Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-15 / 3. szám

ú] Ifjúság 8 Türkizkék mozaik borítású villa áll Tbiliszi óvárosának szívében. Esténként nézősereg tódul az é- pületbe: ez ad otthont a bábszín­ház társulatának. Itt tartották az Alfréd és Violetta című bábjáték ősbemutatóját. A darab Verdi Tra- viatájának, illetve Dumas Kamé- liás hölgyének merész persziflá- zsa, amelynek cselekménye a mai Grúziában játszódik. Az átdolgo­zás rövidebb az eredetinél, mégis bőven van részünk élményekben. Ahogy felmegy a függöny, máris egy meddő vita részesei lehetünk, melyet három bábu folytat Dosz­tojevszkijről, Freudról, a szemé­lyiség szabadságáról és Buratinó­ról, az orosz Pinocchióról. Nem­sokára tűzpiros hajkoronával a fe­jén megjelenik a könnyűvérű Vio­letta Vardzigulasvili. A szabados erkölcsű, ám bájos hajadon a sze­relemről dalol. Éneke úgy meg- igézi Alfréd Gochiellit, hogy nyom­ban otthagy csapot-papot, asztro­fizikát és mindenféle tudományt. Gyönyörű szerelmük magával ra­gadja a nézőt. Ám elkövetkezik a búcsú szomorú pillanata: Alfrédot szólítja a kötelesség, tudományos ülésszakra kell utaznia. A. Holló, a sors jósmadara (törzse egy krumpliskosárból készült j, átnyújt­ja Alfrédnak apja táviratát. A pa­pa, tekintélyes és tiszteletre mél­tó családfő, rendet akar teremte­ni Alfréd életében. Mély részvéttel hallgatják a né. zők Alfréd vigasztalhatatlan zoko­gását kedvese üres karszéke fö­lött. A szeretett lány lenge fáty­la i— az elmúlt boldogság jelké­pe ■—ellibben a kulisszák mögé. A szerző azonban melegszívű, a sze­relmesek tsmét egymásra talál­nak. A regényben, az operában a halál elválasztja őket, de ebben a bábváltozatban nem áll közéjük az elmúlás, boldog beteljesüllés az osztályrészük. A bábművészet egyidős a világgal. Amióta csak ember létezik a földön, azóta próbálkozik tisztába jönni önmagával, s örömében vagy bánatában megalkotja önnön hasonmását és életet lehel bele. Revaz Gabriadze vitán felül áll. A művészi szín­vonalból nem enged, mégis meg­érti mindenki. Ez nagyon ritka a- dottság" — így értékeli Gábrtad- zét a kritika. Vajon miért lesz egy filmdrama­turg bábművész? A Csodabogarak című film sze­replői, a fiatal és heves vérmér­sékletű Ertaoz és az öreg Hrisz- tofor, akit bölccsé tett a sok tu­dás és a még több sorscsapás, fel­szállnak a földről, hogy a maguk külön világába emelkedjenek. Alattuk maradnak a piros cserép­tetők, a templom kupolája, az er­dőborította dombok, no meg a vas­út pöfékelő mozdonyával, amely föntről játékszernek hat. Az em. berek szintén mulatságos bábjá­tékfiguráknak látszanak a magas­ból. Hiúságaik, indulataik, föld­höz ragadt gondjaik és elrugasz­kodott ügyeskedéseik gyermete­gen naivnak és nevetségesnek tűnnek. Mindez híven tükrözi a szerző viszonyát különc és álmodozó hő­seihez, akik elúsznak, elröpülnek a prózai hétköznapok elől. Bármi­lyen, történetet visz is vászonra, Gabriadze mindig távolságot tart. Ha az ő szemével nézzük, a min­dennapi életet bábjátéknak látjuk. Nyilvánvalóan a sors rendelkezett úgy, hogy az író — aki egy sze­mélyben álmodozó, költő és tré­famester — összekösse életét a bábokkal. De miért éppen marionettfigu­rákat választott Gabriadze? Hiszen a Szovjetunióban sosem ismerték el a műfajt, a szakma legjobbját a 20-as években merevnek, mes­terkéltnek tartották a bábokat, mert mozgásuk között árnyaltabb érzéseket nem tudnak kifejezni. A szakemberek szerint a marionett- játék inkább mesterség, semmint művészet. 'A darab szerzője, a marionett­színház megalakítója Revaz Gab­riadze, a neves grúz ftlmdrama- turg. 1936-ban született Kütaisziben. ’Az egyetemet Tbilisziben végezte, majd újságíró lett. ö írta az 1969- ben bemutatott Fel a fejjel! és a Különös kiállítás című filmek forgatókönyvét. Későbbi filmjei közül valók a Csodabogarak, aMt- minó és a Dumas a Kaukázusban. Gabriadze kitűnő és bölcs komé­diáinak szereplői mindig egysze­rű grúz emberek. Műveiben a va­lóság és a fantasztikum elválaszt­hatatlanul összeforr, s ebben van egyben a szereplők boldogulásá­nak titka is. Darabjaiban boldog­ság csak tisztességes, igaz ember­nek jut osztályrészéül. Ez egyben az író filozófiája és művészetének alapeszméje. „A néző, akár falusi paraszt, a- kár városi sznob, egyformán rea­gál Gabriadze filmjeire: örül, ne­vet, egyetért. Népi egyszerűsége A szerelem mégis gyönyörű! Azt mondják, megint divatba jön ÚJ SZÍN Az érsekújvári (Nővé Zámky) Szépművészeti Ga­léria ismét bemutatott mecénása, Zmeták Ernő fes­tőművész munkáiból. A harminc-negyven kép a pá­lyaív egészét átöleli — és jól mutatja a művész munkásságának szélességét és mélységét is, hi­szen a kiváló kardos önarcképe mellett megtalál­juk itt a martinászportrét, népviseleti portrékat, Kassa (Koéice) egyik szép látképét és ifjúkori táj­képei mellett újabbakat, az elmúlt év terméséből valókat is. A művész, akárcsak Csontváry Kosztka Tivadar, egy életen át kereste a nagy témákat. Eljutott Olaszországba és máshova s a helyszínen készített vázlatokon, vízfestményeken kívül gyönyörű olaj­képeket festett élményei alapján. Ugyanakkor szerencséje volt idehaza is: elkészít­hette Szlovákia fővárosában a városháza portáljá­nak a képét, még több gobelint is, s immár hatvan­öt évesen akár elégedetten a jól végzett munka örömével vonulhatott volna nyugalomba. De Zme­ták Ernő, akárcsak más festőművészek és szobrá­szok, lázzal, új életkedvvel vág újra és újra neki a munkának, így az idei tavaszi fővárosi életmű­kiállítása után most legújabb festményeinek, go­belintervének örülhetünk. Főleg a közel húsz négy­zetméter nagyságú faliszőnyegterv, a főváros lát­képe mutatja, hogy a művész élete teljében van, s a kalandozások közepette is mindig tudta, hogy odahaza, szűkebb otthonában is megtalálja a nagy témákat, és mint művészete bizonyítja, meg is ta­lálta. Ez utóbbi látkép a példa rá, hogy a művész nemcsak álmaiban hordja ezt a képet, hanem együtt él a környezetével, és éberen, jó gazda módjára figyeli a változásokat, s amikor azok elérnek egy bizonyos szakaszhoz, átformálják, újjávarázsolják egy város vagy vidék képét, ő odaáll a széles pan- nő elé, és fegyelmezetten, ugyanakkor nagy izga­lommal festi, örökíti meg a látványt. A főváros látképe így nemcsak a történelmi múltban, hanem napjainkban is megkapta és kapja az érzékeny művészi megörökítést. Az utókor minden bizonnyal, akárcsak a város becses értékű régi szőnyegeit, ezeket is nagy-nagy szeretettel fogja majd őrizni, és ha kell, mutatni is, hiszen napjaink anyagi és művészi eredményeit is dokumentálni tudja majd általa. Nagy téma természetesen Zmeták Ernő részére szülőföldje is. A Zúgó-vízgát, a kanálisok, az egy­szerű füzes tájrészletek, amelyeket ebben az évben megfestett, mutatják, hogy szülőföldje iránti sze- retete változatlan. Sőt, ifjú korában inkább a ha­ragoszöldeket, a lélekbe maró árnyékokat látta, most viszont inkább a melegség, a sárgába hajló zöldek azok, amelyek vonzzák és dominálnak eze- ken a képeken. A művész ismételten erőt gyűjt szü­lőföldje látványából, és ma már nemcsak az erőt akarja felmutatni, hanem a megtartó melegséget is. A képeken aztán ifjúkori alkotásainak a hely­színén, levegőjén, élményein kívül a stílusa is visz- szatér. Zmeták Ernő festőművész, aki Aba-Novák tanítványa, mindig is erősen kötődött a látványhoz, a valósághoz, a festményeken dominált a rajz, és ez így van most is. A konkrét látványt ugyanakkor most is átitatja egyénisége tüzével, keménységé­vel, de immár a melegség is helyet kap rajta, és ez új szín, új mozzanat életművében, aminek csak örülni lehet. Németh István D Nekünk, fiataloknak álta­lában kellemes kikapcsoló­dást és jó szórakozást nyújt egy-egy könnyűzenei kon­cert. Szlovákia fővárosában a Kul­túra és a Pihenés Parkjában ad­tak egymásnak találkát a helybe­li amatőr együttesek és szólisták, hogy megismertessék a közönség­gel dalaikat, s eldőljön az is, ki képviseli majd Bratislavát a mar­tini politikai dalfesztiválon. ' Amikor elfoglaltam helyemet a hatalmas koncertterem kényelmes foteljában, sejtelmem sem volt ar­ról, hogy három és fél órát kell majd egyhuzomban kibírnom. A gyenge teljesítményt nyújtó együt­tesek, illetve szólisták indították a versenyt. Voltak közöttük olya­nok, akik a dalok szövegével pró­bálkoztak beférkőzni a zsűri ke­gyeibe, de a közönség rögtön tud- tukra adta, hogy a félresikerült számaikkal legjobb lett volna, ha otthon maradnak. Így legalább egy kudarccal kevesebbet kellett volna elviselniük. Már-már kedvemet szegte, hogy ifjúságunk csak ilyen kevésre ké­pes, amikor színre lépett a Du- naj együttes, amely még a csaló­Country, rock, újhullám dottság árnyékát is szétfoszlatta bennem. Ezután pedig következtek a jobb teljesítményre képes előadók. Ér­demes volt meghallgatni a Gemer, a Tabar, a Rodoz, a Rabat, a Gra­fit együtteseket, s jó volt látni, hogy egy célért, a békéért szólal­nak fel mind, de nem utánozzák egymást. Ügy teszik ezt, ahogy ők elképzelik, saját látásmódjuk sze­rint. Kitűnő hangulatot teremtett az Acylpirín együttes. Szinte az e- gész koncertterem mozgásba jött, hiszen az újhullámos muzsika rit­musa mindannyiunkra hatott. A verseny befejeztével elége­detten vettük tudomásul a zsűri döntését, hogy a márciusi dalfesz­tiválra Bratislaváből Ernest Hu- dec, valamint a Gemer és a Duna] együttes utazik Martinba. Eredményhirdetés után ováció­val fogadtuk a Ventil RG együt­test, azt a zenekart, amely néhány évvel ezelőtt szintén a martini dal- fesztiválon tűnt fel, s azóta az e- gyik legkedveltebb bratislavai csa­patok közé tartozik. Hogy az OPUS Hanglemezkiadó Vállalat még meddig várakozik nagyleme­zük megjelentetésével, nem tu­dom, de hogy hanglemez nélkül is népszerűek, ehhez nem fér két­ség. A legjobb hangulatban ért vé­get a rendezvény. Bizonyára a szervezők is azt vallják: minden jó, ha a vége jó. A közönség, a fiatalok pedig ezúttal is bebizo­nyították, törés, zúzás nélkül is tudnak jól szórakozni, s hogy egy­általán nem mindegy, mit látnak, hallanak a színpadon. Ezt a tényt néhány amatőr együttesünk nem vette figyelembe. Sajnos. Koller Sándor Januári játékterv Magyar Területi Színház Komárom (Komárno) 16. szerda 17. csütörtök 18. péntek 19. szombat 20. vasárnap 24. csütörtök 25. péntek 27. vasárnap 31. csütörtök Udvard — Dvory nad Zltavou Zsellz — Zellezovce Csata — Cata Bátorkeszi — Vojnice Szőgyén — Svodín Jőka — Jelka Perbete — Prlbeta Nagyfödémes*-V. Clany Köbölkút — Gbelce Energikus emberek 19.00 Energikus emberek 19.00 Energikus emberek 19.00 Energikus emberek 19.00 Energikus emberek 19.00 Energikus emberek 19.00 Energikus emberek 19.00 Energikus emberek 19.00 Energikus emberek 19.00 A Magyar Területi Színház Thália Színpada Kassa (Kosice) 17. csütörtök Kassa — Koálce Gellérthegyi álmok 19.00 (bemutató) Csapodár madárka 19.00 19. szombat Csoltó — Coltovo Gellérthegyi álmok 19.00 22. kedd Kassa — KoSlce Gellérthegyi álmok 15.00 23. szerda Kassa — Koáice 19.00 24. csütörtök Kassa — Koälce Gellérthegyi álmok 19.00 25. péntek Perény — Perín Csapodár madárka 18.00 26. szombat Szádellő — Zádiel Csapodár madárka 18.00 27. vasárnap Szína — Sefia Csapodár madárka 17.00 29. kedd Csécs — Ceöejovce Csapodár madárka 19.00 31. csütörtök Klrályhelmec — A csodatevő Borbála-ág Král. Chlmec 14.00, 19.00

Next

/
Oldalképek
Tartalom