Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-30 / 254. szám
Panyola UJ KELET 1995. október 30., hétfő 5 Visszafizetni nehéz Nagy László polgármester nem volt a legjobb hangulatban, amikor felkerestem, hogy faluja helyzetéről kérdezzem. — Településünk eddig hitel nélkül gazdálkodott, mégis tudtunk infrastruktúrát fejleszteni. szociális ellátásról gondoskodni. Most odajutottunk, hogy beadjuk a pályázatot. melyen az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe jutott települések vehetnek részt. Ha ezzel nem sikerül pénzhez jutni, akkor hitelt kell felvennünk, hogy az év végi két hónapot kibírjuk. — Miért idegenkedik a hiteltől? — Amikor odáig jut egy önkormányzat, hogy ezt választja, a lehető legrosszabb szükséghelyzetbe kerül. Nem felvenni nehéz, hanem visz- szafizetni. Ahogy ez a kormány magára hagyta a kistelepüléseket. az katasztrófa. — Talán a helyi adók kivetése segíthet. — Erre akarják az önkormányzatokat kormányszinten rákényszeríteni. Ezzel viszont többszörösen minket hoznak kellemetlen helyzetbe, mert miből fizessen a lakosság, ha neki sincs. Ha ezer forintot kivetünk, az nem segít a falun, ha tízezreket, akkor ki fogja tudni kifizetni? Nyugdíjas ifj úkommunis ták Van egy sokat megélt házaspár Panyolán, Varga Béla és felesége, Kiss Margit. A két nyugdíjast csendes otthonában kérdeztem az elmúlt ötven év történéseiről. — Inas voltam egy helybéli ácsnál, amikor a háború fegyverei dörögtek — mondta elgondolkodva vendéglátóm. — Önszorgalomból megtanultam a kádak készítését is, nem fogott ki rajtam a munka. Kóstoltam én azt is. más földjén harmadában dolgoztam. Amikor megismertem a feleségemet, a világra is jobban rányílt a szemem. — Ezt szívesen meghallgatom. — Apósom a székely hadosztályban harcolt, majd amikor az felbomlott, a Vörös Hadseregbe állt. Nem bolsevik volt ő, a hazájáért, a családjáért harcolt, egy olyan világot szeretett volna, ahol a szegény a maga ura lehet. Azt mondta mindig, hogy mi is így tegyünk, ő volt az élő út előttünk. Kiss Menyhért tizenki- lences katona szavát megfogadtam, és amikor elvettem a lányát ’48-ban, mindketten beléptünk a Magyar Kommunista Pártba. Akkor 1600 lakosa volt Panyo- lának, és ebből 420 kommunista lett. — Megbánták-e ifjúkori tettüket? — Magyar ember nem bánja meg amit tesz, ha tiszta szívből, jó szándékkal teszi. Gondolkodni viszont most már gondolkodom. Nem jó ez így, ahogy van! Nagy a létbizonytalanság, megint zsellérsorsra jutnak emberek. Az elvtársak azon marakodnak, hogyan legyenek minél nagyobb tőkések. Ha még egyszer visszajönne az a világ, hogy három százalékra kaphatnának az emberek kölcsönt, akkor talán a fiatal házasok is kezdhetnének valamit az életükkel, ahogy mi annak idején. Az oldalt írta és a fotókat készítette: Aradi Balogh Attila Csalódás fiatalon Panyolán sem könnyű fiatalnak lenni. Nagy Szilvia, alig túl a húszadik évén, már megtapasztalta, milyen a munkanélküliség. Sem varrónőként, sem betanított munkásként nem volt szerencséje, hiába próbálta meg Fehérgyarmaton, Szegeden, mire megszokta volna a munkahelyét, a gyár tönkrement. A munkanélküliség idején is átképezték, de elhelyezkedni azóta sem tud. Jövedelempótló támogatásra nem jogosult, csalódott, és már a csodában sem bízik. Nagy Szilvia Olcsó tej, kenyér Asztalosból gazdálkodó — Fokozatosan hagytam abba a szakmámat — közölte elgondolkodva a 36 éves Dienes József. Először a mátészalkai bútorgyárban dolgoztam mint bútorasztalos, majd amikor ott is kevesebb emberre lett szükség, hazajöttem a téeszbe. a fűrészüzembe dol— Nem próbált valamelyik városban munkát keresni? — Mit kezdtem volna én a szakmámmal valahol, amikor már az volt a feladat, hogy a gyerekeimről is gondoskodjam? A tíz fejőstehenet gondozom, a szaporulatát eladom, ez biztos jövedelem. Nagyné Simek Gyöngyi Márciusban szociális boltot nyitott a Start Vállalat Panyolán. A tapasztalatokról kérdeztem Nagyné Simek Gyöngyi vezetőhelyettest. — Újabb szokás alakult ki a vevőknél. Most már mindenki azzal kezdi: Mi az olcsó? — Erre mi a válasza? — Az, hogy mi a tejet, a kenyeret, a párizsit beszerzési áron adjuk. — Ez megnyugtatja a vevőt? — Örülnek ennek is, de amikor folytatom, hogy minden héten van akciós értékesítés, amikor egyes termékeket kedvezménnyel adunk, akkor már veszik is a bevásárlókosarat. Beszélgetésünk idején például a papírzsebkendő, a rizs, a fűszerek, a baromfiáruk kedvezményesek. A slágerek azonban a Start-készítésű tészták, mert olcsók és finomak. gozni. Amikor ott is leépítés volt, beálltam gazdálkodni. — Egyik napról a másikra váltott? — Ez nem egészen így történt. A szüleimnek három tehene volt, segítettem nekik, lassan átvettem tőlük a gazdálkodást, és fokozatosan fejlesztettem az állományt a mostani tíz darab jószágig. — És állandó lekötöttség... — Az biztos, hogy itt nincs se ünnep, se éjjel, mindig talpon kell lenni a jószág mellett. Aztán még a tíz hektár földet is művelni kell, amiből takarmá- nyozom a jószágot. Még így is megérné, többen vállalkoznának rá, ha visszaadnák az állami támogatást, amit a tartás után kaptunk. Híre volt a pálinkának Jó disznótor sütőtökkel — Leszázalékoltak, de nem engedtem el magam — kezdte történetét Balogh Miklós. — Traktoros, majd szerelő voltam a téeszben, amíg egy téli napon el nem csúsztam, és eltörött a lábam. Kétszer műtötték, de a hanyag kezelés miatt már nem sikerült rendbe hozni. Nyolcvanegyben végképp munka- képtelen lettem. — Néha még azért odaáll a „munka mellé". • — Ahogy mondja, mellé állok, mert csinálni már inkább a család csinálja. Jószágot sem tartok a hízón kívül, azt is csak azért, legyen egy jó disznótor, ha hazajönnek a gyerekek —Annak az ideje még odébb van. — Néha máskor is együtt van a család, mert van három hektár földem meg ötszáz almafám, és a katonatiszt fiam meg a fodrász lányom hazajönnek, hogy segítsenek a művelésben. Szerencsére itt, Panyolán nem tett akkora kárt a fagy a fákban, mint másutt, arra sem lehet panaszom, meg másra sem. — Feltételezem, hogy az udvaron lévő sütőtökhegyre gondol. — Jól feltételezi, mert — próbára — vetettem az idén pár száz ölbe a magot, és több mint húsz kilós sütőtökök is termettek. Már jött is egy pesti kereskedő, hogy kellene neki mind. Látja, ha sok terem a parasztnak, azzal is baj van. ha kevés, azzal is. Még ma is megtiszteltetés, ha egy vendéget panyolai szilvapálinkával kínálnak. Az egyik legidősebb gazdát. Konc Menyhértet kérdeztem ennek okáról. — Azt írja le. hogy itt sok pálinkát főznek, de a falu nem részeges. Néha megisznak itt az egészség kedvéért egy-két pohárral, a barátság kedvéért hárommal, néggyel is, de ahol annyi a szesz, ez vele jár. — Ha van miből... — Már hogyne lenne, amikor még hetvenkét évesen is van hatvan szilvafám, most is húsz mázsa cefre vár főzésre. Volt nekem téeszesítés előtt kétszáz fám is, akkoriban még ezer liternél is többet főztem a helybeli szeszfőzdében. Mindig helybejött a vevő, nem kellett piacolni, mert a panyolai pálinkát vitték, mint a cukrot. — A titkát még mindig nem tudom. — Nem kell ahhoz semmi titok, csak jó pálinka, ami ötven fok felett nem savanyú meg bűzös, ehhez viszont olyan szilva kell, mint ami a mi falunkban terem. Valósággal ebből élt itt a nép valamikor. De beszéltünk már eleget, hát fogjuk meg azt a poharat!
