Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-21 / 3. szám

H ogy — ügymond — le kellett feküdnünk a szovjeteknek! Mert ha nem akkor nincs fenyőáru, ntnos ola|, nincs elektro­mos áram és gáz. Mert ha nem fek­szünk le, nem vásárolják fel a szat­mári almátl Így viszont bízhat min­den almatermelő. Egyszerű ez! Vilá­gos. Inkább nem hat, de tizenkét gőlt is, csak ősszel megint rajtunk ne maradjon a gyümölcs! Megmond­ták ezt Mezeynek még itthon a vb előtt. Ezért mondott le! Lemondott? Nem mondott? Miért nem Írták az újságok? Miért kellett ebben is olyan helyzetet teremteni, amelyben él a pletyka, virul. Pletykálták azt Is, hogy levették a játékosok vérét, hogy azt majd erő­sítőnek ott, a mérkőzés előtt vissza­adják nekik. Igen ám, de összecserél­ték a vért. Mert azon a repülőn, ame­lyen a magyar válogatott vérét vit­ték, azon volt a pomázl szociális ott­hon véradóinak a küldeménye is, me­lyet egy testvér szociális otthon rá­szorultjainak küldtek Nicaraguába. No, ezt a két vérszállítmányt cserél­ték el tévedésből. Mert ilyen a ma­gyar szállítmányozási vállalatoknál a rend, a fegyelem, az odafigyelés. Azzal a vérrel csak így lehetett futballozni. Világos ez, és egyértel­mű minden. Meg hogy megártott a csapatnak a napi háromszoros mákos tészta. Mi­vel naponta háromszor azt kaptak. Hát lehet mákos tésztán futballozni? Nyerni? Megártott nekik a mák, az ópium, attól voltak olyan szédültek, olyan bódultak, olyan álmatagok. Mert olyanok voltak! És ml más­tól lehettek volna olyanok, ha nem a tésztájukra szórt máktól? Nincs olyan vezetője már a ma­gyar válogatottnak, akit össze ne hoztak volna valamelyik vezetőtársá­val ... Mezey összeverekedett Szepe­sivel, Budát meg megverte Páncsics, az orvos a szakácsot, a szakács a gyúrót. A csapatban a védelem a csatársort, a csatársor a középpályá­sokat, a kezdők a kispadon helyet foglaló tartalékállományt. Holott mindebből egyetlen szó sem igaz. Merjük remélni. Senki nem vert meg ott senkit, csak a szovjet válogatott a magyar válogatottat 6:0-ra. De ha senki nem mond semmit a vereség okairól, kö­rülményeiről hetek óta — A fantá­ziadús közvéleményt kell okolnunk? Mint annak idején Verebes Józsefet, a Rába ETO edzőjét. Aki hónapokig nem volt hajlandó nyilatkozni a ma­gyar sportsajtónak. De miért? Mert a győri tudósító nem azt írta meg, amit Verebes mondott. Mindegy. Má­soktól sem az igazat közölte. De ők azért nyilatkoztak újra meg újra, minden NB 1-es, minden NB Il-es mérkőzés után. Nyilatkoztak, mert tartottak valamitől, valakitől. Verebes nem. És mégsem volt a csapata gyen­gébb, mint a többi. Sőt — Valahol el kellene kezdeni... Aztán Verebes is abbahagyta. Nyilatkozott 6 is. Nem többet, nem jobbat, nem okosabbat, mint más... De azért ezentúl Verebesnek mégis volt hite­le. Feltételeztük, hogy tőle azontúl mégis azt közölték, amit mondott... Nem igaz, hogy nem lehet megsze­rezni a hitelt. Meg lehet. Még most, a mindent elárasztó pletykák idejé­ben is. Az 1954-es világbajnokság kudar­caira adott választ sem hitte senki. De hát legalább akkor volt válasz... De mert nem hittünk — nem hihet­tünk —, megindult a pletykaáradat akkor is. Hogy száz meg száz Mer­cedest kaptunk minden beszedett gó­lért. Azért kaptunk csak három gólt, mert akkor a nyugatnémetek sem álltak még olyan jól. Most viszont egy fejlett szocialista ország — a Szovjetunió — ki bírt fizetni hat gólt is... És a franciák? Felajánlottuk nekik a döntetlent! Mi, a franciáknak, a döntetlent! A szoviet-magyar 6:0 után! ötvenezer dollárt kértünk Platiniék- tól a döntetlenért. Burcsa volt a tol­mács. De rosszul fordított. Mert a franciák azt hitték, ők kapják, és nem nekik kell fizetniük. Bár a meccs félidejében a francia drukkerek ösz- szeszedték azt az ötvenezret. De ak­kor már késő volt! Csak úgy minden most is, mint a régi vb-k idején. Hogy akkor Svájc­ban miért ült Sándor Károly a lelá­tón? Miért? És miért játszott a csa­pat lobbszélső nélkül? Mert a játé­kért Sándornak csak százezret aján­lottak fel. Ha viszont a lelátón ül. egymilliót kap. Tessék csak megkér­dezni Sándor Károlyt...! Mert azért azt senki nem hitte el, •íiogy őt arra a világbajnokságra be sem nevezték. Ilyen ostobának senki sem hitte Sebes Gusztávékat. És most a Nyilasi­ügy? Kapott volna a magyar válogatott­tói kétszázötvenezret.. . Viszont hogy nem ment el, azért köpött másfél milliót Ausztriában a biztosítótól. És még másfél milliót a Szovjetuniótól is. Ebből jutott Szepesinek ötszázezer, ötszázezer Budának is, meg Mezeynek szintén. Meg az a három kiló arany, amit Szepesi hozott. De nem bukott meg a vámon, mert ott is lattoltak! Nyilvánvaló, hogy ebből egy árva szó sem igaz! De miként higgye el más­képp a nép, hogy a magyar váloga­tott itthon hagyja az egyetlen világ- klasszisát? Erre magyarázat kell. És ha nincs hivatalos, tisztességes, nyílt, őszinte magyarázat, jönnek a hiedelmek, a kitalálások, a pletykák, a Wiener Walzer pontosságával. Elengedte a nép a fantáziáját ez egyszer, az biztos! Ki kellett talál­nia magának valamit, kitölteni az űrt, betölteni a hiátust. Mert ezt a magyar válogatott kapitányának a nyilatkozatával nem lehetett megten­ni! Hogy mi az, talán nekünk jobb lett volna, ha a magyar válogatott Mexikóban csinál három unalmas dön­tetlent? Abból a három mérkőzésből kettő úgy is nézett ki, hogy csak a magyar válogatotton múát, kap-e hát három vagy hat gólt: netán választ­hat: csinál unalmas döntetleneket? Ilyen nyilatkozatok, ilyen tudósí­tások, ilyen magyarázatok és elemzé­sek mellett kinek van joga csodál­kozni az égig érő pletykák hallatán? Közben és utána meg a Népsport... A maga három kiküldött tudósítójá­val. Hárman a magyar válogatott minden lépésének nyomában. Ahe­lyett, hogy megbíztak volna egy ma­gyar turistát. Mindegy, kit, mindegy, hogy mennyit kellett volna fizetni neki. Mert tőle is megtudott volna annyit a magyar újságolvasó, mint azoktól. így még Pilátus se mosta kezeit... Persze, hiszen Mezey a ma­gyar tudósítóknak még azt sem en­gedte meg, hogy az előkészületi mér­kőzésekről szóló híradásokban leír­ják a válogatott összeállítását. A gól­lövők nevét. Nehogy valamit is meg­tudjon, megsejtsen Lobanovszkij. Ér­dekelte is őt mindez... őt a maga csapata érdekelte! Háborgó tengerré vált az éhen ma­radt magyar közvélemény. És nem jött egy NB Ilí-as Krisztus se, aki lecsillapította volna a tengeri há­borgást. De ne féltse senki a magyar sport­sajtót. Hangot vált az, és lépést, hir­telen, rövidest, csak halljon valahon­nan, egy őrmesteri vezényszót. És kik lesznek ebben is az elsők? Írjam le ide a névsort? Ott, akkor, a magyar csapat öltö­zőbe vonulásakor, közvetlenül a szov­jet-magyar 6:0 után nemcsak Nagy Antal szólt, megszólalt Buda István is, a jelenlévő újságíróknak adresz- szálva fontos mondanivalójának lé­nyegét. Miszerint itt csak egy kilenc­ven percről van szó, eszébe ne jus­son senkinek mélyebb következtetése­ket levonni a történtekből. És főként arra ne gondoljon senki, hogy az itt történteknek társadalmi háttere, tár­sadalmi összefüggései is volnának, mert nincsenekl Ha csakugyan nem lettek volna, vajon honnan veszi Bu­da István ezeket a gondolatokat? Buda István ezt már akkor, már ott, közvetlenül a kudarcot vallott nemzeti 11-ünk leszereplése után tud­ta ... Erre rímel az a bizonyos Nép­sport-beli írás dr. Király Ferenc tol­lából, amelyről a kötet legelején már esett szó. De még akkor nem fedtük fel Buda elnöki figyelmeztetésének összefüggéseit a főszerkesztő sorai­val. Nem, mert dr. Király Ferenc ma­ga sem hivatkozott erre. Mennyivel meggyőzőbbek lettek volna sorai, ha megírja, hogy ezen gondolat nem is annyira az övé, mert ezeket ő Buda Istvántól kapta ... Ha nincsenek a dolgoknak társa­dalmi vonatkozásai, ha senki nem látja a szakmai buktatókat, akkor már senki és semmi nem húzódhat meg a kudarc hátterében, csakis az a bizonyos meztelen nő? Egy meztelen nő ... Aki mindenről tehet, aki mindennek az oka. akire mindent rá lehet kenni, és aki min­dem el Is vállal. Legalábbis akkor vállalta. De mi­ről van sző? Kollégiumi felügyelő ta­nár voltam az 1960-as évek legelején, Nyíregyházán. Éltük, éldegéltük ott a napjainkat, mígnem aztán derült égből villámcsapás: miként most nyá­ron Mexikóban ez -a 6:0-ás vereség. Szóról szóra így . • Egyszer szól nekem az igazgató, mi történik ott nálunk, a negyedike­sek naponta szedik az egyeseket egy­más után, és még a hatodik egyes beszedtével sem állt le némelyik gye­rek. — Te vagy a felügyelő tanár, te vagy a felelős! Ezért kapsz fizetést. Elkezdtem figyelni, de nem láttam semmit. És közben pedig újabb és újabb egyesek. Mígnem aztán az egyik negyedikes fiú hívta fel valamire a figyelmemet. És ki gondolta volna, hogy itt a dol­gok nyitja? Szól nekem a gyerek, hogy — tanár űr, tessék már oda néznil Odanéztem. A kollégiumi szoba ab­lakával szemben egy másik ablak, és abban egy meztelen nő! Fiatal, na­gyon szép, tüneményes nő volt. Bi­zony, azt a meztelen nőt látni kel­lett, nézni. — És tanár úr! Nem az a baj, hogy ott van, hanem az, hogy sose tudjuk előre, hogy mikor van ott! Néha dél­után kettőkor, néha meg csak este nyolc után ... így hát nekünk egész délután lesni, figyelni kell... Valószínű, hogy ott a Mundialon is az volt a baj? A rossz bizonyítvány egyetlen oka! Csak még azt nem tud­juk, hogy ott ki volt a meztelen nő? Mert Nyíregyházán sikerült megtud­nom, és bár nagy sajnálatunkra, de mégiscsak el kellett őt távolítani az ablakból. Nem tudjuk, hogy Mexikóban ki volt a meztelen nő, sőt azt sem tud­juk, hogy mi! De hogy volt, hogy ott volt, hogy őt figyelte az egész csapat, miközben a labda után kel­lett volna futniuk, az biztos! És a csapat vezetése nem vett észre, sem­mit... Se előzetesen, se utólag. Még egyszer: ki volt, mi volt a Meztelen Nő? Az MLSZ, a magyar futball mocsárvilága? Buda Istvánék tehetetlensége? Mezey dölyfös, elbi- zakodott, a beképzeltségig felfokozott tudálékossága, igazi tudásbeli meg­alapozottság nélkül? Ami ráragadt az egész csapatra? A szakács, az orvos volt a Meztelen Nő? Avagy a pénz, a pénz hiánya? Meg hogy soha ilyen jól felkészített, el­szánt kollektíva, soha ilyen egyet akaró baráti közösség? Soha ennyi áldozatot vállaló magyar gyerek soha együtt még nem? Az új, a nagy szisz­téma. amelyet végül is nem értett senki, és ami a valóságban talán nem is létezett? Mennyi, mennyi Mez­telen Nő egyetlen szoba ablakában! Legyen okos az ember! Mert hátha az volt az igazi baj, hogy ott náluk, abban az ablakban nem is állt egy meztelen nő se, amit figyelni kellett, figyelni lehetett volna ... Egy kétes dicsőségektől telepumpált, egy félig valós, félig valótlan sikersorozattól megrészegedett társaság volt a ma­gyar válogatott, amely már úgy eltelt mindennel, hogy magának Mona Li- sának se lett volna már érdemes meztelenre vetkőznie előtte. És se előtte, se utána nem akadt senki, aki szétcsapott volna köztük! Nem irigylem az új sportvezetést. Mert nem akármit örökölt. És nem vagyok irigye az MLSZ új elnökének sem. Pláne meg ha Szepesi marad ott, neki sem leszek irigye. Meg az új szövetségi kapitánynak ... Legyen az Komora Imre vagy mási És a Mun- diait megjárt játékosoknak sem le­szek irigye, sokáig. Midőn majd az ősszel ki kell állniuk csapatukban egy-egy bajnoki mérkőzésre. Ebben a magyar NB I-ben! Kiállni, mint az idén tavasszal, közvetlenül a Mun- dial előtt a Népstadionban, kettős bajnoki rangadókra. Rangadókra? A Vasas, az Újpest, a Honvéd, az FTC mérkőzései akkor, ott. E négy csa­pat részvételével. Onnan indult el a magyar válogatott hajója a 6:0-val jelzett kikötőbe. És nem szólt senki, ez a hajó már az Indulás pillanatában zátonyon volt, léket kapott. De nincs semmi vész! Mert a kö­zönség hamar felejt. És hamar meg­bocsát. Olykor még a kelleténél is hamarabb. Mert lenne csak az ősszel itt nálunk néhány igazi, tüzes, ma­gas színvonalú bajnoki mérkőzés.. .1 Ahol perzselne a levegő a mérkőzé­sek izzásától... tisztaságától... De hát mikor láttunk mi utoljára ilyen bajnoki mérkőzéseket a magyar NB I-ben? És mikor fogunk látni újra? Addig aligha fogja elfelejteni egyet­len magyar néző is a mexikói Mun- dial keserű emlékét... Mezey haragszik a magyar sajtóra, de egyáltalán nem azért, ami miatt oka lenne az a nagy haragvásaira. Csak egyetlen dolog miatt haragud­hatna igazán, amiért elnézett neki a magyar sajtó mindent! Amiért nem teremtett a magyar labdarúgásban az MLSZ, a szövetségi kapitány olyan helyzetet, amelyben nyíltan, őszintén elhangozhatott volna minden kritika! Irt volna a magyar futballról min­denki azt, ami neki tetszik. Mezeynek a vb előtt nemcsak az újságírókkal gyűlt meg a baja ... Mezey összeakasztotta a tengelyt a Játékvezetőkkel, a játékvezetői testü­lettel is. Eszem ágában sincs meg­védelmezni, pártfogásomba venni a magvar futballbírókat. Köztük sokan megérik a pénzüket, akik megérik. És köztük is vannak tisztességes, ren­des emberek. Még így is, hogy éppen az ilyenek kerülnek ott hátrányos helyzetbe, éppen az ilyen típusú-stí­lusú játékvezetőkkel állnak szemben az MLSZ vezetői, miként maga Mezey György is. Mert Mezey ott is azt akarta, amit egvéb területeken! Ott is akarnok volt. sértődékeny, pökhendi és meg­fellebbezhetetlen minden kinvila*ko- zásában. Akkor már ott is úgy kép­zelte el, hogy az ő tudta, beleeeve1 zése. engedélye nélkül nem kaohat egyetlen válogatott kerettag futbal­listánk se sárga lapot, se nirosat. még egy enyhe szóbeli feddést, fi­gyelmeztetést sem. Mert aki ilyet ad. az a magyar futball ellen van, az Mezevnek személyes ellensége, az a mi labdarúgásunk sírásója! A játéko­soknak meg felnyílt a szeme: mi vá­logatottak küfön kasztba tartozunk, mi kivételes lelkek vagyunk, hozzánk érni sem szabad, mi a Mundialra ké­szülünk! Aztán amikor ott szembe­kerültek a szovlet védőkkel . .. Szem­bekerültek? Amikor jöttek rájuk a lendületesen sodró szovjet csatá­rok ... akkor kellett volna Mezevnek védelmébe venni elkényeztetett fiait! Hogy jaj istenem, ezek nem szoktak hozzá az ilyesmihez. Én megtiltottam otthon, hogy velük szemben is al­kalmazható az erő. az erőszak, a ke­mény, elszánt győzni akarás.. Ezt, ezt a Mundíalt sose feledjük el. A Népsport különszámait. a Nép­sport Mundial alatti ügyeletét, a Mar­gitszigetre tervezett vetítéseket, ott azt a botrányt, meg a tudósításokat, hogy tegnap még csak az isteni jel­zők. aztán hirtelen-váratlan egv-egy más hangú tudósítás, hogy gondtala­nul fecserésznek, röhécselnek a ma­gyar fiúk a szálloda úszómedencéi­ben, mintha mi sem történt volna velük a pályán pár órával ezelőtt! Mi ez a gyors váltás, miféle pálfor- dulás ez a tudósítások stílusában, hangnemében? Szólt valaki, hogy most már szabad? Ma már bele lehet ta­posni a sárba a tegnapi isteneket, ördögként? És ugyanaz a kéz. ugyan­az a toll... Ahogy erről már szó volt! Aztán Mezey három hét eltelté­vel... De merthogy ß ott nem mon­dott semmit, menten jelentkezett a Népsport, ha már Mezey tv-nyilatko- zata teljesen érdektelen a szövegköz­lésre a lapos közhelyei, semmitipon- dásai miatt, hát majd ők! De nem ám azoknak a tollából, akik ott voltak kint — hárman is —, hanem aki ott se volt! Persze ez még nem mon­dana ellent annak, hogy szólni, bí­rálni bárkinek joga van. Várkonyi Sándor jelentkezett a Népsportban a vb elemzésének ígéretével, igényé­vel... Várkonyi Sándor... az egyik legjobb tollú magyar sportújságíró. Egy elbagatellizált, elhumorizált vb-értékelése a magyar válogatott­nak? A papáról meg a fiáról... E- gyetlen említésre méltó mondat nél­küli Ez is egyfajta stílus! írni jó pár oldalt, hogy semmi ne legyen benne! Idéznénk, de abból az írásból idéz­ni? Ki talál abban aZ írásban akár csak egyetlen idézésre alkalmas mon­datot Is? Ha csak az elrettentés szán­dékával nem! Nem, így azért mégsem... Még a Népsportban sem! Mert ez így még egy 6:0-ra végződött mérkőzés után is méltatlan. Mert ez még egy ilyen kudarc után is szánalma». Kötelezte valaki a szerzőt, hogy ne legyenek gondolatai? És ha voltak, ki kötelezte rá Várkonyi Sándort, hogy ne legyenek meglátásai, meg­sejtései? Akár a tévedések fenntartásával Is! De így üresen, minden nélkül, így írni? És ha még egyedül csak fi tette volna eztl Végh Antal Gyógyít 6 atlan ? ...fecseg a felszín, hallgat a mély 7. fejezet 2. rész az Universiade A Magas- és az Alacsony-' Tátra öt központja, illetve városa már a küszöbön álló XIII. téli Universiade jegyé­ben él. A Csorba-tőn egy héttel ezelőtt már meg is tartották a főpróbát, itt adott egymásnak találkát a Tátra Kupán a világ síugró élgárdája. A verseny jól, zökkenőmentesen zajlott, re­méljük, hogy így lesz egy hónap múlva is, a világ leg-' jobb egyetemista és főisko­lás sportolóinak a sereg­szemléjén. EGY ORSZÄGBÖL 124-EN Az Universiade iránti ér­deklődés minden várakozást felülmúl. Felvetődik azon­ban a kérdés: hányán és tulajdonképpen kik rajtol­hatnak a versenyen? Természetesen egyetemis­ták és főiskolások, azok is, akik az előző naptári év­ben fejezték be tanulmá­nyaikat, egy országból leg­feljebb 124 sportoló. A sport­ágak szerinti megoszlás: 58- an rajtolhatnak az északi számokban, 28-an műkor­csolyázásban, 20-an jégko- rongozásban, 18-an alpesi sízésben. A kétmilliónál kisebb lé­lekszámú országokat közép- iskolások is képviselhetik, akik az Universiade előtt már legalább két éve foly­tatják középiskolai tanul­mányaikat. A korhatár 17 — 28 év. HÍRESSÉGEK A HAZAI CSAPATBAN Bár a név szerinti neve­zés határideje pontosan la­punk megjelenésének nap­ján jár le, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség KB Titkársága közzétette a ha­zai csapat bővebb kereté­nek névsorát. E szerint a csehszlotflÉk színekben több híresség is színre lép. A műkorcsolyázók között pél­dául Sabovőík és Barna, a síugrók között Svagerko és Slugny, északi összetettben Frák és Klimko, sílesiklás­ban Valegová, Hojstriőová és Medzihradská (a közelmúlt­ban megszerezte első pont­jait a Világ Kupábanl. A Jégkorongozók nevezé­se még nem született meg, de abból ítélve, hogy az Universiade idején szünetel a bajnokság, e sikerspor- tunkban is a lehető legjobb együttessel akarunk indulni: KlSÉRÖMOSOROK A téli Universiade azon­ban nemcsak sportverse­nyekből áll - majd. A szer­vezők számos kísérőműsort iktattak be A kultúrális élet központja a Csorba-tón lesz. Itt üzemel majd a Szocia­lista Ifjúsági Szövetség Szlo­vákiai Központi Bizottságá­nak a védnöksége alatt a Bánik Szállóban a Főiskolás­klub. Itt és más helyeken fellépnek a legjobb főisko­lás tánc- és dalegyüttesek. Minden nap diszkóműsor várja majd az érdeklődőket. Ezenkívül a külföldi részt­vevőket a szabad napokon néprajzi kirándulásokra vi­szik a környező települé­sekre. MIÉRT MINDEN 2. ÉVBEN? Egy olvasónk azt kérdez­’ te tőlünk, hogy miért ren­deznek Untversiadet olyan gyakran, minden két évben. A magyarázat kézenfekvő és érthető: mivel minden or- szágzan négy, legfeljebb öt vagy hat évig tart a főisko­lai és egyetemi oktatás. Ha csak négyévenként rendez­nék meg a főiskolás és e- gytemista sportolók sport­fesztiválját. mint az olim­piai játékokat, és általában a legtöbb világversenyt, elő­fordulhatna, hogy némely sportoló a szabályok szerint nem vehetne rajta részt. A FISU azonban mindenkinek lehetőséget akar adni, hogy indulhasson az Universia- dén, amely sok tekintetben verekszik az olimpiai játé­kokkal. (palágyt) a

Next

/
Oldalképek
Tartalom