Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-03-11 / 10. szám

A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Agroctav építővállalatot mindössze tizennyolc évvel eze­lőtt alapították, de elmondhatjuk, hogy ez alatt a rövid Idő alatt — jelképesen szőlva — felnőtté érett, teljesíti azt a szerepét, amelyet gazdaságunk és társadalmunk vár tőle. Komplett farmokat, istálló­kat, tárolókat, takarmánykeverő­ket, gépi központokat épít, felújí­tásokat, villany- és csőszerelést végez, ezenkívül olyan trágyate­lepeket és silógödröket kivitelez, amelyek megfelelnek a Csallóköz szigorú környezetvédelmi előírá­sainak. A Dunaszerdahelyi járásban úgyszólván nincs olyan me­zőgazdasági üzem, amely ne dicsérné az Agrostav dolgozóinak munkáját. Legnagyobb büszkesé­gük a Mäsospol 7600 férőhelyes hízőbikafarmja, amely négy év alatt épült fel 140 millió korona költséggel. Talán kevesen tudják, hogy ugyancsak a vállalat építet­te fel rekordidő, tizenöt hónap alatt a DAC labdarúgó-stadionjá­nak pompás lelátóját az összes Já­rulékos épülettel együtt. Már e puszta felsorolás is iga­zolja, hogy az Agrostav derekas munkát végzett a tizennyolc év alatt, de még meggyőzőbb az a számokkal alátámasztott összeha­sonlítás, amelyet Nagy József vál­lalati igazgatótól hallottam. Éspe­dig azt, hogy 1969-ben, az alapí­tás évében a vállalat gazdasági teljesítménye mindössze 18 millió korona, az egy főre eső évi mun­katermelékenység pedig 77 ezer korona volt. Ezzel szemben tavaly már több mint 72 millió koronás teljesítményt és egy főre 153 ezer koronás termelékenységet értek el, vagyis az utóbbi tételben a dupláját a korábbinak. Ezenkívül mindkét mutatóban túlteljesítették a tervet. Kézenfekvő még egy összehasonlítás: az előző ötéves terv első évében az állami terv 43 millió koronát tett ki, az idén már majdnem 74 millió korona, az ötéves terv végén pedig 81 millió korona lesz. A kimutatá­sokból nyomon lehet követni, hogy évről évre növekszik a telje­sítmény, s kivétel nélkül minden évben túlteljesítik az állami ter­vet. — Az Agrostavot megbízható partnernek tartják. De meddig le­het fokozni a teljesítményt? — kérdeztem Nagy József vállalati igazgatótól. — Először is azt kell monda­nom, hogy a csallóközi embernek van tartása, ad a munkájára, be­csületesen végzi a dolgát. Erre építünk munkánkban. Ugyanilyen fontos, hogy nagyon jól dolgozik a pártalapszervezet, a pártcsopor­tok, a szakszervezet és az ifjúsági szervezet is. Természetesen a tel­jesítményt, Jobban mondva a ter­melékenységet nem lehet a végte­lenségig fokozni, de úgy véljük, hogy a Jelenlegi 468 főnyi állo­mányt akár 700-ra is lehet emel­ni, mert — jóllehet nem az egyet- • A befejezés előtt álló tehénistálló Dunatőkésen FELNŐTIÉ VÁLT Bugár László építésvezető len mezőgazdasági építővállalat vagyunk a járásban — munkánk van épp elég, és lenne több is. Sajnos, akárcsak az egész építő­ipar, mi is híján vagyunk a jó szakembernek. De éppen a közel­múltban tettünk róla, hogy ezen­túl szakembereket neveljünk ma­gunknak. Í gy tudtam meg, hogy január elsejétől saját szakmunkás- tanuló központot létesített a vállalat. Egyelőre a Járási Épí­tővállalat és a Somorjai (Samo- rín) Mezőgazdasági Szaktaninté­zet néhány eddigi tanulójával kö­töttek szerződést. Ogy tervezik, hogy az ötéves tervidőszak alatt évente 50 szakmunkástanulót vesznek fel, s ezzel gyakorlatilag megoldódik a szakmunkás-után­pótlás. De más módon, a dolgo­zókról való jobb gondoskodással is igyekeznek magukhoz kötni az embereket. — A havi 3306 koronás átlag- kereset szerintem, nem rossz — mondta az igazgató. — Természe­tesen vannak, akik ennél Jóval Nagy József vállalati igazgató többet keresnek, például a palko- viőovói épületelemgyárunkban, ahol tizenhárom fizikai dolgozó évente 6,5 millió koronát produ­kál. Elmondhatom, hogy megszi­lárdult a káderhelyzet, lényegesen csökkent a fluktuáció. A dolgozók átlagos életkora 33 év, ez is Jó. Az építkezéseken lakókocsikban biztosítjuk a munkások tisztálko­dását és azt, hogy átöltözködhes­senek. Az igazgatóság épületében van üzemi étkezde, a közeli épít­kezésekre pedig klvisszük az ételt. A távolabb eső munkahelyeken úgy oldjuk meg dolgozóink étkez­tetését, hogy szerződést kötünk a helybeli üzemi konyhával. A bér­alap 2,4 százalékát fordítjuk kul­turális és szociális célokra. A nagymegyeri (Calovo) termálfür­dőben vannak bungalóink. Csere­akcióban a Csorba-tón is üdültet- jük a dolgozókat Gyakorlatilag minden alkalmazottunk évente egy hetet tölthet el ingyen válla­latunk és partnereink üdülőiben. A vállalati székház mellett már épül az új szociális épület, amely­ben lesz orvosi és fogorvosi ren­PÁLYAKEZDŐ szonyba. Tőle érdeklődtem a pá­lyakezdő fiatalok nehézségeiről, problémáiról. — A Nagykaposi (Veiké Kapu- Sany) Mezőgazdasági Műszaki Szakközépiskola elvégzése után Jöttem a szövetkezetbe. Eredeti képesítésem agronőmus, de jelen­leg zootechnikai munkakörben dolgozom. Kezdeti nehézségek? Voltak. Az idősebbek bizalmatla­nok voltak hozzám, nem mertek nehezebb feladatokat rám bízni. Talán attól féltek, hogy nem tu­dok velük kellőképpen megbirkóz- Hancsovszky Sándor a nagygé- ni. Időbe telt, míg bebizonyítot- resl (Vefkf Horei) szövetkezet tam az ellenkezőjét, hogy értek zootechniknsa. Olyan fiatal, aki a a munkámhoz. Most már úgy ér- közelmúltban lépett mnnkavl- zem, hogy befogadtak. — Szereted a munkádat? — Az igazat megvallva, kellett egy kis idő, amíg megszerettem az állatokat. De most már megál­lapodtam, van néhány ötletem is, például hasznosnak tartanám, ha gazdaságunkban nyúltenyésztéssel is foglalkoznánk. — Hogyan telik el egy-egy mun­kanapod? — Nagyon változatosan. Reggel­től estig sok minden történik, ki kell osztani a munkásoknak a fel­adatokat, hónap végén, amikor a zárást csináljuk, több időt kell fordítanunk az állatok súlyának mérésére és a papírmunkára is. delő, komplett rehabilitációs köz­pont, szauna, kondicionáló terem, víz alatti masszázs, egy nagy tár­salgó és néhány garzonlakás, il­letve lakosztály, amelyeket szin­tén a csereüdülésre használjuk fel. Nyárasdon (Topolniky) közös vállalkozásban pionírtábort épí­tünk. Ogy hiszem, nem kevés, amit a dolgozóinkért teszünk, de meg­érdemlik. Velünk még nem for­dult elő, hogy egy építkezést ne adtunk volna át határidőre, de leggyakrabban még korábban is. Ha erről akar egy érdekes törté­netet hallani, akkor menjünk ki a Dunatőkési (Dunajsky Klátov) Állami Gazdaságba, ahol most fo­lyik az egyik legnagyobb vállal­kozásunk, egy tehénfarm építése. Ott dolgozik egyik legjobb építés- vezetőnk, Bugár László, aki három évvel ezelőtt jött át hozzánk a Stavolndustriától. D unatőkésen a kellemetlen té­li időjárás ellenére folyt a munka. Bugár László épí­tésvezető büszkén körülhordozott bennünket a félig kész épületben, közben nem szalasztotta el a le­hetőséget, hogy szóvá tegye az akadozó anyagszállítást. — A Stavoindustriában minden építőanyagot készen kaptam, itt magamnak kell anyag után fut­kosni — fakadt ki. — Ennek ellenére mennyit húz­tatok rá a határidőre mondjuk az utolsó stavoindustriás építkezé­sen? — kérdezte az Igazgató. — Négy évet. — És ezt az Istállót mikorra fejezzük be? — December 15-ére, fél hónap­pal a határidő előtt — felelte az építésvezető. — Na látja — fordult hozzám az igazgató. — Ott mindent az orruk elé raktak, mégis rendre késtek a munkával. Nekünk óriá­si gondot okoz az anyagellátás, mert nem az építőipari, hanem a mezőgazdasági minisztérium ha­táskörébe tartozunk, s mindent úgy kell kikönyörögnünk. Vagy úgy segítünk magunkon, mint a palkoviőovói épületelemgyár, hogy magunk teremtjük elő, amire szükségünk van. Kitaláltuk példá­ul, hogy sok időt takaríthatunk meg, ha a vályúkat Palkoviőovó- ban előregyártjuk, és a helyszínen csak összeillesztjük őket. Elma­rad a hosszadalmas zsaluzás, ren­geteg deszkát takarítunk meg. Ilyen vályúkat és épületelemeket már más járásokba is szállítunk a testvérvállalatoknak. Ez a ml találmányunk, és annak bizonyí­téka, hogy dolgozóink leleménye­sek. Néha persze jogosan, de jó értelemben elégedetlenek is, mint a dunatőkési építésvezető. Meg­győződésem, hogy a gazdasági me­chanizmus átépítése véget vet majd azoknak a praktikáknak, hogy megfelelő anyagellátás és feltételek mellett is gyakoriak a határidőcsúszások. Valószínűleg mi is jobban járunk, s nem kell majd annyit anyag után szalad­gálnunk, hanem jobban odafigyel­hetünk a napi dolgainkra. Palágyi Lajos A szerző felvételei 1— Feltételezem, azért marad szabadidőd is. Hogyan töltőd? — A Nagygéresi Alapiskola igaz­gatónője, Lejko Lászlóné kérésére vállaltam az iskola természetrajz- körének vezetését. Találkozásain­kat igyekszem minél színesebben, érdekesebben megszervezni. Hóna­ponként egyszer találkozunk de szeretném ha gyakrabban is együtt lehetnék a tanulókkal. — Párttagjelölt vagy, pionírve­zetőként dolgozol falud alapisko­lájában, idegen nyelveket is ta­nulsz, sportolsz... — A sport nagy szerepet ját­szik az életemben, az idén sze­retnék részt venni a Békemarato- non, nem az eredmény lesz a fon­tos, hanem az, hogy átéljem a verseny egyedi légkörét, amelyet már annyiszor megcsodáltam. Nem utolsósorban kipróbálom akarat­erőmet és kitartásomat Is. Iski Ibolya A SZISZ-elnök felelőssége Lapunk szerkesztősége azzal a ké­réssel fordult néhány SZISZ-alapszer- vezet elnökéhez, hogy válaszoljon az alábbi három kérdésre: 1. Milyen jelentős tettel, tevékeny­séggel segítette elő szervezetetek az elmúlt öt évben munkahelyetek, isko­látok, városotok, falutok, szövetkeze­tetek fejlődését? 2. Milyen problémákkal találkoztál leggyakrabban elnöki munkádban? Mi volt a SZISZ-munka leggyöngébb pont­ja az elmúlt időszakban szervezete­tek!, on, és hogyan oldottátok meg vagy szeretnétek megoldani? 3. A SZISZ-munka egyes területein jelenleg mire helyezitek a legnagyobb hangsúlyt? A felkért elnökök válaszait fokoza­tosan közöljük, de várjuk, hogy kér­déseinkre további SZISZ-elnökiik is válaszolnak. Lapunkban valamennyiük véleményének helyet adunk. 1. Ogy érzem, hogy a legtöbb ered­ményt Iskolánkban az Ifjúsági Fény­szóró őrjáratai érték el, elsősorban a dohányzás, a vandalizmus, az alkoho­lizmus és a szipuzás elleni harcban. Ezt a munkát iskolánkban nagyon fontosnak tartom, hiszen akit fiatal­korában hatalmába kerít az említett káros szenvedélyek valamelyike, az később már nehezen szabadul tőle. Azt hiszem, elégedettek lehetünk a hulladékgyűjtésben elért eredménye­inkkel is, és annak is örülök, hogy változott hozzáállásunk a munkához; nincs annyi panasz munkánk minősé­gére, mint azelőtt. Tudni kell, hogy mezőgazdasági iskola vagyunk, és na­gyon gyakran kisegítjük a környező szövetkezeteket. Ez a változás nem csupán a SZISZ-munkájának érdeme, ezen a téren sokat köszönhetünk is­kolánknak, tanárainknak is. 2. Legtöbb problémám a felkészü­letlenségemből adódott, abból, hogy tapasztalatlanul vállalkoztam az elnö­ki funkció betöltésére. Sok írásos anyagot kell készíteni a taggyűlések­re, talán nem ártana, ha kevesebb lenne az ilyen kötelezettség. Kapunk módszertani anyagokat, továbbképzé­seken is részt veszünk, mindez segít bennünket, elnököket, hogy helyt áll­junk a tagság előtt. 3. Az elkövetkező Időszakban ifjú­sági szervezetünkben nagy figyelmet akarunk szentelni a középiskolások tudományos szakköri munkájának, szeretnénk iskolánk jő hírnevét ezzel is öregbíteni. Nem az a célunk, hogy csak kitűnő diákok látogassák isko­lánkat, de tudjuk, hogy a tanulmányi eredményeinkben is van behoznivaló, épp ezért azt szeretnénk, ha az osz­tályok közötti tanulmányi verseny ha­tékonyabb lenne, ha érdekeltté tenne bennünket a jobb tanulmányi ered­mények elérésében. Látókörünket és tájékozottságunkat szeretnénk néhány találkozóval is tá­gítani, szerepel tervünkben beszélge­tés, szakorvossal, pszichológussal, to­vábbá a népi milícia és a közbizton­sági szervek tagjaival. Tervbe vettünk még sok érdekes rendezvényt, a magunk erejéből kul­turális műsorokkal, sportrendezvé­nyekkel szeretnénk gazdagítani Isko­lánk és városunk életét. ANTON SCHWARTZ, a Nagykaposi (Veiké KapuSany) Mezőgazdasági Szakközépiskola SZISZ-szervezetének elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom