Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-10-28 / 43. szám

— Foglaljon helyet itt, az Irodában — mondja a mérnöknő, az építésvezető helyettese, — Ne féljen, majd én szólók nekik — nyugtat, és kávéval kínál.

Az ablak alatt percenként egy- egy Tatra tehergépkocsi dübörög el, könnyeztető porfelhőt hagyva maga után Végre eljön a fél négy, kezdenek szállingózni az emberek.

— Itt van nem messze a munkásszálló is, de a mieink közül már csak kevesen laknak benne. Fő központjaink most már Felbár (Horny Bar) és Gabcíkovo — magyarázza a mérnöknő, majd feláll, és kimegy az udvarra, mert három fiatalember tűnik fel az öltöző ajtajában Az iroda-barakk felé mutat:

— Ott vár -titeket egy újságíró. Arról akar írni, hogy a fiatalok mit csinálnak nálunk a munkaidőben és a munkaidő után — bizonyára ezt mondja nekik. A gabcíkovo — nagymarosi vízlépcsőrendszer Somorja (Samorín) melletti építkezési központjában, Csölösztőn (Cilistov), az irodában ezt már mindenki tudja rólam. A kétórás várakozás alatt már szinte mindegyik irodai alkalmazottal összefutottam.

— No, kíváncsi vagyok, mit fog írni erről...! Már csak azért is, mert itt alig talál fiatalt — jegyzi meg egy mérnökféle.

— Ugyan, vannak fiatalabbak is, de ha beszélni akar velük, a Kormoránban hamarább szerencséje lesz — teszi hozzá egy másik.

Három fiatalember lép be az ajtón. Fáradtak, nincs nagy kedvük beszélgetni. A két partizán- skéi kotrógépkezelő, Miroslav Fu- lajtár és Miroslav Kudela a városba, Somorjára készülnek.

— Gyakran jártok be? — kérdezem.

— Nemigen. Messze van.

— Mit szoktatok csinálni a műszak után?

— Mit? Hát mit lehet itt csinálni? Ha délutánosok vagyunk, akkor egész délelőtt alszunk. Pihenünk. Ha délelőtt dolgozunk, legtöbbször akkor is a munkás- szálláson maradunk. Beszélgetünk, tévét nézünk, kártyázunk, olvasunk. Sörözni nem nagyon járunk, mert az túl sokba kerülne. A Kormoránba se Mi azért jöttünk ide, hogy pénzt keressünk.

A harmadik fiatalember, Jaros- lav Smejkal Morvaország Vyskovi járásából származik. Az erőmű építkezésén mindhárman ez év eleje óta dolgoznak, jaroslav bulldózerrel jár. Havi átlagkeresetük 3500 korona

— Mi a műszak utáni tétlenség helyett szívesebben túlóráznánk, de nem lehet. Nincs gép, nincs alkatrész. Azt is mondták: akkor a rendes munkaidőnkben nem dolgoznánk becsületesen.

„Itt legalább beszélgetni lehet“

Fejfájdftó frontátvonulásokkal megérkezett az október eleji meleg Ilyenkor, kiváltképpen a nehéz munka után, jólesik egy kis

Legények a gátról

Jaroslav Smejkal: „... szívesebben túlóráznánk, de nem lehet.“

frissítő. Az erőműépítők egy része gyakran tölti az idejét sör melletti ütdögéléssel.

A felbári kocsmában és környékén emberek zajongnak ezen a késő délutáni órán. Alkoholt itt és általában a vízlépcsőépítés melletti településeken — a munkás- szállók környékén csak délután, fél kettő után árulnak.

— Nem jó a túlzott népszerűség — mondja az egyik megszólított 35 év körüli férfi, aki a kocsma előtti teraszon ül. — Nem kell minket népszerűsíteni! — Azt azért elárulja, hogy ő is az építkezésen dolgozik, s naponta benéz a kocsmába.

— Hová menjek délutánonként? Itt legalább beszélgetni, ismerkedni lehet. Még a munkahelyi gondokat is itt beszéljük meg.

— Ne féljen, nem költünk el sok pénzt! — szól közbe társa, aki barátjához hasonlóan ugyancsak nem akar bemutatkozni.

— Napi két-három sör meg egykét féldeci igazán nem sok. Vannak, akik az egész fizetésüket elisszák itt néhány nap alatt. De mi családos emberek vagyunk. Mondja meg: hát üljünk egész este a munkásszálláson?

A SZISZ-elnök panaszai

Sokan úgy tartják, hogy a vízlépcsőrendszer építkezésén leginkább fiatalok dolgoznak. Pedig ez nem igaz, hiszen itt olyan munkásokra van szükség, akik ismerik szakmájuk csínját-bínját, és bírnak dolgozni. Tehát csak a legritkább esetben kerülnek hozzánk olyan fiatalok, akik most végezték a szakmunkásképzőt. Vannak azért ilyenek is. Az építkezésen mintegy ezer fiatal dolgozik — mondja Vladimír Morav- cík, az építkezés SZISZ-szervezete csúcsbizottságának elnöke.

Az építkezés központjában, "a gabcíkovói irodaházban beszélgetünk. Innen Irányítják a csehszlovák szakaszon folyó munkálatokat.

Vladimír és titkárnője az építkezés ifjúsági szervezetének függetlenített tisztségviselői, jelenleg 7 alapszervezet 318 SZISZ-tagjá- nak munkáját Irányítják, természetesen a választott építkezési csúcsbizottság segítségével.

— Ez a 318-as létszám elég alacsonynak tűnik. Milyen a vízlépcsőrendszer építkezésén dolgozó fiatalok szervezettsége? — kérdezem az elnöktől.

— Alapszervezetenként változó. Van, ahol húsz-, van, ahol száz- százalékos. Az építés nagyobbrészt már befejeződött, most a szerelővállalatok folytatják a munkát. Ezek munkásai többnyire idősebb szakemberek, mérnökök, akik már kinőttek a SZISZ-ből. Ez a szervezettség százalékos arányára persze nincs befolyással, csupán azt akartam vele szemléltetni, mennyire gyorsan cserélődnek nálunk az emberek. Súlyos gond viszont az, hogy egyes szakemberekből állandó hiánnyal küszködünk, és így ezeket toborozzák, egy-két éves szerződést kötnek csak a vállalattal, s a szerződött idő letelte után elmennek innen. Ez alatt a rövid idő alatt nem nagyon gondolnak a SZISZ-mun- kára A másik gondot számunkra a környékről bejáró fiatalok jelentik. ök ugyanis azt állítják, hogy szívesebben dolgoznak a falusi szervezetükben, hiszen ott élnek Körülbelül 130—150 ilyen fiatalról van szó Ök eljárnak ugyan a mi akcióinkra is, de nem alapszervezeti tagok,

S ha már a nehézségekről beszélek, akkor még két dologról szeretnék szólni. Az egyik, hogy mi csak a munkanapokon képzelhetjük el tevékenységünk kibontakoztatását. mert a hétvégére még a munkásszállásokon lakó fiatalok is hazamennek. A másik nehézség az, hogy nálunk folyamatosan, két műszakban folyik a munka, így sem a kulturális, sem

a sport- vagy egyéb rendezvényeinket nem tudjuk úgy időzíteni, hogy az mindenkinek megfeleljen.

Megszakítom egy pillanatra Vladimír panaszáradatát:

— Talán nincs is szükség arra, hogy az ide érkező fiatalok mind egy szálig belépjenek a SZISZ- be, hiszen a legtöbben, amint azt sokan elárulták nekem, nem az ifjúsági szervezet kedvéért, hanem a nagyobb kereset reményében választották ezt a munkát. Nekem úgy tűnik, ezeket nagyon nehéz lehet, sőt majdnem lehetetlen bevonni a SZISZ-munkába. Főleg akkor, ha olyasvalamit próbálunk rájuk erőltetni, amihez se kedvük, se idejük nincs.

— Teljesen egyetértek — bólogat az elnök. — Figyelmünk középpontjában ezért a munkakezdeményezés, a társadalmi munkák és az ifjúsági munkacsoportok szervezése áll. Jelenleg 14 ifjúsági csoport dolgozik a vízlépcsőépítésén.

Idén év elején az építkezés két fontos mozzanatának, a fóliás szigetelésnek és a vízi erőmű betonozásának egy-egy szakaszát ifjúsági munkaszakasszá nyilvánítottuk. Ezek fölött SZlSZ-szerve- zetünk védnökséget vállalt.

— Mennyire tartod jelentősnek ezeket a vállalásokat, a társadalmi munkát és az ifjúsági munka- csoportok tevékenységét az építkezés szempontjából?

— Leginkább akkor segítünk, amikor a tervteljesítés akadozik, így volt ez például 1984—85-ben. Legtöbbször ekkor kérik a segítségünket. Én ezt nem tartom teljesen helyénvalónak, főként azt nem, ha a felmerült problémákat társadalmi munkával akarják megoldani. Egyes vezetőkben ez nagyon rossz beidegződéseket á- lakított ki: „Nem baj, ha nem teljesítjük a tervet, majd a társadalmi munkával behozzuk a lemaradást“. Vagy: „Majd a fiatalok megcsinálják!“ Nehéz is meggyőzni az embereket," ha látják, hogy munkájukkal csak mások mulasztásait kell jóvá tenniük. Egyébként a hétvégéjét természetesen senki nem adja ingyen, ezért társadalmi munka ide vagy oda: mindenkit ki kell fizetni, tehát még különösebb gazdasági haszonról sem beszélhetünk. És néha nem is lenne szükség a szombat-vasárnapi műszakokra, illetve szükség volna rájuk, csak értelme nincs az egésznek, mert: az építkezés krónikus alkatrészVan még itt munka bőven.

és anyaghiányban szenved. Nemegyszer előfordult már, hogy a hétvégén, társadalmi munkában dolgoztunk, elfogyasztottuk az anyagot, elromlott a gép, s így hétfőn-kedden le kellett állni, mert nem volt mit vagy nem volt mivel csinálni.

Hogyan látja vajon Vladimír a szabadidő eltöltésének problémáját?

— A lehetőségek kihasználatlanok — állítja. — A vállalatnak vannak például sportpályái, de alig veszik igénybe őket. A fene tudja, miért. Az általunk szervezett kulturális rendezvényekre sem igen jönnek el, pedig mi nem kötjük ki, hogy csak SZISZ-tago- kat engedünk be. Nemrég például egy komáromi (Komárno) amatőr zenekarnak volt itt koncertje. Igaz, hogy nincs nagy nevük, de jól játszanak. A közönség enyhén szólva is gyér számban jelent meg. Azok is, akik eljöttek, inkább csak este kilenc után értek oda, amikor már mehettek vissza a faluból. És még sorolhatnám. . . Nemrég megnyitottuk a központi ifjúsági klubot itt, a központban. Jól felszerelt klub, szervezett műsora lesz, még videódiszkókat is tarthatunk benne. Nemrég rendeztük az elsőt. Mit mondjak? Nem tolongtak az emberek... Egyébként megtiltottuk az alkoholfogyasztást és a dohányzást. A második videódiszkóban nem voltam, de azt mondják, már lényegesen többen voltak. Reméljük, megmozdult valami,

A klubba egyébként kapacitás- hiány miatt csak a SZISZ-tagok léphetnek be. Hasonlóan a felbári klubhelyiségbe is, amelynek — ellentétben az ittenivel — nincs szervezett programja, hanem csupán a beszélgetni vágyóknak próbál helyet adni. ,

„Ez nagyon nehéz munka“

Az építkezés pártszervezetének elnöke, Dunai Sándor is úgy véli, hogy az építők nem használják ki eléggé a művelődési és sportolási lehetőségeket.

— Ügy hiszem, nagyon jó körülmények között dolgoznak munkásaink, az építőiparban ez párját ritkítja. Preferált építkezés vagyunk, ennek megfelelően kiemelt bérek és kiemelt gondoskodás jellemez minket.

— Ennek nem látszik ellentmondani az építkezésen dolgozók nagyarányú fluktuációja, mely átlagosan 52 százalékos?

— A magas fluktuáció eléggé relatív, nem azt jelenti tehát, hogy itt nincsenek kialakítva a megfelelő munkakörülmények. A munkaerő-vándorlás okai közé sorolható például az is, hogy az építkezés állandóan változik, mindig új munkafajtákat kell elvégeznünk, ehhez más szakemberekre van szükség. A fluktuáció másik oka, hogy dolgozóinknak nem tudunk lakást kiutalni, hiszen az építkezés befejezése után itt nem lesz szküség ennyi emberre. És el kell mondanunk azt is, hogy ez nagyon nehéz munka, nem mindenki bírja hosszabb ideig végezni.

— Ön hogyan látja, mennyire felelnek meg a havi átlagkeresetek a munka nehézségi fokának?

— Mint már mondtam, a vízlépcső építkezése kiemelt építkezés, így a mi munkásaink 10—15 százalékkal többet keresnek, mint máshol az építőipari dolgozók. Általában teljesítménybérben dolgoznak, a munka fontossága szerinti jutalmazással, így keresetüket saját maguk is befolyásolhatják.

„Már megszoktuk az építők jelenlétét“

Az építőmunkások, amint az írásunk elején kiderült, azért be- belátogatnak a környező falvakba, városokba. A többezer munkás jelenléte alaposan megváltoztatta a környék életét. Milyen hatással volt ez például az építkezés központjának falujára? Kérdéseimre Gróf Árpád, a Gabcíkovói Hnb elnöke válaszol.

— Mennyire befolyásolta a népnövekedést az, hogy az erőműépítők közül néhányan letelepefl- tek a községben?

— Nem jelentősen. Községünknek már 1970-ben 4400 lakosa

volt. 1980-ban pedig 4700 Most készülünk ünnepélyesen fogadni az ötezredik lakost. Tartósan u- gyanis kevés építőmunkás telepedett le nálunk így a nemzetiségi összetétel se nagyon változott Felépült ugyan itt a faluban 88 lakás az erőmű építői számára, de ezeket túlnyomórészt környékbeli emberek foglalják majd el.

— Növekedett-e a bűnözés, a rendbontások száma a községben?

— Mi a helyi nemzeti bizottságon csak a kisebb vétségeket számoljuk, a nagyobbak már a rendőrség hatáskörébe tartoznak. Ezek az apró kihágások ötven százalékkal emelkedtek nálunk. De ebből nem szabad egyoldalúan ítélnünk, és azt gondolnunk, hogy minden építőmunkás rendbontó. A legtöbbjük becsületes, rendes ember, de mivel itt van az építkezésnek a központja, természetes, hogy sokféle ember összegyűlik.

A különböző szolgáltatások i- génybe vétele, a bevásárlás és a- vendéglátóipari üzemek látogatásán kívül a munkások vajon a művelődési házat, a mozit is lá- togatják-e a környező településeken? Sakfn Irén, a falu művelődési központjának igazgatónője mondja:

— Kutúrházunk műsortervében figyelembe vesszük az átmenetien itt lakó szlovák nyelvűek igényeit is, évente 3—4 szórakoztató műsort szervezünk az építőmunkásoknak. A lengyel dolgozóknak lengyel nyelvű filmeket vetítünk, am élveket a bratislawai lengyel kulturális központtól kapunk. Az épftőüzemek gyakran igénybe veszik művelődési házunkat saját rendezvényeikre, nagyon jó kapcsolatban állunk az itt dolgozó vállalatokkal.

Somorján már nem egészen így áll a helyzet. Bárdos Gábor, a helyi művelődési központ vezetője szerint az építők nem nagyon igénylik a műsorokat Például két évvel ezelőtt az építők napja alkalmából szabadtéri műsort szerveztek, de azt nem sokan nézték meg. A városi moziba is 15—20 ember ha bevetődik Csölösztőről.

Az építkezés befejező szakaszába lépett. A gátak már majd mindenütt állnak, lassan elkezdik a turbinák szerelését. De az építőmunkásoknak azért még lesz dolguk bőven. A köztük velük végzett társadalmi munka mennyisége sem csökken, főleg ha úgy értékelik az illetékesek, hogy annak hosszútávú haszna is van, nemcsak az építkezés idejére szűkül hatása.

Klinko Róbert

IA szerző felvételei)

\ i i .i<>ín 11% if1 !i j 131 ifti ibi'tin*^! t

Legények a gátról.