Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-24 / 198. szám
Megyénk életéből UJ KELET 1995. augusztus 24., csütörtök 5 Térségi központ Szamos Televízió A Fehérgyarmati Városi Televízó folyamatban lévő fejlesztései befejeztével névváltoztatáson gondolkodik. A városi tévéből ugyanis térségi televíziós központ alakulhat ki, sőt, bár még ez is a jövő, a szervezők már túltekintenek rajta. A fejlesztés lebonyolításáról és további terveikről kérdeztük Bolyáki Attilát, a FVTV vezetőjét. — Az egész úgy indult négy évvel ezelőtt, hogy legyen a városban egy televízió. Ez mára túlnőtt ezen többek között azért is, mert elnyertünk egy pályázatot, amelynek az egyik célja az volt, hogy a Magyarországon az eddig még nem alkalmazott AM mikrorendsze- res térségi televíziós programot ki tudjuk alakítani. Egy központtal — ami Fehérgyarmat — AM mikrosugárzón keresztül kibocsátunk egy jelet, ami ezen a területen, vagyis 25—30 kilométer sugarú körben elhelyezkedő kábelrendszeren levehető, és továbbítható. Ilyen kábelrendszere lehet egy településnek, de akár egy lakótömbnek is. Ez az egyetlen csatorna azt a célt szolgálná, hogy saját műsorgyártásunkat, képújságrendszerünket, információs rendszerünket rátéve térségi információkat tudjunk közölni. így a csengeti, kocsor- di, pátyodi, mátészalkai kábeltévénéző is látja ezeket az információkat. Ilyen módon nem kell azokban a helységekben külön képviseletet, adatbázist, stúdiót kialakítani, nem kell külön embereket alkalmazni. Később szeretnénk a műsoridő egy részében kódolt mozicsatoma- adást sugározni. Egyetlen feltétel, hogy az adott kisközösségben legyen egy kábelrendszer. — Mennyibe került önöknek és mennyibe kerül egy csatlakozni kívánó közösségnek a beruházás? — Körülbelül tizenötmillió forinttal kezdtük annak idején, ezt ma már nem lehet átszámolni. Ebben benne vannak a kamerák, gépek, az adóberendezés, kábelek, stb. A vevőponti rész ötven-nyolcvan ezer forintos beruházást jelent vevőpontonként. függően attól, milyen távol helyezkedik el az adótól. — Ez csak egy csatorna. Bővítésre van lehetőség? — Azért nem érdemes, mert nekünk másik tervünk a helyi frekvenciára épülő térségi televíziós program, az úgynevezett sugárzó televízió lenne, szintén Fehér- gyarmat adóállomással. Már tudjuk a pontos paramétereket, az UHF 38-as frekvencián fogunk sugározni. Akinek Penyigére van állítva az antennája, csak arrébb kell hangolni egy kicsit televízióján, és máris láthatja a fehér- gyarmati adást. Az adóállomás négy országot tud besugározni, több mint kétmillió magyar emberhez szól! Ez sokféle problémát felvet. Először is az ön- kormányzat a kezdetkor egy saját városi televíziót vállalt fel, és nincs pénze térségi televízió finanszírozásásra. Akkor pedig már nem város szinten, hanem térségi szinten kell gondolkodnunk, nem csak fehérgyarmati témákat kell adni. A médiatörvény ki fogja mondani, hogy önkormányzat tulajdonába nem lehet semmilyen médium. Se újság, se televízió. Valamilyen formában az önkormányzatnak meg kell szüntetni a városi televízió fölötti tulajdonosi viszonyát. Én azt mondtam, adják ki 15—20 évre a rendszert üzemeltetésre, mert ebbe nagyon sok pénzt kell még befektetni, hogy piac- és működőképes legyen. Ez nem jótékonysági, városi szintű beruházás. A másik megoldás az eladás. Az önkormányzat eladja az egész rendszert, megkapja a tulajdonosi részét, az egész mégis Fehérgyarmaton marad, de nem neki kell beruházni és vállani az üzmeltetési — több tízmilliós — költségeket akkor, amikor iskolákat sem tud fenntartani. Ehhez tőkéstársak kellenek akik látják a médiában az üzletet. Mindenképpen köz- szolgálati televíziót szeretnénk csinálni, de ehhez kell lenni egy üzleti háttérnek, ami lehetővé teszi feladatai ellátását, azt, hogy közinformációt, helyi híradót, sport-, kultúrális, vallási műsorokat adjon. Ki szeretnénk alakítani az önkormányzatokkal egy támogatási rendszert. Szerződéseket kötnénk, amelyben vállalnánk, hogy bemutatjuk a települést, és a későbbiekben is hírt adnánk róluk. Ezért ők egy minimális kis pénzzel hozzájárulnak költségeinkhez. Ezenkívül alapítványok támogatják bizonyos műsorok készítését, és még számtalan módon lehet finanszírozni ezt a vállalkozást. Egyébként rádió beindításán is gondolkodunk, hiszen a már kész rendszerre minimális költséggel rá lehet építeni. Itt ebben a szatmár-beregi térségben néhány év alatt olyan infrastrukturális központot tudunk létrehozni, amely vonzani fogja a tőkét, az idegenforgalom és a beruházások mennyisége meg fog növekedni. A média által ide tudjuk húzni a vállalkozói réteget, ha sötétből fényre kerül ez a vidék, az itt élő emberek és a lehetőségek. —Az új archoz új név is jár? — Igen, van egy nevünk is, felkészültem, annak ellenére hogy még sem adónk, sem frekvenciánk. Úgy gondoltam, vagy egy olyat kellene adni, ami jellemző a vidékre, mint például Erdőháti Televízió vagy Szamos Televízió. Valószínűleg inkább utóbbi marad, jelezve, hogy mint a Duna TV a Duna mentén élőket, mi a Szamos környékén élő embereket szeretnénk összefogni és információkkal ellátni. Dojcsák Tibor „Lesz még magyar űrhajós” A Magyar Köztársaság űrhajósa, Farkas Bertalan dandártábornok, a Magyar Honvédség repülőfőnök-helyettese, megyénk szülötte űrrepülésének 15. évfordulója alkalmából megyei emlékplakettet vehetett át Zilahi Józseftől, a megyei közgyűlés elnökétől. A Megyeházi ünnepi ülés után kérdeztük meg a tábornokot, hogy a számtalan díj és elismerés mellet mit jelent neki a szülőföld elismerése, hiszen a sors, a hivatása őt repítette a gyökereitől legmesszebbre. — Az ember életében mindig az a legfontosabb érték, amit a születési helyének a környezete, illetve azok az emberek adnak neki, akik ismerik, ahol — mondhatom nyugodtan — a gyermekkorát tölti, az induláshoz, az úgynevezett nagybetűs élethez szükséges alapokat megszerzi. Az űrhajózás ugyan egyedi teljesítménynek tűnik, de nagyon sok ember munkája és hatása testesül meg benne. Hogy egy magyar űrhajós repülhetett, abban benne van a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei ember nevelése, tágabb értelemben az egész ország törekvése, de benne van az egész Kárpát-medence környezeti hatása is. Arról nem is beszélve, hogy az űrkutatás nemzetközi mércével mérve nem csak Európára, hanem más kontinensekre is kiterjed. Ezek miatt is bízom benne és tudom, hogy —- ugyan én voltam az első, de — nem én leszek az utolsó magyar űrpilóta, mert a gyökerek ma is ugyanúgy, ha nem jobban táplálják a magyar embert. vip A piszok ellenszere A piszok ellenszere a makacs takarítás. Aminek eredménye a rend. Amikor is az ember szégyell szemetelni. És ha nem szemetel, kevesebb lesz a piszok. Majd kevesebbet kell takarítani. És nagyobb lesz a tisztaság. Ugye, nem bonyolult? Nyíregyházán valami elkezdődött. Valami jó. Sepernek. Viszik az utcai koszt. Még furcsa. Még a padok alatt bokáig ér a szotyola- maghéj. De már sokan rájöttek. minek is van a szemeteskosár. És ez nagy szó. És sokan megteszik a két-három lépést, hogy hamvvederbe oltsák a cigarettát. Az egész még nem általános. De valami elkezdődött, aminek örülni kell. Mert a piszok ellenszere a makacs takarítás. Talán ragad ránk valami. Nem kosz. Jó tulajdonság. Hogy tiszteljük a másik munkáját, hogy megszeretjük a rendet. És majd vigyázunk is rá. Addig is sepernek. makacsul, mi pedig gondolkodunk. Eldobjam? Ne dobjam? Ez az első lépés. És ez a legnagyobb. Mindig a nulláról az egyre nehezebb lépni. Utána már... Hinni akarok az ember rend- szeretetében. (b) Megtérülnek a milliók A bank nyugodt A rendőrség még mindig keresi a július 30-án este és július 31-én reggel hét óra közötti időben a Magyar Hitelbank Rt. nyíregyházi kirendeltségéből eltűnt Fekete László biztonsági őrt és az ugyanakkor lába kelt 27 millió 500 ezer forintot. A bűncselekménnyel kapcsolatosan vannak újabb adatok, amelyeknek az értékelése még tart, de a nyomozás sikerének érdekében egyelőre nem hozhatók nyilvánosságra. Továbbra is várja a rendőrség annak a fotósnak a jelentkezését, akinél Fekete László a bűncselekményt megelőzően, szerdán fotókat készíttetett magáról. Mint ismert, röviddel az események után a bank két vezetőjét menesztették, mert súlyos mulasztásokat követtek el, amivel elősegítették a nagy összegű rablást. A bank jelenlegi megbízott vezetője, Újházi László megelégedéssel nyugtázta ottjár- tunkkor, hogy az eset után nem érez változást a bank mindennapjaiban. Az új vezető többek között elmondta: — Rövid, kéthetes ittlétem alatt úgy érzékeltem, hogy ügyfeleink bizalma nem csökkent a bank iránt. Naponta folyamatosan figyelemmel kísérem a pénzforgalmat. Mondhatom, hogy inkább nőtt a pénzelhelyezés, mint csökkent. Én úgy látom, hogy a gazdálkodó szervek és a lakosság továbbra is kitart a Magyar Hitelbank mellett. Szolgáltatásainkat ugyanúgy igénybe veszik, mint a rablás előtt. Betéteket helyeznek el, értékpapírt vásárolnak. — Volt olyan, aki a rablást követően megszüntette a számláját vagy elvitte innen a pénzét? — Nincs ilyenről tudomásom. Azzal gyakorlatilag mindenki tisztában van, hogy az itt elhelyezett pénzekért a bank felel. —Sokkal kisebb összegek rablásánál jutalmat tűznek ki a ” nyomravezetőnek. A Hitelbank Rt. ilyen felajánlást eddig még nem tett. Megtudhatnánk, hogy miért ? — Ebben én nem vagyok illetékes dönteni. A főnökeim álláspontja, hogy a bank bízik a magyar rendőrség és a nyomozók munkájában. Érzi annyira felkészültnek őket, hogy fe I tudják deríteni a tettes és a pénz hollétét. — Elég régóta „úton” van a tettes és a pénz. Nem lenne célszerű mégis egy bizonyos összeget kitűzni? Számtalan eset volt, amikor eredményt értek el vele a károsultak, és a rendőrség sem haragudna meg érte. — Nézze, engem azért helyeztek ide, hogy a napi munka zökkenőmentes legyen. Azt, hogy a bank vezetősége gondol-e erre, nem tudom. — A legrosszabbra is gondolni kell. Mi van akkor, ha az ellopott milliók nem kerülnek elő? Hogyan tudja kezelni ezt a hiányt a bank? — Mi olyan őrző-védő szervezetekkel kötünk szerződést, amelyek rendelkeznek vagyonbiztonsággal. Ilyen vagy hasonló esetekben, ha a kár visszavezethető a szervezet alkalmazottjának a hibájára, akkor a biztosításunkból megtérül az eltűnt az összeg. Nincs szükség a pályakezdőkre? Az iskolai tanítási év befejeztével minden évben — sajnos — megnövekszik a pályakezdő munkanélküliek száma. Mondjuk meg őszintén, hogy a rendszerváltásnak, a jelenlegi gazdasági mechanizmusnak nagy kárvallottjai, vesztesei a fiatalok. Nem kis pszichológiai megterheléssel jár, ha hosszabb-rövidebb ideig tartó tanulmányok befejeztével az „életet” munkanélküli járadékkal kell kezdeni. A fiatal állástalanok helyzetéről, lehetőségeikről Rezsőfi Istvánt. a megyei munkaügyi központ nyíregyházi kirendeltségének vezetőjét kérdeztük. — Számításaink szerint ez évben Nyíregyházán — és térségében — mintegy háromezren fejezték be tanulmányaikat és jelennek meg a munkaerőpiacon. Tömeges elhelyezkedési esélyeik illúziónak mondható. A cégek csak elvétve kínálnak fel munkahelyet pályakezdők számára, általában követelményként határozzák meg a több éves szakmai gyakorlatot. Mind gyakrabban talákozunk férfiak esetében egy új feltétellel, amely a letöltött katonai szolgálatot rögzíti. — Mennyi a nyilvántartott pályakezdő Nyíregyházán? — Valamivel több mint nyolcszázan lehetnek, és ez a szám még nőni fog. Megjegyzem, ennél jóval több pályakezdő fiatalnak nincsen rendszeresen végzett kereső munkája. Sokan ugyanis a segélyezés lejárta után nem bíznak a munkaügyi hivatalok munkahelyteremtő, -felajánló képességében, így nem tartják a kapcsolatot a kirendeltséggel. E fiatalokat számítógépes programunk két hónap után törli a rendszerből. Hosszabb távon számolniuk kell a fiataloknak elhelyezkedési nehézséggel. Ezt támasztja alá a gazdasági egységeknél végzett közvéle- mény-kutásunk is, 1992 óta folyamatosan csökken a pályakezdők iránti igény. — Mi ennek az oka? — A közvélemény az ifjúsági munkanélküliséget elsősorban a korszerűtlen képzési struktúrára vezeti vissza, sürgetik a változásokat, a szükségletre irányuló képzést. Megítélésünk szerint ez a terület még lépéshátrányban van a politikaigazdasági átalakulás folyamatában. Nyíregyháza négy szakmunkásképző intézetében ez évben 1130 fiatal fejezte be tanulmányait. Munkahely hiányában július közepéig felük nyújtotta be igényét pályakezdők munkanélküli segélyére. Legtöbben az autószerelő, könnyűszerkezet-lakatos, karosszériaszerelő és a nőiruha-készítő szakmákban végeztek, és a következő tanévre is ezekre iratkoztak be a legtöbben. Kirendeltségünknél az említett szakmákból legalább 100-100 főt tartunk nyilván. A képző intézetek a benyújtott munkáltatói igények és saját lehetőségeik alapján tervezik az egyes szakmák beiskolázási létszámát, ez azonban nem igazodik a valós piaci igényekhez. A szakközépiskolát végzettek elhelyezkedési lehetőségei — a mezőgazdaságiak kivételével — a legkedvezőbbek, valamivel több mint ötödük jelentkezett munkanélküli segélyre. A gimnáziumban érettségizetteknek már 58 százaléka regisztráltatta magát, számuk e hónapban és szeptemberben tovább növekszik. Elhelyezkedési esélyeik szakképzettség hiányában minimális. A legegyszerűbb adminisztratív állás betöltésénél is elvárják már a gépírást, a számítógépkezlési és minimális idegennyelv-is- meretet. — És a főiskolák... ? — A főiskolákon nyolc- százketten vettek át diplomát, és eddig csupán 13 százalékuk folyamodott segélyért. Tapasztalataink alapján a felsőfokú végzettségű fiatalok már tanulmányaik befejezése, a diploma megszerzése előtt igyekeznek leendő munkáltatójukkal kapcsolatba lépni, nem a munkaerő-közvetítőknél keresik a megoldást. A tanárképző főiskola tájékoztatása alapján az ott végzettek harmadának folyamatban van a munkaviszony létesítése. A fiatal diplomások nagy többsége csak végső esetben nyújtja be segély iránti kérelmét, mert ha nem is szakképzettségüknek megfelelően, de a magasabb iskolai végzettségük miatt könnyebben el tudnak helyezkedni. KvZ
