Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-13 / 111. szám
UJ KELET Huszonöt éve 1995. május 13., szombat A nábrádi gátszakadás Demeter András nábrádi lakos naplót vezet faluja történéséiről. A huszonöt évvel ezelőtti eseményekre pontosan emlékszik. — Gyarmatot ezen a tavaszon nem öntötte volna el a víz, ha a falunknál nem szakad ki a gát. A Zsarolyán felől érkező áradást a vasúti töltés megfogta, csak a téglagyár környékét veszélyeztette. Ezért nem is értem, miért május tizennegyedikén emlékeznek a gyarmati árvízre, amikor tizenötödikén éjjel fél kettőkor szakadt át a töltés a nábrádi Szarvas- szökőnél. Nem is a gátat szakította át az áradás, hanem a tetejét mosta le. Úgy történt ez, hogy egy héttel a katasztrófa előtt már erősítettük a gátat. Az okosok azon vitatkoztak, hogy egy-vagy kétsoros zsák- erősítést rakjunk-e, a víz meg napról napra egyre csak emelkedett. Mindenütt ázott volt a föld, már a töltés alját, a padkát raktuk a zsákokba, de muszáj volt, mert ha nem erősítjük a töltés tetejére, az egész falut letarolja a víz, Na szóval, tizenötödikén éjjel egyszer csak elkezdtek kiabálni a gátat erősítő emberek: segítség, viszi a víz a zsákokat! Nem volt ott már segítség, hiába kiabáltunk, mert a Szamos megindult, amerre „látott”. Ez lett a veszte Fehérgyarmatnak, Penyigének, Kömörőnek, Kisarnak, Nagyarnak. Csak nézem én a tévében, hogy azt mondják, a Tisza vitte el Nagyart. Hát kérem, a Tisza ki sem öntött, mert ha ez történik, itt a környéken egy falu sem maradt volna épségben. A Szamos meg a Túr vizét nem tudta levenni a Tisza, mert az is áradt, ez volt itt a fő baj. Olyat addig még senki nem látott, hogy visz- szafelé folyt a Szamos. —A hosszú árvíztől is úgy menekültünk meg, hogy Olcsvaapátinál átvágták a gátat a Tiszán, amikor megszelídült, és ott ment le a szatmári térségre zúdult víz. De még nem volt vége ennek az egésznek, mert pontosan egy hónap múlva megint jött a zöldár a Szamoson, neki az alig helyreállított friss töltésnek. Ha nem védjük fóliával a gátat, még nagyobb katasztrófa történt volna, pedig volt már itt baj elég addig is. És most hová? Az archív fotókat a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság bocsátotta rendelkezésünkre Nyolcmilliárd kellene a biztonságra Az árvízvédelem mai helyzete A megye területének harmada árvízvédelmi szempontból ma is különösen veszélyeztetett. Itt több mint száz településen mintegy 200 ezer ember él. A 701 kilométernyi árvíz- védelmi fővonalból 618-at, és 33,1 kilométer hosszú másodrendű védvonalat a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság kezel. A 618 km védvonalból 540 km töltés, a többi jórészt természetes magaspart. A töltések fele alacsonyabb az országosan előírtnál. Olyan magasnak kellene lenniük, hogy az évszázadonként egyszer várható, a Tisza-völgyi árvízhez hasonló nagy áradások ne léphessenek ki a gátak közül. Fokozottan veszélyes az a száznál több hely, ahol holtmeder szeli át a gátakat, vagy gyenge az altalaj, és az a 162 hely, ahol zsilipek keresztezik. Ezek a zsilipek jórészt 60, sőt százesztendősek. Az 1970-es pusztító árvíz után kiépítették a Szamos-Sár- éger és a Túr-Sáréger közötti zárógátakat, amelyek Komlód- tótfalu és Nagygéc kivételével a Romániából esetleg átömlő vizek ellen védik a magyar területeket. A nyolcvanas évek közepére elkészült a Batár bal parti, 10 kilométer hosszú töltése is. A Szamos töltéseit 73 kilométeren át megerősítették, de a torkolati szakasz mindkét oldalán 10—10 km töltés fejlesztése elmaradt. Ma az állam egy évben alig 800 méter hosszú védvonal megerősítését tudja fizetni. A Tisza Tiszabecs—-Vásárosna- mény közötti szakasza az áradás erőssége, gyorsasága és a nagy vízhozam miatt az egyik legveszélyeztetettebb rész. Négy-öt millió köbméter földet kellene itt a töltésbe építeni, hogy kellően magas és szilárd legyen. Ugyanez a helyzet a Túr jobb és bal parti gátjánál, mert itt a leghevesebb az áradás, és esőzés után egy nap múlva már tetőzik az árhullám Garbóiénál. A Krasznán a legnagyobb gond a tartósan magas vízállás, ami a rossz altalaj miatt átáztatja a gátakat. A már kiépített védvonalak kellő biztonságot nyújtanak az 1970-es évi árvíznél is nagyobb áradásnál. Legsürgetőbb a Szamos töltéserősítési munkáinak befejezése és a Tisza Tiszabecs és Vásárosnamény közötti gátjainak fejlesztése, amit folytatni kellene a Beregben Lónyáig. Sürgős volna a Győröcske és Zsurk közötti 4 km hosszú töltés megerősítése, és a túri védvonalak fejlesztése. E munkák jó része nem tűr halasztást, a folyókra ügyelni kell, örökösen zabolázni. Nyolcmilliárd forintra volna szükség, hogy ne fenyegessék iszonyú erejükkel a megyét, az amúgy is nehéz sorsú lakosokat. Azonban a megelőzésre az állam szomorúan kevés pénzt ad. így hatvan, sőt nem túlzás száz év alatt lehet bepótolni, arm elmaradt. A nagy átszervezési „hullám” a vízügyi igazgatóságot sem kímélte, nincs elég szakemberük, hiányos a felszereltség. Már egy közepes árvízzel is nehéz megküzdeniük emiatt. Az árvízvédelem mindenkinek érdeke, ezen a helyzeten csak az önkormányzatok és a különféle szervezetek összefogása segíthet. TM1 Fotók a múltból... If Nagvgéc felé ma még „igazi” jelzőtábla sem mutat Védekezés teljes erőbedobással Vízbe roskadt házfalak Egy kép a mából: Komlódtótfalun most is bontják a romokat
