Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-09-14 / 37. szám
új Ifjúság 41 A MEGTARTÓ KÖZÖSSÉGEKÉRT Néhány héttel ezelőtt azzal fejeztem be a XII. országos nyári művelődési táborról szóló írásomat, hogy a sok-sok spontán kialakult közösség, a felülről nem Irányított alkotó ember- csoportok lehetnek számunkra a megtartó erő. Ebből kifolyólag örvendetesnek tartom a művelődési táborok elszaporodását, azt, hogy a központi tábor már nem az egyetlen ilyen rendezvény. A már említett írásban szó volt arról is, hogy a Csemadok KB és a fő- iskolás-diákklubok között mostanság nem tűi Jó a viszony, s ennek oka épp az idei országos művelődési tábor szervezése körüli huzavona volt. A központi btzottság ugyanis nem vette figyelembe a klubok programajánlatait Hogy ezt az intézmény helyesen tette-e vagy sem, arról megoszlanak a vélemények, az viszont való, hogy a művelődési klubok úgy döntöttek. akkor inkább egy másik tábor szervezésében,. mflsorösszeállításában segédkeznek. Ez a tábor pedig a Komáromi (Komárno) iárás VII. honismereti tábora volt, amelyet augusztus 7-e és 13-a között rendeztek meg a Komárom melletti örsújfaluban (Nová StráZ). A fő szervező a komáromi Klapka György Klub volt. de a társszervezők között ott szerepelt a SZISZ járási bizottsága is, és természetesen a legnagyobb főiskolásklubok, így elsősorban a Kafedik, az Ady Endre Diákkör, a Jaik és a Jugyik. Nagy várakozás előzte meg az őrsújfalui tábort, mert sokan a központi művelődési tábor afféle ellentáborát látták benne. A szervezők azonban tagadták ezt, szerintük ilyesmiről szó sem volt. Egyszerűen alternatívát szerettek volna adni azoknak a magyar fiataloknak, akik szívesen választják a nyári kikapcsolódásnak ezt a formáját. Azért is tartották helyénvalónak az egyhetes, és a Járásinál nagyobb szabásúnak szánt táborozás megszervezését, mert a központi táborozást már másodszor egymás után — az idén is Kelet-Szlovákiában tartották, s az bizony meglehetősen messze esik a Csallóköztől. így indult hát az egyhetes táborozás, amelynek programját a főiskolások diákklubjai állították össze. Érdemes kiemelni néhányat a sikerültebb műsorszámok, előadások közül. Mindjárt az első napon, vasárnap este került sor a vak zenészekből álló, régi zenét Játszó magyarországi Landini együttes nagysikerű koncertjére. Ezt követte Pécsi Dániel előadása a magyar koronázási ékszerekről. A történelem hétfőn sem hiányzott a műsorból: dr. Püspöki Nagy Péter beszélt a honfoglalás kori Kárpát- medencéről. Nagy vitát váltott ki Földes György szerdai előadása, amelynek címe „Párt és politika hétköznapjainkban" volt. Előadott még a táborban Czine Mihály irodalomtörténész és Benda Kálmán történész is, bemutatkozott az érsekúivári (Nővé Zámky) Stúdió Érté, valamint Bige József és együttese. Természetszerűleg a tábor szervezését is a főiskolások vállalták magukra. Rögtönzőkészségük erénye volt a rendezvénynek, nem lévén azonban profik a szervezésen, ez a spontaneitás sokszor pontatlanságokat, műsor- csúszásokat, üresjáratokat eredményezett. Ezek. persze, gyermekbetegségek, amelyek egy kővetkező tábor szervezéséig már kinőhetők, és úgy is kellene lennie, mert a pontos szervezés mindenképpen javítja az ilyen táborok színvonalát. Nem is a Jó szervezés volt az, amit elsősorban hiányoltam. Lehet, hogy túl optimista voltam, de ettől a tábortól valami áttörést, merészebb és átgondoltabb koncepciót, a résztvevőktől nagyobb vitázó kedvet vártam. Azt, hogy terítékre kerülnek nemzetiségünk és közép-kelet európaiságunk fontos kérdései E helyett egy rutinszerű táborban vehettem részt, ahol „megszokott" előadók szerepeltek, s maga az egész rendezvény alig különbözött mondjuk egy nyolc évvel ezelőttitől Ezzel, természetesen, nem azt akarom mondani, hogy rossz volt ez a tábor — csak sokkal jobb is lehetett volna. Mert a szervezőkben benne volt a lobb tábor „csinálásá- nak“ szándéka, s tán tehetsége is. Jó lenne, ha lövőre ehhez nagyobb bátorság és Jobb koncepció is társulna. Véleményem szerint tábormozgalmunk elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor az egyes rendezvények már némileg szakosodhatnának a társadalomtudomány. az irodalom, a történelem, a zene, a néprajz stb területeire. Ezt nem lehet elrendelni, de valósítani igen. Tény, hogy a nemzetiségünk lakta terület egy meglehetősen hosszú sáv, a Csallóköz nagyon távol esik a Bodrogköztől. Az idén bebizonyosodott, hogy ugyanabban az évben is lehet több nagyszabású táborozást szervezni, mert mind az országos, mind az őrsú|falui táborozásnak sok résztvevője volt. Azért is tartom örvendetesnek, hogy szaporodnak az ilyen rendezvények, mert ha az országban minden tájegységnek megvan a maga tábora, akkor oda olyanok is eljutnak, akik egyébként — ha csak evv volna valahol a messzi távolban — nem mentek volna el. S itt érdemesnek tartom megállni egy pillanatra: nemzetiségünk művelődési táborainak megvan a kialakult törzsgárdája, akikkel majd minden táborban találkozni lehet. Ezek általában főiskolások vagy volt főiskolások, középiskolások. Nemzetiségünknek van egy rétege, amelyik hiányzik a táborokból: a szakmunkástanulók és a munkások Ha hébe hóba elvetődnek is egy-egy ilyen rendezvényre, akkor vagy nem érzik iól magukat a táborlakók seregletében, vagy nem érdekli őket a műsor, A Jövqben nem ártana talán nekik is tábort szervezni, a műsor összeállításában figyelembe venni az ő igényeiket is. S itt vannak még a gyerekek! Nemrég Polgári László kollégám esrvik írásában Kolár Pétert, a Csemadok Kassai (Kőéire) Városi Bizottságának titkárát idézte, aki arról beszélt, mennyire hasznos lenne egy országos pionírtábor megszervezése a magyar nemzetiségű gyermekek számára. Megszívlelendő ötlet. Mert — önmagam ismétlem még egyszer: a táborokban kialakult közösségek megtartó erőt jelentenek. KLINKO RrtBERT (A szerző felvételei az őrsújfalul művelődési táborban készültek) Tele tervekkel és reményekkel Klubról klubra Venceremos, Corvalán, Gömör. Hogy mi az összefüggés a felsorolásban? A éafárlkovói ifjúsági klub megnevezése volt valamennyi a hetvenes években. Pezsgő, változatos klubélet folyt ekkor a városi művelődési ház pincehelyiségeiben, ahol ha szűkösen is, de elfértek a fiatalok, s nagy becsvágy- gyal, tenniakarással, tudásszomjjal Jöttek ide naponta. Aktivitásuk egész a klubfórum kerületi versenyére eljuttatta őket, ahol több ízben is képviselték a Járást. Aztán törés következett be, a megűjhodott klubtanács ugyan még a nyolcvanas évek eleién is igyekezett kibontakozni, de a földszinten levő könyvtár terjeszkedése következtében a lelárati folyosót is bekebelezték, így mintegy elzárták a klubot a nyilvánosságtól. A pangás évei után a művelődési ház vezetőségének élén létrejött személyi változásnak köszönhetően az ifjúsági klub is felköltözött egy emeleti helyiségbe. — Itt már legalább valamit kezdeni lehetett — mondja MixtaJ Magda klubvezető —, egész berendezésünket viszont ebben a kis helyiségben nem tudtuk mind elhelyezni, így még mindig nem megy, nem mehet úgy a munka, ahogy én azt elképzelném. A mezőgazdasági szakközépiskola el költöztetése a mi sorainkat is megtizedelte, és lócskán beszűkült az alkotókész fiatalok kőre is a városban Ma már csak a gimnázium és a textilipari szakmunkásképző diákjai Járnak ide és néhány városi fiatal. Ez Jó is, meg rossz is. A diszkón és a videózáson kívül érdemleges munkát a szakkörök végeznek, csak hát ehhez is hely meg gazdagabb felszereltség kéne. Bemegyünk a klubba, amely a kultúrház irodahelyiségei mellett lapul meg. Szerény a felszereltsége és valóban kicsi, becslésem szerint legfeljebb harminc személy befogadására alkalmas. A kultúrház igazgatónőiének, Csernok Máriának a helyzethez fűKlubról klubra zött okfejtésére és véleményére főleg a Jövő szempontjából voltam kíváncsi. — Elődöm is, a SZISZ városi bizottsága is, na meg a városatyák is elhanyagolták, felületesen kezelték az írjúsági klub kérdését. Most aztán toldozunk-foldozunk, míg át nem adják rendeltetésének a már „szakállas" építménynek számító mozi- és kultúrtermet. További helyiségeket is adunk a klubnak, mihelyt az emeletünkön lévő szolgálati lakás kiürül. Sőt, azon vagyunk, hogy a felettünk lévő emeletről elköltözzék a szállodai rész. Ez az együttlét nemcsak minket, hanem a szállóvendégeket is bizonyára zavarja. A jnb illetékes szakosztálya azt ígéri, hogy jövőre anyagiakkal segít a műszaki felszereltségünket tovább gyarapítani, s ez mindenképpen a színvonal további emelkedését hozná magával. A SZISZ várost bizottságával is szorosabban együtt kell működnünk, illetve úgy is mondhatnám, hogy mozgósítani kell őket, mert sajnos munkájuk ellaposodott, nem eléggé aktívak és segítőkészek. A város kulturális életének fellendítésében már vannak kedvező fejlemények, és remélem, így lesz ez a városi ifjúsági klub tevékenységével is. A Jövő tehát tele tervekkel, reményekkel, de kérdőjelekkel is. Ahhoz, hogy mindebből legyen is valami eredmény, összefogásra, kölcsönös megértésre, alkotókészségre, de mindenekelőtt tettekre lesz szükség Safárikovóban. (polgári) (A kép a szerző archívumából)
