Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-23 / 301. szám

1995. december 23., szombat Hétvége UJ KELET Az első igazi karácsony Nincs is szebb dolog annál, mint amikor szenteste az egész család körülállja a fát, és elénekli közösen a karácsonyi da­lokat. Mária számára mindez régen csak egy álom volt, egy megvalósíthatatlan tündérmese. Most azonban már minden másnak látszik. Három hónapos kisfiával és férjével beren­dezett, tiszta albérletben várja az ünnepeket. — Hogyan készültök az első közös karácsonyra ? —kérdez­tem a 19 éves fiatalasszonyt, miközben az aranyésomagolá- sú szaloncukrokat kötözgetjük. — Nagy nap lesz ez a szá­munkra. Már megvettük a pla­fonig érő fenyőfát, s a szekré­nyeket is teledugdostuk apró kis meglepetésekkel. Egyálta­lán nem vagyunk gazdagok, de szeretnénk, ha ez a karácsony hosszú évek múlva is élne az emlékezetünkben. —Mióta vagytok házasok? — Január végén tartottuk meg az esküvőnket, amikor megtudtuk, hogy útban van a kis trónörökös. Mindenképpen össze akartunk házasodni, de a baba hírének hallatán kicsit előrehoztuk ezt a dátumot. Szá­momra nagyon fontos volt, hogy férj és feleségként várjuk első gyermekünk világrajöttét. —Milyen volt az életed ko­rábban? — Hosszú éveken át éltem nevelőotthonban. Szinte azt sem tudtam sokáig, mit is je­lent a szó: család. 1977. január 11-én szület­tem, azt hiszem, nem a legúribb körökbe. Néhány héttel később anyám beadott egy otthonba. Gondozónők jelentették szá­momra a szülőket, csoporttár­saim pedig a testvéreket. Négy évig éltem ugyanazon a helyen, majd új intézetbe vittek, na­gyobb gyerekek közé. Hatéve­sen kiadtak nevelőszülőknek. A mama egy földre szállt angyal volt, a férje viszont mindig éreztette velem, hogy nem va­gyok igazán közéjük való. Szőke hajam és fekete szemem miatt mindenki megcsodált, és séta közben sokan mondogat­ták a mamának, örülhet, hogy ilyen szép kislánya van. Másfél évig éltem velük. Nevelőapám elvesztette az állását, és elég ke­ményen inni kezdett. A mama hiába könyörgött, a felügyele­temmel megbízott nevelő úgy látta, teljes fejlődésem már nem biztosítható tovább abban a csa­ládban. így visszakerültem az intézetbe. A mama még sokáig bejárt hozzám. Aztán egyszer csak bejelentette, hogy hamaro­san megszületik a saját kisbabá­ja. Akkor sem hagy el, bizony­gatta... mégsem jött többé, j —Meddig éltél intézetben? ' — Nyolcadik születésnapo­mon szólt az egyik nevelőm, hogy látogatóm van. Szőke, felkontyolt hajú asszony várt rám a szobában. Először csak annyit mondott, hogy hallott ró­lam, és szeretne megismerked­ni velem. Kedves volt, barátsá­gos, és mindig nagyon finoma­kat hozott. Aztán egyszer meg­kérdezte, nincs-e kedvem nála tölteni a hétvégét. Hónapok tel­tek el, mire megtudtam, hogy ő a vér szerinti nagynénikém. Anyám nővére. Elmondta, hogy egyedül él, nem tud túl sok lu­xust nyújtani, de ha gondolom, szívesen magához vesz. Már majdnem tízéves voltam, amikor végleg elhagyhattam a nevelőott­hont. Új otthonom kétszobás volt, aprócska kerttel és fürdő­szobával. Éva nagyon türelmes volt velem, bár én néha úgy vi­selkedtem, mintegy kis vadóc. Szokatlan volt még sokáig a kinti világ, a szabadság. Azt az évet kihagytam az iskolában is, s így ősszel újra negyedikes lettem. Addigra az eltelt nyolc hónap alatt mamám, jdkupálf ’ egy kicsit Sokat beszélgettünk, s tőle végre megtudtam születésem történetét, megismertem a nagyszüleimet. — Megosztanád velünk is? — Egyáltalán nem szégyel­lem, hiszen az ember nem válo­gathatja meg, hogy hová szüles­sen. Anyámék Évával ketten vol­tak testvérek. Míg az egyik lány maga volt a megtestesült szelíd­ség, a másik vad volt és fékte­len. Gondolom, nem kell mondá­mon, hogy kinek melyik szerep jutott. Éva elvégezte a középis­kolát, majd állatorvosi egyetem­re jelentkezett. Judit—az anyám — viszont kimaradt már a gim­náziumból is. Sokkal jobban ér­dekelték a fiúk és a kalandok, mint a tanulás. Alig lett nagyko­rú, egy levélkét hátrahagyva el­költözött a szülői házból. Évekig nem hallottak felőle. Éva idő­közben férjhez ment egy mér­nökhöz, de gyerekük nem szü­letett. A férfi négy évvel később egy üzemi balesetben életét vesz­tette. Egy hideg éjszakán várat­lan vendég érkezett szülői ház­hoz. Anyám volt az, elázottan, a szó mindkét értelmében. Bár nagyapámnak egyáltalán nem tetszett a dolog, nagyanyám és Éva mégis visszafogadták. — Hol van most az anyád? — Nem sokkal azután, hogy felbukkant, el is ment örökre. Annyira lerobbant állapotban volt, hogy a tüdőgyulladásból — melyet a több hetes csavargás alatt szedett össze — már nem tudott felépülni. A halála előtti délután tett említést először arról, hogy van egy kislánya. Még meg­mondta, hová helyezett el en­gem csecsemőkoromban, aztán meghalt. így indult el nagyné- ném a keresésemre. — Mennyiben változott meg ezután az életed? — Nem tudom, hogy a „gyö­keresen” szó elég kifejező-e?! Mindennel elhalmoztak, ké­nyeztettek. Én azonban még mindig gyakran álmodoztam arról, milyen lesz, ha saját csa­láddal élek majd. A legjobb gimnáziumba és különórára jártam, jelessel érettségiztem. Akkor már ismertem Balázst, aki ma már a férjem. Szeret­tem volna valami szakmát is tanulni, hogy ne kelljen életem végéig egy kis fiókkönyvtár­ban dolgoznom. Ne érts félre, én nagyon szeretem a könyve­ket, de valami többre vágyom. Ha Bence kicsit nagyobb lesz, mindenképpen folytatni fo­gom a tanulást. — Mit szól a férjed nem mindennapi életedhez? — O már elég régen ismeri történetemet. Balázs ugyanis éveken át Éva asszisztense volt a rendelőben, ma pedig félna­pos váltásban dolgoznak ugyan­ott. így ismertem meg életem első és egyeüen nagy szerelmét. — A család többi tagja hogy fogadott? — Anyósoméknál kedve­sebb emberek nincsenek a vi­lágon. Nagyiékkal együtt min­dent megtesznek azért, hogy mi boldogok legyünk. Ha min­den a tervek szerint halad, ak­kor jövő áprilisban beköltöz­hetünk végre saját lakásunkba. — Egy nő számára mindig a legapróbb részletekig emlé­kezetes marad az esküvője. A tietek milyen volt? — Csodálatos. Körülbelül ötvenen voltunk. Már az előké­születek is nagyon izgalmasak voltak. Évával jártuk a ruhaköl­csönzőket, anyósomék keres­ték a legmegfelelőbb helyisé­get. Az utolsó estét nagyiékkal töltöttem, Balázs nélkül. Nagy­mama elmesélte a saját lakodal­muk minden apró kis részletetét. Végül egy kis dobozt tett az ölembe. Az a csipkekesztyű volt benne kitisztítva, amit ő is viselt, amikor örök hűséget esküdött a nagypapának. Könnyek közt kö­szöntem meg. Éjszaka alig alud­tam valamit az izgalomtól. Más­nap délben volt az esküvőnk, a násznagy és a vőlegény tizenegy órára jöttek értünk. V asámap reg­gel hat óra volt, mire az utolsó vendégek is elmentek. Nászúira Kőszegre mentünk, öt csodála­tos napot töltöttünk el ott. — Milyen lesz nálatok a szenteste? — Ezt a napot szűk családi körben, hármasban üljük majd meg. Délelőtt feldíszítjük a fát, ebéd után pedig lassan minden ünnepi díszbe öltözik majd. Bencének külön erre az alka­lomra vettem egy fehér plüss- rugdalózót. Már fel is próbál­tam rá, úgy néz ki benne, mint egy kis angyal. Este, mielőtt megfürdetjük, meggyújtuk a színes karácsonyfaégőket, s a csillagszórók fényében kívá­nunk majd egymásnak boldog, békés karácsonyi ünnepeket! Sikli Tímea Jézus születése Holnap szenteste van. S míg a fenyőágakon színes díszek és csillagok szikráznak, a templo­mok jászoljaiban békésen pi­hen a kis Jézus. Születésének történetét már sokan megírták. Mi most az Újszövetségi Szent­írásból, onnan is Lukács Evan­géliumából idézzük meg az ide vonatkozó részleteket. „Hat hónappal azután, hogy Zakariás felesége, Erzsébet gyermeket fogant, az Isten el­küldte Gábor angyalt Galileia Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal égi köszöntője után így szólt Máriához: „A Szentlélek száll rád, s a Magasság­beli ereje bo­rítja be ár­nyékával. Ezért a szü­letendő Szen­tet is az Isten Fiának fog­ják hívni. Lásd, roko­nod, Erzsé­bet is fogant öregségé­ben, s már a hatodik hó­napban van, noha meddő­nek mondták, mert Istennél semmi sem lehe­tetlen”. Mária így válaszolt: „Az Úr szolgálója vagyok, teljesedje­nek hát be rajtam szavaid.” Ebben az időben történt, hogy Augusztus császár rende­letet adott ki, hogy az egész földkerekségét írják össze. Ezt az első összeírást Cirinusz, Szí­ria helytartója bonyolította le. Mindenki elment a maga váro­sába, hogy összeírják; József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid vá­rosába, Betlehembe, mert Dá­vid házából és nemzetségéből hogy összeírják, feleségével, Máriával együtt, aki áldott ál­lapotban volt. Ott-tartózkodá- suk alatt érkezett el a szülés ide­je. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyázta, és jászolba fek­tette, mert nem jutott nekik hely a szálláson. Pásztorok tanyáztak a vidé­ken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal meg­nyugtatta őket. Ne féljetek! Mert nagy örömet adok tudtul nektek, és majd az egész nép­nek. Ma megszületett a Megvál­tótok, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: talál­tok egy jászolba fektetett, bepó- lyált gyereket. Mihelyt az angyal visszatért a mennybe, a pásztorok így szól­tak egymáshoz: Menjünk el Bet­lehembe, hadd lássuk, ami tör­tént, amit azúr tudtunkra adott. Gyorsan útra keltek, és meg­találták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket. Azután, hogy látták őket, azt is elbeszélték, amit nekik a gyer­mek felől mondtak. Aki csak hallotta, csodálkozott a pászto­rok beszédén. Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat, és szívében gyakran elgondol­kodott rajtuk. A pásztorok ha­zatértek, dicsőítették és ma­gasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak és láttak, úgy, ahogy tudtul adták nekik. Karácsonyi menüajánlat Soproni lakodalmasleves Hozzávalók: 80 dkg tyúk­hús, 50 dkg orjacsont, 1 ga­lamb, só, 30 dkg vegyes zöld­ség, 10 dkg zellergumó, 1 fej hagyma, 5 dkg gomba, 1 zöld­paprika, 1 db gyömbér, fok­hagyma, bors, fél csomag pet­rezselyemzöld. A számyashúsokat és a cson­tot hideg, sós vízben feltesszük főni. Ha felforr, lehabozzuk, bezöldségeljük és fűszerezzük. Gyöngyözve főzzük puhára. Közben 20 dkg sertésmájból 2 zsemlével, 2 tojással, 2 evő­kanál liszttel és fűszerekkel májdombócot készítünk és kifőzzük. Ugyanezt tesszük négy adag házi finommetélttel is. Tálalás előtt a szárnyas­húsokat és a csontos húst dara­bokra vágjuk, és a főtt zöldsé­gekkel, a májgombóccal és a finommetélttel együtt leveses- tálba szedjük. Kókuszos csirke Hozzávalók: egy közepes csirke, 4 fej hagyma, 6 gerezd fokhagyma, 1 kávéskanál őrölt gyömbér, fél citrom leve, 15 dkg kókuszreszelék, 2 db szá­rított pirospaprika, 1 teáskanál őrölt koriander, fél kávés­kanál őrölt kömény, 1 csipet kurkuma, 1 csokor apróra vá­Kókuszos csirke párolt rizskörettel a karácsonyi asztalon gott petrezselyem, 3 evőka­nál vaj. A kókuszreszeléket forráz­zuk le 1 dl vízzel, hagyjuk ben­ne állni 5 percig, ezután szűr­jük le, alaposan kinyomkodva belőle a levet, majd tegyük fél­re. Ez a sűrű kókusztej. A ki­nyomkodott reszeléket tegyük ismét 4 dl forró vízbe, s így hí- gabb kókusztejet nyerünk. Szeleteljük fel a hagymát, a fokhagymát, aprítsuk fel a petrezselymet, őröljük meg a pirospaprikát. Forrósítsuk meg a vajat, pirítsuk meg benne a hagymákat, és adjuk hozzá a citrommal megcse­pegtetett gyömbérport. Szór­juk rá a többi fűszert és a petrezselymet, majd pirítsuk meg rajta a feldarabolt csir­két. Adjuk hozzá a híg kó­kusztejet, és sózás után főz­zük puhára. Tálalás előtt ke­verjük bele a sűrű kókuszos tejet, adjuk hozzá a maradék citromlét. Natúr rizzsel tálal­juk. Töltött narancs Hozzávalók: 4 db narancs, 1 evőkanál porcukor, 8 cl triple- sec, 4 evőkanál tejszínhab, 4 szem meggybefőtt, 4 gerezd dió. A szép, egyforma naran­csok héját a szárnál egyene­sen kissé levágjuk, hogy jól megálljának. A narancsok fel­ső harmadát levágjuk. A hú­sát késsel óvatosan körbe­vágjuk a hártya és a fehér héj­rész találkozásánál. A kie­melt narancshúst gerezdekre szedjük, s a nagyobb dara­bokat félretesszük díszítés­hez. A többi részt kockákra vágjuk, megszórjuk a cukor­ral, és meglocsoljuk az illa­tos likőrrel. Hűtőben — le­takarva — jól lehűtjük. Köz­ben a narancshéj nagyobbik részét farkasfogszerűen kör­bevágjuk. Tálaláskor a dí­szes héjakba elosztjuk a na­rancssalátát. Tejszínhabbal, diógerezddel, uregybefőttel és narancsgerezdekkel dí­szítjük. A hétvégi oldalakat szerkesztette: Sikli Tímea

Next

/
Oldalképek
Tartalom