Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-25 / 43. szám
9 Megfigyeléseiket a kutatók tökéletesen egészséges csecsemőkön — öt pici fiún és öt lánycsecsemönvégezték, tíz olyan újszülöttön, akik még nem voltak háromnaposak. A tíz apróságot elkülönítve,. izolált pavilonban helyezték el, tapasztalt csecsemőosztályi nővérek felügyelete alatt. Anyjuk kezébe a babák csak naponta négyszer, a szopta tások rövid idejére kerültek. Egy újszülöttel nem lehet, beszélgetni, nem lehet szóban megértetni semmit. Ezért a kutatók ötletesen megszervezték a kapcsolatot. A csecsemőket a lehető legkényelmesebb helyzetbe fektették a kis ágyakba, majd cumit adtak a szájukba, amit ők, természetesen rögtön szopni kezdtek. A cumiba azonban különleges érzékelö-jeltóvábbító volt beépítve, s ennek vezetéke elektronikus mérő-regisztráló berendezéshez kapcsolódott. yalahányszor a csecsemő elkezdte szopni a cumiját, a szívóhatást, a jel- író készülék villamos impulzusként érzékelte, s jegyezte. A babák szájának szopó mozgása általában sorozat-jeile-. gű volt, s ezt a mozgássorozatot csak néhány másodpercre szakította meg viszonylagos nyugalom. Ezeket a nyugalANYAI HANG CSAK EGY VAN Kísérletek során egyértelműen Igazolódott, hogy’ a néhány napos csecsemők nemcsak a szirénahang és az édesanyjuk hangja, hanem egy idegen nő és az édesanyjuk hangja között is képesek különbségei tenni. Két kutatócsoport kísérletei nyomán igazolódott, hogy már a háromnapos csecsemők is egyértelműen felismerik az édesanyjuk hangját, s „dolgozni" is hajlandók azért, hogy minél többet hallhassák annak az asszonynak a közelségét igazoló hangját, aki világra hozta őket. A kényeztető, gyöngéd anyai sző az első hang, amit világra jöttekor hall az újszülött, s ez a hang elkíséri egész életében; az sem hihetetlen, amit írók műveiből tudunk; az élet utolsó pillanatában is megéled a haldokló emlékezetében édesanyjának hangja. Az anyai hang a kísérője a gondoskodó kezek mozgásának, az etetésnek, az öltöztetésnek, az ápolásnak. Vajon valóban kivált-e sajátságos érzeteket a néhány- napos, néhányhetes csecsemőből az anyai hang? Különbözlk-e egyáltalán az anyai hang az újszülött fülében a környezet többi zajától-zörejétől, az orvos, a nővér és mások emberi hangjától? Erre a kérdésre keresték a választ annak a közelménynek a szerzői, amely a tekintélyes tudományos folyóiratban megjelent „Az emberi kapcsolatokról: az újszülött megkülönbözteti szülőanyja hangját“ címmel. mi másodperceket választották a kutatók a csecsemők reakcióinak vizsgálatára szolgáló időszakaszul. Megfigyeléseket csak akkor végeztek, ha a csecsemő nyugalmi .állapotban volt; amelyik sírt, nem vizsgálták. Miután meghatározták az adott csecsemőre jellemző időszakasz nagyságát két cumiszopás-sorozat között, a babák fejére fülhallgatót tettek, s ebbe az é- desanya, vagy egy idegen nő sztereofonikus hangját vezették. A hang egy- -egy prózai szöveg (mésej bizonyos részletét mondta a csecsemő fülébe. Ha az anyai hang hallatán megrövidült a két szopás-sorozat közötti szünet, a baba újra hallhatta az édesanyja hangját. Ha viszont nem volt változás a szopás- -sorozatok közötti szünet tartamában, a fejhallgatóból a kicsi csak az idegen női hangot hallhatta. Mind a tíz „kísérleti csecsemő“ egyértelműen megkülönböztette az édesanyja hangját az idegen női' hangtól, s — igazolva ezt a függvény-kapcsolatot — gyorsan megtanulta csökkenteni a két cumizás-sorozat, közötti szünetet. Annak ellenőrzésére, hogy ezt a reakciót nem egyszerűen a zajhatás okozta nyugtalanság váltotta-e ki, a kutatók meg is változtatták a kísérlet menetrendjét. Az anyai hanag csak akkor volt újból hal'ható a fülhállgatóban. ha a baba ritkábban kezdett cumlzni.'mint a kísérleten kívüli időben' Az eredmény ismét egyértelmű volt: a csecsemők ritkábban cumiztak Sőt, mi több, azok az apró ,kísérleti személyek“, akik az egyik napon megtanulták,. hogy szopni kell; a cumit, ha hallani akarják az édesanyjuk hangját, a következő napon — a kísérlet menetének megfordítása után — gyorsan ,,rájöttek“, hogy ritkábban ' kell cümizrtha'z anyai' hangért. A kutatók ,a. kíséíiétek eredményeit statisztikailag is feldolgozták, hosszú számsorokat róttak egymás mellé, alá, . hogy meggyőzzék á közlemény olvasóit tapasztaiataik hitelességéről, (beismerték azt is, hogy két csecsemő esetében egyszer kénytelenek völták „eltekinteni“ a kísérlet folytatásától, mert a szobát, ahol a megfigyeléseket végezték volna, kezelési célra vették igénybe orvos-kollégáik). Az eredmények így . számos kutatóban kétségeket támasztottak (annál is inkább,. mert a „kísérleti személyek“ mindössze háromnapos újszülöttek voltak, gyakorlatilag tehát még nem ismerhették édesanyjukat!). E kétkedő . tudósok úgy döntöttek, hogy saját kísérleteikkel ellenőrzik a hallottakat. Kísérleteikben 16 újszülött lány „szerepelt“. A fejhallgatóban nem emberi beszéd, hanem rövid — négy másodperces — szlrénahang hallatszott, ugyancsak négy másodperces szünetekkel. A csecsemők egyáltalán nem törődtek a szirénahanggal, s a cumit akkor kezdték szopni, vagy akkor lökték ki a szájukból, amikor erre támadt kedvük, függetlenül attól, szólt-e a fülükbe a sziréna vagy sem. Ezután a fejhallgatóban az anya hangja akkor szólalt meg (nyolc csecsemő fülében')-, amikor a bábák a csönddel egyidejűleg szopták a cumijukat. Az ellenőri csoport (a másik nyolc újszülött) esetében — éppen ellenkezőleg — a szirénahanggal együtt. A kísérlet húsz percig tartott. Mint kiderült, a babák már 14 perc után megtanulták úgy módosítani „viselkedésüket“, hogy a cumizás időzítése minél több' anyai hanggal ajándékozza meg Őket. ' Az újszülöttek tehát nemcsak annak a csodálatos tulajdonságnak vannak birtokában, hogy — amint erről már évekkel korábban jelentek meg közlemények — megkülönböztessék az édesanyjuk testének illatát más emberek szagától, illetve azt is észrevegyék, mikor feküsznek az édesanyjuk karjában (aki nyilvánvalóan sajátságos módon tartja karjában a kicsit), hanem arra is képesek, hogy felismerjék az édesanyjuk hangját. Nem kizárható — hangsúlyozzák a kutatók —, hogy ezek a képességek már az anyaméhben, a magzati fejlődés során kialakulnak a világra készülő kis emberben. Más kísérletek, a- melyeket rendkívül érzékeny mikrofonnal végeztek juhokon, kimutatták, hogy a juh méhébe kívülről sok hang bejut (e kísérletek eredményeiről angol kutatók számoltak be). A csecsemők. e meglepő képísségei- nek Ismeretében, illetve tudva, hpgy az emberi hang Is már a magzati életben eljuthat a leendő csecsemő „fülébe“, arra a kérdésre, hogy ugyan mikor is kell elkezdeni a nevelést, óvatosan csak azt lehet felelni, hogy a megszületés pillanatában máris „elkéstünk néhány hónappal.“ KVARCFÉINY; NYÁK A TÉLBEN H osszú volt a nyár, a nap ontotta melegét, barnító ibolyántúli sugarait. Itt van már az ősz és közeleg a tél. Azért szólunk idejében, mivel a zord téli napokon sokan élvezik kvarclámpa mellett a „házhoz szállított“ napfény simogató és barnító ibolyántúli sugarait. Az időjárástól függetlenül könnyű, gyors bámulást ígérnek az otthoni kvarclámpák. Artalmatla- nok-e az otthonunkba varázsolt mesterséges napfény sugarai, és mennyire hasonlítanak a bolygónkat melengető természetes napfényhez? A természetes napfény ibolyántúli tartományának csak bizonyos része jut el a földfelszínre: a hosszúhullámú ibolyántúli sugarak, amelyek a bámulást adják, illetve a közepes hullámhosszú Ibolyántúli sugarak, amelyek a fájdalmas leégésért felelősek. A rövidhullámú — tehát a legnagyobb energiájú és így bőrünkre legveszedelmesebb — napsugarakat elnyeli a légkör. Sajnos, a kvarclámpákból ilyen rövidhullámú sugárzás is éri a bőrünket, ezért a bőrgyógyászok nagy elővigyázatosságra Intik a „mesterséges napfényben" sütkérezö- ket. A kvarcténykúrát már csaknem 70 éve ismeri a világ, szélesebb körű orvosi és kozmetikai alkalmazása azonban csak az 1950-es években terjedt el, annak ellenére, hogy a készülékek hátrányának tudatában voltak az orvosok is: mérhető volt, hogy a börpirító ibolyántúli s'ugarakból nagy mennyiséget átbocsátanak a kvarcüveg csövek, így fölöttébb gyakori volt a kvarcolás utáni fájdalmas leégés. Csak Friedrich Wolf frankfurti mérnöknek sikerült 1975-ben úgy tökéletesítenie a kvarckészülék szerkezetét, hogy — a közbeiktatott keményüveg szűrő hatására — a fénycső csak annyi Ibolyántúli sugarat bocsásson ki, amennyi az előnyös meny- nyiségű börfesték (pigment) képződéséhez elegendő, de leégést nem okoz. Ez a szűrő forradatmasltotta a mesterséges napfürdözést: olyan kvarclámpa- együttesekkel felszerelt szoláriumok é- pítését tette lehetővé, amelyekben az egész test minden oldalról egyszerre élvezheti a műnapfény áldását. A veszély bizonyítható csökkenése ellenére is óvatosságra intenek tekintélyes szakorvosok. Frank Wedner, az erlangen! bőrklinika főorvosa szerint különösen a pigmentszegény börűekre (a szőkékre, vörösekre) kell fokozottan vigyázniuk az orvosoknak és a kozmetikusoknak. Krónikus szemgyulladás, bőrkiütés lehet a huzamos, túladagolt kvarcolás következménye, sőt — esetleg — daganatos megbetegedés megindítója is lehet a mértéktelen mesterséges napozás. Különösen sugárérzékenyek, a májbetegek, vagy azok, akiknek májanyagcseréjét valamilyen gyógyszer rendszer^es szedése zavarta meg. A legújabb készülékeket úgy ajánlják a gyárak, hogy a természetes napsugárnál bőrkímélöbbek, ugyanakkor gyógyászati szempontból sokkal hatékonyabbak, mint a barnító sugarak; rendszeres használatuk véd a hűléses megbetegedésektől, illetve a fertőzésekkel szemben elősegíti az ellenanyag-termelődést Bizonyított előnyeik csak elővigyázatos használat esetében érvényesülnek. A hosszú évekig tartó kvarcolás következményeiről még nincsenek megbízható adatok, hiszen a legújabb börkimélő készülékek csak pár éve vannak forgalomban. A rendszeres kvarcoláshoz mindenképpen ajánlatos az orvosi felügyelet. Az előírások pontos megtartása — az orvosokkal együttesen meghatározott besugárzási időtartam és a sugárforrástól mért távolság, a fokozatosság és a szem gondos védelme — óvja meg a kvarcfény híveit a kellemetlenségektől.
