Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-02-15 / 7. szám

Télidőben — félidőben

Az újonc bizakodik

Kettős örömünnep volt a múlt nyáron Nagymagyaron, (Zlaté Klasy). Az Agroprogres labdarúgócsapata meg-' nyerte a Nyugat-szlovákiai kerület bajnokságát, és bejutott a II. Szlovák Nemzeti Ligába. Nem kis meglepetést okozott, hiszen egy alig ’négyezer lelket számláló- falu csapata utasította maga mögé a jóval, de Jóval nagyobb városok tehetősebb együtteseit. Történt ez éppen akkor, amikor a szervezett labdarúgás fennállásának 60. Jubileumát ünnepelték, mert a leghitelesebb források és az egyetlen még élő alapító tag. Szabó Gyula bácsi szerint 1928. augusztus 20-a volt az a nap, amikor néhány társával megalapította a Nagymagyarl Sport Egyletet (NSE).

De már akkor sokan figyelmeztettek arra, hogy a nagy ünneplés után következik a kijózanodás. Azt emlegették, hogy az együttes még nem érett meg arra — és a körülmények sem —, hogy Ilyen magas osztályban szerepeljen sikerrel. A bajokat csak tetézte, hogy éppen a feljutást követően külföldre szerződött a csapat két oszlopa, Marián Elefánt játékosedző és Tóth László, a gólzsák, a DAC korábbi kiválósága.

Ilyen körülmények között nem valami fényes jövőt jósoltak az Agroprogres együttesének a szlovák második vonalban, és a fejlemények a borúlátókat 'látszanak Igazolni. Az őszi idény után ugyanis a 14. helyen áll, mindössze két ponttal előzi meg a sereghajtó Malackyt. A bajnokság első felében csak kétszer volt képes győzni, hatszor kikapott, viszont hétszer döntetlent játszott. Azt mondják, különösen bosszantóak ezek a hazai döntetlenek, mert ezeken a mérkőzéseken másik oldalra Is billenhetett volna a mérleg nyelve, ha a játékosok higgadtabban, nagyobb biztonsággal használták volna ki a sok gólhelyzetet.

A mérleg nyelve azonban úgy billent, ahogy billent, s ezért a nagymagyarl futballberkekben nem volt nyugodt a téli álom. Téli álomról amúgy sem Igen lehet beszélni, mert a csapat mindjárt január első napjaiban elkezdte a felkészülést. Amikor ott jártam, akkor Is kiadósán gyakoroltak a már majdnem éjsötét pályán, hiszen öt óra Is jóval elmúlt. A magyarázattal Varga Csaba egyesületi titkár szolgált;

— Azt hiszem, ml vagyunk ebben az osztályban az egyetlen csapat, a- melynek a játékosai semmilyen kedvezményben nem részesülnek, munkahelyükön semmilyen könnyítést sem kapnak. Ezért az edzések télen-nyáron

minden nap délután fél ötkor kezdődnek. Óriási hátrány ez el le ni eleink kel szemben, és a nem kielégítő edzettség meg Is látszott a csapaton. Ezért Is igyekszünk kihasználni a rendkívül kedvező időjárást, hogy kint eddzüink, még ha este is.

A kedvezőtlen körülmények és a csapat nem éppen jó helyezése ellenére Nagymagyaron mindenki bizakodó. Hat óra felé járt, mire a játékosok nyakig sárosán és csuromvizesen bevonultak az öltözőbe. A gondnok lapátszám hordta ki a bőrszegek közül leváló sarat Egy lélegzetvételnyi Időre ültünk le beszélgetni a csapat pályaedző játékosával, Horváth József mérnökkel, akit régebben a DAC színeiben láthattunk:

— Talán az volt a baj, hogy túlságosan Is optimistán kezdtük a bajnokságot, Azt hittük, ha véglgvertük a kerületet, Itt már nem lehet nagyobb baj. Lassan felocsúdtunk, hogy nem ts olyan fenékig tejföl az élet a nemzeti ligában, de addigra néhányszor már elverték rajtunk a port, és sok felesleges döntetlent játszottunk. Meggyőződésem, ha egy kicsit jobban állunk a kapura lövésekkel, akkor nem lett volna az a bosszantóan sok 0:0. De senki sincs elkeseredve, sőt. Inkább mindenki rátett egy lapáttal. Reméljük, hogy egy alaposabb felkészülés után a sérülések sem üldöznek majd bennünket annyira, mint ősszel. Előfordult, hogy alig tudott kiállni a csapat, hogy mindössze tizenegyen mentünk egy kinti jpérkőzésre. Ez nagyrészt annak Is tulajdonítható, hogy nálunk eddig ismeretlen fogalom volt a rehabl- Htáclő, ami egy ilyen kemény bajnokságban elengedhetetlen. Szerencsére ez a kérdés Is megoldódott, az év elejétől minden hétfőn Járunk rehabilitációra, ami különösen néhány Idős Játékosnak használ sokat, mint például a harminchat éves középhátvéd Vlahy, aki már abba akarta hagyni, de a csapat érdekében még váHalta a játékot. A látszat ellenére tehát még senki sem adta lel, sőt, nagyon bizakodunk, és meggyőződésünk, hogy sikerül megőrizni Nagymagyar számára a második Szlovák Nemzeti Ligát.

Hasonló blzaikodő hangnemben beszélt a stadionba érkező egyesületi elnök, Farkas János l.s:

— Kétségtelen, hogy a feljutás egy kicsit felkészületlenül ért bennünket. Az egyesületi munka még nincs olyan szinten, hogy a futballdiplomáciában eligazodjunk. Emiatt az erősítés sem sikerült úgy, ahogy akartuk volna. Nagyon bíztunk például az évekkel ezelőtt nagy tehetségként feltűnt Becherában, aki Trnaváből Igazolt hozzánk. Néhány edzés után úgy eltűnt, hogy azóta hírét sem hallottuk. Talán azt hitte, hogy 6 lesz nálunk a' császár, s miután ez nem sikerült, egyszerűen lelépett. Jól bejött viszont Szerencsés Jóska átigazolása Somorjából (Šamorín), Adamé a Spoje Bratislava együtteséből, öss^l került hozzánk .Ruman Pista Dubnlcá- bóil és Clöola Nagyfödémesről (Veiké Olany). Legutóbb nem sikerült erősítenünk, de reméljük, hogy most, miután Cséml kivételével, aki műtét után van, a sérültek rendbe jöttek, bizakodva vehetjük fel a küzdelmet. A kiesés szóba sem jöhet, remélem, hogy legalább a tizedik helyig ^gzünk. Elég fiatal csapatunk van. Ősszel további

Jozaf Capkovlfi

kŔt neveltünk szerel le, ez további biztató Jel a jövőre nézve.

Az edző, Jozef Capkovič mérnök, a volt tizenhatszoros csehszlovák válogatott, a belgrádi Eb-döntő egyik hőse már kevésbé volt bizakodó. Tüdőgyulladással, magas lázzal feküdt otthon, ezért nem is sokat mondott:

— A korábbi edzetlenség miatt olyan gyakoriak voltak a sérülések, hogy néha mindössze tizenegyen utaztunk a mérkőzésre, s általában legfeljebb 13 — 14 Játékos közül választhattam. Ez ebben a bajnokságban hihetetlenül kevés. Kár, hogy most sem erősítettünk. Azt hiszem, az egyesületi munkán még nagyon sokat kell Javítani, hogy megfeleljen a követelményeknek. Ennek ellenére remélem, hogy sikerül elkerülnünk a kiesést, s a Jövőben megfontoltabb, előrelátóbb szervezésre lesz szükség ' a szakosztályban és az egyesületben egyaránt. Mindenesetre' ideg- feszítő idénynek nézünk elébe.

Távozóban még megálltam a helyi vendéglőben, amely a szurkolók kedvenc találkozóhelye, már csak azért is, mert a vezetője Németh László szakosztályelnök. Az egyesületi titkár szerint nagyon Jól vizsgáztak, mert Jóban- rosszban kitartanak a csapat mellett. A hazai mérkőzésekre hat-hétszázan is kimennek, sokan Idegenbe Is elkísérik kedvenceiket. Az elkapott szófoszlányokból következtetve el sem tudják képzelni, hogy a csapat kiesne. Nagy szégyen lenne ez a Csallóköz labdarúgására, amelynek zászlaját oly maisra emelte a nagy szomszéd, a DAC.

Palágyl Lajos A ssenS felvételsl

kmSSSSS

A

z idei februárt akár ■ sízés hónapjának is nevezhetnénk. Igaz, a Csallóközben és Mátyusíöldön szinte észre sem vették, hogy tél van, de azért van, s nem Is akármilyen. A sivilág egy évvel az olimpia után minden ágazatában megtartotta, Illetve tartja világbajnokságát. Január utolsó napjaiban a lesiklók újra a tengerentúl adtak egymásnak találkát, s bár Vallben a cikk írásakor még javában tart a világbajnokság, már tudjuk, hogy a csehszlovák színek képviseld, mindenekelőtt Jurko és Bíreš, nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Az olimpiai pontozási rendszerben (az első hat helyezettet értékelik) versenyzőink nem szereztek egyetlen pontot sem.

Igazából azonban nem Is ott vártunk és várunk téli sportokat űző képviselőinktől tisztes helytállást, hanem az úgynevezett északi sívilágbajnokságon, amelyet február 17—26-a között rendeznek Lahtiban. Cal- garyban, ugyanis az olimpián ezekben a sportágakban aratták a csehszlovák versenyzők a szivet-lelket gyönyörködtető sikereket. A sífutásban és a síugrásban szerzett érmek ős helyezések még azok figyelmét Is felkeltették, akik egyébként e sportágak Iránt nem éreznek különösebb vonzalmat, s nyáron a futballra, télen a jégkorongra összpontosítanak.

Az olimpia nemcsak a sportolók életében az álmok álma, hanem a közönséget is jobban megmozgatja, megragadja, mint az évente, kétévente rendezett világ- vagy Európa liajnokságok. Ráadásul Calgary a jégkorong szersimeseinek nagy-nagy csalódást okozott, hiszen a csehszlovák válogatott kritikán aluli játékkal, a sportág hagyományaihoz mérten szégyenletesen szerepelt. így a slzök szereplése lelentette a gyógyírt.

Folytatódik e Calgary Lahtiban? Mostanság egyre gyakrabban foglalkoznak a sajtó sportrovatai és a sísport szerelmesei ezzel

LESZ-E folytatása CALGARYNEK?

a kérdéssel, hiszen február második felében a finnországi síparadicsomban éppen azokban a sportágakban rendezik a világbajnokságot, amelyekben a csehszlovák sportolók az említett olimpiai sikereket elérték.

Mindenekelőtt a síugrók szereplését kíséri majd fokozott érdeklődéssel a közvélemény. Nemcsak azért, mert két olimpiai érmes Is szerepel majd Lahtiban a csehszlovák színek képviseletében, hanem azért is, mert ez a sport a látványosalib, még a tévé képernyője előtt Is élvezetes. Meg talán azért Is, mert a csehszlovák síugrók nem kezdték a legsikeresebben az idei évadot. Emlékezzünk csak: a finnországi edzőtáborozás nem úgy sikerült, ahogy azt a szakvezetők és a sportolók elképzelték. Igaj, az erőnléti edzésekre kiváló feltételek voltak, ám a csehszlovák küldöttség nem erőt gyűjteni ment Európa északi részébe, hanem a formát csiszolni, azaz sokat ugrani, a fizikai állóképességet technikára, az ugrás és a repülés biztonságára váltani. Ezt viszont a késő őszi, kora téli Időjárás nem tette lehetővé, versenyzőink alig juthattak sáncközeibe. Ennek eredményeként siralmas volt a tengerentúlt decemberi turné. Az észak-amérikal sáncokon az olimpiai ezüstérmes Ploc és az 1987-es világbajnokság aranyérmese, Parma, egyetlen pontot sem szerzett a Világ Kupa sorozatban. Malec, az olimpiai bronzérmes pedig el sem jutott a tengerentúlra.

Ezekről a versenyekről azonban csak hfr- foszlányokböl értesülhetett a haza! közvélemény, ezért nem Is tulajdonítottak olyan nagy jelentőséget az egyébként minden bizonnyal sikertelen szereplésnek. Az év fordulóján megrendezett Négysáncverseny — amely a síugrásban világbajnoksággal felérő rangot vívott ki magának az idők folyamán, s nincs az a sfugrő, aki önszántából kihagyná az NSZK és Ausztria két- két slközpontjában megrendezésre kerülő versenysorozatot — már jobban felkorbácsolta a közvéleményt. A négy verseny során csehszlovák versenyző egyszer sem tudta beverekedni magát az első tíz közé. A borúlátók az edző fejét kezdték követelni. (Köztudott, hogy a siker kovácsának tartott Motejlek az ősszel az Egyesült Államokba szerződött, a válogatott élére pedig korábbi segítője, Peter Schlank került. Szerencsére a sportág szakvezetése higgadt maradt, észrevette, hogy ha lassan Is, de javulnak az eredmények, a versenyzők fokozatosan ugrásblztosak lettek, technikailag is javult az ugrások kivitelezése, már csak a távolsággal volt némi baj! S, a higgadtabbaknak lett igazuk; a BoBémián, amely Idén szintén a Világ Kupa versenyeihez tartozott, a csehszlovák válogatott minden tagja szerzett pontot, sőt, Ploc Llbe- recben a dobogó legfelső fokára állhatott, Harrachovban pedig "a válogatott csapatkapitánya. Dluhoš tett kt magáért, a második helyet szerezte meg. Kissé lehiggadtak a kedélyek, helyreállt a versenyzők lelki nyugalma, ami a síugrásban nagy szerepet játszik. Erről tanúskodott a csehszlovák bajnokság Is, amelyet február elején bonyolítottak le Harrachovban, ahőL szintén kiváló formáról tettek tanúbizonyságot a válogatott tagjai. Persze a teljes rehabilitálást a Négysáncversenyért csak a világ- bajnokság hozhatja meg. Mindenesetre optimista hangulat uralkodik a csapatban, amelybne a már említett négy ugrón kívül még Svagerko kapott helyet.

A sífutók merőben más helyzetben vannak, csak a hangulat hasonló, mint a síugróknál. De dk optimizmusukat nem csak az idény másik felére alapozhatják, hiszen kezdettől fogva kiválóbbnál kiválóbb eredményeket értek el a nemzetközi versenyeken. Mindenekelőtt E. HavranCíková versenyzett kiválóan, nem csoda, ha a Világ Kupán pontozásos összetett versenyében a legjobbak között van. A szakvezetés abban bízik, hogy válogatott társait, Balážovát, Janouškovát és Slmčákovát magával tudja ragadni a vb során. A férfiaknál többen is éremközeibe kerültek, főleg Benő, Korunka, Svanda és Petrásek nyújtott többször Is kitűnő teijesftményt. Igaz, ők egyéniben a svéd és a szovjet kiválóságokkal nem nagyon tudják felvenni a versenyt, de eddigi teljesítményük éremesélyessé tette őket a váltőfutásban. Vagyis az 6 esetükben Is joggal várja a közvélemény Calgary folytatását, ahol mint ismeretes, nagy meglepetésre, bronzérmesek tudtak lenni. (A felsoroltakon kívül még Nyő ős Petrásek utazik. Lahtiba.j Az edző, Bohuslav Rázl véleménye szerint valamennyien lelkesen, nagyon becsületesen készültek az év nagy eseményére, s bár a versenyeken sok minden közbejöhet, az eredményeket a jól elvégzett mnnka tudatával értékelhetik majd.

Hasonlö a helyzet az észak! összetettben Is. Versenyzőink az évad elejétől bizonyítják, hogy továbbra Is a világ élvonalába tartoznak, s az NDK 'kiválóságain kívül szinte mindenkit képesek legyőzni. Főleg František Repkátől és Kopaltól várható jó szereplés — legalábbis az eddig lebonyolított nemzetközi versenyek alapján —, de a hazai bajnokságon Pustéjovský és Kerda Is bebizonyította,' hogy kiválóan felkészült Lahttra.

Februárt az Idén akár a sizés hőnapjának is nevezhetnénk. Hogy aztán márciusban hogyan emlékezünk rá, az már versenyzőinken múlik.

—tőcz

Nagyjából ez a csapat Játszotta végig az ószi fordulót

/