Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-06 / 31. szám

SPORT ÚJ KELET 1995. február 6., hétfő Kick-box karate Két település sportklubja Pócspetri községben ezelőtt öt évvel alakult meg a Petri Sport Club. A lab­darúgó-szakosztály mellett harmadik éve működött egy karate kick-box szakosztály is. Az elért eredmények ellenére a múlt év novemberében le­vált az utóbbi szakosztály az egye­sülettől, és megalakították a Pócs és Petri Kick-Box Karate Sport Clubot. — Az egyesületen belül is szép sike­reket értek el, akkor miért vált ki mégis az anyaegyesületből a szakosztály? — kérdeztük Kovács János klubelnököt. — Az önálló egyesületben körülbe­lül fele-fele arányban vannak mária- pócsi és Petriből való versenyzők. így a szakmai munka színvonalát emelni tudjuk. Több lehetőség van újabb szponzorok, támogatók bevonására, és mindkét önkormányzat, reméljük, se­gíteni fog bennünket. Aztán az edzés és versenyeztetés tárgyi feltételeiben is szeretnénk előrébb lépni, amire ilyen formában több lehetőség van. — Jelenleg hány sportolója van a klubnak? — Húsz fő igazolt versenyzőnk van, akik a különféle versenyeken is szere­pelnek. Egy páran formagyakorlat-ver- senyeken vesznek részt, mint nunchaku vagy kard... Öt ökölvívónk van leigazolva Nyíregyházi VSC-hez, a többiek csak kick-box versenyeken indulnak. — Ez nem teljesen világos. Az Önök sportolói nyíregyházi színekben verse­nyeznek? — Itt van egy érdekes helyzet, hogy Nyíregyházának a mi, versenyzőink hozzák az erkölcsi és egyéb sikereket. Nálunk készülnek, a mi versenyzőink, viszont a versenyeztetési költségeket Nyíregyháza biztosította. De csak az ökölvívók vannak ebben a helyzetben, a többi sportoló a mi színeinkben in­dul. Szóval ez is egy ok, hogy külön­váltunk, mert rövid időn belül szeret­Minden sportegyesület elnökére nagy feladatok hárulnak, főleg, ha több vasat kell egyszerre a tűzben tartani­uk, vagyis szép számú szakosztály munkáját, működését igyekeznek fel­ügyelni. A Záhonyi VSC sportegyesü­letének elnöke, Erdei Árpád nem ül ölbe tett kézzel karosszékében. Sok problémát megoldott már, és szinte mindig akadnak intéznivaló ügyei. Vajon milyen lehet egy ilyen elfoglalt, ennyire leterhelt ember magánélete, és hogyan viszonyul hivatásához? Erre a kérdésre kerestem a választ az SE el­nökével készített interjúban. — Mondjon néhány szót magáról és családjáról! — 1946. október 31-én születtem Záhonyban. Tősgyökeres záhonyi va­gyok, szüleim is itt élnek. 1966-ban nősültem, feleségem a MÁV-nál dol­gozik. Két lánygyermekem van, mind­ketten férjezettek. Az egyik Ajakra köl­tözött, két unokával ajándékozott meg. A kisebbik lányom a helyi általános is­kolában tanító, neki négy hónapja szü­letett egy egészséges kislánya. Én sze­mély szerint érettségivel és vasúti- tisztképző diplomával rendelkezem. Korábban a MÁV-nál dolgoztam, 1977 óta töltöm be a ZVSC ügyvezető elnöki posztját. — Honnan ered a sporthoz való kötődése? — Húsz évet futballoztam aktívan a záhonyi csapatban, és ezt követően is tovább folytattam a sportbeli tevékeny­ségemet. Mint mondottam, már tizen­nyolc esztendeje vagyok a vasutas sportklub ügyvezető elnöke. —Mint sportvezető hogyan érzi ma­gát? — Kezdetben nagyon nagy ambíció­val láttam neki a munkának, s lényegé­nénk beindítani az önálló ökölvívó­szakosztályt, és akkor megszűnik a Nyíregyházával fennálló viszonyunk. Reméljük, ökölvívóink visszaigazolá­sa elé nem gördítenek akadályt, mivel erre vonatkozóan is van egyezségünk, ami úgy szól, hogy amennyiben itt megteremtődnek a feltételek, akkor azonnal visszaigazoljuk a verseny­zőinket. Most ezen fáradozunk. — Milyen körülmények között dol­goznak, edzenek? — Én azt hiszem, az országban is párját ritkítja, hogy ilyen célirányos, több helyiségből álló edzőtermeink vannak. A múlt év augusztusában egy romos, százéves épületet vásároltunk meg, és kiváló feltételeket teremtet­tünk. Emellett kitűnő szakemberünk Hajtsuk István irányítja az edzéseket, aki Károly István háromdanos mester nyomdokaiba lépett.-— Eddig milyen eredményekkel büszkélkedhetnek? — Legnagyobb eredményeink közé tartozik, hogy az ökölvívás 36 kilo­ben megvolt a lehetősége annak, hogy ezen a településen olyan sporttelepet tud- junk létrehozni, amelyre büszkék lehe­tünk a későbbiek során. Ez, mint látha­tó, megvalósult. Sok energiánk, renge­teg munkánk fekszik benne. Külön öröm számomra, hogy a záhonyi polgárok az első szóra szívesen vettek részt ennek a létesítménynek a megépítésében. Azon fáradozunk, hogy ezt az értéket tovább­ra is megtartsuk, ami, sajnos, a jelenlegi viszonyok között egyre nehezebb. Eh­hez az szükséges, hogy a város kép- viselő-testülete és még mint tulajdonos, a MÁV további támogatást biztosítson az egyesületnek. Ha ez így lesz, akkor azt tudom mondani, az elkövetkezen­dőkben is öröm lesz a munka. Pillanat­nyilag sok feszültséggel, idegeskedéssel jár az, hogy milyen formában vagyunk képesek ezt a jelenlegi szintet fenntar­tani. — Mit tart élete eddigi legnagyobb sikerének? — Azt, hogy két egészséges gyer­mekem, egy szerető feleségem van, és három imádnivaló unokával is megál­dott a sors. —A jövőben van-e olyan terve, amit véghez szeretne vinni? — Hőn áhított vágyam — s nem csak nekem —, hogy Záhonyban felépüljön egy megfelelő méretű tornaterem, mely elsősorban az iskolai sport, a testneve­lés számára készülne, de profitálhatna belőle a szabadidősport, valamint a VSC versenysportszakosztályai is. Amennyiben ezt meg tudnánk valósí­tani, akkor, úgy hiszem, a sport terüle­tén elértük azokat a dolgokat, amiket terveztünk. Ezenkívül fontosnak tar­tom — és ebben partnerek lennénk — a csodálatos záhonyi uszodát úgy ki­használni, hogy egy versenyszakosz­grammos súlycsoportjában a serdülő korosztályban Horváth Jenő országos bajnok lett, mígRebrei József kick-box full-contactban szintén magyar bajno­ki címmel dicsekedhet. Fibi Attila ököl­vívás felnőtt kategóriában magyar baj­noki bronzérmet szerzett, ami szintén szép eredmény. De ezenkívül számta­lan versenyen vettünk részt az ország­ban és határainkon túl is, mint például Ungváron, ahol élénk kick-box élet folyik. Egy általuk rendezett Európa- kupáról ezüstérmet hoztunk el. Nagyon sok tehetséges fiatalunk van az emlí­tetteken kívül is, akikről még, remél­jük, sokat fogunk hallani. Ilyen spor­tolónk ifj. Vincze József, Miterli Beáta vagy nagyon lelkes tagunk, Mikola Norbert, aki asztmás betegségét le­küzdve három éve csodálatos fizikai fejlődésen ment keresztül. Mert végül is nemcsak a bajnoki címek elérése, hajszolása a célunk, hanem az egész­séges életmód és a rendszeres testedzés megteremtése is.-fuli­tály nője ki magát, működjön, mert bűn ezzel a lehetőséggel nem élni. Ez olyan adottsága a településnek, amit komo­lyan ki kellene használni. — Mi a véleménye a záhonyi után­pótlás-nevelésről? — Ezen a téren vannak még tenni­valóink. Nem egyszerű feladat, mert azok a feltételek nincsenek biztosítva, amelyek égetően szükségesek. Itt a szakemberekre gondolok elsősorban. A testnevelőket, akiknek a dolguk len­ne, jobban be kellene vonni a munká­ba. Aktívabb részvételre ösztökélni őket az utánpótlás-nevelésben. Egye­lőre a főállású fizetésük és az egyesü­let által jelen pillanatban nyújtható kis támogatás egyáltalán nem sarkallja őket arra, hogy elvállalják az utánpót­lásképzést. Sajnos, egyéb, más irányú munkákkal kell elfoglalniuk magukat megélhetésük érdekében. Ez az, amit én nemcsak záhonyi, hanem országos problémának látok. Nem lenne szabad engedni, hogy ezek a szakemberek ne tudjanak megélni az önszántukból, sa­ját akaratukból választott munkából. — Szabadidejét mivel tölti? — Ügyvezető elnökként egyre keve­sebb van belőle. Az adott évben a sza­badságomat teljes egészében soha nem tudtam kivenni. Most is bennmaradt ti­zenöt napom. Mindig van mivel foglal­kozni, mert az események a hét végére esnek. Ezek szervezése, lebonyolítása komoly lekötöttséget igényelnek. Ami­kor mégis van egy kis szabadidőm, ak­kor azt az unokáknak szentelem. Mel­lette igyekszem sportolni. Tagja vagyok a kispályás öregfiúk labdarúgócsapatá­nak, továbbá rendszeresen teniszezem, sakkozom. Idős szüléimét is gyakran lá­togatom, mert gondoskodásra szorulnak. Tóth Mihály Az elfoglalt sportvezető Röplabda Extra liga, férfiak Csak két játszmáig volt remény Fotó: Martyn Nyíregyházi VSC—Csepel- Kordax 1-3 (-11,10,-4,-3) Bujtosi Szabadidő Csarnok, 200 néző. V: Ferenczi, Simái. NYVSC: Makai, Zádor, Szilágyi, Zajácz, Pampuch, Horvárh G. Cse­re: Horváth L., Vitéz Edző: Járosi János. Csepel-Kordax: Liszi, Nagy, Szűcs, Torma, Tomanóczi, Forgó. Csere: Fogl. Edző: Oláh János. Rögtön a mérkőzés előtt kiderült, a két csapatnál sérültek vannak. A mi­einknél Szilágyi és Zádor sérülten, il­letve betegen vállalta a játékot, a fővárosiaknál a két bolgár játékosnak a válla illetve a térde sérült meg edzé­sen, így ők nem tudták vállalni a via­dalt. 1. játszma: Sajnos a várható kezdő lendület nemigen mutatkozott a hazaiaknál. Álmos nyíregyházi kezdés után — ami rögtön két nyitásfogadási hibánál már látszott — a Csepel pillanatokon belül megugrott 6-0-ra. A Járosi-le- génység ezek után kezdett csak ébre­dezni, hisz Zajácz jó ütéseivel, vala­mint Pampuch kiváló felugrásos nyi­tásaival felzárkózott 6-5-re. Minden­ki a folytatást várta, de ehelyett a szi­getországiak percei következtek is­mét, és 8-5-re, majd 9-6-ra módosí­tották az állást. Szilágyi remek cen­tertámadásával újra megindulhatott a hazaiak pontgyártása, és egy jó bókkal, valamint Zajácz ász nyitásá­val 9-9-re kiegyenlítettek a nyíregy­háziak. Ezt követően Pampuch hosszú ütése megadta a jelet az ellenfélnek a pontszerzésre, és 13-9-ig meg sem állt a Csepel. Járosi mester cserével pró­bálkozott, pályára küldte Horváth Lászlót, de ez sem segített a miein­ken, és 15-11-re elbukták a játszmát. 2. játszma: Zajácz két szép ütésével a hazai gárda rajtolt jobban, 5-1 -re állva hagy­ták a Kordaxot. A szabolcsi csapat­nál ekkor a már szokásos „üzemza­var” következett be. Az ellenfél szin­te minden pontért „első vérig” küzd­ve kiegyenlített (5-5), sőt a vezetést is átvéve 8-5-re alakította az ered­ményt. Hamar felocsúdtak a hazaiak, 8-8-ra egálba hozták a partit, és a változatosság kedvéért a vezetést is megszerezték (9-8), amit a vasgyári csapat újra ki is egyenlített. Mind a két gárda „inaszakadtáig” küzdött ezekben a percekben, amiből a nyír­ségiek kerültek ki győztesen, és 12-9- re elhúztak a vendégektől. Ezután lát­ványos és biztató játékkal Makaiék már csak egy pontot engedélyezve az ellenfélnek nyerték 15-10-re a szettet. 3. játszma: Mindenki a folytatást várta a hazai­aktól, de érthetetlen módon egy gyen­ge teljesítményt nyújtó gárda lépett pályára. Ugyan még 2-2-nél egyenlő volt az állás, de ezt követően már szinte csak a Csepel volt a pályán. Minden támadásunkat játszi köny- nyedséggel védekezte ki a fővárosi csapat, a visszatámadásai pedig rend­re sikeresek voltak, így 12-3-ra meg­léptek a mieinktől. Sajnos a rossz nyi­tásfogadás és a rengeteg aut nyitás, valamint az enervált támadójáték nem is hozhatott más eredményt. Járosi János mindennel megpróbálkozott,' hogy „sínre” tegye csapatát, de telje­sen eredménytelenül. Ä Csepel még egy pontot engedélyezve a mieink­nek, 15-4-re magabiztosan hozta a játszmát. 4. játszma: Ismét teljes volt a zavar a hazai csa­paton belül. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az első pontot 4- 0-ás vendég vezetésnél szerezték meg. Utána újra a „csepelihenger” következett, előbb 6-1, majd 7-2 a szigetországiaknak. Ekkor—mint az a végén kiderült — az utolsó pontját tudta megcsinálni a hazai csapat (7-3), és a vendég gárda végleg meg­semmisítve minden reményt. 15-3-ra szinte kiütötte az NYVSC együttesét ebben a játékrészben. Járosi János: — Két játszmáig versenyben tudtunk lenni a vendégek­kel, majd a betegségek és sérülések miatt a csapat nem tudta azt nyújtani, ami a végső győzelem kiharcolásá­hoz kellett volna. Oláh János: — Külföldiek nélkül is győzni tudott a csapat, ezért min­den játékosomnak csak gratulálni tu­dok. Magyar Kupa, férfiak Szeged jutott tovább ST ART-Sportula—Medikémia- Szeged 0-3 (-1,-0,-8) Zrínyi I. Gimnázium tornacsarno­ka, 100 néző. V: Máthé, Szabó. START-Sportula: Prékopa, Ras- ka, Somogyi, Barnucz, Antal, Doro­gi. Csere: Dukát. Edző: Szilágyi Zsolt Szeged: Kása, Takács, Rácz, Csí­kos, Somodi, Úrfi. Edző: Nyári Sán­dor, Nusser Elemér A szegediek voltak a mérkőzés esé­lyesei, amit rögtön meg is mutattak a Sportulával szemben. A START csa­pata hiába küzdött dicséretes módon, az osztálykülönbségek meglátszottak a két gárda játékában. Az első és második játszmában a rengeteg for­gás mellett összesen egy pontot tudott szerezni a nyíregyházi csapat. A har­madik szettben viszont már túltették magukat a megilletődöttségen, és nem tisztelve a nagyobb tudást, 7-7-ig par­tiban voltak az ellenféllel. Ekkor Sza­bó Péter másodbíró két labdát téve­sen ítélt meg a START csapatával szemben, s elszabadultak az indula­tok, aminek a végén a hazai csapat­ból Dorogi Lászlót kiállították a játékvezetők. Ez megviselte a nyírsé­gi gárdát, és a Szeged kihasználva ezt, biztosan nyerte a harmadik játékrészt. Összességében nincs mit szégyenkez­nie a hazai együttesnek, hisz a kevés pont ellenére felemelt fejjel jöhettek le a pályáról a teljesítményük és küz­deni akarásuk miatt. Hutai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom