel el­hunyt. A két tizenkilenc éves sportember a Nyíregyháza- Sóstói Vízilabda Sportklub versenyzője volt. Korábban az NYVSC úszószakosztályában sportoltak, korosztályos ma­gyar bajnokságokon sok sikert arattak. A halál az élők számára mindig is elfogadhatatlan. Még inkább az, ha hirtelen jön, ha egészséges emberekre támad, ha fiatalokat visz el. A két tizenkilenc éves fiú, Tibor és Ba­lázs az életre készült, és terveikben komoly helyet foglalt el a sport. Tavaly érettségiztek, mindketten a nyíregyházi Vas­vári Pál Gimnázium testnevelés tagozatos osztályába jártak. Az érettségi után tanulmányaik miatt elkerültek Nyíregyhá­záról, de a megyeszékhely sportéletétől nem szakadtak el. A nyíregyházi vízilabdaklub színeiben továbbra is vízbe ugrottak. Járdán Balázs Nyíregyházán, Bokor Tibor Kolozsvárott született, és gimnáziumi évei alatt a sportkol­légium lakója volt. Nemcsak a testmozgást, de a sport kihí­vásait is élvezték. Amikor a vízilabdások idei szerepléséről kérdeztük a klub képviselőit, büszkélkedve és ugyanakkor sajnálkozva mondták: a két fiút a BVSC vízilabda­szakosztályába hívják sportolni. Akkor még ők sem tud­hatták, hogy a két sportoló hétfői utazása tragikus véget ér. Tibor és Balázs jó barátok voltak, az utóbbi időben so­kat utaztak együtt, hiszen a tanulás Budapesten, míg a csa­lád és a sport Nyíregyházán várt rájuk. A halál útközben érte őket, útban terveik, vágyaik, céljaik teljesítése felé. Családtagjaik és sporttársaik őrzik emléküket. Bokor Tibor és Járdán Balázs temetése 1996. június 3- án, hétfőn 15 órakor lesz a nyíregyházi Északi temető ra­vatalozójából. Birkózás Újabb Pistár-arany Új Kelet-információ A hét végén a szomszédos Debrecenben randevúztak az ország legjobb serdülő korú kö­töttfogású birkózópalántái. A 49 egyesület 174 versenyzőjét felvonultató debreceni viada­lon a szabolcsi színeket képvi­selték a bökönyiek Radócz Já­nos edző vezetésével. A küzde­lemsorozaton Pistár Róbert mellett Szabó Ferenc és Seres Attila pontszerzőhely reményé­ben indult a viadalon. Sajnos Seres Attila a legjobb hat közé kerülésért folyó küzdelemben — biztos vezetésnél — kö­nyök-ínszalaghúzódást szen­vedett. A versenyen Pistár Robi a sa­ját korosztályában is magyar baj­noki címet szerzett (a közelmúlt­ban az ifjúsági korosztályban szintén magyar bajnok lett). A másnapi Antal Imre Ifjúsági Kö­töttfogású Emlékverseny keretén belül egy súlycsoporttal fentebb küzdött Robi, de ez sem akadá­lyozta meg a győzelemben. Eredmények: Serdülő magyar bajnokság: 43kg-ban: 1 .Pistár Robert, 55 kg-ban : ....6. Szabó Ferenc. Antal Imre Emlékverseny: 46 kg-ban: 1. Pistár Róbert. Tájfutás V áltósikerek Száraz Attila (Új Kelet) Három nap alatt négy verse­nyen álltak rajthoz megyénk tájfutói. Pénteken éjjel a Szél­rózsa Kupa éjszakai versennyel kezdődött a pünkösdi nagy menetelés. Szombaton a diák­olimpiára és a Kilián Emlék- versenyre került sor. Sajnos, hibás pontelhelyezés miatt tö­rölni kellett azF21A, azF18 A, az F 16 A, az F 21 B, az N 21 B, és az F 20 A kategóriá­kat. Ez az „apró tévedés” leg­alább hat dobogós helyezésébe és jó pár ezer forintjába került az NYVSC-nek. Cserpák Zsolt elsősége például mindenkép­pen elvitathatatlan volt — egé­szen az óvásokig. Valószínűleg egy későbbi időpontban újra megrendezik a bajnokságot... Vasárnap sprintversennyel folytatódott a versengés, hétfőn pedig a váltóké volt a főszerep. Több mint biztató, hogy két héttel az országos váltóbajnok­ság előtt szoros küzdelemben az NYVSC férfi és női, vala­mint az ifjúsági fiú stafétája egyaránt a második helyen vég­zett. Eredmények: Péntek, Dobogókő térsége, Szélrózsa Kupa, éjszakai ver­seny: F 21 B: 3. Bácskai Lász­ló (Titász). Éjszakai Szenior Országos bajnokság. F 45: 2. Krajcsovics András (Titász). Szombat, Zuppa térsége, Kilián György Émlékver- seny: F 35: 1. Moravszki János (NYVSC). F 21 B: 3. Bácskai László (NYVSC). F 17 B: 1. Gábor József (NYVSC). N14 C: 1. Matisz Noémi (Konzerv SE). Vasárnap, Nagycsákány térsége. Sprint Budapest kupa: F 20 A: 1 Bergendi Pé­ter (NYVSC). F 18 A: 3. Mráz János (NYVSC). N 12 C: 3. Matisz Petra (Konzerv SE). Hétfő, Nagycsákány térsége. Budapest váltóbajnokság: F 21: 2. NYVSC (Jécsák, Virasz- kó, Wágner, Kiss). F 18: 2. NYVSC (Gábor, Mráz, Cserpák). N 21:2. NYVSC (Oláh, Vavrik, Federics). Senior országos vál­tóbajnokság: F 35: 2. Titász (Zsilkin, Hrenkó, Krajcsovics). Kézilabda NB II Eredmények, nők: Miskolci VSC—Papp-Ker SE 8-24 (5-10) Góldobók: Pataki 9, Vas 4, Csajkovics 3, Simái 3, Ré- pánszki 2, Nagy 2, Szántó 1. Önbizalomnövelő, szép győ­zelem a sorsdöntő balmaz­újvárosi mérkőzés előtt. Debreceni Medicus— Nyírbátor 21-21 (9-10) Góldobók: Vona 5, Somo­gyi 2, Kovácsné 1, Bánszegi 10, Makrancziné 2, Regán 1. A nyírbátori csapat rengeteg ziccert hibázott, de így is meg tudták szerezni az egy pontot. Férfimérkőzések: Hajdúböszörmény— Fehérgyarmat 21-30 (8-15) Góldobók: Alexa 10, Pásztor 6, Tama 3, Varga 3, Csapos 3, Balogh 2, Széles 2, Szűcs 1. A vendég szabolcsi csapat a bajnokesélyeshez méltó já­tékkal rukkolt ki. Balmazújváros—Záhonyi VSC 24-25 (8-11) Góldobók: Molnár 12, Simák 5, Simon 4, Tóth 2, Kovács 2. A csoport egyik legjobb csa­pata ellen, meglepően jó játék­kal, megérdemelten győzött a vasutasgárda, akik ezzel a győ­zelemmel nagy lépést tettek a ki­esés elkerülése érdekében. Mezőkövesd—Mezőgazda- sági Főiskola 19-18 (12-12) Góldobók: Kosa 5, Tamai 5, Kaplonyi 2, Vincze 2, Türk 2, Juhász 2. A hazai pálya„minden elő­nyét” élvéző kövesdiek nehe­zen, de nyertek. SullerSó megyei I. osztály Mámoros éjszaka Naményban Demecser—Vásárosnamény. Ez volt a meccsek meccse. Erre készült, várt mindenki hónapok óta. Jöt­tek gyalog, kocsival, busszal — özönlött a tömeg. A felhajtás a régi szép időkre emlékeztetett, amikor még ünnepnapként tartották számon a vasárnapi futball- délutánokat. A bajnoki címre ácsingózó két elitcsapat derbije elhomályosított bármilyen más programot. A hazaiak végérvényesen le akarták ereszteni a so­rompót: győzelmük vitán felülivé tette volna elsősé­güket. A beregieket persze más izgatta, ők fülön kí­vánták csípni riválisukat. Koncz Tibor (Új Kelet) Amikor aztán „lecsengett” a másfél óra, semmivé lett a Demecser előnye. Elapadt a hárompontos „fór”, a vendé­gek nyertek, így minden kez­dődhet elölről. Jóllehet a jobb gólarány egyelőre Eszenyi Dénes együttesét tartotta az élen... — Ezt a mérkőzést mi buk- tuk el — állítja Fáky László egyesületi elnök a hazaiak nevében. — Akár 6-2-re is győzhettünk volna, ha csak a legnagyobb helyzeteket érté­kesítjük. Már az első tíz perc­ben három lehetőség adódott a gólszerzésre, Mónusnak kétszer is művészet volt rontania a kapu előtt. Azok után, hogy Majchrovics ko­rán megszerezte a vezetést, ő is sorozatban mellé lőtt. Még az utolsó pillanatban is lett volna esélye az egyenlítésre, csakhogy akkor sem találta el jól a labdát. A második fél­időben egy kapura játszót- „ tunk, ám most mondhatnám: ilyen a futball — kikaptunk. Pedig egy pontot feltétlenül megérdemeltünk volna. A lé­nyeg, hogy az élen marad­tunk, tehát semmi nem ve­szett el. Szeretnénk ott is ra­gadni, ezért mielőbb meg kell tudni emészteni a vereséget. Azt is írja le, Búzást harckép­telenné tették, a csatárt men­tő vitte el, miután csúnyán megrúgták. Az esetért bün­tető járt volna, de ez elma­radt... — Némi vigaszként re­kordbevételhez jutottak. Egyáltalán volt valaha is háromezer néző a demecseri pályán? — Talán 1958-ban jött ki ennyi ember futballmeccsre, igaz, akkor a magyar válo­gatott járt Demecserben. Győztek is 10-1-re... Min­denesetre sok élvonalbeli csapat örülne, ha ennyi szur­kolót fogadhatna. Már az is nagy eredmény, hogy ekko­ra érdeklődést váltott ki egy megyei első osztályú talál­kozó. — Kudarcukkal hallatla­nul izgalmassá vált a hajrá. Három mérkőzést kellene hiba nélkül teljesíteni. Az utolsó fordulóban például Ibrányban lépnek pályára, ahol ugye eddig senkinek nem termett babér. Egy vere­ség az első helybe kerülhet... — Nézze, mi három éve nem vesztettünk Demecser­ben, noha negyvenvala- hány meccset játszottunk le. Miért ne nyerhetnénk akkor Ibrányban, hiszen egyetlen egy sorozat sem tart örökké. Nem mellékesen azt is ki­derítettük: a demecseriek megválnak a nyáron igazolt Szalontaitól, aki szabadlis­tán várja az érte jelentkező­ket. Kifulladásig tartott a dá- ridó Vásárosnaményban, a hívek fennhangon éltették a fiúkat, akik rászolgáltak az elismerésre. Vesztett ál­lásból szökkent talpra a Kraszna-parti együttes, ráadásul Kocsisék a leg­főbb ellenlábas barlangjában tartották életben reményei­ket. — Megint igazi csapat voltunk — lelkendezik Far­kas Béla edző. — Büszke va­gyok, hogy ennek a csapat­nak lehetek az edzője! El­ismerem, olykor szeren­csés momentumok segítettek bennünket a sikerhez, ám megdolgoztunk azért, hogy három ponttal távozzunk a listavezető otthonából. Ki­emelném, hogy azon is túl­tettük magunkat, hogy 1-0- ás hazai vezetésnél ka­puscserére kényszerültünk: Tuza kezébe ugyanis bele­rúgtak, azóta már be is gip­szelték a nyolcas alakúra deformálódott ujját. A he­lyére beállt Hegy i Ferenc tu­lajdonképpen vésztartalék­ként utazott velünk, most mégis főszereplővé lépett elő. A kerettől külön, Tarpán tréningező Hegyi két alka­lommal óriásit védett, így nagy része van a győze­lemben. —Mi döntötte el a rangadó sorsát? — Csapatunk jobban akart, és erővel is jobban bír­tuk. Az sem utolsó szem­pont, hogy rengeteget gya­koroljuk a pontrúgásokat, vasárnap ilyen szituációk után született mindkét gó­lunk. — Nyilatkozataiban soha nem mulasztja el megemlíte­ni, mekkora jelentőséget tu­lajdonít a tökéletes fizikai felkészítésnek. Ez a vessző- paripája? — Tévedés azt hinni, hogy ezt csak én gondolom így. Kérdezem: miként derüljön ki valakiről, hogy jó futbal­lista, ha nincs ereje? A kon­díció — fegyelemmel páro­sulva — mindennek az alap­ja, enélkül halálra van ítélve a labdarúgó. — Meddig tartott a játéko­sok ünneplése? —Hajnal egy órakor jöttem el Naményból, de nem én vol­tam az utolsó... — Három hét múlva is mu­latnak majd? — Amennyiben mind a két csapat élesben játssza a hát­ralévő meccseket, akkor mi leszünk a befutók! Ezzel együtt nem szabad botla- nunk, csakis így érhetünk célba.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom