Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-15 / 3. szám

új ifjúság 2 KOMMENTÁRUNK Vállalni a kockázatot Ma már mindenki egyetért azzal, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsítá­sa szükségszerűség. A műszaki fejlesztésre az a jellemző, hogy lényegesen meggyorsul az innovációs ciklus, ami egyik következ­ménye, a tudomány-technika-termelés-fel- használás ciklus céltudatos rövidítésének. Másfél év telt el a CSKP KB. 8. ülése óta, amely a tudományos-műszaki fejlesztés meg­gyorsítását tűzte ki célul. Ez a fejlesztés két kölcsönösen összefüggő úton haladva valósul meg: az egyik igényes innovációk révén, amelyek többnyire az állami műsza­ki fejlesztési feladatok végrehajtását jelen­tik, másodszor pedig apró újítások, innová­ciók realizálásával. Ezek az apró újítások a gyakorlatban igen lényegesek. Az említett központi bizottsági ülés figyelmeztetett ar­ra, hogy kedvező feltételeket kell kialakíta­ni az újító- és a feltaláló mozgalom külön­böző formáinak további kibontakozásához. Az új feladatok áj problémamegközelítést igényelnek a vezetőktől és beosztottaktól egyaránt. Mint minden újdonság, az új műszaki el­gondolások gyakorlati bevezetése is koc­kázattal jár. Kockázat nélkül azonban itt sem lehet sikerre számítani. Es mégis az az általános észrevétel, nincs elég mersz az újítások, főként a találmányok gyors be­vezetéséhez. Feltehető a kérdés: vajon mi­ért? Az biztos, hogy az új szabályozók lassú bevezetése hátráltatja az új termék vagy el­járás gyors bevezetését. Inkább a kockázat- mentes, bár természetesen sokkal kisebb ha­szonnal kecsegtető termékek gyártása folyik tovább. Látni kell azonban azt is, hogy az em­beri fantázia nem fejlődik vissza, nap nap után születnek alkotó gondolatok, újító öt­letek. Csak a bevezetésükkel van baj. Az újdonságok gyakorlatba történő bevezetése az innovációs folyamat az utóbbi hónapok­ban az említett párthatározat hatására két­ségtelenül felgyorsult, de a fejlettebb ipari '^örszágokhoz képest még m’q$t is lassú és nehézkes. h i- v," 'ÍV. V-; ..... ­A kockázat vállalásától idegenkedő Öze- " mekben ugyanis nehéz a dolguk az újdon­ságok felkarolását támogatni hivatott szer­vezeteknek és szakembereknek. A tapasztalatok sokasága bizonyítja, hogy a hazai szellemi termékek akkor hoznak sokkal nagyobb hasznot, ha azokat itthon sikerül bevezetni. Nemcsak azért, mert itt születik egy korszerűbb termék vagy tech­nológia, és emelkedik a műszaki színvonal, javul a minőség, hanem azért is, mert kül­földön sokkal hasznosabb utólag az érté­kesítés. Nagy értékpocsékolásnak számít a nyers ötletek felkínálása, mert azokért csak csekély fizetést kapunk, és végleg kicsúszik a kezünkből a bevezetés utáni nagyobb ha­szon lehetősége. Persze, nemcsak világmegváltó találmá­nyokra vonatkoznak ezek az észrevételek, már csak azért sem, mert nagy találmányok­ból csak kevés születik. A naponta születő apró vagy legalábbis annak tűnő újdonsá­gok széles körű és eredményes felkarolása a cél. Sokat segítene már az is, ha a koc­kázatot vállalók nagyobb segítséget kapná­nak, hogy merjenek vállalkozni, mert na­gyobb előrelépés csak akkor várható, ha a rizikó vállalása is megéri. STRASSER GYÖRGY Emlékidéző-tett Sikeres akcióval kezdték az Emlék­idéző hazafias ős internacionalista tet­tek nemzetközi ifjúsági stafétája máso­dik szakaszának teljesítését a verebé- lyi (Vráble) Tesla koncernvállalat SZISZ-tagjai. Felszabadulási futóver­senyt rendeztek városukból Sk^cov par­tizánfaluba. Útközben a stafétabotra tűzték kötelezettségvállalásaik teljesíté­séről szóló szalagjaikat a Nitrai Építő­ipari Szakközépiskola és az Aranyos- maróti (Zlaté Moravce) Gimnázium ta­nulói is. Az Emlékidéző nap fénypontjaként sor került Nitrán a kultúra és szabad­időparkban a Szocialista Ifjúsági Szö­vetség tagjainak járási találkozójára, a- melyen értékelték a staféta első szaka­szát. Z. L. Nem egészen két hónappal a Csehszlovák Köztársa­ság megalakulása után, 1918. december 18-án megjelent az első csehszlovák postabélyeg, amely Alfons Mucha keze nyomán a Hradzsint ábrázolta. Míg kezdetben Sir Rowland Hill ötlete nyomán a bélyegek csak a postai díjszabás megfizetésére szolgáltak, egy idő óta gyűjté­sük sok ember szenvedélyévé vált. E kedvtelésről — de kiderül, hogy nemcsak kedvtelés — beszélgettünk dr. VLADIMIR PRIPUTENNEL (a képen), a Szlovákiai Bé- lyeggyűjtők Szövetsége Központi Bizottságának tagjával. A BÉLYEGGYŰJTÉS NEMCSAK KEDVTELÉS keresztül hat. Ez utóbbiakat szervezetileg a szövetség ifjúsági bizottsága irányítja szo­ros együttműködésben a szocialista Ifjúsági Szövetség szerveivel, mégpedig annak az egyezménynek az alapján, amely a Szlo­vákiai Bélyeggyűjtők Szövetségének Közpon­ti Bizottsága és a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága között jött létre. # Az ifjú nemzedék szempontjából mi­lyen helyet foglalunk el a szocialista or­szágok között a bélyeggyűjtés terén? — Szlovákiában több mint háromszáz fia­tal bélyeggyűjtő rendelkezik az ifjú bélyeg- gyűjtő szakmai rátermettségi jelvényével. Minden évben több száz fiatal vesz részt a bélyeggyűjtők olimpiáján, s közülük választ­juk ki a legjobbakat, akik eddig nemzet­közi viszonylatban is sikeresen képviselték szövetségünket és hazánkat. Gyűjtőink gyűj­teményei a világ nagy kiállításain általá­ban mindig kiváló értékelést kapnak. A PRAGA ’78 világkiállításon például az ifjú­sági kategóriában egyetlen aranyérmet osz­tottak ki, és azt egy fiatal szlovákiai gyűj­tő kapta. Ezek a sikerek azt bizonyítják, hogy jó az „árfolyamunk“ a világban. 0 A bélyeggyűjtő szerint mi a postabé­lyegek küldetése? — Ma már nemcsak úgy tekintünk a pos­tabélyegre, mint a postai szolgálat nélkü­lözhetetlen eszközére. Sőt, jelentősége a gyűjtőszenvedély kielégítésének kereteit is túlnövi. A bélyegek eljutnak a világ minden részébe, értékes tájékoztatást nyújtanak egyik-másik ország életéről, kultúrájáról, természeti szépségeiről, műemlékeiről, elő­segíti az emberek egymáshoz közeledését, propagálják mindazokat az eredményeket, amelyeket egy társadalomban az emberi kéz és elme alkotott. A legtöbb bélyegnek ezen­kívül nagy művészi értéke van, mert általá­ban jeles művészek alkotásai. A bélyegek tehát a kibocsátó országot propagálják. • Hogyan látják el ezt a jelentős több- rendbeli küldetést a csehszlovák bélyegek? — Azon kívül, hogy a postai díjszabás eszközei, fontos szerepet játszanak propa­ganda szempontból. Jelen esetben a szocia­lista Csehszlovákiát, történelmét, szocialis­ta jelenét, dolgozó népének örömteli életét propagálják. A bélyeg az ismeretek bővíté­sének forrása is, főleg az ifjú nemzedék számára. A bélyegnek fontos politikai és nevelő szerepe van, elmélyíti a gyűjtő esz­tétikai érzékét, a hazához, a szocialista tár­sadalomhoz fűződő kapcsolatát, erősíti a kollektív szellemet, hozzájárul a népek kö­zötti megértéshez a békéért folyó harcban. • Eddig hány bélyeget adtak ki nálunk, és hányat adnak ki évente? — 1918 óta 2600 különféle csehszlovák bélyeget bocsátottak ki. Évente mintegy 50 különféle értékű és tematikájú bélyeg lát nálunk napvilágot. # Mire neveli a bélyeggyűjtők szövetsé­ge tagjait, főleg az ifjúságot? — A Szlovákiai Bélyeggyűjtők Szövetségé­nek legfőbb küldetése a szervezett bélyeg­gyűjtés komplex fejlesztése. A szövetség a tagokra a bélyeggyűjtők köreiben, az ifjú­ságra pedig az ifjú bélyeggyűjtők körein # A közelmúltban tartották meg a szö­vetség IV. kongresszusát. Hogyan tovább? — Szövetségünk az elkövetkező időszak­ban arra használja fel a tagok és a nyilvá­nosság bélyeggyűjtés iránti érdeklődését, hogy a programjában szereplő összes fel­adatot maradéktalanul teljesítse. Abból in­dulunk ki, hogy a bélyeggyüjtés céltudatos, tevőleges, hasznos időtöltés, s teljes mér­tékben tiszteli napjaink politikai realitá­sait. A bélyeggyűjtés változatlanul a sza­badidő hasznos eltöltése marad, a fiata­lokban és idősebbekben egyaránt fokozza a tudásvágyat, rendszeretetre, felelősségre, tervszerűségre, szorgalomra, kitartásra ne­vel. Szövetségünk legfontosabb feladatának tekinti, hogy e hasznos kedvtelés útján el­mélyítse a népek közötti megértést és barát­ságot, a szocialista internacionalizmust és a hazafiasság érzését, s békeharcra ösztö­nözzön. PALAGYI LAJOS A szerző felvétele TÜZÉRSÉGI PÁRBAJ A TANULÓTEREMBEN Január 15. a csehszlovák tüzérség napja Az első csehszlovák hadtest tüzérei negy­ven évvel ezelőtt, 1945. január 15-én nagy győzelmes csatát Vívtak a lengyelországi Jaslo mellett a német túlerővel. Ennek a tiszteletére ünnepeljük minden évben január 15-én a csehszlovák tüzérség napját. A jaslói ütközet óta sokat változott a tü­zérségi haditechnika. Ma szakközépiskolák­ban és katonai főiskolákon képezik ki a tüzérség műszaki és parancsnoki kádereit, többek között a brnói Antonín Zápotocky Katonai Akadémián. Ide látogattunk el. Az egyik tanulóteremben találtuk Milan Golián és Jozef Traballk mérnök-őrnagyo­kat, akik a kiképzést vezették. A teremben valóságos tüzérségi párbaj dúlt. A széles vetítővásznon a tagolt terepen Mymás után bukkantak fel a különféle célpontok. Pán­célosok, egyéb járművek, megerősített ál­lások. A hallgatók egy csoportja a két tiszt parancsára a szimulátorok segítségével cél­ba vette a meghatározott ellenséges objek­tumokat és kilőtte a löveget. A vetítővász­non fényes villanás jelezte a lövedék be­csapódási pontját. Minden úgy zajlik ebben a teremben, mint a valóságban. A hangszórókból kato-1 nai járművek fülsiketítő zaja hallatszik, a becsapódó lövedékek robajával elegyítve. A két tiszt éberen figyeli a találatok pontos­ságát, közben bejegyzik az egyes tüzér-hall­gatók teljesítményét. Hiába, a tüzérségbe is betört a tudományos-műszaki forradalom. Ezt igazolják Jozef Traballk őrnagy szaval is: — Ez egy komplex tüzérségi szimulátor. Segítségével tökéletesen gyakorolhatjuk a tüzérségi párbaj parancsnoki irányítását. Minden úgy zajlik tulajdonképpen, mint a valóságban, s közben még csak igénybe sem kell venni a drága haditechnikát és az ér­tékes üzemanyagot. Így is hű képet kapunk a hallgatók képességeiről. A szimulátor építésére egyébként az aka­démia néhány tisztje, köztük Traballk és Golian őrnagyok vállalkoztak. Milan Go­lián mérnök-őrnagy, a tudományok kandi­dátusa a következőket mondta erről: — A szimulátor építésénél igénybe vet­tük mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a mikroelektronika nyújt nekünk. Az integ­rált áramköröknek, a mikroprocesszorok­nak és a PROM programozható adattáro­lónak köszönhetően sikerült teljes mérték­ben imitálni a valós harcteret a haditechni­kával és a természeti alakzatokkal együtt, úgyszintén a lövedékek becsapódását. Utá­nozható vele továbbá a rekognoszkálés, a- mi a katonai nyelvezet szerint a harctér felderítését, az ellenséges erők adatainak pontos megállapítását jelenti. A szimulátor lehetővé teszi továbbá a többi fegyverne­mek közreműködését is a tüzérségi táma­dásban. Nagyszerű segédeszköz ez a tüzér­ségi parancsnoki káderek kiképzésében. Szerintem aki ezeken a műszereken Jól el­sajátítja a helyes vezénylést és döntéseket, az a valódi harctéren, valós körülmények között is helytáll. A látottakhoz ml csak annyit teszünk hozzá, hogy aki ilyen körülmények között, ilyen műszaki színvonalon sajátítja el a tü­zérségi hadimesterséget, az méltó utóda le­het a jaslói hősöknek. JOSEF HONZER alezredes 1945 elején a harcok már Szlovákia te­rületén folytak, és a szovjet hadsereg fel­szabadította az ország egy részét. Ezúttal azonban ismét igazolódott, hogy az a fene­vad rúgkapálódzik a legjobban, amelyik a vesztét érzi. A fasiszta ludák rendszer pe­dig nyilván már a vesztét érezte, mert o- lyan gaztetteket követett el nemcsak a par­tizánokon és a velük együttműködő polgá­rokon, hanem a civil lakosságon is, amelyek a történelem legsötétebb lapjaira íródtak fel. Gustáv Husák elvtárs írja a Tanúságté­tel a Szlovák Nemzeti Felkelésről című könyvében, hogy: „Folytatódott egy kis nép kálváriája, amelynek volt bátorsága szem­beszállni a náci zsarnoksággal.“ A tények magukért beszélnek. Százötven szlovák köz­séget ért büntető expedíció, amely egyenlő volt a férfi lakosság, sok esetben a nők és gyermekek kivégzésével. A fasiszták 50 községet teljesen felégettek, 176 tömegsírt hagytak hátra, ezekben a felszabadulás u- tán 3723 személyt, köztük 720 nőt és 211 gyermeket azonosítottak. Éppen a napokban emlékezünk meg két község, Klak és Ostry Grúű tragédiájának negyvenedik évfordulójáról. A kiaki völgy­ben a partizánmozgalomnak erős hátorszá­ga volt. Ostry Grúftból és Klakból 61 fér­fi csatlakozott a partizánmozgalomhoz, 47 pedig a felkelő hadsereg tagja lett. Ez ép­pen elég indok volt a magából kivetkőzött fasiszta szlovák és német hadvezetőségnek NEGYVEN ÉVE TÖRTÉNT A FASIZMUS GAZTETTEI ahhoz, hogy megpecsételje a két kis falu sorsát. 1945. január 18-án a német járőrök pán­célautókkal érkeztek Kfakba. A község al­só részében partizánokkal találkoztak. Rö­vid, de ádáz harc bontakozott ki, A néme­tek, miután bemérték a partizánok hadál­lásait, visszavonultak. Ez volt a nagy tra­gédia előjátéka. Három nap múlva vissza­tértek. Először Ostry Grúftba törtek be. Az Alsó- -tanyán férfiak egy csoportjára bukkantak. Lövöldözés kezdődött. A németek teljesen körülzárták a falut, majd miután a férfiak egy részének sikerült a hegyekbe menekül­ni, megkezdték a település átfésülését. Va­lósággal őrjöngtek, mindenkit kitereltek a házakból és Izidor Debnár udvarába ker­gették őket. Majd eldördültek a lövések. A fasiszta pribékek rövid idő leforgása alatt 64 gyermeket, nőt, férfit és idős embert gyilkoltak le, majd mint akik Jól végezték a dolgukat, Kfakba távoztak. A szomszéd településen megismétlődtek a borzalmak. Mindenkit legyilkoltak, aki az útjukba került. A vérengzésnek 84 áldoza­ta volt. Estére Klakból már csak üszkös romok maradtak. A németek még visszatér­tek Ostry Grófiba, és a holttesteket leöntöt- ték benzinnel, majd felgyújtották. Három nappal később pedig felégették az egész falut. Ugyancsak negyven évvel ezelőtt hason­ló események zajlottak le az akkor magyar fennhatóság alá tartozó Kassán [Koáicej. Nyilaskeresztes bandák terrorizálták a la­kosságot. Néhány személyt az akkori Fő utcán, a mai Lenin utcán az útszéli fákra akasztottak fel elrettentő például. Némely gaztettükre csak évekkel később derült fény, és 1959. március 23—26-á között zaj­lott le Darabos László nyilaskeresztes vá­rosi vezető és társainak bűnpere, amelyben 530 személy bestiás kegyetlenséggel való meggyilkolását bizonyították be. A további vérengzésektől csak az mentet­te meg a lakosságot, hogy a szovjet had­sereg 1945. Január 19-én egy gyors hadmoz­dulattal felszabadította a várost. Az említett esetekből csupán azt a tanulságot szűrhet­jük le, hogy a fasizmus módszerei egyfor­mák, tekintet nélkül az országhatárokra, s a fasiszta veszély mindenkor a legnagyobb veszély az egész emberiségre nézve. B. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom