Új Kelet, 1994. június (1. évfolyam, 59-84. szám)
1994-06-10 / 67. szám
UJ KELET_ 1994. június 10., péntek 7 Egy „szerencsés" lány „Jól kell férihez menni,.." Ilyenkor, júniusban a vizsgaidőszak napjait éljük. Túl az írásbelin, a közép- iskolások és szakmunkástanulók az utolsó szóbeli megméretésre készülnek. Gondolom, mindenki tudja, hogy is telnek ilyenkor a felkészülés napjai. A szülők, családtagok megpróbálnak segíteni, ha máshogy nem, hát annyival, hogy nem zavarják a gyereket. — De miként készül egy olyan fiatal, akinek nincsenek szülei? Hogyan tervezi a felnőtt életét? — Eljárok majd dolgozni, aztán hazamegyek, megfőzök, kitakarítok —- sorolja Gyügye Mónika a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet lakója. — Mónika — aki végzős szakmunkás- tanuló — a legki- vételesebb, legszerencsésebb állami gondozott gyerekek közé tartozik. A legtöbb növendékünk közel sincs olyan jó helyzetben, mint ő — mondja Horgas János nevelőtanár. A fiatalok csak 18 éves korukig maradhatnak az intézetben, utána menniük kell. Pedig nagyon sokszor nincs hová. Mónika szerencsés, mert gyakorlatilag már van szakmája, munkahely is kínálkozik neki a kis- várdai műanyaggyárban. Sőt, életkezdési támogatással sikerült egy minigarzont venni számára Kisvárda központjában. A többiek, ha kikerülnek az intézetből, gyakran néhány napon belül egy lépcsőházban találják magukat, mert nincs hol aludniuk sem. Sokuk már így is megjárta az ifjúsági börtönt. Sokan kerülnek olyan nevelőszülőkhöz, akik alkalmatlanok a gyereknevelésre. — Öt éves voltam, mikor meghalt az apám. Már alig emlékszem rá. Anyámat nem ismertem — emlékezik Mónika. — Nevelőszülőkhöz kerültem Komoróra. Eleinte jó volt náluk, de a nevelőapám nagyon rászokott az italra. A kezdetben jó kapcsolatunk fokozatosan romlott. Szerintük rosszul viselkedtem, de én úgy gondolom, hogy egyszerűen csak rámuntak. Tíz év után visszaküldték az intézetbe, ahonnan hamarosan új szülőkhöz kerültem Dombrádra. A szakmunkásképzőben a társaim nem néztek rám rossz szemmel, mégis nehezen illeszkedtem be az osztályba, igazi barátom soha nem volt. A tanárok velem még jobban bántak, mint a „rendes” gyerekekkel. Közben otthon egyre rosszabb lett a helyzet. Mindig veszekedtek velem, mert későn jártam haza. Pedig csak a szomszédban voltam. Élt ott egy öreg néni, úgy hívtam, hogy mama. A nevelőim haragudtak, hogy ■— az ő szavukkal élve — a „vénasszonyhoz” járok. Visszaküldték a GYIVI-be. Azóta nem láttam mamát. — Most végre befejezem az iskolát. Óriási szerencse, hogy van lakásom. Dolgozni fogok. Rendben tartom a házat, főzök, mosok, takarítok. Mónika jövője biztosnak látszik, de teljesen egyedül, hozzátartozók nélkül nagyon kietlen az élet. Hobbiról, szórakozásról hiába kérdezem, nem tud megemlíteni semmit. Talán majd a család! A gyerekek! Nekik már nem kell intézetben nevelkedniük. — Jól kell férjhez menni — summázza korához képest nagyon komolyan reményeit. Vasas László Rácz Erika 14 évesen határozta el, hogy ezután már csak a tánccal akar foglalkozni... Előbb csak tanult és gyakorolt óraszámra, később táncolt, és a tánccal minden mondanivalóját elmondta a közönségnek. Erikának ma már saját tánccsoportja és rengeteg elképzelése van. — Hogyan emlékszel vissza a kezdeti időkre? — Tanárnőm személyében olyan emberhez kerültem, akinek nem az volt az elsődleges célja, hogy felkarolja a tehetségeket, hanem, hogy megtartsa maga mellett, és öncélúan kihasználja őket. Ez nagyon jó lecke volt számomra. — Ezek szerint a válás elkerülhetetlen volt? — Mondhatjuk így is. A felnőttkor küszöbén, 18 évesen szakítottam vele. Pestre mentem, hogy elvégezzem a kétéves moderntánc-pedagógusképző tanfolyamot. Ezután kezdtem csak el tanítani. — Hogyan lett mindebből a RE-flex? — Megkerestek 1989-ben, hogy indítsak egy tanfolyamot. Két év alatt összegyűlt egy olyan csoport, akikkel érdemesnek látszott emelt óraszámban foglalkozni. Aztán évről-évre egyre többen jöttek — persze közben cserélődött is a társaság. — Mit tartasz életedben a legnagyobb sikernek? — Hogy anya lettem, — Szakmai siker? — Verebes István színitanodájában leszek tánctanár szeptembertől. Azt hiszem, ezt 26 évesen igazán nagy sikerként könyvelhetem el. —Hogy fér majd meg ez a RE-flex mellett? — A kettő egyáltalán nem zárja ki egymást. A színházban délelőtt tartom majd az órákat, így a táncsoportra délután és a hétvégeken ugyanannyi időm lesz, mint eddig. Egyébként pedig a növendékeimet is bevonom a színházi munkába, statisztálok. — További tervek? — Most elsősorban a vasárnapi évzáró előadásra koncentrálok, ami a Móricz Zsigmond Színházban lesz délután 4 és este 7 órától. Az előadásra a fővárosból hívtunk meg neves szakembereket, akik véleményt akotnak majd tudásunkról. Fontos a színvonal fokozatos emelése, nem szabad leragadni egy tudásszintnél, mert akkor menthetetlenül kiég az ember. Több fellépésen kell részt vennünk ahhoz, hogy igazán megismerjenek minket. S ami a legfontosabb: a csoport működési feltételeinek javítása, a munkához a biztos háttér megteremtése. U. M. Penészlek: Sínen — A mi iskolánk nagyon kicsi (126 növendékünk van) és , szeretnénk emlékezetessé tenni a 17 ballagónak a búcsúzást! I — mondta Molnárné Plásztán Katalin tanítónő, a penészleki általános iskola gyermekszervezetének vezetője. — Ezért holnap tartjuk a ballagást, s pár nappal később, június 16-án az évzárót. A szombat különösen szép napunk lesz, már csak azért is, mert egyetlen nyolcadikosunkra sem vár bizonytalanság. Ők már sínen vannak. Mindannyian tovább tanul- I nak. —Milyen programokra számíthatnak nyáron a gyerekek? — Mint hat éve mindig, az idén is lesz úszótanfolyam. Az igazgatónő pályázattal 60 ezer forintot nyert az iskolának, i ezt a pénzt erre költjük. Sajnos ez az összeg magában nem : elég, ezért napi száz forinttal (vagyis összesen egy ezressel) ; hozzá kell járulniuk a költségekhez a gyerekeknek. Most 7 hétfőtől tíz napon át a nyírbátori strandra járunk át busszal a a nyolcadikosok tanfolyamra. Ez a program nem csak a résztvevő 15-20 iskolásnak, hanem szinte az egész falunak esemény. Jönnek a szülők — akik hozzák a kisebb gyerekeiket — s többen megyünk a csoporttal mi, pedagógusok is. Az egész olyan, mint egy kirándulás. — Szerveznek-e valamilyen táborozást? — Csütörtökön 43 tanulónkat szabolcsi körutazásra vittük. Mindez személyenként 670 forintba került, beleszámítva az ebédet is. Ez — a mai árakat nézve — megfizethető összeg, de sok család még ennyit sem tudott kiszorítani. Készültünk Tiborszállásra, táborozni, de ez — a pénztelenség miatt — csak terv maradt. Az idén összesen öt penészle- ki iskolás táborozik Szurdokpüspökiben, ők a nyírbélteki iskolások csoportjával utaznak. Aki teheti, családi vakációra küldi a csemetéjét, vendégségbe, rokonokhoz. Cserébe aztán rokongyerekek pihennek nálunk. Itt így telik el a nyár. Sutba az iskolatáskával! Az utolsó héten már lazára vették a figurát a srácok az iskolapadokban Fotó: Harascsák Annamária ■MBHnütMiraMH Geszteréd: Tíz nap a Balatonnál „Most búcsúzunk és elmegyünk...” — csendül fel a dal holnap a geszteré- di iskolában, ahol 33 végzős köszön el az alma matertől. A ballagás a tanévzáró ünnepség része. Ezzel hivatalosan is befejeződik a tanítási év, s szeptemberig elnéptelenedik az iskola. — Ez szó szerint igaz, mert nálunk nem lesz nyári napközi — tudtam meg Tarján Ferencné iskolatitkártól. — Erre nincs igény. A gyerekek általában otthon töltik a vakációt, segítenek a ház körül vagy a családi kisgazdaságban. A kisebbek felügyeletével sincs gond, hiszen a legtöbb édesanya otthon van. Nagyon sok a munkanélküli. —Az iskola szervez-e valamilyen programot a nyárra? — Huszonnyolc növendékünk a Balatonnál tölt júliusban tíz napot. A csoportot az egyik pedagógus kíséri a feleségével. Ők ketten tavaly is elvittek nyaralni egy csoportot. A kétszáz geszterédi iskolás közül minden jelentkezőt szívesen fogadtak, már akik egyáltalán vállalni tudták a költségeket.-— Mibe kerül a nyaralás? — Tudtommal négyezer forintot szedtek be az utazásra és a szállásra, de még 2500 forintot vinni kell az étkezésre. Ennyi pénzt sajnos nem tud mindenki a vakációra áldozni. A csoport vonattal utazik, s Balatonlellén, faházakban kap szállást. Ezeknek a gyerekeknek ez lesz a vakáció a nyáron. Sokaknak ennyi sem jut. —Milyen elfoglaltságot találhatnak itthon az iskolások? — Sajnos nem sok lehetőség kínálkozik. Esetleg eljárhatnak a könyvtárba. Egyébként pedig — majd agyonütik az időt valahogy... Tiszaszentmárton: Irány a part! Ma vesznek búcsút iskolájuktól a tiszaszentmártoni nyolcadikosok, az évzárót pedig mához egy hétre tartják a településen. — Ez a község a szélsőségek faluja — mondta Szántó Józsefné iskolatitkár. — Lesznek olyan gyerekek, akiket Görögországba visznek nyaralni a szüleik, a többségüknek viszont semmilyen alkalma nincs világot látni. A 131 tanuló közül 5 gyerek utazik Tiszavasváriba, német nyelvi táborba, hárman pedig Csillebércen vesznek részt jutalomtáborozáson. — Mi lesz a többiekkel? — Mivel nálunk nyári napközi sincs, otthon töltik majd az idejüket. Szó sincs csellengésről: általában befogják őket a ház körüli munkába. — Van-e valamilyen lehetőség a szórakozásra? — Sem mozi, sem klub nem működik nálunk. Fagyit venni is csak egy helyen, a kocsmában lehet. A tanév alatt rendszeresen jártak át a záhonyi uszodába a növendékeink. De aki úszni akar, nem kell ilyen messzire mennie, hiszen itt hömpölyög a Tisza a kertek alatt. — Kijelölt strand is van? — Nem sokan fedezték még fel ezt a helyet, pedig gyönyörű! A parton van egy nagy lapály, a folyóban pedig bóják jelzik, meddig lehet úszni. Annál beljebb tilos, mert — mint tudjuk — a Tisza szeszélyes folyó. A gyerekek felügyelettel, szülői kísérettel szoktak kiruccanni a szabadstrandra. Nagy szerencse, hogy legalább ez a lehetőség kínálkozik a kikapcsolódásra. Néha látnivaló is akad. Hamarosan jönnek a Tisza-túrások, s ez nagy esemény az egész falunak. VAKÁCIÓ! — ordít a felirat csupa nagybetűvel a fekete táblákon. Végre elérkezett a nap, amiért egy tanítási éven át imádkozott minden kis- és nagydiák: a tanítás utolsó napja. Ma népesültek be utoljára az osztálytermek — eltekintve azoktól a ritka kivételektől, ahol már kiadták a nyári szünetet, illetve ahol még ráhúznak valamennyit. A neheze persze még hátravan: át kell venni és otthon megmutatni a bizonyítványt, de ki gondol most ilyen kicsiséggel? A mai nap ünnep, amikor már nincs felelés és dolgozatírás, csak boldogság, hiszen végre elérkeztünk a gyönyörű, szabad nyár kapujához. De hogy valóban szép és mozgalmas lesz-e a vakáció, az főleg attól függ, milyen elfoglaltságok, programok várják a szabadság hónapjai alatt az iskolásokat.
