Új Kelet, 1994. június (1. évfolyam, 59-84. szám)
1994-06-15 / 71. szám
1994. június 15., szerda MAGAZIN ■ 1 UJ KELET A legnagyobb közkönyvtár A chicagóiak ezrével tódulnak az alig két évvel ezelőtt megnyitott központi közkönyvtárba. A 10 emeletes, könyvtár neoklasszikus stílusban épült fel a South Street-en, a városnak éppenséggel nem a legjobb negyedében. A könyvtár a szellem erődítménye téglából. gránitból, üvegből, a város egykori nyomornegyedében, amelyet Chicago első néger polgármesteréről, Harold Washingtonról neveztek el, aki hivatalában, munka közben, szívroham következtében négy évvel ezelőtt halt meg. John Duff, a könyvtár egyik főtisztviselője az épülettel kapcsolatban megjegyezte: Azt hiszem, elősorban stilizált eleganciájával gyakorol kedvező benyomást az emberre. Elragadó a régiességével. A tizenkilencedik században húztak fel ehhez hasonló épületeket. De ha kívülről régies is, belül, világviszonylatban a legmodernebb. A világ legnagyobb közkönyvtára és az olvasó nemcsak kikölcsönözhet, haza is vihet könyveket, amit Washingtonban a Kongresszusi Könyvtárban egyszerű olvasó nem tehet meg. Dicséret illeti az építőket, mivel az előre megszabott 144 millió dolláros költségvetésből, kitűzött határidőre elkészültek vele, egy centtel sem költöttek többet. Olvasótermében egyszerre 2300 ember ülhet le és 98 nyelven olvashat könyveket. A katalógusban nem kell órákon keresztül böngésznie. Elég ha egykét gombot megnyom és máris ott van az igényelt kötet, a kezében. John Duff hozzáfűzte: Mindennél nagyobbat akartunk, nem hagyva figyelmen kívül, hogy az első csikágói közkönyvtár, amelyet közel száz évvel ezelőtt. 1897-ben építettek meg, már megnyitása után kicsinek bizonyult. A városatyák abban reménykednek, hogy az idetóduló olvasók új lelket lehelnek az egész városnegyedbe. Szuper titkárnő, szuper főnök (XIII.) Reggeli vagy ebéd A lakásban: Karinthy Frigyes mondata legyen a mottónk: „A vendégnek kétszer örülünk, amikor jön és amikor megy". Szerintünk a legfontosabb az, hogy az érkezés és a távozás között érezze jól magát. A vendégeket nem írásban hívjuk meg, kihasználhatjuk a véletlen találkozást, vagy a telefont, esetleg ha más városban lakik, meghívhatjuk levélben is. Nincs meghatározva az öltözék, a legmegfelelőbb egy elegáns utcai ruha. Teljesen felesleges és a jó ízlés is tiltja, hogy otthonunkban pincér szolgáljon föl. A vendégfogadás este 6 és 8 óra között bármikor kezdődhet. Az étteremben: Ez a rendezvények profi helyszíne. A gasztronómia avatott mesterei leveszik vállunkról az összes gondot ami a fogadást, üzleti ebéd előkészítésével és lebonyolításával együtt jár. Akkor lesz sikeres egy ilyen ebéd, ha speciális óhajainkat megbeszéljük az étterem főnökével. Ne felejtsük el közölni: milyen alkalomból tartjuk a vállalati bulit, hány vendéget hívunk, esetleg meddig tartson a rendezvény. Beszéljük meg az étrendet, az italkínálatot, tárgyaljunk az esetleges zeneszolgáltatásról, vagy épp annak mellőzéséről. Az előkészítés, néha lebonyolítás is a titkárnő előrelátó, gondos munkáját feltételezi. Néhány jelentős dologra szeretném felhívni figyelmét kedves Kisasszony! Esetleg az ültetési sorrendet is — természetesen főnökével megbeszélve — önnek kell megterveznie. S akkor figyeljen a következőkre: — a házi gazda jobbján ül az X vendég felesége, akivel szemben a díszvendég foglal helyet — jobbján a ház asszonyával, — tőlük jobbra és balra a többi vendég, figyelembe véve az üzleti kapcsolatok fontosságát, az életkort. A legfontosabb személyek feltétlen főnöke közelében üljenek. Kiket hívjunk meg? Kedves Kisasszony! Ha ez a kérdés szóba kerül főnökével, mesélje el a következő történetei Magánjellegű fogadáson történt Amerikában még a század elején: a fiatal és kedves író, Theodore Dreiser kétszer is felpofozta az ugyancsak fiatal és kedves Nobel-díjas írót, Lewis Sinclairt. Karinthy Frigyes, aki a történteket leírta nem lepődött meg a két híresség viselkedésén. De ugyancsak elcsodálkozott a házigazda értetlenségén, aki régóta tudta, hogy a két, kedves, fiatal író nem kedveli egymást, mégis meghívta őket. Ebből egészen egyszerű szabály következik: ne hívjunk meg egyszerre haragosokat, elvált házastársakat, rossz viszonyban lévő volt üzlettársakat, ha mindenki számára kellemes vendég- fogadást óhajtunk rendezni. Egy másik aranyszabály: ne vegyük szó szerint a jól ismert mondást, miszerint érezze magát otthon a vendég. Vendégségben legyünk csak vendégek és ne akarjunk mindenáron mosogatni. Ä><: „United games”. Ezzel a címmel rendezik meg minden évben, négy ország négy városában, ugyanabban az időben a játékfesztivált. Berlin, Murzsteg. Plzen mellett Pápa kapcsolódott be az idén a határok nélküli játékokba. Képünkön: pápai táncosok a város főterén. (MTI-telefotó) Az amerikai férfi Nem vasal, ritkán mos, de szívesen főz... Időről időre az amerikai statisztikai hivatal kiadja a lényegtelenség statisztikáját. A legújabban tallózva bukkan rá az ember az olyan felmérésekre, mint a következők: Melyik sportágakat szeretik a legjobban az amerikaiak? Nos. az amerikai futballra 24, a baseball-ra 18, a kosárlabdára 12 százalékuk szavazott. A következő felmérés óhatatlanul az egyszeri férj vallomásátjuttatja az ember eszébe, aki imigyen udvarol feleségének: drágám, ha újra nőtlen lennék és újra nősülnék. akkor újra csak téged vennélek feleségül (öröm és elégedettség) ... csakhogy — folytatja a férj —, ha én újra nőtlen lennék, bolond lennék valaha is megnősülni. Az amerikai statisztikusok valami hasonló után érdeklődtek, s kiderült, hogy a férfiak 93, míg arnők 88 százaléka venné el feleségét, illetve menne férjül jelenlegi házastársához. És végül arról, mi az, amit az amerikai férfi sohasem csinál? A férfiak 82 százaléka sohasem vasal, 60 százaléka sohasem tisztítja ki a fürdőszobát, 51 százaléka sohasem mos (döbbenetesen 49 százaléka igen). 40 százaléka sohasem mosogat, 31 százaléka nem tartja karban a lakást. 17 százaléka nem viszi ki a szemetet és 12 százaléka sohasem főz. Ezek után csak egyetlen kérdés: hol van és mit esi nál a férfiak 88 százalékának felesége, míg a férj otthon a főzéssel van elfoglalva. Csak nem azt, amit korábban a férfiak „szoktak”? Coca-Cola made in Poland A varsói Bottlers Coca-Cola Ltd. olyan cég, amelynek 51 százalékos részvényese a legnagyobb New York-i sörgyár, a Rignes, 49 százalékban pedig a Coca-Cola cég. A Coca- Cola Company-nak sikerült legelőször lengyel területet vásárolnia. Hét hónap és két napra volt szükség ahhoz, hogy az elhanyagolt, bokros területen szupermodern gyárépületet húzzanak fel. A világ legnépszerűbb italát előállító üzem 50 millió dollárba kerüli Az új gyárban 250-en kaptak mun kát. közülük csak ketten külföldiek. A varsói Coca-Cola minőségileg a legkisebb mértékben sem különbözik az amerikaitól, vagy a japántól, bár az előállításhoz a lengyel ipar alapanyagait használják. így a kupakokon, címkéken, üvegeken és a cukron kívül csak a titokban tartott receptúra szerint készült Cola-koncentrátumot kell külföldről beszerezni. Ezt Európában csak két helyen gyártják, mégpedig Franciaországban, ahonnan a lengyel gyár is kapja, és Írországban. A varsói Coca-Cola üzem rendkívüli módon összpontosít a környezetvédelemre is. A gyárnak modem víztisztító rendszere van. Az italokat, vagyis a Colát, a Fantát és Sprite-ot üvegekbe, műanyag flakonokba és fémdobozokba óntik. Sajnos, sem a kereskedők, sem a vásárlók nem szeretik az üvegeket, mert nehezítik a szállítást, raktározást. Figyelembe véve, hogy az üveg visszaváltható és a környezetet nem károsítja, nem úgy a műanyag és a fém, a vállalkozás azoknak a kereskedőknek, akik olcsóbban adják az üveges Colát, öt rekeszenként egyet ingyen ad. Természetesen a literenkénti 10 900 zlotys (kb. fél dolláros) ár alá ők sem mehetnek. Már ezt is? M egtörtént már többször, hogy zászlót loptak, plakátot vettek le a falról, lába kélt a közlekedési táblának, kilopták az autó alól a kereket. Nos, ezeket a becses tárgyakat eddig nem lehetett megvédeni a tolvajok vagy vandálok pusztításától, de úgy látszik, most megszületett a megoldás. A képen látható WC-papír a tartóját rögzítő csavarhoz van láncolva. így valószínűleg a „szorult” helyzetben nélkülözhetetlen segédeszközt senki nem merészeli háborgatni. Ennek alapján rá kell jönnünk, hogy mindent le kell láncolni és lakatolni. A zászlót a zászlórúdhoz, a plakátot a falhoz, a táblát az aszfalthoz, az autó kerekét a tengelyhez, sőt a gyerekek által kedvelt nyugati autók emblémáit a hűtőrácshoz. Van viszont egy sejtésem. Ha elterjed ez az eljárás, akkor hamarosan azon kaphatjuk magunkat, hogy lába kél a ma már nem túl olcsó lakatnak és láncnak is. Vagy azokat is láncoljuk le? Vasas László Fotó: Csonka Robert
