Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-14 / 96. szám

KELET

ü

SPORT

fi

M

1994. július 14., csütörtök

Kovács Rita az NYVSC hosszútávúszója ma Németországba utazik, 25 km-es távon indul holnap egy nemzetközi versenyen. A verseny része a világbajnoki felkészülésének. Az úszónő szerdán még teljes intenzitással edzett a sóstói uszodában, s a jövő héten folytatja a felkészülést. A római világbajnokság szeptemberben lesz, addig már csak a holnapi viadalon és a magyar bajnokságon indul.

Az NYVSC elnöke Pók István mindenben támogatja az úszónő felkészülését. A világbajnoki utazás anyagi feltételei azonban még nem tisztázottak.

Ötvenévesen lett szakedző

Otthagyta az állását a röplabdáért

Mint arról már beszámoltunk nagyon sok a kérdőjel az NYVSC NB I-es férfi röplabdacsapata körül. Ezért is keltett sokakban meglepetést, hogy a távozói?) szakosztályelnök munkáját a továbbiakban egy olyan ember veszi át, aki szurkolóiberkekben nem annyira ismert. Természetesen a röplabdázók számára már korántsem ismeretlen Szabó Péter, aki februártól az NYVSC technikai vezetője, junior edzője lett.

— Mellékfoglalkozásban 1974 óta edzősködöm. 1980-ig a DSI fiú csapatánál dolgoztam, majd öt éven át a nyírbátori NB Il-es női csapatot irányítottam. Ezt követően Nyíregyházára költöztünk. Főállásban a Csőbútor Kft anyagbeszerzője, minőségellenőre lettem, mellette a tanárképző női csapatát edzettem. 1992-ben bajnokságot nyeltünk a lányokkal, de sajnos, anyagi okok miatt nem indulhattunk az NB I-ben. Ez óriási csalódást jelentett számomra, ezért itt be is fejeztem a munkát. Nem újítottam meg a szerződésemet. Kilencvenhárom januárjában megkeresett a 17-es iskola — az NYVSC fiú utánpótlás bázisa — és a mai napig ott edzősködöm, illetve február óta főállásban dolgozhatok végre a röplabdáért az NYVSC-nél technikai vezetőként, junior edzőként.

Közben az idén júniusban — az ötvenedik születésnapomra — megszereztem a szakedzői diplomát.

— A mai világban nagyon meglepő, ha valaki otthagyja a fixállását a sportért. Ón miben bízott amikor ezt megtette, hiszen a sport eléggé ingoványos talaj. Itt aztán semmi sem biztos.

— Bízom Járosi Jánosban, és hogy vele újra nagy csapata lesz Nyíregyházának. Ha ő megkapná a munkájához szükséges anyagi, és erkölcsi támogatást, akkor nyugodtan állítom, hogy az első háromban végeznénk a bajnokságban, és újra kiléphetnénk a nemzetközi porondra. Most nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Pedig az NB I legfiatalabb, legfejlődőképesebb csapata itt van nálunk. Egyelőre a dunaújvárosíZátfor- ral kötöttünk előszerződést. O ifjúsági válogatott, így az ott is edzősködő Járosi János jól ismeri a két méteres center képességeit. Ha egy öreg, Kaperaszerű rutinos rókát tudnánk még igazolni, aki belülről is összefogja a mérkőzéseken a játékosokat, akkor valóban ott lehetnénk Magyarország legjobb három csapata között.

— Most azonban nem ez a realitá s Más a valóság.

— A valóság az, hogy küszködünk. Csak remélni tudjuk, hogy extra ligás csapatként elutazhatunk majd egy nappal korábban a ZTE-hez, és nem hajnalba kell kelnünk, ha Zalaegerszegre utazunk. A támogatás elmaradása miatt fokozottan él bennünk a becsvágy, hogy bebizonyítsuk: érdemtelenül írtak le bennünket. Ehhez persze mindenkinek többet kell nyújtani. Nem csak az edzésekre, de szponzorok szerzésére is jókora hangsúlyt kell fektetnünk. Tehát nem csak a szakmai munkával muszáj törődnünk, hanem ezzel is, ami rengeteg energiánkba kerül.

— Van-e már valamilyen eredmény?

— Egyelőre csak ígéreteink vannak. Minden vállalkozó az új kormányra vár, illetve a sporttörvény megszületésére. Nagyon sok múlhat azon, hogy a vállalkozók végre beleszólhatnak-e az adójuk felhasználásába, vagy sem. Ha beleszólhatnának, akkor nekünk is köny- nyebb dolgunk lenne. Nem várhatunk szeptemberig, vagy októberig, míg a törvények talán megszületnek.

Bennünket szorít az idő. Nevezni kellene, szerződéseket rendezni, elmenni edzőtáborba. Augusztus végén jó lenne elutazni erőfelmérés céljából a szegedi Fesztivál Kupára, ahol nagyon sok NB I-es, és NB Il-es csapat lesz. Szeptember közepén pedig megrendezzük a hagyományos Csapó Kupánkat, melyre két román, egy ukrán, valamint a Tungsram gárdáját várjuk. A bajnokság szeptember huszonötödikén kezdődik.

—Az esetlegesen távozó szakosztály- vezető Parti József, mennyire fog hiányozni a napi munkából?

— O Magyarországon mindenkit ismer, aki valamit is számít ma röplabdaberkekben. A hosszú évek alatt felhalmozódott jártasságára, szervezőkészségére mindenképpen szükség van. Az más kérdés, hogy mennyire bírja ezt el anyagilag az NYVSC? Mindenesetre, ha nagy csapatot akarunk, akkor Parti Józsefnek itt a helye köztünk.

—Hogy döntött a klub, és a szakosztályvezetése, befizetik a nevezési díjat? Azaz most már biztos, hogy indulnak az új bajnokságban?

— Igen, a harmincnyolcezer forint nevezési díjat péntekig feladjuk a Magyar Röplabda Szövetségnek.

Szólni kell az előbbieken túl azonban egy másik nagy gondunkról. Arról, hogy a Bujtosi Szabadidő Csarnokban egyre rosszabb az edzési lehetőségünk. Csapatunk délelőtt és délután 75 perc időt kapott a gyakorlásra, ráadásul ez sincs mindig biztosítva, hiszen a csarnoknak is rengeteg a saját rendezvénye. Decemberben például se edzeni, se játszani nem tudunk emiatt a bujtosiban. A szövetség pedig a versenykiírásban rögzítette, hogy a pályaválasztó jogot felcserélni nem lehet. A hetvenöt perces gyakorlás nagyon kevésnek tűnik, hogyha azt számoljuk, hogy egy-egy mérkőzésünk nemritkán két és félóráig is eltart. Nálunk nagyon ritkák a hetvenötperces találkozók. Ráadásul a hétvégék is problémásak, így nem is tudom sikerül-e egyeztetni a csarnok programjait, a férfi (NYKC) és női (Kölcsey gimnázium) kézisek, a kosarasok (TK), és a mi sorsolásunkat. Már most látszik, hogy lesz olyan hétvége, amikor három csapat is játszik majd egymás után a csarnokban.

— Végül is ez nem baj, hiszen ezzel mi, a nézők járunk jól.

— Sajnos, ez nem ilyen egyszerű, hiszen nemcsak az NB-s együttesek mérkőzései követik majd egymást, hanem az ifiké, vagy a junioroké is. Ez pedig bizonyos fokig vontatottá, unalmassá teszik a programot. Arról nem is beszélve, hogy nincs a szurkolóknak arra pénze, hogy a három találkozóra közös jegyet vegyen. Általában a nézők nagyobb része csak a kedvenc csapatának a mérkőzésére jön el, és fel lesz háborodva, ha többet kellesz fizetni, pedig ő a másik találkozóra nem is kíváncsi. Volt már erre példa.

— Rengeteg a gond, a probléma. Kevés egyelőre az öröm a röplabdások háza táján. Hogyan lehet, így dolgozni?

— Ha nem bíznék benne, hogy nagy csapatunk lesz, akkor nagyon nehéz lenne. így azonban, a cél érdekében valamelyest könnyebb. A Csőbútor Kft.- től nem váltam el haraggal, nagyon jó a kapcsolatunk. Keller Tibor ügyvezető megígérte, hogy lehetőségeihez mérten segít. Már márciusban vett a fiúknak szerelést, illetve pénzt is kaptunk tőle. Bízom benne, hogy lesz még rajta kívül is vállalkozó, aki eredményeink láttán mellénk áll, és támogatja csapatunkat.

Száraz Attila

A Hardware belevágott

Kedden este újra benépesült a bujtosi pálya, megkezdte felkészülését a megyei első osztályú labdarúgó bajnokság őszi idényére a nyíregyházi Hardware legénysége. Azt túlzás lenne állítani, hogy a játékosok egymást taposták volna az öltözőben. Az utóbbi hetek kilátástalan szélmalomharca után, már az is nagy szó, hogy egyáltalán szerelésbe bújhattak a srácok. Azok a gyerekek, akiknek többsége húszas éveinek elején jár, vagy még ott sem. A régi-új edző, ki más mint Vránszki Péter, az edzés kezdetén rövid fejtágítót tartott a kezdőkörben. Miután Wukovics és Lipcsei leigazolása az utolsó pillanatban meghiúsult, ezért kemény és kitartó munkát kért az ifjú titánoktól. Néhány bemelegítő gyakorlat és némi futás végeztével, hamar előkerült a labda, és egymásnak estek a küzdőfelek. Kihasználva a játék adta lehetőséget, két gól között sikerült vallatóra fogni a visszatért mestert.

— Péter, ha most viccelni akarnék azt kérdezném, mi szél fújt erre, hiszen már korábban hírül adtuk lemondásodat?

— A válasz roppant egyszerű, visszahúzott a szívem. Tudom, hogy sokan azt gondolhatják, akkor miért volt szükség a távozásom bejelentésére? Nos az én szándékaim komolyak voltak, de Lipők Antal hívásának nem tudtam nemet mondani, a segítségemet kérte. Bajban volt és van a csapat, úgy éreztem itt a helyem.

— Milyen erősségű felkészülést tervezel, tekintettel a bajnokság közeli kezdetére?

Lipők Antal Foto: Bozsó Katalin

— Az biztos, hogy alaposan fel kell kötnünk a fehérneműt, ha labdába akarunk rúgni az ősszel. Rengeteg a lemaradásunk, főleg fizikailag, ez persze adódik a játékosok korából is. Rövid idő áll rendelkezésre, hogy ütőképes együttest alakítsunk ki, amely kiharcolhatja a benntma- radást. Közben bekapcsolódott beszélgetésünkbe a már említett Lipők Antal, a nagy-nagy újrakezdő, á Hardware szakosztály-elnöke, mindenese. Nehéz lenne nála agilisabb, s egyben optimistább embert felkutatni, de olyat aki jobban szereti a labdarúgást, lámpással sem találni.

— Mondd, te soha nem adod fel?

— Miért tenném? Lám most is nekem lett igazam. Itt vagyunk, csináljuk tovább. Nem szégyellem kimondani, sokat talpaltam, gyötrődtem, de megérte.

— Végül is kik azok akik elhagyták a süllyedő hajót?

— Az már korábban eldőlt, hogy Lővei Biribe, Poór Gávavencsellőre távozott. A napokban elköszönt, a szomszédba költöző, a Nyíregyházi Volán Dózsához igazoló Lakatos és Pardi. Helyettük visszahoztuk a környékbeli csapatokhoz kölcsönadott fiataljainkat, véleményem szerint megérettek a magasabb követelményekhez, ideje belekóstolniuk a mélyvízbe. Mindig is az volt az elvem, hogy bátran kísérletezhetünk az ifjabb nemzedékkel, ők még éhesek a sikerre.

— Mindez nagyon szép, de nem tartasz attól, hogy a tétmérkőzések súlya alatt összeroppannak?

— Nem, inkább az aggaszt, miként találunk megfelelő csatárokat. A hárompontos szabály életbelépése hátrányosan érinti a társaságot. Felértékelődnek a győzelmek, nincs értelme döntetlenre spekulálni, s ehhez a góllövéshez értő játékosok kellenek. Az elmúlt szezonban is- ez okozta a legtöbb fejfájást, támadóink sok helyzetet elügyetlenkedtek. Úgy gondolom, ha ezzel a problémával is megküz- dünk, semmi akadálya nem lehet helytállásunknak.

(Koncz)

Játékengedély lesz! ...és játék?

A napokban tartotta díjkiosztó, évadzáró közgyűlését a Sz-Sz-B. megyei Labdarúgó Szövetség. Az elnökség tagjai átadták az érmeket, okleveleket az elmúlt bajnoki évben legjobban szerepelt serdülő, ifjúsági és felnőtt csapatok képviselőinek a megyei I. és II. osztályban.

Mivel az elmúlt versenyévad írásos értékelését minden résztvevő már korábban megkapta, az elnök úr és a főtitkár rövid szóbeli kiegészítést fűzött a leírtakhoz. Az értékelés rámutat, hogy a bajnokságok színvonala, ha kismértékben is, de emelkedett. A csapatok küzdőszelleme töretlen volt. A végjáték izgalmakban bővelkedett, hisz a megyei I. ill. II. osztályban is csak az utolsó fordulóban dőlt el a feljutás kérdése. Sényő, ill. a II. osztályból biztos feljutó Biri mellett Tiszaszalka javára. A beszámoló megállapítja, hogy a fegyelmi helyzet kielégítő, de további javításra kell az egyesületeknek törekedni.

Óriási vihart kavart a jelenlévő sportvezetők körében az MLSZ-elnökségének az a határozata, amelyet 1994. május 24-én hozott. Ez ugyanis minden csapat számára — város-körzeti II-tóI NB. I-ig — kötelezővé teszi, hogy minden játékosa részére (serdülő, ifjúsági és felnőtt) játékengedélyt vásároljon, melynek összege az 1977. aug. után születetteknek 700 Ft, a 1977. júl. 31. előtt születetteknek 1.300 Ft. Ebben benne- foglaltatik majd egy balesetbiztosítás is minden játékos részére név szerint. A biztosító nevét és a biztosítási feltételeket még nem tudták közölni. Ez tehát még terv, a fizetési kötelezettség valóság. Aki nem fizeti be név szerint a bajnokság kezdetéig a játékengedély díját, nem szerepelhet az 1994/95-ös bajnokságban. A határozat olyan terheket ró a kiscsapatokra, mely lehetetlenné teszi működésüket, csökkenti a nagy tömegek bevonásának lehetőségét. A folyamatos utánpótlás-nevelést gátolja. Abszurd dolog elvárni egy kisegyesülettől, hogy 25-30 gyerek részére váltson játékengedélyt egy évre, hiszen egy-egy korosztályban játszanak ennyien egy csapatban. Nem hiszem, hogy az MLSZ elnökségének tagjai jól átgondolták ezt a döntésüket amikor igennel szavaztak erre a határozatra, melyre 3 nemmel kellett volna:

nem átgondolt — nem kivitelezhető — nem jó.

Sajnos, igaz még ilyen nehéz helyzetben is, amilyenben labdarúgásunk van, hogy sokan belőle és nem érte élnek. A megyei elnökség tagjai megígérték, hogy a megyei klubok tiltakozását, felháborodását továbbítják az illetékesekhez az Amatőr Liga következő ülésén. A jelenlévő klubok képviselői kissé keserű szájízzel vették tudomásul, hogy megint becsapták őket az MLSZ urai, és még mindig nem a játék a legfontosabb.

Orosi kieseit

Kellemes hangulatban zajlanak a Hungária Kupa versenyszámai Kiskunhalas térségében — mondta tudósításának elején Kovács András rádióstájfutó. A nyíregyházi táborban sincs ok. búslakodásra, a tájfutóink és a rádió- iránymérőink több érmes helyezést begyűjtötték az elmúlt két nap alatt. Egyetlen kellemetlen hírünk van csak, világbajnokunk. Orosi János az első napon nem hallotta az egyes adót, és anélkül ment be a célba. A versenybíróság szerint viszont működött az egyes adó, így Orosit kizárták. Összetett eredményt tehát már nem értékelnek nála, ami nagy kár, hiszen a második napon remekelt.

Eredmények. Tájfutás. N 21 B:

Barnáné (első nap 1., második nap 3., összetettben második). N 17 B: Malik Petronella 3., 1., 1. (MGFSC). Rádiós- tájfutás. Felnőtt nő: Zamóczai Klára (1., 1.). Serdülő fiú: Cseipák Zsolt (1., 1.). Ifi fiú: Halcsák Zsolt (1., 2.), ifj. Venczel Miklós (3.. 3.). Felnőtt férfi: Lukács József (2., 3.). Senior: Kovács András (2., 3.).

Nemcsak „vérre menő” küzdelmek vannak, hanem gyerekversenyek is. A legfiatalabbaknál Hrenkó Ivett eddig egy első, és egy második helyet gyűjtött be, míg bátyja, Hrenkó Viktor egy első, és egy harmadik hellyel dicsekedhet.

Benkő a favorit

Kedden este ülést tartott kecskeméti székhelyén a Magyar Amatőr Labdarúgók Ligája (MALL). Megyénket Zilahi József a szövetség elnöke képviselte. Útjára elkísérte Gerliczki János főtitkár is, aki kérésünkre beszámolt az összejövetel céljáról.

— Három megye és a Budapesti Labdarúgó Szövetség távol- maradásával tüntetett a rendezvényről. Utóbbiak megsértődtek, ugyanis a meghívó kizárólag a megyei szövetség elnökeinek szólt, és ők nagyobb létszámmal akarták képviseltetni magukat. A téma igen aktuális, valamint nagy érdeklődésre számottartó volt: kit javasoljon a MALL első emberének a július huszonhar- madikai közgyűlésen. Öt név merült fel, Szepesi, Mezey, Genz- wein, Lantos (a Rucanor cég magyarországi képviselője), és Benkő, mint lehetséges jelölt. Abban megegyezett az érdekeltek véleménye, hogy csak olyan személy jöhet számításba, aki menedzseri képességekkel is rendelkezik, és a kiadások csökkentése miatt, a leköszönő Laczkó Mihályhoz hasonlóan, mellékállásban vállalná a funkciót. A MALL bizalmát Benkő Gyula a Kispesti Futball Club elnöke élvezi, meglátásunk szerint igen alkalmas lenne a poszt betöltésére. Esélyei annál is inkább kedvezőek, mert számíthat a liga, előreláthatólag mintegy száz szavazatára.

A BLSZ levélben küldte el javaslatait. Két változatban: az első szerint válságstábot kellene létrehozni az MLSZ-ben, igényelve az OTSH közreműködését. A magyar válogatott irányítását háromfős bizottság végezné, ez az átmeneti állapot egy, esetleg másfél évig tartana. A második változatban az áll, hogy legyen ugyan elnöke az MLSZ-nek, de csak két esztendeig. A nemzeti tizenegyet ekkor is háromfős team mozgatná.

Javaslataik nem találtak támogatásra a MALL tagjai között. Az az álláspont alakult ki, hogy a kísérletezések ideje lejárt. Semmi értelme a további halogatásnak, azonnal cselekedni kell. Bizottságokkal nem halad előre labdarúgásunk mély kátyúba került szekere, ezt bizonyította korábban a Varga-Tisza féle vezetés. (Koncz)