Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-31 / 31. szám
0 Érdekességek a sakkvilágból POLGÁR - KASZPAROV - DÖNTŐ ? A sporttörténetem első távolsági, műhold segítségével lebonyolított sakkszimultánját a Londonban tartózkodó és a világbainoki párosmérkőzésre készülő Garrt Kaszparov játszotta. Ellenjelei — öt-öt londoni és New York-i fiatal tehetség — az Amerikai Egyesült Államokban húzták a lépéseket. Négy és fél órai játék után Kaszparov hét győzelmet aratott, három mérkőzés döntetlenül ért véget. Az egyenes adásban közvetített szimultán szenzációját az jelentette, hogy a 12 éves Michael Adamsnak a két óra alatt húsz lépése után a kiváló szovjet világbajnokjelölt ajánlotta fel a döntetlent. ■— Annyira meglepődtem, hogy gondolkodás nélkül igent mondtam — jelentette ki boldogan az amerikai kisfiú. Nem is nagyképü... ooo Kaszparov a műholdas szimultán után kijelentette, nagyon boldog, hogy neki jutott a dicsőség elsőként kihasználni a modern technológia adta lehetőséget. — Ügy vélem, hogy sokak véleményét osztom, amikor azt szeretném, hogy a műhold- ■technológia a békét, a barátságot szolgálja, és ne az ember életét veszélyeztesse — mondta. Nem fér hozzá kétség. ooo A 21 éves Garri Kaszparov egyébként az elmúlt napokban vette át Barcelonában a sakk Oscar-díjat, amelyet mint az 1983. év legjobb sakkozójának a Sakkújságírók Nemzetközi Szövetsége ítélt neki oda. A díj átadása után Kaszparov nyolctáblás handicap mérkőzést játszott és négy játszmát megnyert, négy pedig döntetlenül végződött. — Készülök, hogy megszerezzem a világ- bajnoki címet — nyilatkozta látható optimizmussal. A kíváncsi újságíróknak azonban nem volt hajlandó elárulni a Karpov elleni mérkőzésre való felkészülésének stratégiáját. — Nem alkalmas most az idő erre — mondta. — Nehéz küzdelem várható. Ügy készülök, mint mindig. Először a hegyekbe megyek, utána pedig a tengerre. Amikor játszok, új ötletek után kutatok, és arra törekszem, hogy támadjak. A nyugati sajtó szerint a Karpov elleni mérkőzés favoritja vagyok, de azt hiszem, hogy ez azért van, mert játékstílusomat érdekesebbnek tartják. Hazámban azonban Karpovnak is ugyanennyi szimpatizánsa van, mint nekem. Majd így fejezte be nyilatkozatát: — Azért dolgozom, hogy megszerezzem a világbajnoki címet, és erre előbb-utóbb sor is kerül. Jó dolog az önbizalom. ooo Lapunk előző számában írtunk a nőt világranglista élén előállt furcsa helyzetről, amikor is nem a legjobbak vezetik a listát, hanem az Élő-féle számítások szerint a svéd Cramling és á magyar Polgár Zsuzsa. Polgár Zsuzsa nevét még a sakkban jártasak is alig ismerik, ezért íme egy kis á- dalék a profiljához. Zsuzsa — édesapja és egyben menedzsere kívánságára — évek óta kizárólag férfiversenyeken indul. A férfiaknál jóval magasabb a pontátlaga. Egy közepes férfimezőnyben elfogadható helyezéssel több pontot lehet szerezni, mint rangos női mezőnyben végső győzelemmel. Egy Bulgáriában lezajlott versenyen nemrégiben Zsuzsa megszerezte az első helyet egy ismert nagymester és több nemzetközi mester előtt, ezzel további 50 ponttal ugrott előre, s ezzel már előnyt is szerzett a ranglistán. Kétségtelen, hogy Zsuzsa óriási tehetség. Legutóbbi bulgáriai eredményével nemzetközi férfimesteri címet szerzett. Érdekes lenne tudni, hogy ez a 15 éves kislány mire lenne képes a világbajnok Csiburdanidze vagy a nők világbajnok felölt je, Levttyina ellen. De ezt csak találgathatjuk, mert é- desapja szerint a jövőben is kizárólag férfimezőnyben fog játszani. Végső céljuk, hogy néhány éven belül a férfi sakkozók világ- bajnoki elméért küzdjön. önbizalomnak itt sincsenek htján. Vagy lehet, hogy egy Polgár — Kaszparov világbajnoki döntőnek leszünk majd egykoron tanúi?. Mi J, SmSRHKM Bf* nem is volt... Igaz. újabban a NOB garanciát kér az illető ország kormányától, hogy mindenben biztosítja az Alapokmányban reá vonatkozó kötelességek teljesítését. Akkor még meg is kapta a NOB az ígéretet... Közben egyre inkább rájöhetett a világ, tulajdonképpen milyen is e híres — és hírhedt — világváros felületesen megismert arca. Még harminc évvel ezelőtt tette Harry Truman, az Egyesült Államok akkori elnöke eme városjellemző kijelentését: „A víiág valamennyi őrültjének a fele Los Angelesben és a környékét jelentő néhány száz mérföldes körzetben él..Nos, ebben a városban lakik a világ legbonyolultabb ösz- szetételü lakossága. A „bábeli“ nyelvzavart okozó nemzetiségi sokadalom még nem len. ne önmagában hátrányos, ha ez nem párosulna az emigráns szervezetek „gyűlölködő politikájával“. Ráadásul a „Los Angeles bűn- ügyi statisztikája messze meghaladja az a- merikai átlagot. Csak a város magvában évi kétezer gyilkosságot jegyezhet föl a rendhogy akik csak tudják, kihasználják a saját meggazdagodásukra .. A rendezők köré seregien üzletemberek azonban elszámították magukat. Mivel lehetetlenné vált a Szovjetunió és a szocialista országok sportolóinak részvétele, aligha számíthatnak akkora jövedelemre, mint azt remélték. A szocialista országok sportolói, de különösen a két sporthatalom, a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság versenyzői nélkül . az olimpiai seregszemle korántsem lesz a nemzetközi sportélet csúcstalálkozója, s az üzletemberek körében, akik pénzüket fektették ebbe a „vállalkozásba“, nagy a riadalom. Zsebükbe aligha folynak milliók, legfeljebb cseppen valamicske. Ha valakit Amerikában vezető körökben aagaszt egy és más, az mind. össze az elmaradt haszon; az olimpiai eszmén esett csorba nem nagyon zavarja őket. Pedig a nemzetközi sportélet legégetőbb kérdése éppen az, hogy az olimpiai mozgalmon esett sérelmeket mielőbb orvosolNem lett volna szabad Los Angelesre bízni OLM - AZ OLIMPIAI ESZMEK HE... Alig két héttel ezelőtt, Juan Antonio Samaranch NOB-elnök születésnapján tartották az első nagyszabású sajtóértekezletet Los Angelesben, a nyári olimpiai játékok színhelyén. A sajtókonferencia hangulata nagyon Jól tükrözi a világ sportújságíróinak a véleményét a Játékokról, hiszen az első órában szinte minden kérdés a rendezés hiányosságaira, a durván megsértett o- limpia! mozgalom lövőjére, a győzelmek kétes értékére vonatkoztak. így aztán Peter Ueberroth, a szervező bizottság elnöke nem is állta meg sző nélkül: „Uraim, ha nem tudnák, itt néhány nap múlva olimpia kezdődik .. .1“ Eme tragikomikus közjáték sokkal szomorúbb eseménysorozat gyászos „poénja“, mintsem azt az első pillanatban, a szocialista országok sportvezetőinek döntése után a sportolók és a sportközvélemény Tte fflytnpics-Tflr UtWícs Onfy! * 0XW» Mtitt mMH tIR «T HAYS S*ZH TIUXMZXJ itfc TCS SMtRS BT SWOT»« »? BUfit no'tv-ö. TARJWjSv X» A*OK*S 35« CMS OUTOjlC «JU®» " AéJS AIAOI TO IMCXSTKATt tCO. ÍTtt StSWÖT »VAÄp K5Ä A rain akmxcan rtmwcr vevu> u tkr i.nn»3 or ab nme»» HCWO'.X. kucxí. unco« wtnia* urm» oitmest ttt'U jrvit les l sut wu. sr A hírhedt amerikai fajüldöző fasiszta szervezet, a Ku-Klux-Klan is csatlakozott az olimpiai játékok résztvevőivel szemben alkalmazott megfélemlítési kampányhoz. A világ számos „nem fehér" országának olimpiai bizottságához intézett fenyegető leveleket a Fehér Ház hallgatólagos beleegyezésével. A Japán Nemzeti Olimpiai Bizottsághoz címzett levél mindennél többet beszél. Senkit se zavarjon, hogy az akasztásra ítélt személyt niggernek nevezi, de a „cég", mármtnt a „Klan“ előregyártóit okirattal terrorizálta többek között a japán, a mozambiki, Srí Lanka-t, angolai és más országok sportolóit. gondolta volna. Azóta a világ a nyilvánosságra hozott tények ismeretében, egyre inkább megbizonyosodik arról a valóságról, amelyre a Szovjetunió és a szocialista országok , illetékes sportvezetői jő előre figyelmeztettek, és a legtöbb országban meggyőződéssel vallják a sportszerető és józan emberek: „A XXIII. olimpiai játékok rendezési jogát nem lett volna szabad Los Angelesre bízni!“ Ezt így kijelenteni, minden magyarázat nélkül, éppúgy felelőtlenség, mint figyelmen kívül hagyni a tényeket. Az mindenképpen lényeges szempont, hogy amikor a NOB az 1980-as nyári játékok színhelyéről döntött, két lehetősége volt: vagy Moszkvát, vagy Los Angelest választja. Moszkvát választotta, és helyesen járt el, mert a szovjet főváros mintaszerű olimpiát rendezett. Az amerikaiak már akkor kudarcként könyvelték el Moszkva sikerét Los Angelesszel szemben. Mivel az Idei olimpia rendezési Jogát csak a kaliforniai metropolis kérte, a NOB-nak tulajdonképpen más választása őrség, ami napi hat (!) erőszakos halálesetnek felel meg, ez pedig már valóban olimpiai léptékű adat" — írja a nyugatnémet magazin. Közben a hivatalos és nem hivatalos a- merikai szervek és szervezetek nyíltan provokációkat szítottak a Szovjetunió és a szocialista országok sportolót ellen. John Doolittle republikánus szenátor olyan bizottságot áUított össze, amely azt szorgalmazta, hogy akadályozzák meg a szovjet sportolók Olimpiai részvételét. Aláírásokat gyűjtött a Kongresszus részére, hogy annak legyen mire alapoznia a döntését. A volt amerikai el. nők, Jimmy Carter egykori sajtófőnöke, John Powell pedig azt szorgalmazta, hogy a városban olyan feliratokat és plakátokat helyezzenek el, amelyek szocialistaellenes cselekedetek végrehajtására buzdítják alakosságot. E két próbálkozás csak a szendébbek közül való. Bizonyos, a bűnüeyi nyilvántartóban is szereplő Mr. Balsiger több tucat antikommunista és emigráns szervezetnek állt élére, hogy provokációkat készítsenek elő, s kiadott több százezer „Kill a Russian" feliratú jelvényt. Ezzel szemben idézzünk egy öt évvel ezelőtti nyilatkozatból, amely az európai sportvezetők IV, tanácskozásán hangzott el. A Szovjet küldöttség vezetője. Szergej Pavlov akkor ezt mondta: „A sport összeköti az embereket, segíti őket egymás megismerésében. Kívánatos, hogy a testvériség, a barátság, a kölcsönös megértés — amely az olimpiai mozgalmat vezéreli —■ meghatározója legyen a nemzetközi sporttalálkozóknak.“ Közben aztán történt egy és más a nemzetközi politikai életben, s az akkori ame- ‘ rikai elnök, Jimmy Carter látva holtvágányra jutott külpolitikájának fagyos fogadtatását, úgy igyekezett választói előtt szépíteni a dolgokat, hogy odahaza erőszakkal keresztülvitte az amerikai sportolók távol- maradását a moszkvai olimpiáról, a játékok politikai szövetségeseit pedig bojkottra szólította fel. A bojkott persze kudarccal végződött. Carter megbukott. Most America ismét választások előtt álL Reagan további négy évre meg akar maradni az USA elnöki székében, s erre nagyon jó alkalom, pontosabban eszköz az olimpia, hogy Reagan bizonyítsa: erőskezű politikus. Nem véletlenül írta a Szovjetszka- ja Rosszija: „A Reagan-adminisztráció kizárólag úgy tekint az idei olimpiai játékokra, mint egy színházra, amely az elnök politikai és propaganda-hadjáratának legfőbb eszköze. így az a feladata, hogy népszerűsítse az elnököt a választók körében, és megpróbálja bebizonyítani Washington szov. jetellenes irányvonalának helyességéti“ Ez utóbbi sorok még inkább hangsúlyozzák VI- talij Szmirnov, a NOB első alelnöke kijelentésének időszerűségét, holott azok a NOB Baden-Badenben tartott kongresszusán hangzottak el 1981-ben, tehát még azelőtt, hogy az USA-ban elkezdődött volna az „olimpiai politikai hadjárat“. Szmirnov egyébként a következőképpen nyilatkozott: „Még soha sem tapasztaltunk ilyen mérvű politikai beavatkozást az olimpiai mozgalom ügyeibe, és ezen nemcsak a moszkvai olimpia meghiúsítására irányuló kísérleteket értem ...“ Már közvetlenül azután, hogy a NOB 1978- ban a kaliforniai metropolisnak adta az olimpia megrendezésének a jogát, kételyek támadtak, sportszerűen 'bonyolítják-e le a játékokat, hiszen a város honatyái megtagadták a rendezvény anyagi támogatását. Ezután léptek színre az üzleti vállalkozók, hogy „megmutassák a világnak, mire képes a jenki vállalkozó szellem“, amely megteremti „a jövő olimpiai rendezésének modelljét“. Magánszemélyek, mammutvállala- tok fektettek nagy tőkéket az „üzletbe“, azt remélve, hogy pénzük kamatostul, nagy nyereséggel megtérül, s még az olimpiai láng útját is dollárokkal „kövezték ki“, mit sem törődve a nemzetközi közvélemény tiltakozásával. Nem mi, hanem a Der Spiegel mondta: „Az olimpia ezúttal nem lesz más vásárnál, amelyben az olimpiai eszmének csak a kiszolgáltatottság jut osztályrészül, ják, ahogy azt a Szovjetunió és a többi szocialista ország nemzeti olimpiai bizottságai óhajtják. S ahogy eme kívánságuknak hangot adtak, mikor a játékokat fenyegető és az olimpia Alkotmányát sértő Jelenségekkel kapcsolatban lemondták sportolóik részvételét a Los Angeles-i olimpián... Ugyanis nem túlzott, és nem is csak udvariasságból mondta az angol munkáspárti képviselő, a Lordok Házának tagja , Philip Noel-Baker, amikor négy évvel ezelőtt így nyilatkozott: — Pierre de Coubertln személyes ismerősöm volt. Az antwerpeni olimpián ismerkedtünk meg. Hallhattam szavait az olimpiai mozgalom céljairól. Coubertin végtelenül büszke lett volna, ha látja a moszkvai játékokat. Ez éppen olyan olimpia volt. a- milyet ő megálmodott...“ ... most pedig alighanem forog a sírjában! mészáros jänos Los Angeles-i „tízparancsolat13 Közép-európai szemmel kuriózumnak tűnik az a magatartási „tízparancsolat“, a- melyről az AEP francia hírügynökség számolt be. Pedig olyannyira a valós helyzetet tükrözi, hogy az a legjobban ismerő „illetékes helyek“, a Los Angeles-i rendőrség és az idegenforgalmi hivatal közreműködésével jött létre. Nekik pedig már csak hinni lehet... íme a „magatartási kódex“: # Ne tartson magánál nagyobb összegű készpénzt. # A halmiját egyetlen pillanatra aa hagyja őrizetlenül. # Szobájában tartózkodva az ajtót lánccal is biztosítsa. # Ne nyisson ajtót ismeretlen személyeknek. # A szobájából távozva este hagyja ágve a lámpát, és győződjék meg a zárak kifogástalan állapotáról. # Nappal vagy este egyedül ne sétáljon a városban. # Este csak jól kivilágított helyen tartózkodjék. # Beszállás előtt győződjék meg, hogy kocsijában nem rejtőzkődik-e illetéktelen személy. # Minden lehetséges módon Igyekezzék rejtve tartani látogatói mivoltét. # Rendelkezzék bár az illető mégoly bájokkal is, tegyen akármilyen csábos ajánlatokat, ismeretlen személyt ne vigyen fel a szobájába. A francia hírügynökség még azt is hozzáfűzte, hogy a nyári olimpiai játékok időpontjának közeledtével egyre inkább bebizonyosodott, hogy Los Angeles a világ egyik legveszélyesebb városa.
