Új Kelet, 1994. április (1. évfolyam, 9-33. szám)

1994-04-27 / 30. szám

SPORT UJ KELET 1994. április 27., szerda Emlékezetes névnap Béla a király! Az elmúlt szombaton Hajdúszobosz­lón vendégszerepeit Mátészalka lab­darúgócsapata. Sikerült elhozniuk a két bajnoki pontot. A győzelem egy nagy­szerű egyéni teljesítménynek köszön­hető. Négy gólt szerzett a szatmáriak büszkesége Oláh Béla! Nagyszerű ajándékkal lepve meg magát és napok­ban született kisfiát, hisz azon a napon egyben névnapjukat is ünnepelték. A huszonötéves játékost kerestem meg, hogy valljon önmagáról és a felejthe­tetlen hétvégéről: — Mesélj magadról, mikor és hol kezdtél el focizni? — 1983-ban kezdtem el Nagyecse- den a pályafutásomat, Bodnár György, majd később Molnár Gusztáv irányí­tásával. 1988-ban bevonultam katoná­nak Nyírtelekre.Ott az Asztalos SE-ben játszottam. Leszerelésem után keresett meg Papp László, ajánlatát elfogadva kerültem Mátészalkára. — Erezted-e a mérkőzés előtt, hogy ilyen produkcióval fogsz kirukkolni? — Felszabadult voltam a találkozót megelőzően, világrajött gyermekem és ez nagyon feldobott. Megszűnt az a görcsösség, ami az elmúlt hetekben jellemezte játékomat. — Ezen a napon névnapodat is ün­nepelted! — Igen, az előjelek kitűnőek voltak, a nevem napján mindig megy a foci. — Milyen volt a mérkőzés belülről? — Nagyon jól kezdtünk, hamar meg­szereztük a vezetést. Végig irányítot­tuk a találkozót, a második félidőben már tartalékoltuk erőnket a Kisvárda elleni örökrangadóra. — Rúgtál négy gólt valaha bajnoki összecsapáson? — Tavaly április 23-án, ugyancsak Béla-nap volt. A miskolciak ellen játszottunk hazai pályán, kijött a lépés, és négyszer rezegtettem meg a hálót. Végül 5:1 arányban nyertünk. — Góljaid közül melyik volt a leg­szebb? — A második és a negyedik. Az előb­binél Szelihov nagyszerű labdával in­dított, kiléptem a védők közül, de a ka­pust találtam fejbe. A visszapattanó pettyest ollózva sikerült a kapuba jut­tatnom. Az utolsó találatomnál Szen- dertől kaptam forintos átadást, és a ki­futó hálóőr fölött emeltem a hálóba. — Mint említetted, a következő for­dulóban Kisvárda látogat hozzátok. Milyen eredménnyel lennél elégedett? — Nagy csata lesz, mindig kiélezett találkozókat vívunk ellenük. Meg­növekedett önbizalommal várjuk a szombati derbit, nyerni szeretnénk. — Várhatják a szurkolók a további gólokat tőled? — Jelenleg 13 találatnál tartok, ez­zel házi gólkirály vagyok. Reményke­dem, hogy meg tudok felelni az igé­nyeknek. — Hogyan ítéled meg a szálkái csa­pat eddigi szereplését? — Fiatal gárda a miénk, egy-két ru­tinosabb társsal. Idegenben elhullajtot- tunk értékes pontokat, ezért foglaljuk el jelenlegi pozíciónkat a tabellán. Egyébként mi a tavaszi idényben min­dig is jobban szoktunk szerepelni, s a hagyomány kötelez. Koncz Tibor Itt a pálya, hol a pálya?! Igazán nem mondható el Paszab község önkormányzatáról, hogy nem tesz meg min­dent a falu sportéletének fellendítéséért. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a közelmúlt­ban megrendezett duatlonverseny, mely a település lakóinak üde színfoltot jelentett, némi pezsgést eredményezett a szürke hétköznapok egyhangúságában. Legújabb kez­deményezésük gyümölcse a helyi labdarúgóklub megalakítása lenne. Hogy miért a feltételes mód, arról a falu jegyzőjét Ficsor Lászlót kérdeztem. — Mi az akadálya annak, hogy Paszabon labdarúgócsapat alakuljon? — Egyetlen gondunk a pályahiány. A legelőt, ahol létrehozhattunk volna hivatalos mérkőzések lejátszására alkalmas terepet, magánkézbe került. Ezek után a református templom kertjében szeretnénk kialakítani egy futballpályát, de ehhez előbb az egyház­zal kell megegyeznünk. Ez a terület ideális lenne, mert a falu szívében fekszik, remek környezetben, kifogástalan talajjal. — A képviselőtestületnek nem jelentene ez nagy mértékű anyagi megterhelést? — Az amúgy is szűkös évi költségvetésből mindenképpen igénybe venne egy bi­zonyos összeget a dolog megvalósítása. Gondolok itt a pálya és az öltözők megépítésére, valamint az egyesület fenntartására. A csapat utaztatása, labdarúgó-felszerelések vásár­lása, s a játékvezetői díjak kifizetése nem olcsó mulatság. Én mégis bízom abban, hogy társadalmi összefogással, magánvállalkozók támogatásával megvalósul álmunk.Tény, a labdarúgás még manapság is kitűnő reklámhordozó. Egy focicsapat a település hírnevét öregbítheti. Nem utolsó szempont az sem, hogy — mint minden sportág — az egészséges életmódra való nevelés egyik kulcsfontosságú tényezője, továbbá egy adott községben több száz ember szórakozási igényeit elégíti ki a vasárnapi ebéd után lezajló meccs. Remélem — miután csak „helyhiány” miatt nem valósult meg eddig a paszabiak elkép­zelése — minél hamarabb sikerül kompromisszumot kötni. Tóth Mihály Nyíregyháza város kispályás labdarúgó-bajnoksága A harmadik forduló eredményei ,A" csoport: Taurus SC.—Marsó-B. 3:0, Iposz-IBM.—Kelet-Tüzép 1:1, Nyidofer— Adidas 6:3, Elektronét—Isobau-B. 2:5, Gólya Kft.—Belváros SC. 1:2, Ar­gentum FC.—Haveco 0:5. ,,B” csoport: Szavicsav—MRFK. 1:3, Baráti Kör—Bottyán SE. 1:1, Kemév—Dunapack 1:3, Volán-VRK. 2:1, City-Lokomotív—Salewa-Alpin 0:5, Nagykálló—Vec- tigália 3:2. „C” csoport: Guriga SE—Kertváros I. 2:4, KGST—Brazil SC. 0:1, Keletfa—Kertváros II. 3:2, Szabolcstej—Orfeusz 2:3, Pepita FC.—Megyei Ö.H. 2:3 ,.D" csoport: Beer LC.—Lokomotív FC. 0:3, Peti Teázó—Soft-Color 9:5, Horizont— Kalevala SE. 2:6, Nyírszőlős—Vese SE 0:6, Gubek BT.—MTC 5:2, Ker.Bank—Közút 12:1. Cél a nyolcadik hely A kétéves kisvárdai sportcsarnok néző­tere kicsinek bizonyul egy-egy NB I-es kézilabdamérkőzés során. A lányok zsi­nórban jó teljesítményt nyújtanak. A siker titkáról, a csapatról, önmagukról kérdeztem néhány játékost. Hollóné Hoffman Anita: — A csapat rutinos játékosokból és lelkes fiatalokból áll, akik a pályán képe­sek egymásért küzdeni. Az edzésmun­kánk, amit Berzsenyi Mária összeállít, hatásos és többéves NB 1-es ismeretei se­gítenek abban, hogy fel tudjunk készülni az ellenfelek játékára. A csapat kapitá­nyaként fontos feladatomnak tartom a játé­kosok közös érdekeinek képviseletét. Az anyagi helyzet egy nagyon kényes kérdés, ennek ellenére azonban a vezetőség, ha kisebb csúszásokkal is, de mindig igyek­szik betartani az ígéreteket. Úgy gondo­lom, ha ez a társaság továbbra is együtt marad, akkor a későbbiekben még előrébb tudunk jutni. Agárdi Éva: — Egy év alatt sikerült összeszoknunk annyire, hogy jobban tudunk alkalmaz­kodni és segíteni a másiknak. A figuratív játékokból már egy kicsit tovább tudunk lépni, mindenki hozzá tudja tenni sajátos egyéniségét. Sikerünk köszönhető még annak a hozzáértő közönségnek, akik biz­tatnak bennünket. Általuk eggyel többen vagyunk a pályán. Anyagilag támogat bennünket az önkormányzat, és a polgár- mester dr. Oláh Albert. Ennek ellenére sokat segítene a csapaton egy menedzser szemléletű szakember. Körülbelül még két évig szeretnék játszani, és úgy gondolom ez lehetőséget nyújt számomra egy iskola elvégzésére. A nyíregyházi tanárképző főiskola szociálpedagógiai szakára jelent­keztem, s most a felvételire készülök. Pataki Andrea: — A többség már dolgozott az ed­zőnkkel, így hasonló elképzeléseink van­nak a kézilabdáról. Én a nyáron kerültem Álló sor, balról—Jobbra: Fodor Mária, Hollóné Hoffman Anita, Nagy Henriett, Ignatyenkó Júlia, Lendvai Zsuzsanna, Prok Beáta. Középső sor: Nyemanyihina Ludmilla, Agárdi Éva, Zágonyi Katalin, Kovács Ildikó, Szántó Andrea, Kulcsár Beáta. Ülnek: Bírta Erzsébet, Demeter Borbála, Pataki a csapatba és elsősorban a Berzsenyi Mána^eirben a közösségben és szeretnék még egy segítségével szakmai fejlődést vártámmá- ideig teljesítményemmel hozzájárulni a gamtól. Ez úgy érzem, az utóbbi időben csapat sikeréhez, kezd megmutatkozni. Jól érzem magam Tóth Katalin Az edző szemével A siker titkairól a csapat edzőjét Berzsenyi Máriát is megkérdeztük: — Hogyan értékeli a lányok teljesít­ményét? — Sok-sok munkával, a város részé­ről pedig komoly összefogással jutot­tunk el idáig. Úgy érzem, hogy sikerült megfelelő feltételeket teremteni a jó sze­repléshez. — Mi volt a célkitűzés? — A 8—12 hely valamelyike. Bár néhány mérkőzés még vár ránk, de minden remény megvan a legjobb he­lyezés eléréséhez. — Mit hoz a jövő? — Két játékoson kívül június 30-án mindenkinek lejár a szerződése. Az enyém is. A továbbiakról még nem be­széltünk. —Gyöngyösi— Zico szegre akasztja a futballcipőt Birkózás Debrecenben rendezték meg az elmúlt hétvégén az Antall Imre nevét viselő szabadfogású birkózó­versenyt, amely egyben országos A kategóriájú diáktorna is. A nyolc­van induló között ott voltak a me­gyénk színeit képviselő Szabó Lő­rinc Általános Iskola sportolói is. Nem vallottak kudarcot az erős mezőnyben, két éremmel tértek haza, folytatva ezzel idei remek sze­replésüket. Eredményeik: 41 kg: Szabolcsi Máté 3. helyezést, 45 kg: Varga Ti­bor 2. helyezést ért el. Makacs vádlisérülése pályafutásának befejezésére késztette a legendás brazil középpályást, Zicót. A 41 éves labdarúgó a Kashima Antlers csapatánál játszott az elmúlt két idényben. Pontosabban csak egyben, mert a legutóbbi bajnokság mérkőzéseit már csak a kispadról kísér­hette figyelemmel. Sérülése miatt egyetlen alkalommal sem vállalta a játékot. A bra- zil sportember tokiói sajtóértekezleten be­jelentette, hogy „eljutott abba az életkor­ba, amikor már nem tudja megcsinálni a pályán azt, amit szeretne”. Emiatt júniustól megszünteti szerződését a japán klubbal. A kashimai együttes méltó módon szeret­ne búcsút venni Zicótól, aki a múltban három alkalommal is „az év játékosa” volt Dél-Amerikában. Az FC Porto és a Fla- mengo együttesének részvételével ren­deznek egy tornát. Lehetséges, hogy Zico valamikori klubja ellen sem tudja vállalni a búcsújátékot. Röplabda NB I. rájátszás az 5. helyért Véael ért a szezon NYVSC-Csepel 1:3 (-8,-4, 6, -7) Nyíregyháza 100 néző V: Fodor, Sza­bó Nyíregyháza: Makai, Murajlov, Bugyi, Zajácz, Lukács, Szügyi B. Cs: Pampuh, Horváth Edző: Járosi János Csepel: Liszi, Olejic, Urfi, Bottyánsz- ky, Szűcs, Fogl. Cs: Nagy A., Torma Edző: Németh Lajos Járosi János a mérkőzés előtt: —Remélem nyerni tudunk. Németh Lajos:— Nehéz dolgunk lesz, ' Bottyánszky és Olejic sérülten vállalja a játékot. 1. játszma: Az NYVSC szerezte meg a vezetést de a szakállas Olejic remek nyitásaival tartotta magát a Csepel. Felváltva vezettek a csapatok, de a szett közepén elbizonytalanodtak a hazaiak. Az időkérés sem segített rajtuk, elment a hajó. 0:1 2. játszma: Tovább tart a fővárosiak lendülete, nekünk semmi sem sikerül. Hatalmas ütéseik ellen Zajáczéknak nerri volt ellenszerük. 0:2 3. játszma: Nagy kérdés, talpra tud­nak-e állni a padlóról a nyírségiek. A válasz egyértelműen igen, feljavult sánc­munkával sikerül a szépítés. 1:2 4. játszma: Fokozódik a küzdelem, hosszú labdamenetekben dőlnek el a pontok. A csepeliek nyugodtabban kom­bináltak, fokozatosan elhúztak, nyerve ezzel a mérkőzést. 1:3 Járosi János edző a mérkőzés után: —Lenne munkánk bőven, sajnos jövőnk bizonytalan. Németh Lajos edző: —Örülök, hogy sikerült megsze­reznünk az 5. helyezést. Mint szövetségi kapitány viszont csalódott vagyok az alacsony színvonal miatt. A páros mérkőzés végeredménye: Nyíregyháza-Csepel 0:2. Ezzel az 1993/94-es röplabda ba­jnokság 5. helyét a Csepel szerezte meg. Az NYVSC csapata a 6. helyen végzett. Koncz

Next

/
Oldalképek
Tartalom