Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-13 / 37. szám
új ifjúság 4 S zűkebb hazánkban kevés kézségnek adatott meg az, hogy az irodalomba a legnagyobbak által bekerülve nevük közismertté vál|ék. Nagyidénak (VeTká Ida) ez megadatott. A nagyidat cigányok hősiességét megénekelte már Arany János és Karel Hynek Máéba, irt a ta- lurél Móricz Zsigmond is. Azóta az Ida golyóból patak lett, a cigányck is már kevésbé hősiesek, s a falu? Ottjártamkor savanykás, fémes szagé levegő vette be magát a jórészt régebbi házak közé. ÉLNI NAGYIDÄN nem leányálom, de éppenséggel lehet. Lehetne azonban jobban is, ha... A „ha“-k pedig egyre szaporodnak, a helyi jellegűektől az általánosakig. Fiatalok, idősek, hivatalból illetékesek nagyjából azonos gondokról tájékoztatnak: vasmú — a falu a Ke- Nem hegy, salaklerakat. kát is megkörivyékezte. Évtizedes „sikeres“ ténykedés után kiskorúakkal való nemi visszaélés vádjával került börtönbe. Nagyidat cigánytanulók. Többségük az ötpsztályos kisegítő iskolát látogatja. Horkai András: — Nyolcvanöt tanköteles cigány él a faluban, közülük ötvenen járnak kisegítőbe. A többi harmincöt pedig a szlovák tagozatra. Divat körükben a szipózás, és a kiskorú lányoknál a terhesség. Évente egy-két leányanya mindig előfordul, 'legutóbb pedig iskolaköteles a- pánk Is lett. A HELYI NEMZETI BIZOTTSÁGON Ott folytatjuk, ahol Horkai Andrással abbahagytuk, a cigányoknál. Míg az elnlőkre várunk, Smolnlczky Teréz anyakönyvvezetővel beszélgetünk, aki FALU AZ ACÉL ÁRNYÉKÁBAN Ahol vörös a hó, nehéz a szél,* rossz a víz let-szlovákial Vasmű tőszomszédságában feKszik —, cigányok — félezer körül lehet a számuk Nagyidán, és a szociális magatartásukkal nem kevés gondot okoznak a falusiaknak — bizonytalanság — Nagytdát a felszámolás veszélye fenyegette egy emberöltőn át, biztosat még ma sem tud senki a helyiek közül. Az emberek pedig beszélnek, nyíltan, kertelés nélkül. Simko Katalin még nem egész tizenhat éves. Tőle tudakolom legelőször, milyen Nagyidán élni. Időnként az édesanyja Is bekapcsolódik a társalgásba, hellyel-közzel kiegészíti leányát. — Annak ellenére, hogy füstös a levegő, jól érzem Itt magam. Megszoktam ezt a falut, ezt a népet, a cigányokkal Is kijövök. Ök Is ugyanolyan emberek, mint ml, csak feketék. Habár meg kell hagyni, napirenden van közöttük a verekedés meg egypár betörés is szárad a leikükön. A falu ellátása sem a legrosszabb, van Itt ruha- és hentesüzlet, vaskereskedés, gyógyszertár. Persze, az árukínálat lehetne jobb Is. Ami pedig a fiatalokat Illeti, Inkább eljárnak Kassára (Košice) meg Saccára (Sa- ca) szórakozni. A nyugdíjas Kallas néni nincs kibékülve a falu sorsával. — A hnb élén most fiatalok vannak, Igyekeznek, de nem tudnak sokat segíteni a falun. Sajnálom őket, mert nincs, aki a segítségükre legyen. Itt a ravatalozó építésének az esete. A falu követelte, de társadalmi munkába igen kevesen mentek el, emiatt még mindig nincs befejezve az épület. Szóba kerülnek a cigányok, Kallas néni hevesebben folytatja: — A valamirevalók elmentek Kassára, ahol lakáshoz jutottak, dolgoznak. A szemétje maradt itt. A „Táborban“ pléh- bódékban laknak, patkányok rágják őket. Még egy ilyen piszkos cigánytábort nem találni a környéken. Rosz- szabb, mint az én fiatalabb éveimben, mert én tudom, a tábor szomszédságában nőttem fel. Akkor el nem loptak volna semmit, ha valami kellett nekik, kértek. Most meg a gyümölcsöt már zölden leszedik a kertekből, liéha egy-egy tyúk Is eltűnik. Aztán az aggaszt még bennünket. hogy nincs jó Ivóvíz a faluban, ennek Is a gyár az oka. A hatalmas salaklerakat, vagy ahogy itt nevezik a „halda“ a legjobb Idái termőföldeket foglalja el. Hogy kinek jutott eszébe így tönkretenni ezeket a földeket? Kassát védik, hát Ide telepítették a gyárat Ida határába. És a falut nem kell védeni?... Horkai András 1955-től él a faluban. A Bodrogközből származik, pe»- dagógus, a helyi 'alapiskola Igazgatóhelyettese. Benősült, Itt ragadt, s jó értelemben vett lokálpatrióta vált belőle. — Bizonytalan állapot uralkodik a faluban, 1959-től érvényes az építkezési tilalom, úgy volt, hogy Nagyidét kitelepítik. Szerencsére eddig még nem történt meg, de ennek a tervnek már maga a ténye kihatott az emberek magatartására. A lakásgondok miatt rengeteg fiatal költözött el, s ehhez még az Is hozzájárult, hogy szemmel láthatóan szennyezett környezetben élünk. Nálunk már a hó Is vörös. A vasmű kellő szűrés nélkül engedi a levegőbe a fémport, attól színes a hó. Persze a levegőben állandóan van valami, egyesek ezt jobban elviselik, mások kevésbé. A szomszédomnak olajízű a vize a kűt- jában, az enyémen még semmit nem érezni, de jó, hogy végre építik a vízvezeték-hálózatot, mert abból, remélhetőleg tiszta víz folyik majd. Pedagógusról lévén szó, nem kerülhetjük meg ,a helyi oktatás gondjait sem. Tavaly szűnt meg Nagyidén a magyar nyelvű óvodai oktatás, a közös Igazgatóságú álaplskola magyar tagozatát mindössze negyven gyerek látogatja. Nyolc évfolyam — három osztály. — Annak, hogy az óvoda erre a sorsra jutott, oka az óvónők lustasága Is. A minimumot sem tették meg azért, hogy a közeljövőben még magyarul is folyjon az oktatás. Nem vették a fáradságot, hogy a szülőkkel elbeszélgessenek. Az Iskola Is e sors felé halad, de nagyon bízom benne, teljesen nem szűnik meg a magyar tagozat, talán egyszer még jobbulás is áll be, amikor nmjd az emberek tudatosítják, hol a helyük. Régen erős magyar tannyelvű Iskola működött Nagyidán, 1960—72-lg tartott a konjunktúránk. Akkor a Duna utcaival vetekedett az oktatás színvonala. De jött egy igazgató, aki szép lassan lezüUesztette az iskolát, nem voltak eredmények, ezért a szülők kezdték szlovákba járatni a gyerekeiket. Azt mondták, hogy bizony nekik nem kell a gyenge Iskola. Mert ml történt. Az Igazgató azon, túl, hogy részegen járt órákra, a lányoegyben á cij[ányök szociális ügyeivel is foglalkozik. — Érdekesek a ml cigányaink, nem lehet velük semmit se komolyan megbeszélni. Azon vannak, hogy pénzhez jussanak, de ha ez megtörténik, nyomban meg Is szabadulnak tőle. Olyankor velük van tele kocsma, étterem, cukrászda. Amikor aztán elrajta. Ha kinyitom, azonnal törölget- nl kell a lakásban is. Ha az unokám játszik az udvaron, megizzad, egyséből se füstöljön. Vagyis hogy minél kevesebb szennyeződés érje a környezetet. Csak hát a vasműben rendre megfeledkeznek erről, fel sem tűnik nekik, hogy szabályt sértenek, amikor szűrés nélkül engedik ki a nebézfémport, a levegőbe. De' így egyszerűbb. A szennyezésért kap a falu anyagi kártérítést, de jóval kevesebbet, mint annak előtte. Azzal érvelnek, hogy már sokkal kisebb fokú a szennyezés, mint korábban. Ma itt, a faluban ezt nem tudjuk elbírálni. Az ivóvizükben már ciánszármazékok Is előfordultak, jóval túllépve a megengedett határt. Jelenleg — állítják a szakemberek — nem fertőződött meg a víz, csak naponta változhat a minősége. Sok gondot okoz a salaklerakat, ígérgetik, hogy kétezerig felszámolják. Bizakodunk. Nagyidénak a nyolcvanas népszámlálás adatai szerint 2911 lakosa volt, ebből 646 személy vallotta magát ma- gyárnak. Jelenleg 2580-an élnek a faluban, élükön a magyar nemzetiségű elnökkel és titkárral. A nemzetiségi ^ megoszlásra vonatkozó adatok mintha nem takarnák a valóságot. Snlr Ferenc: Elég végigmenni a falun, beülni a kocsmába, figyelni, hogy milyen nyelven beszélnek az emberek. Az jobban tükrözi a valóságot. Főleg magyar szót lehet hallani. Az utöbbl Időben erősödni látszik az em. berek Identitástudata,, jobban érdekli őket, honnan jöttek, kik ők. Ez bizonyára megmutatkozik majd az új népszámláláskor. Meg reménykedem abban Is, hogy aktívabban állnak majd a falu gondjainak a megoldásámm Nagyida „ékessége“, a péró Az ifjü elnök, Snlr Ferenc fogy a pénz, napokig Is éheznek. Rengeteg közöttük az értelmi fogyatékos. Egyrészt az alkohol és szipózás, másrészt a vérrokonság semmi- bevétele miatt. Az utöbbl időben az asszonyok Is egyre többet Isznak. No és ez a szlpól Szívja apraja-nagyja, szeriben csupa kosz lesz, játék közben belepi a vasgyári por — mondja az anyakönyvvezető. Az elnökkel és titkárával, Snlr Ferenccel és Demko Andrással folytatom a beszélgetést. — Amikor felépült a vasmű, még az a nézet uralkodott, hogy Itt füstölhet, Kassán nem. Most az, hogy még a vénemberek Is. Rájöttek, olcsóbb, mint a pálinka, s a hatása még eredetibb. Környezet, por, szenny. Az asszonyok tudják csak Igazán, mit hoz az északi szél. — Kéthetenként kell ablakot mosni, különben nem látni át hoz. Bár a falu jövője még most sem biztos. Nagyida többször halálra volt ítélve. Tervrajzokon a falu területe a bővülő vasmű részeként’ van feltüntetve. A terv elkészítése óta már változott kissé a nehézipari koncepció. A vasműben — területi bővítés nélkül — szerkezetváltást fontolgatnak. Időközben rájöttek, a gépgyártás sokkal kifizetődőbb a vasérc olvasztásánál. Ügy tűnik, Nagyida megmenekül. Már az építkezési tilalmon is enyhítettek. Bíznak benne az emberek, hogy egyszer majd szebb, jobb környezetben élhetnek falujukban, de bizonyára eltart még egy darabig, a- mlg kiheverik azokat a lelki kórokat, amelyeket az acél árnyékában a környezeti ártalmakhoz mintegy ráadásként akarva-akaratlanul szereztek. D. KOVÁCS JÓZSEF Busszal vagy gyalogľi Imádok utazni. Szívesen és kedvvel megyek mindenhová. Csak néha ez az utazás mások nemtörődömsége miatt bosszússá válik. Gondolok most legfőképpen azokra, akiknek az autóbuszok menetrendjével kéne törődniük. Mert ha az ember ismeretlen helyen Jár, nem rossz, ha tudja, mikor jön a várt autóbusz. A helybéli ember menetrend nélkül is jól tájékozódik. Nem kell a menetrendet böngésznie, tudja 6 már megszokásból, mikor kell a buszra várni. De mit tegyen az, aki Ismeretlen helyre'csöppen, és nagyon is fontos számára a pontos menetrend? Lehetősége van,-csak figyelmesen el kell olvasnia a megálló közelében elhelyezett tábláról. És itt álljunk meg egy percre! A Bodrogközben utazva hiába is me- resztgettem, nyitottam tágra szemem, hogy megtudjam, mennyi ideig kell a megállóban várakoznom. Voltak közSzálkák, fricskák, cikornyák —--------------------------------------------------------— —--------------------1——------------------------------------------— s égek, ahol mindenféle erőlködés feleslegesnek tűnt. A fehér festékkel bemeszelt, esetleg érvényes, érvénytelen, , befirkált, letépett táblák nem voltak hajlandók titkukat elárulni. Sőt, sok helyütt tábla se volt. A hosszabb távolságra igyekvők kénytelenek a végtelennek tűnő perceket várakozással a- gyonütni, míg végre (1) feltűnik az autóbusz. Az e dologban tudatlan ember vagy későn, vagy túl korán kezd várakozni, s lehet, valamikor éppen szerencséjére elkapja az éppen befutó buszt. Érdeklődni is megpróbálkozhat az á- csorgó az arra járó emberektől, csak éppen nem kap mindig pontos választ. A türelmetlen utazó előtt Ilyenkor két lehetőség áll: várakozni vagy gyalogosan elindulni, azt remélve, talán megsajnálja valamelyik mellette elhaladó autós. Iski Ibolya Vita ebédszünetben A kis üzem lakatosműhelyében a hegesztőbrigád tagjai miközben az otthonról magukkal hozott ebédjüket fogyasztották, az éppen távollevő fiatal munkatársukról beszélgettek. Mint az a társalgásból kiderült, az ifjú szaktárs nem hajlandó velük poharazgatni munkaidő alatt. —■ Szerintem stréber, törtető alak, így akar magának karriert csinálni. Azt képzeli, hogy majd kiemelik a termelésből, és mester lesz belőle — vélekedett rosszmájúén az asztal végén ülő harcsabajszú. — Két lehetősége van; vagy megszokja a piát, vagy megszökik a partiból — fűzte hozzá a társaság legidősebb tagja, akinek ábrázata elárulta, gyakran a pohár fenekére néz. A fiatalább szakik között ugyan megoszlottak a vélemények, ám többségben voltak azok, akik az öregnek adtak Igazat, mondván, hogy attól az egy- -két deci bortól az ember még jól el- tudja végezni a munkáját. — Gyerekek — szólalt meg a vita végén a jó negyvenes éveiben járó brigádvezető — itt nem arról van szó, hogy két deci bor megártana valakinek, hanem arról, miért akarjuk valakire ráerőszakolni a szeszt, ha ez nem kívánja vagy nem szereti. Mindenáron alkoholistát akarunk nevelni belőle? Vagy irigyeljük erős akaratát, amely- lyel elutasítja magától a szeszt? Vagy talán saját gyengeségünket próbáljuk igazolni, hogy másokat is ráveszünk az Ivásra? Inkább örüljünk annak, hogy van közöttünk egy ember, aki nem iszik. Igazán példát vehetnénk róla! Talán mondanom sem kell, a többség lehurrqgta a példabeszédet rögtönző brigádvezetőt. Bodzsár Gyula J
