Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-24 / 120. szám

Labdarúgás ÚJ KELET Erimpex Magyar Kupa Sényő visszavághat Szerdán nyolc mérkőzés­sel folytatódik a Magyar Kupa küzdelemsorozata. A labda hét helyen 17 órakor indul kilencven perces útjá­ra, míg Vásárosnaményban 15 órakor kezdődik az össze­csapás, mivel a szomszédos Gergelyiugornyán is zajlik egy találkozó. Oda az NB li­es tiszavasváriak kirándul­nak, akik — ha nem veszik komolyan a tiszai legénye­ket — könnyen befürödhet- nek, hiszen a Tiszamenti SE idén is magabiztosan mene­tel a kupában. A Tiszaszalkát Nyíregyházára, a Kárpát- Hús Volánhoz szólítja a sor­solás, és bizony nem csupán egyszerű városnézés lesz ez az út számukra. Rakamazon megismétlődik a hétvégi NB III-as Sényő—Rakamaz összecsapás (a RubóczkiAz- génység elégtételt vehet a vasárnapi 2-3-ért), csak ép­pen ellenkező előjellel. Ib- rányban megyei I-es kiesési rangadót játszanak, a vendég a Kemecse együttese lesz. A megyei első osztály két leg­előkelőbb helyen álló gárdá­ja, a Baktalórántháza és a Vásárosnamény Naményban randevúzik egymással, míg az NYFC a megyei másod- osztályú Túrricséhez buszo- zik. Döntetlen esetén az ala­csonyabb osztályú csapat jut tovább, ha azonos osztályú gárdák állnának döntetlenre, hosszabbítás (2x15 perc), ha ez sem hoz döntést, tizen­egyesek következnek. A párosítások: Nyírvasvári—Záhony V.: Tomasovszki; Tiszamenti SE—Tiszavasvári V.: Szege­di; Ibrány—Kemecse V.: Balogh M.; Kárpát-Hús Vo­lán—Tiszaszalka V.: Ficze; Vásárosnamény—Baktaló­rántháza V.: Szilágyi M.; Nyírlugos—Nyírbátor V.: Sándor J.; Rakamaz—Sényő V.: Márta; Túrricse—NYFC V.: Varga F. Suller Só megyei I. osztály Vesztébe rohant Záhony Nem unatkozhattak vasárnap az újfehértói futballszurkolók. A küzdő felek nyolc góllal szó­rakoztatták egymást, bár ezt a vendég záhonyiak bizonyára nem találták túl mulatságos­nak. mert a nyolc találatból hat az ő kapujukban vert gyökeret. A hazaiak mestere, Nyisztor Sándor a találkozó után elége­detten csaphatta össze a kezét. — Ekkora gólkülönbséget ugyan nem vártam — fejteget­te az edző —, de a 6-2 a játék képe alapján valós eredmény. Az összecsapás előtt néhány nappal megsérült az elsőszámú kapusom, Garapko, helyére ifi kapusomat, Kisst kellett állíta­nom. Mint később kiderült, ezzel a „húzással” felbátorítot­tuk a vendégeket, akik elszán­tan nekünk rontottak. Ezzel saját magukat verték meg, ki­nyíltak, területet hagytak ne­künk, mi pedig éltünk a tálcán kínált lehetőséggel, és előnyhöz jutottunk. Ezután a záhonyiaknak már futniuk kel­lett az eredmény után, még- inkább szorgalmazták a táma­dásokat. — Az ilyen stílusú ellenfelek pedig „fekszenek” csapatá­nak. — Igen. Felállt védelemmel általában nem tudunk mit kez­deni, ezúttal azonban saját já­tékunkat játszhattuk. Mélyen, zártan védekeztünk, gyors el­lencsapásainkkal a vendégek nem tudtak mit kezdeni. Folya­matos passzolás, sok labda nél­küli futás jellemezte produkci­ónkat. Csapatom hozzáállása maximálisan kielégítő volt. — Mi volt a benyomása a Záhonyról? — Kellemes ellenfél volt. Véleményem szerint rossz fel­fogásban játszott az együtte­sük. Fiatal kapusomat — aki most mutatkozott be a megyei első osztályban, és egy kicsit lámpalázasnak mutatkozott — nem tudták igazán próbára ten­ni, nem akadt sok dolga. Per­sze ezt egyáltalán nem bánom. A vendégjátékosok nem tudták felvenni a csapatom diktálta ritmust, erőnlétileg és hozzá­állásban is hozzájuk nőttünk. Lácza Gy. remekül kamatoz­tatta gyorsaságát, robbané- konyságát. Ötvös három gólja pedig önmagáért beszél. Már régen vártuk, hogy hazai pá­lyán kijöjjön a lépés, és most végre sikerült magabiztosan és mutatós játékkal győznünk. Öt-kettes állásnál egyébként Kovács V. révén még egy büntetőt is elhibáztunk. — Úgy néz ki, sínen van a gárda. — Valóban fut a szekér, iz­mosodik a fiúk önbizalma. Az utóbbi mérkőzéseinken muta­tott játék és eredményessé­günk alapján bizakodva tekin­tek a Vásárosnamény elleni rangadó elé. Csiky Nándor BEK-döntő Milánó Bécsben készül ün­nepre. Az olaszok megrög­zötten hiszik, hogy a szerda esti (20.30 óra; a román ion Craciunescu fújja a sípot) labdarúgó BEK (vagy: Baj­nokok Ligája) döntő után kedvenceik, az AC Milan fut­ballistái beérik a spanyol Real Madridot. Az ibériai gárda a múltban hat elsőséget söpört be, a Milan eddig ötöt. A technikai jellegű kérdés az, hogy a megfontoltabb, rutino­sabb egyéniségekkel harcba induló olaszok képesek lesz­nek-e a holland Ajax Amster­dam fiataljainak lendületét megfékezni? Amúgy a „na­rancsos” gárda sem szégyen­kezhet múltja miatt korábbi három BEK-diadalja okán. A múlt azonban múlt, az Ajax remek gárda. Viszont a sikerekből a Milánnak jutott több a közelmúltban. Ez (is) dönt? Ki tudhatja? 1995. május 24., szerda Ez történt az NB II-ben Hódmezővásárhely visszatáncolt a visszalépéstől Lapunk rendszeres olvasói talán meglepve olvassák a felcímünket, hiszen kedden­ként ezalatt a cím alatt szok­tunk visszatekinteni a hétvégi forduló mérkőzéseire. Most viszont az a sajátos helyzet állt elő, hogy kedden az MLSZ fe­gyelmi bizottsága legalább olyan fontos dolgokról tár­gyalt, mintha bajnoki fordulót játszottak volna. Köztudott, hogy a Keleti-csoport egyik kiesőjelöltje, Hódmezővá­sárhely képviselője az elmúlt héten bejelentette, visszalép­nek a bajnokságtól. A klub el­nöke, aki lemondott posztjáról, anyagi okokra hivatkozott. Az ügy alaposan felborzolta a ke­délyeket ebben a csoportban, mivel a szabályok szerint ilyenkor a csapat korábbi ered­ményeit törölni kell, s ez fel­forgatta az NB Il-es tabellát. A fegyelmi bizottság keddi tár­gyalásainak témája a visszalé­pés ténye, és a meghozandó döntés volt. Délután telefonon érdek­lődtünk az MLSZ-nél, hogy milyen döntést született? Az MLSZ képviselője el­mondta, a legérdekesebb dön­tést nem a fegyelmi bizottság hozta. Ugyanis a hódmező­vásárhelyiek képviselője beje­lentette, hogy visszavonják visszalépésüket, és tovább szerepelnek a bajnokságban. A hétvégi fordulóban már játsza­nak is. Az MLSZ képviselői meg­keresték a Kábái Cukor ve­zetőit, akik úgy nyilatkoztak, hogy hajlandók lejátszani az így elmaradtnak tekintendő ta- mezővásárhely együttesét a lálkozót. A mérkőzést az történtek miatt írásbeli figyel- MLSZ május 31-én 17.00-órá- meztetésben részesítette. Ezzel ra tűzte ki. újra a régi tabella lépett ér­A fegyelmi bizottság Hód- vénybe. A Keleti csoport állása 1. MTK 26 21 3 2 61-14 66 2. Salgótarjáni BTC 26 14 4 8 54-36 46 3. Diósgyőri FC 26 12 10 4 43-22 46 4. Kazincbarcika 26 14 3 9 45-38 45 5. III. Kér. TVE 26 12 5 9 44-37 41 6. Tiszakécske 26 10 9 7 36-19 39 7. Kábái Cukor 25 10 7 8 28-27 37 8. Nyíregyháza 26 10 6 10 32-34 36 9. Tiszavasvári 26 9 7 10 39-41 34 10. Hatvan 26 8 9 9 28-34 33 11. Hajdúnánás 26 8 7 11 22-35 31 12. Balmazújváros 26 8 5 13 37-44 29 13. Gödöllő-Verzál 26 7 8 11 28-37 29 14. Szarvas 26 6 9 11 23-34 27 15. Hódmezővásárhely 25 5 7 13 25-46 22 16. Miskolci VSC* 26 2 3 21 15-62 6 *A Miskolc csapatától három pont levonva. • • Öröm és üröm Tiszavasváriban Megmenekülve, helyezésekért küzdeni Hódmezővásárhely visszalé­pésével alaposan felkavarta az indulatokat. A Tiszavasvárinak ugyanis, ha nem semmistenék meg a Vásárhely eredményeit biztos lenne a helye az NB II- ben, elképzelhetetlen, hogy a hátralévő négy fordulóban osz- tályozós helyre csússzon vissza. A Vásárhelyi-szá- molgatosdi miatt azonban még minden lehetséges. Sulyok Jó­zsef, Tiszavasvári polgármes­tere láthatóan boldog volt va­sárnap a Tiszavasvári—Haj­dúnánás mérkőzés lefújása után. — Csodálatos, amit ta­vasszal a fiúk művelnek — mondta. — Minden mérkő­zésüket láttam, az idegenbeli találkozókra is elutazok. Egy hete az MTK ellen is jó mér­kőzést vívtak a fiúk, és az sem volt kis teljesítmény a bajnok otthonában. Szerencsétlen kö­rülmények miatt kaptunk ki egy döntetlen ízű mérkőzésen. Ma is rengeteg gólhelyzetet dolgoztunk ki, én a szünetben 1-1-es állásnál sem tartottam a nánásiaktól. Aki kérdezte, mindenkinek elmondtam, hogy győzni fogunk. Éreztem labdarúgóinkban azt a pluszt, hogy rövid NB Il-es történe­tünkben először felülkereke­dünk a szomszédvár együtte­sén. — Ad-e plusztámogatást a város, ha a fiúk a télen még elérhetetlennek tűnő nyolcadik hely körül érnek célba? — Erről a sportklub vezetőit kell megkérdezni. Az önkor­mányzat fix összegű támoga­tást ítél meg év elején, és azt tartja. Nem szoktunk pénzt fel­dobni, igyekszünk a szükséges anyagi támogatást biztosítani a csapat működéséhez. A töb­bi a szponzorok és a vezetők dolga. — Az önkormányzatok egy­re nehezebb helyzetben van­nak, működésükhöz egyre ke­vesebb állami támogatást kap­nak. Hosszabb távon tudja-e vállalni Tiszavasvári az NB li­es labdarúgó-együttest? — Természetesen. Ahogy jönnek a sikerek, úgy fogynak a városi közgyűlésben a kriti­kus hangok. Télen amikor mélyponton volt au gárda fel­vetődött, hogy kell-e őket tá­mogatni. A mi önkormányza­tunk is nehéz helyzetben van, de érzem annyira stabilnak, hogy a jövőben is hasonló szin­ten támogassa természetben és anyagiakkal is a sportot. A hét milliós sporttámogatásban benne vannak a labdarúgáson kívül az NB I B-s kézilabdá­zók, az NB Il-es röplabdacsa­patunk, illetve más kiegészítő sportágak. Egy 15 ezres város­nak ezt fent kell tudni tar­tani. Pethe Sándor, a Tiszavas­vári Alkaloida SE elnöke is sokkal nyugodtabban nyilatko­zott az Új Kelet munkatársá­nak a mérkőzés lefújása után, mint azt tette volna korábban: — Úgy érzem, a mai győ­zelemmel bennmaradtunk, il­letve az osztályozós helyekről is sikerült elmenekülnünk. Az, hogy pontosan hányadik he­lyen végzünk természetesen még a hátralévő négy mér­kőzés függvénye. No, és a hódmezővásárhelyiek vissza- , lépésétől is függ. , — Változtanak-e a korábbi premizálásirendszeren, hiszen most már az együttes nem a ki­esésért küzd. hanem elérhető közelségbe került akár a 7-8. valamelyikének is a megszer­zése? — A tavaszi induláskor, ha valaki azt mondja, hogy így szereplünk majd a bajnokság folytatásában, nem hiszem el. Természetesen hasonló ered­ményes játékban bízom a hátralévő négy fordulóban is. Célunk az első tízbe kerülés, de nem lesz könnyű, hiszen legközelebb idegenben éppen Gödöllő ellen lépünk pályára, akinek az osztályozós hely el­kerülése érdekében nagy szük­ségük van a hazai pontokra, és az utolsó két forduló sem lesz könnyű, hiszen az NB I- es feljutásra aspiráló Kazinc­barcika és a Diósgyőr lesz az ellenfelünk. Helyezésért pénzt nem tűzünk ki. Mérkőzé­senként, az ellenfél ismereté­ben állapítjuk meg a mér­kőzésprémiumot. Száraz Attila A beszélgetés idején még nem volt ismert Hódmezővá­sárhely legújabb döntése. - a szerk. Szeretünk ilyen pályán játszani! Szombaton Nyírbátorban az időjárás-felelős megszánta a pályára lépő játékosokat, az egész napi zordidő után a meccs kezdetére napsütéses tavaszi idő és kitűnő pálya fo­gadta a szabolcsi csapatokat. A két nyírségi együttes közül a hazaiak győzelmére fogadott volna a többség a mérkőzés előtt. Kivéve Nagy Tamást, a nagykállóiak állandó kísérőjét, gyúróját, tudósítóját és szurko­lóját. A mindig jó kedélyű ok­tatástechnikus biztosan állítot­ta: „Kettő-egyre nyerünk”. A hazaiak nem így gondolták, ők természetesen fiaik győzel­mében és az azzal járó három pontban bíztak. A hazai gárda az első perctől támadó szellemben játszott, de a kállóiak láthatólag készül­tek erre. Lőrinczet Balázs, Ker­tészt Tömöri kísérte árnyék­ként, de őrizetet kapott Savu és Varga is a hazaiak közül. Ez nemigen ízlett a bátori fiúknak. Varga ugyan többször is elhúz­hatott a jobb oldalon, de pasz- szai nem voltak elég pontosak, vagy nem értették meg egy­mást Lőrincz-cel. A hazaiak üdvöskéje volt egyébként a legaktívabb a bátori csatárok közül. Közben a káliói legé­nyek megérezték, hogy kont­ráikkal van keresnivalójuk, főként a jobb oldalon Polonkai volt aktív, de ha tehette, a já­tékos-edző is csatlakozott hoz­zá, így az első játékrészben a két ék, a tapasztalatot kép­viselő Vágó és a hozzá képest serdülő Ónodi többször is hely­zetbe kerülhetett. Igaz, a mezőnyben a hazaiak jelesked­tek, de a félidőre döntetlennel fordultak a csapatok. A szünetben Unchiás mesél­te, hogy miért nem lehet a pá­lyán. De nem is kellett mon­dania, hiszen még mindig csú­nyán köhögött a hét közben megfázott hátvéd. Azon a vé­leményen volt, hogy ennél jobb teljesítmény szükségeltet­ne, s nem tartotta kizártnak a cserét sem. A szünetben a csere mind­két gárdánál elmaradt, s hogy mint mondhatott a két edző, azt nem tudjuk, de a mérkőzés ott folytatódott, ahol az első félidőben befejeződött, csak egyre erőteljesebbek lettek a vendégkontrák, s látványosan átjárható lett a hazai védelem. Ennek ellenére most is többet birtokolták a labdát a hazaiak. Ez viszont nem akadályozta Polonkait abban, hogy végig- száguldjon a nyírbátoriak tér­felén, s gólpasszal hozza hely­zetbe Ónodit, aki szép találat­tal hálálta meg a leadást. Úgy látszott, nagy az öröm a nagy- kállóiaknál, amit ki is használ­tak a bátoriak, de egy percen belül belőtt egyenlítő góljuk után továbbra sem tudtak újí­tani. Kaszab edzőnek az utol­só tíz percre még volt egy adu­ja, az egyébként jól játszó Ónodi helyett Bodát hívta be a pályára, s ő ezt két perccel a lefújás előtt egy három pontot jelentő góllal hálálta meg. Kaszab edző a mérkőzés után azzal magyarázta a cse­rét, hogy az előre vágott lab­dáknál a jól fejelő Boda hasz­nára lehet a csapatnak, aki vé­gül— ha nemis fejjel, —csak bevette a hálót. Az edző azt is elmondta, hogy jó volt végre ilyen kitűnő talajú pályán ját­szani. Buús György, a hazaiak mes­tere nem talált magyarázatot a védelem hibáira és az akarat­gyenge játékra. A mérkőzés után a hazaiak kénytelen-kel­letlen elismerték, hogy ennél sokkal többre lett volna szük­ség a győzelemhez. Révay < I i 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom