Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-05-18 / 20. szám
mhwi'jj vr>SFmrjtr.?.»»WM-*'.«junww Kormányprogram a gyorsításért 2 Szőnyegen a szőnyeggyár 3 WK&zm Egy év után ismét a csúcson A színház margójára Szabálytalan krétakör 4 MHWWiL ... 1 I. ipwiipii— Halálhajó a tengerfenéken 5 Az ápolás a közös nevező Konyhatitkok XXXVI. ét!. 19B8. S. II. Ari 1,- Kt» saSZJZKB LAPJA Kerékpározni jó Móricz Zsigmond ugyan a gyaloglásról állította, hogy jó, de az ő idejében a kerékpárok még igen kevéssé elterjedt eszközök voltak, szinte hozzáférhetetlenek. Azóta viszont a kerékpár közkinccsé vált, de szerencsére felfedezték az emberek a kocogást is, s a gyalogos sem ment ki a divatból, mert: a láb mindig kéznél van. Hogy miért mondtam el mindezt? Azért, mert korunk embere egyre inkább ülöfaglalkozäsra, kevés mozgásra van kárhoztatva. Az orvostudomány viszont felfedezte, hogy a kevés mozgás és a különböző, elsősorban vérkeringési betegségek között egyenes összefüggés van. Ezért is terjedtek el a különféle „Fuss az egészségedért“, a „100 tavaszi kilométer“ és egyéb mozgalmak. Ilyesmire pedig most van a legjobb alkalom, amikor kinyílt a természet, amely — egy bölcs mondás szerint — a legnagyobb tornaterem. Különben sem magánügy, hogy valaki kocog vagy sem. A tanulóifjúság és e hadköteles fiatalok körében végzett felmérések szerint a mai fiatalok testalkata — hogy enyhe kifejezéssel éljek — nem arányos. A hatalmas testsúlyú, ro- busztos fiatalok fizikailag — kitartás, állóképesség — meglehetősen gyengék. A katonai sorozóbizottságok a megmondhatói, hogy a mai 18—19 éves fiúk egetverő testmagassággal, de nagyon gyöne fizikai adottsáokkal állnak eléjük. Néha még egy elemi cigánykereket sem tudnak vetni, annyira kövérek. Nem véletlen tehát, hogy legfelsőbb párt- és társadalmi szerveink megkülönböztetett figyelmet szentelnek a kérdésnek. A CSKP KB Elnöksége 1972-ben, 1978-ban és 1983-ban is érdemben foglalkozott a kérdéssel, legutóbb pedig utasította a szövetségi kormányt, illetve a köztársasági kormányokat, hogy dolgozzanak ki megfelelő intézkedéseket a tömegsport, elsősorban az ifjú nemzedék tömeges testedzésének fejlesztésére. A döntésnek az eredménye a szövetségi kormány 1986. évi rendelete és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának ugyanabból az évből származó 86. számú rendelete, amely anyagilag is biztosítja a tömegsport, főleg az iskolákban folyó tömegsport fejlesztését. Nevezetesen Szlovákiában minden évben 18 millió koronát fordítanak arra a célra, hogy megfelelő emberek felügyeljenek az iskolai tornatermek és pályák használatára, oktatók foglalkozzanak az ifjúsággal a rendes, kötelező iskolai testnevelési órákon kívül. Lehet, hogy még sok helyen nem ismerik ezt a törvényerejű rendeletet, még csak tanuljuk, hogyan szervezzük a munkát, de minél hamarább megtanuljuk, annál jobb. Mellesleg, a mellékelt képre pillantva az a gondolatom támadt, hogy aki ilyen csinos és üde akar maradni, az haladéktalanul kerékpárra ül, vagy nyakába szedi a lábát és kisétál a kinyílt természetbe. , Palágyi Lajoi Kiesi a csikk, nagy az országút... lakás ragyogó tiszta. Kétnaponként, porszívózzuk, havonként mossuk az ablakokat. Az előszobában levetjük a cipőt, papucsba bújunk, ne piszkolódjék a szőnyeg. Megyünk az utcán, könnyed, hanyag mozdulattal dobjuk a hátunk mögé a papírzacskót. Vissza nem nézünk. A ragyogó autó nyitott ablakán rutindsan pöcköljük ki a cigarettavéget. Kicsi a csikk, nagy az országút... Lakásunkat büszkén mutatjuk vendégeinknek. A miénk. Tessék megnézni, ilyen az igazi otthon. Bosszúsan rójuk az utcát. Mennyi szemét, piszok! Menynyi nemtörődöm ember! Hát ember az ilyen? Hogy az a papírzacskó? Az a cigarettacsikk? Ugyan kérem, ne tessék viccelni! Attól az egytől még nem lenne ennyi kosz. Béke és háború — élni vagy meghalni. Korunk első számú, legnagyobb kérdése. Sokan, egyre többen — tudósok és laikusok — ma már azt állítják, szinte azonos „rangban“ kell felvetni az élet-halál „alternatívánál“ a környezetvédelem kérdését is. Mert a pusztító fegyverek tüzében elhamvadhat a civilizáció. De elsorvadhat a szeméthegyek árnyékában, a mérgező gázok, füstök felhőjében, a szennyezett talajban, vízben, az oxigént termelő erdők hiányában ugyanúgy. Sokáig tartott, amíg megértettük, a természet kiaknázása nem egyenlő a természet aléaknázásával. Sokáig tartott, amíg ráébredtünk, a természetet nem magunk alá gyűrni, hanem magunkhoz emelni kell. Sokáig tartott, amíg rádöbbentünk, a gyárkémények égbeszökő füstje szimbólum ugyan, de legalább kettős jelentésű jelkép. Az ember és a környezet, az ember és a természet kapcsolatot illetően vannak téveszmék. Ilyen — véleményem szerint — a rousseau-1 „vissza a természethez“ gondolat mechanikus átültetése moderrn korunkra. Ez nem megy. A ma emberének aligha jelentene vonzó távlatot a bogyószedés, a rőzsegyűj- tés, az erdei bóklászás, a rétek vadvirágai — mint kizárólagos életforma. Nekünk magunkkal, az emberi civilizáció vívmányaival kell és lehet csak együtt élnünk. Élnünk és nem visszaélnünk! A természet és a modern civilizáció harmóniája — ez hitem szerint a helyes szemlélet. Oktalanul pusztítani a bennünket körülvevő, minket éltető világot, szülőanyánkat: a Földet — jóvátehetetlen, megbocsáthatatlan bűn. Nem csupán magunkkal, hanem utódainkkal — gyermekeinkkel, unokáinkkal — szemben is. őrizni, óvni mindent, ami emberileg' lehetséges, okosan, óvatosan, szeretettel — egyszóval: emberhez méltóan — nyúlni mindenhez, amihez muszáj! Ez a kötelességünk. Korunkban, szerte a Földön, egyre n'ő a félelem. Nem ok nélkül. Am a tétlen reszketős, a cselekvést gátló bénultság sokra nem visz, jóra nem vezet. A tett az egyetlen, amivel úrrá lehetünk a félelmen s a félelmet kiváltó okokon. Ogy vélem, ma már túl vagyunk a mozdulatainkat fogva tartó bénultságon. Hazánkban egyre több a környezetért, a természetért aggódó s egyben tenni kész ember. Klubok, ifjúsági csoportok szerveződnek, mozgal- riiak bontakoznak ki, és a kormányzat is minden korábbinál többet szán környezetvédelmi célokra. Ez elég? Nem állítom. Az „6ra“ még ketyeg, s a mutatók könyörtelenül kúsznak előre. De dolgoznak a „tűzszerészek“ is. S remélhetjük, időben hatástalanítják a robbanni készülő szerkezetet. Hatástalanítják? Rossz így a személyrag. Hiszen valamennyien részesei lehetünk e kényes műveletnek. Már egy el nem dobott zacskóval, egy ki nem pöckölt csikkel is. 0. I, /
