Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-20 / 231. szám

UJ KELET KULFOLD-BELFÓLD in ■ iS 1994. december 20., kedd 9 Nagyváradon ülésezett a Magyarok Világszövetsége Első alkalommal tarotta külföldön el­nökségi ülését a Magyarok Világszövet­sége. A testület Tempfli József római ka­tolikus és Tőkés László református püs­pök meghívására ülésezett Nagyvára­don. Megemlékeztek a temesvári forrada­lom ötödik évfordulójáról, majd úgy döntöttek, hogy a következő találkozót is az anyaországon kívül, várhatóan Ungváron tartják majd. A szövetség munkája végeztével Deb­recen részt vett az 1944-es Ideiglenes Nemzetgyűlés fél évszázados tudomá­nyos emlékülésén, ahol felolvasóülést tartanak. Ugyancsak itt jelentették be, hogy megalakult az MVSZ Hajdu-Bi- har megyei szervezete, amelynek elnö­ke Virágh Pál, a keleti régió korábbi köztársasági megbízottja lett. Szintén Debrecen központtal hozták létre Székelyhídi Ágoston vezetésével a Partium Ifjúsági Klubot, amelynek fel­adata lesz az oktatási kapcsolatok fej­lesztése, a Debrecen és a Nagyvárad környéki iskolák, oktatási, művelődési intézmények együttműködésének támo­gatása. Budaházi István Hegyközségi törvény A parlament mezőgazdasági bizott­sága megvitatta a helyközségi törvényt, s az elfogadott módosításokkal kerül majd a parlament elé. A hegyközségi törvény szerint a hegyközségek megalakulását kötele­zővé teszik minden olyan településen, amelynek közigazgatási területén leg­alább 50 hektár árutermelő szőlőültet­vény található. A hegyközség tagjaivá kell válniuk a felvásárlóknak is. A ta­gok kötelesek adatokat szolgáltatni, vásárlási és felhasználási naplót vezetr ni, elfogadni a szervezet által meghatá­rozott minimális árakat az értékesítés­kor. Egységesen kötelességük a kárte­vők elleni hatékofly védelem, az ültet­vény művelése. Ha valaki ezt elmulaszt­ja, helyette a hegyközség tagjait elővá­sárlási jogok illetik meg. Az újonnan telepített szőlők után 4 évig nem kell adót fizetni. A hegyköz­ségi törvény célja elsősorban az, hogy a kiemelten kezelendő szőlő-, borága­zat minőség -és eredetvédelmének ér­dekében a jelentősebb borvidék egy-egy zárt egységet képezzenek. így a helyi szervezetek egyben biztosítanák a ter­melés egységesen magas színvonalát, mivel előírásai a terület gazdái számá­ra kötelező érvényűek lennének. Joguk­ban áll előírni, hogy a termelők milyen szőlőfajtákat tartsanak, milyen oltó- és növényvédő szereket használjanak, s szabályozhatják a felhasználás mérté­két is. Ugyanakkor az adott terület szerve­zetének engedélye szükséges ahhoz is, hogy a térségből szőlőbor vagy más származékok kikerüljenek. A hegyköz­ségi törvényt az ellenzék is támogatja, mindössze a gyümölcstermelők nevé­ben fellépő kisgazdák nehezményezik, hogy azok kimaradtak a szövegezésből, ugyanakkor javasolták, hogy a gyü­mölcstermelők helyzetét is hasonló tör­vényben rendezzék a közeljövőben. A hegyközségi törvény várhatóan 430 községet érint, s március 1-jén fog hatályba lépni. Hamiskás leányka, gyengécske bika(vér) Borhamisítás Borhamisítás ügyében nyomoz az egri rendőrkapitányság. Egy Egerben lakó vállalkozóval szemben indítottak eljárást. A bortörvény tiltja ugyanis olyan bor for­galmazását, amelynek előállításához ada­lékanyagokat használtak fel. A vállalko­zó által .készített” borok nagy része kan­nákban került forgalomba. A rendőrség 120 tonna kukoricából nyert izocukrot foglalt le a gyanúsítottnál. Az OBI évente 11 ezer bormintát vizs­gál. ás szabályosan csak olyan bor ke­rülhet forgalomba, ami tőlük minőség­tanúsítványt kapott. Ez azonban kijátsz­ható, hiszen OBI-engedéllyel másféle borok is kerülhetnek kimérésre. Ezért szigorítani kell az ellenőrzést, hogy egészségre ártalmas anyagok ne kerülhessenek az italokba, de olyanok sem, amelyek használatát — mint jelen esetben az izocukor — a bortörvény tilt­ja. hiszen így megkárosítják a vásárló­kat, kárt okoznak a becsületes borter­melő gazdáknak, és ártanak a magyar bor hírnevének is. B. I. Tolerancia, együttműködés, megbékélés Cigányság Kárpátalján A statisztikai adatok szerint a cigány­ság száma Kárpátalján 1979 és 1989 kö­zött megkétszereződött. Ekkora növeke­dés még akkor is gyanús, ha figyelembe vesszük, hogy a népszaporulat ezen etni­kum körében a legdinamikusabb. Aligha járunk messze a valóságtól, ha más — nem demográfiai — okokat gyanítunk e furcsa „robbanás” hátterében. Köztudott, hogy a „fejlett szocializmus" nem igazán tudott mit kezdeni e népcsoporttal, mely szokás­rendjét, önálló belső törvények irányítot­ta létét külső, gátló okok, illetve évszáza­dos beidegződések miatt nem tudta, ese­tenként nem is akarta feladni. Ritkán kerül szóba a tény: a fasizmus és a sztálinizmus egyaránt halálra ítélte a cigányságot. A későbbi parancsuralmi rendszer ennél „toleránsabb” volt: egysze­rűen nem vett tudomást róla. Ebből ered, hogy a népszámlálásokkor jórészt olyan nemzetiségűnek tüntették fel őket, amilyen a többségi közeg volt. Főként magyarnak (mivel a kárpátaljai cigányok 70 százalé­ka a magyarlakta vidékeken, az Ungvári, Beregszászi, Nagyszőlősi, Munkácsi járás­ban él), de románnak, szlováknak, ukrán­nak is. 1989, mint oly sok más megítélésében, a cigányság önmeghatározása szempont­jából is változást hozott. Minden bizonnyal ennek tudható be a tény: míg 1979-ben csupán 5586 cigány nemzetiségűt regiszt­ráltak, tíz év múlva már 12 303-an vallot­ták magukat e népcsoporthoz tartozónak. S minden bizonnyal ez sem a teljes szám. Egyes felmérések, illetve a cigány szövet­ségek becslése szerint több mint 20 ezer cigány él a vidéken. Mint már említettem, többségük a me­gye alföldi részein telepedett meg. Ung­váron közel 2000-re, Munkácson több mint 1500-ra, a Beregszászi járásban mint­egy 3000-re, a Nagyszőlősiben 4300-ra, az Ungváriban több mint 3000-re tehető a számuk. Ezzel ellentétben a Szolyvai, Rahói, Nagybereznai, Precsenyi, Huszti, Ökörmezői, Técsői és Volóci járásban szá­muk összesen nem éri el a 2500-at. Jellemző adat: a cigányok közel fele 17 éven aluli. A családok több mint fele há­romnál több gyereket nevel, ezen belül közel 10 százaléka hat gyermeknél töb­bet. E számok magyarázatára szolgál a tény: a férfiak és nők kétharmada házas­ságkötéskor nem tölti be a 19. életévét. Megdöbbentő az is, hogy a közel 10 ezer gyerek alig egynegyede jár bizonyos rend­szerességgel iskolába. A középiskolai vég­zettséget még ennél is jóval kevesebben szerzik meg. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a múltban az érettségi megszerzését szinte kötelezővé tették, s a látszatra ugyancsak ügyeltek, a helyzet még elkeserítőbb. A cigányok kevesebb mint 30 százalé­kának van állandó munkahelye. S mivel ez 1993-as adat, biztosra vehető, hogy ez az arány egy esztendő alatt lényegesen romlott. A 3000 cigánycsalád mintegy fele a mai értelemben lakásnak nem nevezhető épít­ményekben él. A fentiek alapján aligha megkérdő­jelezhető az állítás: a cigányság halmozot­tan hátrányos helyzetű. Ebből adódik, hogy százalékarányuk a bűnelkövetők közt lényegesen nagyobb, bármelyik más nemzetiségi csoporthoz is hasonlítjuk. A cigányság mindig is a társadalom pe­rifériájára szorult. A jelenlegi, egyre in­kább ellehetetlenülő gazdasági körülmé­nyek közepette ez még inkább jelentke­zik, s szinte bizonyos, hogy jelentős ré­szük a szó szoros értelmében nyomorog. Ezt akkor is tudomásul kell vennünk, ha sok esetben a látszat ennek ellenkezőjét mutatja. Hisz az sem tagadható, hogy egy szűk réteg, mely elsősorban a néhány esz­tendeje szinte általánossá vált üzletelésből, viszonteladásból szerez jövedelmet, illet­ve az árnyékgazdaság különböző szférái­ban tevékenyedik, a megyei átlagnál jó­val nagyobb jövedelemhez jut. Ez viszont csupán a jéghegy csúcsa, s alatta ezrek tengődnek teljes létbizonytalanságban. Ha Kárpátaljáról a nemzetiségek együtt­élésének szempontjából beszélünk, a leg­gyakoribb kifejezések a tolerancia, az együttműködés, a megbékélés. Viszont ekkor a legritkább esetben gondolunk a cigányságra. Velük szemben inkább az elkülönülés, a kirekesztés dominál. Csak egyetlen példát említek. Ha nem is min­dennaposak, de gyakoriak a vegyes há­zasságok. Komolyabb konfliktus aligha adódik abból, ha különböző nemzetiségű­ek kelnek egybe. Viszont a fehér hollónál is ritkább a cigány és más nemzetiségű egybekelése (szabályt erősítő kivételként is csak néhány példát tudnék felhozni). Elek a gyanúperrel, hogy a helyzet ilye­tén való alakulásában, a cigányság kire­kesztésében (kirekesztődésében), nem csupán az egyik fél a hibás. Távol áll tőlem minden vádaskodás, másra mutogatás, ám példákkal tudom alátámasztani, hogy sok esetben a cigányok képtelenek vagy nem hajlandóak az együttműködésre, a társa­dalmi normák elfogadására. Félő, hogy a gazdasági ellehetetlenedés körülményei közt mind kevesebb türelem és megértés jut a másság elfogadására, megértésére. S ez nem csupán a cigányok viszonylatában érvényes. Hogy ez milyen következményekkel járhat? Egyértelmű­en csak negatívakkal, mindnyájunkra néz­ve hátrányosakkal. A feladat egyértelmű: nem szabad teret engedni a szélsőségeknek, bűnbak helyett megoldást kell keresni. Horváth Sándor A tanúk emlékei Olvastam lapjukban a Radnóti Miklós­ról szóló megemlékezést. Nagyon megrá­zott, hiszen személyes élményeim vannak arról az időről. Ezeket szívesen megosz­tom az olvasókkal 1944-ben írt naplóm alapján. A II. világháború vége felé, 1944. au­gusztus 11-én, SAS-behívót kaptam. Ek­kor 27 éves, no meg három hónapos új házasember voltam. AIX. Póthadosztály­nál tábori postás beosztást kaptam. Hogy fiatal feleségemnek később minden lépésemről és élményemről pontosan be­számolhassak, naplót vezettem. Ez a nap­ló kivételes görbe úton hazakerült — bár közel négy évig orosz fogságban voltam. Még ma is megvan. Az 1944. november 21 -i naplórészletem közérdekűnek tartom, és ezért közreadom. Visszavonulásunk során, 1944. novem­ber 14-én Pestről Komáromba, és novem­ber 20-án — körülbelül 10 nappal Radnó­ti Miklós halála után Győrön, Abdán, Csornán keresztül Komáromból Páli köz­ségbe vezetett az utunk. Közismert, hogy ezekben a napokban, ezeken az utakon, tetőfokát érte a zsidók deportálása, és ezen az úton — Abda kö­zelében — lelte halálát közelmúltunk egyik legnagyobb költője: Radnóti MiU lós. Hogy hogyan és milyen körülmények közt halt meg Radnóti, elképzelhető azok alapján, amiket én körülbelül 10 nappal később láttam azon az úton. íme a naplórészlet szóról szóra (csak egy pár mondat maradt ki belőle, ami nem ehhez a tárgyhoz tartozik): „Páli, 1944. november21 .Tegnap utaz­tam, így naplót nem vezethettem, tehát ezen a napon a tegnapiakról is beszámo­lok. November 21. Ma pontosan egy hó­napja annak, hogy visszavonulásunk so­rán ott kellett hagynom az otthonomat, Nagykárolyt. Mily szerencse, hogy akkor találkozhattunk, és íme, már itt vagyok a határ mellett, Sopron környékén. (...) Teg­nap reggel 9-kor indultunk Komáromból, és délután 3 órakor érkeztünk ide. (...) Ha jól emlékszem, egyik előző naplómban már említettem a zsidóknak Budapestről való elszállítását. Ezzel kapcsolatban a tegnapi úton látottak a lehető legmélyeb­ben megdöbbentettek. A háborúnak szo­morú, állatias elfajulása az, amit láttam. Az emberek teljesen kivetkőztek emberi formájukból, és leszálltak az állati bruta­litás szintjére. Nem politizálok — zsidó­kérdés ide vagy oda — de ez már, amit tesznek, nem emberhez méltó. Nem hin­ném, hogy a háborút a zsidókon alkalma­zott brutalitás döntené el! Csupa koros sze­mélyek és nők. Teljesen tele az út Pesttől Győrig ezzel a szomorú, hosszú menettel Győrig, ahol vagonírozni fogják őket. Ezt az utat, ami körülbelül 110 kilométer, gya­log teszik meg. Sem élelmet, sem italt nem kapnak. így bizony nem csoda, hogy so­kan nem bírják ezt a terhelést, és végül kidőlnek. „Kidőlnek?” És ezzel vége? Vagy mégsem? A kísérők úgy vélik, hogy csak tettetés az egész..., és nehogy „meg­lépjen”, egy golyóval segítenek még(!), és ott marad az út szélén temetetlenül. Pes­tig döglött lovak az út szélén... Pesttől Győrig halott zsidók!!! Komáromtól Győr körülbelül 30-40 kilométer. Ezen az útsza­kaszon — azok állítása szerint, akik szá­molták, — 17 halott zsidó!!! Én az első kettő után már nem tudtam számolgatni, nem bírta a gyomrom a gyalázatot. Mi­lyen undok is a magáról megfeledkezett ember! Megesik az ember szíve, amikor a lassító autó felé könyörögve emelik a ke­züket. „Ha Istent ismernek, adjanak egy kis vizet!” Legszívesebben felvenné az ember őket az autóba, de ezt nem lehet, ez-„nemzet elleni bűn”, és ezáltal „elve­szítjük a háborút”!!! Még egy dolog a zsidókkal kapcsolat­ban. Az egyik hadnagy, Molitorisz, az úton három zsidó nőt vett fel. Jóképűek, fiata­lok. Nem szánalomból, érdekből. A három közül kettőt letett, a harmadikat, „akivel megegyezett”, elhozta ide. Este együtt aludtak. Nagy csókcsatáról stb. szól a le­genda... és ma már ezek mind nyilvános­ságra kerültek. Egész nap kihallgatás, ta­núk meghallgatása, jegyzőkönyv stb. Kí­váncsi vagyok, mi lesz ennek a vége.” Naplómnak ezzel a kérdéssel kapcso­latban itt a vége! Aki a sorok között is tud olvasni, átérezheti az akkori furcsa, szo­morú napokat. Feledi Ernő Váltatok a Uigvidéke» Mindössze néhány hónap telt el azóta, hogy a KMKSZ Ungvári Városi Közép­szintű Szervezetéből közgyűlési határo­zattal Ungvidéki Magyar Szövetség lett. Azóta már kísérlet történt a KMKSZ ungvári szervezetének újbóli életre hí­vására, s az Ungvidéki Magyar Szövet­ség is túl van első közgyűlésén. Akkor, a közösség élére ideiglenes jelleggel há­rom társelnököt válaszottak Dupka György, Horváth Sándor és Kiszely Ti­hamér személyében (ez a hármas volt az egykori KMKSZ-szervezet vezérkara is). Mivel az említettek csupán erre az esztendőre vállalták tisztségüket (Dupka György a Magyar Értelmiségiek Kárpá­taljai Közössége elnöke, Horváth Sán­dor a.közösség társelnöke lett, s a MEKK elnökségi döntése szerint más szervezet­ben nem tölthetnek be vezetői posztot), az UMSZ választmányi ülésen ideigle­nes jelleggel új vezetőséget nevezett meg. Ez a testület, mely csupán ügyvi­teli jogosítványokkal rendelkezik, a tiszt­újító közgyűlésig marad a helyén, s az alábbi tagokból áll: Adám Barnabás, Iván Ambrus, Kövér György, Kőszeghy Elemér, Markó Zoltán, dr. Szabó Lász­ló, Tárczy Sándor, Zsoffcsák Zoltán. —Milyen feladatok állnak az ügyve­zető testület előtt? — kérdeztem Rada Sándortól. — Az UMSZ, pontosabban fogalmaz­va az a csapat, mely felvállalta a magyar kulturális élet itteni szervezését, az át- és megalakulások ellenére folyamtosan tevékenykedett. Példaként említhetem az október 6-i koszorúzást, a szüreti bált, a sztálinizmus áldozatai Kálvárián lévő emlékhelyének rendbehozatalát, illetve az ott tartott megemlékezést. A közgyű­lésig konkrét teendőket kell ellátnunk. Ezek közül a legfontosabb a fórum előkészítése, a tagság szervezése. Ez utóbbi különösen fontos, mivel immá­ron nem csupán Ungvárt, hanem az Ungvidéket kívánjuk összefogni. Beregszászi Sándor Pihenő variak Szamosi István felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom