Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-04-20 / 16. szám

áj ifjúság 8 Schwajda György: Segítség Pince nélkül a Pinceszínpad Akit érdekel - a nyelvjárásgyűjtés Nemzetiségi műkedvelő színjátszásunk­nak mélyrenyúlő gyökerei és évtizedes ha­ladó hagyományai vannak A művészeti e- gyüttesekben végzett munka nem veszített se jelentőségéből, se vonzásából, csak új tartalommal telítődött: megváltoztak léte­zési-szervezési teltételei, emelkedett a kö­zösségi alkotó munka színvonala, össz­hangban a közönség igényével. A műkedvelő színjátszásnak közművelő­dési küldetésével, társadalmi szerepével kettős rendeltetése van. Egyrészt — csak­nem törvényszerűen — új tehetségeket fe­dez és nevel föl a hivatásos színház szá­mára, másrészt színvonala és közölnivalója által részt vesz az emberek művészeti ne­velésében. A kassai (Koéice) Pinceszínpad 1976-ban alakult. Műhelyében azóta tizennégy mű­sor látott napvilágot, s csaknem száz tag­ja adta át egymásnak a stafétabotot. Ezek közül időközben hatan lettek hivatásos színészek, hárman pedig a budapesti Szín- művészeti Főiskolán szereztek oklevelet. Az együttes vezéregyénisége a Kassal já­rási Népművelési Központ színházi szak­előadója, Havasi Péter, ö az együttes mű­vészeti és műszaki vezetője, rendezője és szervezője. Évről évre fáradhatatlanul tud hatni, lelkesíteni és tanítani A színház megszállottja. Szerencsés kézzel válogat a színjátszás iránt érdeklődő fiatalok között, hogy biztosítsa a törésmentes, színvonalas alkotómunkát. Beszélgetésünk előtt — figyelembe véve az együttes eddigi, műfaji szempontból igen változatos repertoárját — azon töpreng­tem, vajon milyen mozzanatok befolyásol­ják állandó megújulását, mi minden van a sikerek mögött. — Elsősorban a felkészültség, a jó hoz­záállás. A csoda nélküli, de csodálatos lel­kesedéssel és felelősséggel végzett munka. Másodsorban a „törzsgárda“. Van a Pince­színpadnak ugyanis egy, a most is Kassán élő tagokból álló magja, de vannak olyan tagjai is, akik régebben, még a második vagy a harmadik produkcióban szerepel­tek, aztán Itthagyták a várost és a szín­padot, de most újra visszajöttek (pl. Vass Feri, Majkrics Erzsi). Vannak köztük fő­iskolások is, akik tanulmányaik befejezése után elkerülnek Kassáról. Konkrét kap­csolatunk megszakadt velük, de a Komá­romi (Komámo), a Dunaszerdahelyi (Du­na jská Streda) és Tőketerebesi (Trebläov) járásból származó tagok a Jókai Napokon már hagyományosan felkeresnek bennün­ket. Bevallják, hiányzunk nekik. — Egy műkedvelő színjátszó csoport e- redményes létezésének elengedhetetlen fel­tétele a zavarmentes alkotói légkör. Olyan szervezési és más gondoktól mentes kö­zeg, amely a fölösleges bosszúságot és idegeskedést kizárva lehetőséget ad a sza­badidő okos, közhasznú, de személyiséget is formáló eltöltésére. Az együttes part­nere e téren a fenntartó szerv. Hogy 411 ezt Illetően a csoport? — Ez bonyolult kérdés. Tulajdonképpeni fenntartó szerve a Ptnceszlnpadnak soha nem volt, mindig csak névlegesek, mint különböző Csemadok-alapszervezetek, ké­sőbb a Szlovákiai Amatőr Színjátszók Szö­vetségének egyik alapszervezete. A hely­zet pedig az, hogy a mai napig hordunk a zsebünkben rendezetlen számlákat. Je­lenleg fenntartó szervként nem tudok sen­kit megnevezni. Formálisan a Csemadok Kassa-vldékl Járási Bizottságához tarto­zunk. Ez csupán annyit Jelent, hogy ap­róbb számlákat hajlandók kifizetni, de díszletet terveztetni vagy hétvégi próbát szervezni már nem volt lehetőségünk. U- gyanakkor tudok arröl, hogy a Csermely énekkar évente többször is találkozott hét­végi próbákon. Arra volt pénzl Néha mér­gelődöm, néha kétségbeesem. Néha arra gondolok, ha én most Is azt mondanám, hogy kész, befejeztem, nincs tovább, ak­kor kulturális szövetségünk Illetékesei he­lyeslőén vennék ezt tudomásul. Erre volt már példa a múltban. Mivel nemzetiségi kulturális ügyről van szó, a leghelyesebb az lenne, ha a Pinceszínpadhoz hasonló együttesek fenntartó szerve a Csemadok illetékes járási bizottsága lenne. Ezzel kapcsolatban például nagyon szeretnék vá­laszt kapni a következő kérdésemre: Ha a Csemadok KB lehet fenntartó szerve a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának és a Szőttes népművészeti együttesnek, akkor miért nem lehet egy élegyüttes fenntartó szerve az Illetékes Já­rási bizottság? — Melyik előadott darab lett az együt­tes legnagyobb sikere? — A legnagyobb siker talán 1985-ben Schwajda György Segítség című darabja lett. Egyrészt azért, mert megnyertük vele a Jókai Napokat, másrészt mert eljutottunk a darabbal Martinba, az amatőr színházak nemzetközi seregszemléjére. Előadásunk­nak nagyon jó volt a sajtóvisszhangja, még a cseh lapokban Is igen kedvező értéke­léseket kaptunk. Tulajdonképpen mi hív­tuk fel a szlovák szakma figyelmét Schwaj- dára. Szereplésünket követően érdeklődött ugyanis a szövegkönyv lránt a zvolenl színház, s már műsorára Is tűzte ezt a tragikomédiát. — Az amatőr művészeti együtteseknek tudvalévőén van egy olyan fontos célja is, hogy egyre több embert vezessen be a színházi kultúra titkaiba. E téren hogy áll a Pinceszínpad? — Sajnos, nem a legjobban, öt évve! ezelőtt vásári komédiásokká váltunk, s a bodollóí (Budulov) és buzitai (Buzica) szö­vetkezetek jóvoltából szekéren jártuk Ke- let-Szlovákla falvalt a Kocsonya Mihály há- zasssága című darabbal. Különben fellépé­seinket mindig a csoport szervezte. A gya­korlati akadály igen sokszor a szállítás volt, az együttes nem mobills, ami főleg a díszletes előadások esetében gond. Ilyen volt a helyzet a Schwajda-darabná! is, így a Segítséggel a versenyeken kívül nem voltunk sehol. — Mi készül jelenleg az együttes „mű­helyében“? — Egy Krúdy-novella adaptációját visz- szük színre érdekes módon. A darab mun­kacíme „Mánia“, a novella címe „A ta­kács feleségének a szíve“. Ebből Igyek­szünk most egy mozgáson, látványossá­gon, zenén alapuld pantomimszerű előadást létrehozni. Ilyen kísérletekkel amatőr szín­padokon ma egyre gyakrabban találkozha­tunk. Megpróbálkozunk tehát mi is a ha­zai magyar szinjátszömozgalmat egy ilyen ú] színfolttal tarkítani. A probléma csak az, hogy erre az eddigi próbatermünk, a pince nem alkalmas. Jelenleg ott próbá­lunk, ahol csak tudunk. — A „Pinceszínpad“ jó hangzású, pati­nát sejtető elnevezés. Beszélgetésünkből kitűnt, hogy az együttes a nevét adó pin­ce parányi helyiségeit már kinőtte. — A „cégjelzés“ valóban stílusos, jelké­pes is, mert kezdettől fogva pincében pró­báltunk, dolgoztunk. De ha esetleg (f Jel­kerülnénk a pincéből, akkor sincs okunk a névváltoztatásra. Ez az elnevezés szlo­vákiai amatőr viszonylatban már fogalom. Megfordult már a fejemben, hogy más, minden követelménynek megfelelő fenntar­tó szervet keressek, de... A Városi Mű­emlékvédelmi Intézet felkínált néhány pin­cét. Egyelőre tanulmányozom, melyik fe­lelne meg legjobban céljainknak. A Cse­madok pincéjét bővíteni, átalakítani nem lehet, ezért kár lenne további pénzt be­fektetni. Így tehát várunk. Meglátjuk, ho­gyan Intéződnek dolgaink. S bár tevékeny­ségünk teltételei most nem is a legked­vezőbbek, ügy érzem, nem hagyjuk abba. Szőke István A hazai magyar tudományos élet fejlő­désének nincsenek még teljesen kiépítve az Intézményes keretei. Ennek pedig vele­járója, hogy az egyes tudományágakban Javarészt amatőrök dolgoznak. Az amatő­rizmus ez esetben nem dilettantizmus: egy­szerűen arról van szó, hogy az Intézmé­nyek hiánya folytán nincs elég fizetett, főállású tudományos munkatárs. Ez a hely­zet a nyelvjárásgyüjtéssel is. A Kom-ensk? Egyetem magyar tanszékén és a Nyltrai (Nitra) Pedagógia Fakultáson megfrtak ugyan néhány nyelvjárási tárgyú szakdol­gozatot, de módszeres és nagyszabású dia­lektológiai kutatással ezek az intézmények nem foglalkoznak. Mivel a Szlovák Tudo­mányos Akadémia Nyelvtudományi Intéze­tének kutatási programjában eddig nem szerepel a magyar nyelvjárások vizsgála­ta, a csehszlovákiai magyarság nyelvjárá­sainak gyűjtése és az adatok fel­dolgozása az amatőrökre — többségében a pedagógusokra marad. A munka pedig elodázhatatlan, mert Igaz ugyan, hogy a csehszlovákiai magyarság nyelvére nincs asszimiláló hatással a magyarországi köz- nyelv — amelyet nálunk csak egy viszony­lag szűk réteg használ és a többség még mindig nyelvjárásokban beszél —, de az új generációk nyelve mégsem azonos az apáik, nagyapáik által beszélttel. A hazai magyar nyelvjárásgyűjtés meg­szervezése a Csemadok Központi Bizottsága nyelvi szakbizottságának egyik feladata. E nyelvi szakbizottságnak van nyelvjérásgyűj- tő szakcsoportja, amelynek vezetője Ko­vács László, a somorjai (Samorln) gim­názium tanára. A nyelvjárásgyűjtés hely­zetéről, a csoport tevékenységéről beszél­gettem vele, valamint Lanstyák Istvánnal, a Kamensky Egyetem magyar tanszékének aspiránsával, Csuka Júlia ötödéves magyar szakos egyetemi hallgatóval és Rozbroy Évával, a Csemadok KB szakdolgozójával. Kovács László a nyelvjárásgyűjtő csoport történetével kezdte a beszélgetést: — A csoportban pedagógusok és diákok dolgoznak, és azokból verbuválódtak, akik munkájukat beküldték a Csemadok KB első dialektológiai pályázatára. A csoport első nyelvjárásgyűjtő táborában, 1982 nyarán, a csllizközi Patas (Pastuchy) községben, nyolcán vettünk részt. Ekkor, bár az anya­gi körülmények meglehetősen kedvezőtle­nek voltak, sikerült előzetesen kidolgozott kérdőívek alapján egy hét leforgása alatt összegyűjteni a község megközelítően tel­jes névanyagát, a földrajzi neveket, sze­mélyneveket, beceneveket, ragadványneve­ket, álneveket stb. A tábor résztvevőinek az volt a véleménye, hogy a gyűjtést min­denképpen folytatni kell. A következő év­ben Klsgyarmaton (SlkeniCka) gyűjtöttünk. 1984—87-ben az ö-ző nyelvjárásszigetünket vizsgáltuk meg IUésházán (BilaSovce) és környékén. Idén a zoboraljai falvakba sze­retnénk elmenni. — Milyen célokkal Indult a nyelvjárás- gyűjtő munka? — Az egyik cél az volt, hogy szakmai gyakorlatra tegyenek szert azok, akiket érdekel a nyelvjárásgyűjtés. Ennél azonban sokkal nagyobb célok lebegtek a szemünk •lőtt: magnófelvételekből nyelvjárási szö­vegarchívum, majd megfelelő feltételek esetén, nyelvjárási szóklncsarchlvum létre­hozása. Lanstyák István 1983 óta vesz részt a gyűjtéseken. Mint mondta, a dialektológiai pályázat és a nyelvjárásgyüjtő szakcso­portban való munka ösztönözte arra, hogy behatóbban foglalkozzék a nyelvjárással, s ennek köszönhetően az is, hogy az e- gyetem magyar tanszéke felfigyelt tevé­kenységére. Majd így folytatta: — A nyelvjárásgyűjtés értékmegőrzés. A felgyújtott nyelvjárási szavak egy része új­ra bekerülhet a nyelvtudatba, gyarapíthat­ja szókincsünket, de ennél sokkal fonto­sabb, hogy a történelmi és nyelvtörténeti kutatásokat nagyban segítik a dialektoló­giai ismeretek. És a nyelvészet más terü­leteit Is segítik a nyelvjáráskutatás ered­ményei, így például a regionális köznyelv vizsgálata is csak a dialektológiai isme­retek birtokában lehet eredményes. És még egy, nem Jelentéktelen szempont: a nyelv­járásgyűjtés adatközlőiben, az egyszerű emberekben is feléled az érdeklődés saját nyelvük Iránt. Ráébrednek értékeikre, büsz­kébben használják nyelvjárásukat. — Készül-e olyan publikáció, amelyből a nagy nyilvánosság is megismerhetné a kutatási eredményeket? — A Oj Mindenes Gyűjtemény következő kötetében megjelentetünk egy hosszabb dia­lektológiai tanulmányt. Beszélgetésünk egyik oka az, hogy a nyelvjárásgyüjtő csoport olyan fiatalokat keres, akik szívesen részt vennének a mun­kában. Arra lenne szükség, hogy a Jelen­leg mintegy tíztagú csoport létszámában kibővüljön, s a későbbiekben lehetővé vál­jék az, hogy a nálunk beszélt összes nyelv­járási területen alakuljon kutatócsoport. Ha ez a hálózat létrejönne, nagyobb sza­bású, előre megtervezett munkát lehetne végezni. Vajon hogy kerülhetnek kapcsolatba a csoporttal a nyelvjárásgyűjtés Iránt érdek­lődő fiatalok? Hol és kinél jelentkezze­nek? Ezekre a kérdésekre Rozbroy Éva vá­laszolt: — Hogyha beneveznek a Csemadok KB nyelvjárásgyüjtő pályázatára, akkor máris kapcsolatba kerültek vele. (A pályázat tel­jes szövegét mellékeljük.) Munkájuk meg­kezdése előtt és munka közben ugyanis a Csemadok KB közvetítésével módszertani segítséget kérhetnek a csoporttól. Aki azonban a nyári zoboralji gyűjtés megkez­désének idejéig nem tud belefogni pálya­munkájába, az is jelentkezhet erre a gyűj­tésre nálam, a Csemadok Központi Bizott­ságán vagy Lanstyák Istvánnál, a Komen- sky Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar tanszékén. A gyűjtésre július 11-e és 15-e között kerül sor. Előtte, 9—10-én, Nyltrán a Slovan Szánéban hazai és ma­gyarországi szakemberek tartanak előadá­sokat a nyelvjárásgyüjtésről. Ide Is vár­juk az érdeklődőket. Végezetül kedvcsinálóként egy olyan va­lakinek a véleménye, aki gimnazistaként már az 1982-es gyűjtésben is részt vett. Csuka Juli mondja: — Nemcsak a tényleges gyűjtés, az adat­közlőkkel való beszélgetések jelentetitek számomra nagy élményt, hanem a csopor­tunk esti beszélgetései is. Általában a gyűj­tés színhelyén aludtunk, esténként meg­beszéltük az aznapi tapasztalatokat ős a ■másnapi teendőiket, belehallgattunk a mag­nófelvételekbe. Én voltam a legfiatalabb, mégis jól éreztem magam a kitűnő közös­ségben. Azt hiszem, ezt a munkát bárki el tudja végezni, akit érdekel népünk nyel­ve és kultúrája. A cssoport tehát várja a jelentkezőket! Végezetül pedig a felhívás: A Csemadok Központi Bizottsága és nyel­vi szakbizottsága nyelvjárásgyüjtő pályá­zatot hirdet. Pályázhatnak csehszlovák állampolgársá­gú önkéntes gyűjtők és gyűjtőcsoportok bármilyen nyelvjárási tárgyú, nyomtatásban még meg nem jelent, eredeti helyszíni gyűjtést tartalmazó pályamunkákkal, tehát szókincsgyűjtássel (pl. a gazdálkodás, é- pitkezés, viselet, táplálkozás stb. szókin­cse), tájszógyűjtéssel (egy-egy nyelvjárási egység valódi, alak szerinti és jelentés­ben tájszavai), földrajzi nevek, ill. személy­nevek, elsősorban ragadvány- és gúnyne­vek) gyűjtésével és feldolgozásával, egy- egy nyelvjárási Jelenség (pl. i-zés, ö-zés, azonszótagú 1 kiesése; névszóképzés, ige­ragozás stb.) feldolgozásival, ill. egy-egy nyelvjárási egység teljesebb nyelvi anya­gának rendszerezésével. Pályadijak: I. dij . . . . 3000,— Kés II. dl) ... . 2000,— Kös III. díj . . . . 1000,— KCs Az egyes díjfokozatokat a bírálóbizott­ság megosztva is kiadja. Pályázni lehet továbbá nyelvjárást szö­vegek hangfelvételével is. A megfelelő mi­nőségű felvételeket értékes könyvekkel ju­talmazzuk. A hangszalagok árát számla el­lenében megtéritj&k. A bíráló bizottság készülő, 111. megvé­dett szakdolgozat anyagát nem fogadhat­ja el. A pályamunkákat 1988. december 31-ig két példányban keli beküldeni a Csemadok Központi Bizottsága (nám. 1. mája 10—12, 815 57 Bratislava) címére. A pályamunkákon fel kell tüntetni: — a gyűjtő nevét, foglalkozását, lakcí­mét, továbbá a gyűjtés idejét, valamint az adatközlők személyi adatait. A beküldött pályamunkák első példánya — a pályázók szerzői Jogának tiszteletben tartásával — a Csemadok KB nyelvjárási adattárába kerül megőrzésre. A pályázók szakmai-módszertani segéd­anyagot igényelhetnek a Csemadok terü­letileg illetékes Járási bizottságától, ill. a Csemadok KB művelődési osztályától. A pályázat eredményeit a bíráló bizott­ság 1989 márciusában, a XX. Kazinczy Nyelvművelő Napokon hirdeti ki. KLINKO ROBERT

Next

/
Oldalképek
Tartalom