Új Kelet, 1994. június (1. évfolyam, 59-84. szám)
1994-06-17 / 73. szám
1994. június 17., péntek A pénteki két összecsapással megkezdődik a labdarugó világbajnokság egy hónapon át tartó, 52 mérkőzésből álló küzdelemsorozata. Hírek a találkozókról: C-csoport Németország—Bolívia Bármennyire is hihetetlennek tűnik, de igaz: 1974-től, amióta bevezették az új rendszert, a világbajnoki döntő nyitó- mérkőzésén pályára lépett címvédőnek még egyszer sem sikerült nyernie. A legutóbbi vb-n győztes németek szeretnék, ha megszakadna ez a rossz sorozat. — Szakítani akarunk a hagyományokkal — mondtaßm; Vogts, aki 1974- ben tagja volt az aranyérmet nyert nyugatnémet együttesnek. — Azt szeretnénk, ha olyan jól rajtolnánk, mint négy éve, amikor az első fordulóban 4-1-re vertük a jugoszlávokat. Egy jó kezdés lökést adhatna a későbbiekre is. A németek az 1990-es keretből 12 játékost vittek magukkal az Egyesült Államokba, a tucatnyi futballista közül kilencen részesei voltak a döntőben elért, argentinok elleni 1-0-ás győzelemnek is. A korábbi két vb-döntőben (1930,1950) gólképtelen bolíviaiakkal lényegesen kevesebbet foglalkoznak a hírügynökségek, mint a háromszoros világbajnok (1954, 1974, 1990) németekkel. — Bízom benne, hogy teljes mértékben készen állunk a rajtra —- fogalmazott kissé talányosán Xavier Azkargorta, a délamerikaiak szövetségi kapitánya, akinek több játékosa is könnyebb sérüléssel bajlódik. A szakvezetőnek a legnagyobb gondot a csatár Marco Etcheverry térdsérülése jelenti. A várható összeállítások, zárójelben a mezszámokkal: Németország: Illgner (1) - Matthäus (10), Berthold (14), Kohler (4), Brehme (3), Basler (21), Sammer (16), Effenberg (20), Hässler (8), Möller (7), Klinsmann (18) Bolívia: Trucco (1) - Sandy (3), Rimba (4), Quinteros (5), Borja (6), Melgar (8), Soria (15), Ramallo (18), Cristaldo (16), E. Sanchez (21), Baldivieso (22). C-csoport: Spanyolország—Koreai Köztársaság Már a 90 perc lejátszása előtt megkülönböztetett figyelem övezte a pénteki második mérkőzést, a spanyolok és a délkoreaiak párharcát. Az ibériaiak szövetségi kapitánya, Javier Clemente ugyanis állítólag azt nyilatkozta, hogy lelépik az ázsiaiakat, rúgnak nekik egy ötöst. — Soha nem mondtam olyat, hogy 5- 0-ra nyerünk — mentegetőzött a szakvezető. — A labdarúgás olyan játék, amelyben soha nem szabad lebecsülni egyetlen ellenfelet sem, nemhogy egy vb-döntős vetélytársat. Ráadásul úgy gondolom, hogy a koreaiak a legnehezebb, legkiis- merhetetlenebb csoportellenfelek, kemények, sokat futnak, jól is játszanak. Két- három kiválóságukat egészen jól ismerem, de azt nem tudom, hogy a csapat milyen összteljesítményre lesz képes. Az ázsiaiaknál Kim Joo Sung a legismertebb játékos, ő a német VfL Bochumban szerepel, de eredményesség tekintetében messze felülmúlja őt Hwang Sun Hong, aki a válogatottban szerzett húsz találatával a Jeggólképesebb délkoreai futballista, — Óriási nyomás nehezedik ránk, ugyanis országunkban nagyon sokan abban reménykednek, hogy az első fordulóból továbbjutunk — mondta Kim Ki Hon. A várható összeállítások: Spanyol- ország: Canizares (13) - Ferrer (2), Alkorta (18), Nadal (20), Sergi (12), Caminero (15), Hierro (6), Luis Enrique ^21), Guerrero (8), Salinas (19), Juanele (14) Koreai Köztársaság: Choi In Young (1) - Shin Hong Gi (7), Hong Myung Bo (20), Park Jung Bae (5), Kim Pan Keun (4), Seo Jung Won (11), Ko Jeong Woon (10), Choi Moon Sik (19), Ha Seok Ju (16), Kim Joo Sung (9), Hwang Sun Hong (18) Hazai tippek A pénteken kezdődő labdarúgó világbajnoki döntő előtt az MTI Sportszerkesztőségének munkatársai a jelen és a múlt ismert hazai játékosait kérdezték az egy hónapos tornával kapcsolatban. Kerek! meglepetéscsapata: Norvégia Kereki Zoltán, a sokszoros válogatott labdarúgó, volt világbajnoki résztvevő így vélekedett a közelgő vb-ről: • — Ami a szabályokat illeti, örvendetes, hogy a FIFA a támadófutballt támogatja az új rendelkezések életbe léptetésével. Remélem, jóval támadóbb szellemű csapatokat láthatunk, mint Olaszországban és sok gólt. Érdekes lehet viszont, hogy hogyan ítélik meg a szabálytalan becsúszó szerelésekért járó kiállítást. Rengeteg ugyanis a hibalehetőség. Ha valaki egyértelműen lábra megy, azért jogos a piros lap. Ám ha csak ütemtévesztés történik, akkor túlzottnak tartom a kiállítást. Márpedig ez szubjektív megítélés dolga, ami a bírók felelősségét növeli. Kiket tart esélyesnek? — Szerintem Argentína, Brazília és Németország biztosan bejut a négy közé. A meglepetéscsapat Norvégia lehet. Szusza európai győztest vár Szusza Ferenc (70), az 1982-es spanyolországi vb-fináléra emlékezik vissza a legszívesebben. Érthetően, hiszen akkoriban még jegyezték a magyar futballt.. — Spanyol földön teljesítettem éppen külhoni szolgálatot, jelen voltam a mieink mérkőzésein — mondta az egykori válogatott gólzsák. — Számomra a Salvador elleni 10-1 maga volt a beteljesülés, szurkolóként az a legkedvesebb vb-emlé- kem. Kár, hogy később a belgák ellen 1- 0-ás vezetésünknél Fazekas elgáncso- lásakor nem ítélt tizenegyest a játékvezető. Pedig az volt! Ki tudja, mi lett volna a vége, ha megadja a javunkra?... Ha tehát a múltról van szó, nekem 1982 „a világ- bajnokság”. Szép múlt! De mit hoz a jelen, azaz Amerikában milyen típusú futball dívik majd? — Jómagam mindig a támadófutballt kedveltem. Őszintén remélem, nem a védekezgetéssel töltik az idejüket a csapatok. A védekezés közben elkövetett durvaságoknak hadat üzent a FIFA. Gondolja, hogy eredménnyel? — Helyeslem, ha a mezt rángató „bekkeket” leküldik! Ne csináljanak bikaviadalt e szép sportfesztiválból! A brit stílust mindössze Írország képviseli. Nem lesz-e „szegényebb” a finálé például Anglia nélkül? — Nem hiszem. A britek amúgy is egy tologatós, mechanikus futballt mutatnak válogatott szinten. Annál érdemesebb odafigyelni az olaszokra, spanyolokra. Ők egyébiránt a kedvenceim. Nem mindig a kedvenc viszi el a pálmát... Ki viszi el, Szusza úr? — Európai aranyérmest üdvözölhet a világ július 17-én. Az igazi szervezettség a németek, olaszok, hollandok oldalán található. Persze nem kizárt, előfordulhat egy olyan „léptékű” meglepetés, mint amilyent a dánok okoztak az 1992-es Ebdöntőben. PÁLYAAVATÓ juniális hangulatban Szerdán reggel nagy napra ébredtek Ibrány polgárai. Aznapi dátummal sporttörténelmet írtak, ugyanis ekkor történt a városi sportközpont átadása, mely egy futballpályát és sportcsarnokot foglal magába. A délutáni program színesnek ígérkezett. Bemelegítésként az ibrányi öregfiúk és a nyíregyházi veteránok futballmérkőzésére került sor. Az összecsapáson a Csé- ke, Czeczeli, Neumann és Farkas Béla nevével fémjelzett megyeszékhelyiek válogatottja gyorsasági fölényüket kihasználva magabiztos, 10-4-es győzelmet aratott a lényegesen idősebb játékosokat felvonultató hazaiakkal szemben. Ezután ráhangolásként a nemrégiben arany minősítést szerzett ibrányi általános iskola fúvószenekara „húzta” a talpalá- valót, ami csak tovább növelte a helyszínen kapható hideg sör hatása alá került szurkolók jókedvét. Az ünnepélyes megnyitó illusztris díszvendégek jelenlétében zajlott. A felcsendülő Himnusz hangjai után Berencsi Béla, Ibrány polgár- mestere köszöntötte a jelenlévőket, majd Berecz János, a város szülötte dicsérte a helyiek már fentebb említett, sikert elért fúvószenekarát és futballistáit. A Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés elnöke, Medgyesi József az új létesítmény jelentőségét méltatta, Láda Bertalan egyesületi elnök a gárda NB III-ba való feljutására célzott mondandójában, s végül, de nem utolsósorban Bakosi Benjámin, Ibrány díszpolgára és a klub örökös elnökségi tagja, egyben főszponzora a régi játékosokra emlékezve a maiaknak azt kívánta, hogy városhoz méltóan képviseljék az egyesület színeit, és minél eredményesebben szerepeljenek a bajnoki küzdelmek során. A délután fénypontja a megyei I. osztályban tizedik helyen álló Ibrány és az NB I-ben nyolcadikként végzett Csepel labdarúgócsapatának pályaavató találkozója volt. A meccs előtt a két együttes szakvezetőinél érdeklődtem afelől, hogy mit várnak az elkövetkező másfél órától. Varga István, a Csepel edzője: — Megtiszteltetésnek vesszük, hogy itt lehetünk, és ezekben az örömteli pillanatokban emelhetjük a rangját e jeles eseménynek. Tapasztalatból tudom, még siófoki edző- ségem idejéből, amikor magyar kupamérkőzést vívtunk a régi játéktéren, hogy nem sétagalopp lesz, ami ránk vár. Ennek ellenére győzelmet várok fiaimtól. Kegye István, az ibrányiak edzője: — Megpróbáljuk megszorítani ellenfelünket. Emelt fővel akarunk lejönni a pályáról, melyet még szokniuk kell játékosaimnak. Amennyiben a vendégek kulcsembereit ki tudjuk kapcsolni a játékból, s le tudjuk lassítani a játékot, akkor szoros eredményt érhetünk el. Majd következett a derbi, melyen a kezdőrúgást Bakosi Benjámin unokája végezte el. A játékvezető, Mónus sípszavára közel 600 néző előtt két csepeli és egy ibrányi kapufával indult a találkozó. Ahogy múltak a percek, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá az egyébként sérülések miatt tartalékosán felálló szigetiek erőfölénye. A félidőben 2-0-ás vezetésre tettek szert a vendégek, ebből az első találatot elérő csepeli fiú, Hajdú András—az Opel szerviz igazgatója jóvoltából - tízezer forint jutalomban részesült. A második játékrészben a gyári együttes tetszés szerint érte el góljait. A hazaiak képtelenek voltak tartani Jakabot, aki válogatott formában sziporkázott, s góljaival és gólpasszaival nagy érdemeket szerzett a Csepel fölényes, az ibrányiakra nézve hízelgő, 7-1-es győzelmében. Az ifjú város gárdájának mindössze egy szépítésre, becsületgólra futotta erejéből. A mérkőzésről mindent elárul a hármas sípszót követő kép: a helyiek fáradtan, verejtékesen hagyták el az új pályát, míg az ellenfél labdarúgói, mondhatni — némi túlzással - meg sem izzadtak, de az biztos, hogy nem kapkodtak levegő után. Végül is összegezve elmondhatjuk, hogy a sportdélutánra kilátogatok sokszínű műsornak lehettek szemtanúi, és ezen belül megcsodálhattak egy jó erőkből álló, egységes, első osztályú labdarúgó társaságot. Tóth Mihály Emlékezetes kupadöntő volt... A labdarúgó Magyar Kupa döntőjének visszavágóját egy ideig nehéz lesz elfelejteni. A Ferencváros 17. alkalommal szerezte meg a trófeát, Nyilasi Tibor újabb sikerrel távozott a kispadról, ami azt jelenti, hogy négy év alatt három kupa- és egy bajnoki győzelemre vezette tanítványait. A Bozsik-stadionban rendezett mérkőzés azonban nem ezért marad elsősorban emlékezetes, hanem sokkal inkább a lefújás után lezajlott botrányos jelenetek miatt. Amint véget ért a találkozó, a zöld-fehér szurkolók a korlátokon átugorva berohantak a pályára, ám a már korábban a pálya szélén felsorakozó rendfenntartó erők, kutyás és lovas rendőrök segítségével visszazavarták őket a lelátóra. A rendőrroham alatt volt gumibotozás, foldreteperés, miegymás. Maguk a játékosok és Nyilasi Tibor vezetőedző is néhány szurkoló segítségére indultak, ám a „kiszabadítási akciót” ők sem úsztak meg sértetlenül. Kónya Imre belügyminiszter rendkívül szigorú, részletes vizsgálatot rendelt el a kispesti kupadöntő után történt rendőri fellépés ügyében. A Napkelte csütörtök reggeli adásában közölte, hogy a felvételek tanúsága szerint a rendőrök ezúttal feltehetően túllépték törvényes hatáskörüket. Az ügyet gyorsan ki kell vizsgálni, és ha szükséges, a személyi konzekvenciák levonása sem marad el. Torgyán József országgyűlési képviselő a televízión keresztül bejelentette, hogy parlamenti vizsgálóbizottság felállítását fogja kérni az ügy kivizsgálására. A szerda esti események közvetlen szemtanúja volt Németh Ferenc, a Magyar Távirati Iroda fotóriportere is. — Amikor vége lett a mérkőzésnek, Nyilasi Tibor a kispad mellől átment a túlsó oldalra, hogy csitítsa a közönséget, én pedig végig mellette maradtam és fotóztam — emlékezett Németh Ferenc. — Ekkor lovas rendőrök érkeztek a temető felől, és kardlappal verni kezdték a tömeget. Próbáltam fényképeket készíteni, de Nyilasit körülvették a szurkolók, akiket azonban visszaszorítottak a rendőrök. Közben Nyilasit is kardlappal ütötték, az egyik ilyen pillanatot sikerült is gépemmel megörökítenem. Egyszer csak szólt az egyik kollégám, hogy vérzik a fejem, pedig én semmit sem vettem észre. Odanyúltam a homlokomhoz, és észleltem, hogy egy kis részen felszakadt a bőr. Vérzett is, de azt nem tudom, hogy gumibottal, kardlappal vagy valami mással okozták. Aztán elkezdődött a kupaátadás, közben négy vagy öt srác kiszabadult a rendőrök kezei közül, elfutottak, de a pálya közepén elkapták és ütni kezdték őket. A ferencvárosi játékosok megpróbálták kiszabadítani a drukkereket, de közben ők is kaptak néhányat, például Simon Tibor is. Visszamentem az öltözőbe, ahol Mecseki és Mohácsi doktor, a Kispest orvosai láttak el. A Budapesti Rendőrfőkapitányság épületében csütörtökön délután sajtó- tájékoztatót tartottak, ezen dr. Bökönyi István rendőrezredes, az ORFK közbiztonsági főigazgató helyettese értékelte a szerdai Kispest-Honvéd — Ferencváros labdarúgó Magyar Kupa-döntővel kapcsolatos rendőri intézkedéseket. Dr. Bökönyi István elöljáróban hangsúlyozta, hogy június 8-án délelőtt bejárást tartottak a mérkőzés színhelyén, a Bozsik- stadionban, s itt a rendőrséget az MLSZ és az érintett klubok képviselői kérték fel arra, hogy a találkozó után akadályozzák meg a nézők pályára özönlését. A rendőrség két tervet dolgozott ki: egyet, ha a nézők nem akarnak a mérkőzés után bemenni a játéktérre, egy másikat, ha igen. Ez utóbbi szerint a rendőrök beengedték volna a szurkolókat, majd visszahúzódtak volna a pálya egynyolcadáig, hogy biztosítsák a kupa zavartalan átadását. A terv azt is feltételezte, hogy a szurkolók az ünneplés után önszántukból elhagyják a pálya területét. A terv első része valóra is vált, a nézők a kerítéseken át beugráltak a játéktérre, csakhogy egyetlen kaput sem nyitottak ki számukra, így legfeljebb a kerítéseken keresztül mászhattak volna vissza a tribünre... A rendőri vélemény szerint ekkor a szurkolók egy része megtámadta a visz- szavonuló egyenruhásokat és kőzáport is zúdítottak rájuk. Más kérdés, hogy a bemutatót! videofelvételek alapján mindez nem vált egyértelművé. A rendőrök e támadás ellen védekezve használtak kényszerítő eszközöket, többek között kardlapozást a szurkolók ellen. Dr. Bökönyi István a sajtótájékoztatón elismerte: „a Bozsik-stadionban a rendőri tevékenység nem volt a legtökéletesebb.” Hibaként értékelte, hogy a rendőrparancsnok — a XIX. kerületi rendőrkapitány — utasítást adott a lovasrendőrök bevonulására és hogy mereven ragaszkodott az eredeti tervhez. A BRFK-székházában tartott sajtótájékoztatón elhangzottaknak azonban ellentmond a kispesti rendezőgárda vezetőjének, Kiss Györgynek a nyilatkozata, aki a pirosfekete klubot képviselte a Bozsik-stadionban június 8-án tartott bejáráson. — Téves, amit a rendőrség állít — nyilatkozta Kiss György. — Mi és a Ferencváros azt szerettük volna, hogy a csak a vesztes fél oldalán vonuljanak fel a rendőrök és a rendezőgárda tagjai. Felvetettük azt is, hogy a másik oldalon nyissák ki a menekülőkapukat, így a győztes csapat szurkolói nyugodtan, önfeledten ünnepelhettek volna. A labdarúgó szövetség képviselői azonban az UEFA és az MLSZ biztonsági előírásaira hivatkozva lesöpörték az asztalról ezt a javaslatot. Egyértelműen kijelentették: a mérkőzés után senkit sem szabad beengedni a pályára!
