Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-02 / 22. szám
T Í Királyhelmec (Král. Chlmec} a Bodrogköz központja, a „végek“ egyik kisvárosa. A hatezerhétszáz lakosának nyolcvan százaléka magyar nemzetiségű. A századfordulón még alig több, mint kétezer lakosa volt, de _ már az utóbbi ^ tíz év alatt is ezerötszázzal gyarapodott, s mondhatnánk, fejlődése is az évek során ehhez igazodott. Bár főutcáját még a régi, kopott házak szegélyezik, de I a város más részein már kinőttek a földből a panelházak, úf lakótelepek. j A gondokról, tennivalókról, eredményekről BANDY BET ER, a városi nem- ^ zett bizottság harmincnégy éves titkára beszél: S ajnos, Királyhelmec már nem falu és még nem város. Valahol a kettő között vagyunk, ami a lehető legrosszabb állapot. Nos, megmagyarázom. Egy-egy falu lakosai mondhatnám, a csecsemőtől az aggastyánig ismerik egymást, s nemcsak saját udvarukat, saját házuk elejét tekintik magukénak, hanem az egész falut. Ha tenni . kell valamit, általában egy emberként mozdul meg a község. De itt, a mi kisvárosunkban ...!? Sokszor agitálok ilyen-olyan társadalmi munkára, nem mondom, aktívak, kezdeményezők, munkára készek is akadnak, de hamar megkapom a választ: „Mi adófizető állampolgárok vagyunk!“ Egyrészt Igazuk van, de csak egyrészt, mivel Helmer kisváros, anyagi és egyéb okok miatt hiányzik az infrastruktúra, amely már a nagyobb városokban eleve adva van az élethez. Hiszen fölépítettünk egy sportlétesítményt, a medencék szépek, takarosak, de egyszerűen nincs ember, akit oda állíthatnánk: gondozza, karbantartsa. Vagy nincs megoldva a fiatalok klubjának az Üzemeltetése. Névleges gazdája az Ifjúsági és Pionírház, s ha a város fiataljainak szükségük van a helyiségekre, nekem kell kikönyörögnöm, adják oda. Megkapják, aztán meg engem szapulnak, hallgatok hetekig, mert összetörték a székeket, mert rendetlenséget hagytak maguk után. Tovább: létesítettünk egy szép pariit, és most szinte ölbe tett kézzel nézzSk, hogyan megy tönkre, mert nincs víz, nincs ember, aki gondozná. Szóval ezek a borzasztó és bosszantó problémáink. Persze, bennünk, a nemzeti bizottságban Is van azért hiba, nem vagyunk eléggé rugalmasak, ami elsőrendű követelmény lenne. Részemről az elkövetkező években ez lesz az egyik nagy cél: rugalmasság minden téren! És természetesen a város polgárainak a részéről is szükséges sok esetben merőben más hozzáállás a dolgokhoz. Más példákat is mondok: Tizenvalahány éve, amikor ide kerültem, nekem Jutott az a nem épp megtisztelő feladat, hogy az első szanálásra szánt háznak nekirontsak, mert senki más nem vállalta. Szinte majd meg- '^ertek érte az emberek... Azó^ az évek során bontottunk Is, építettünk Is. És ma már, akárcsak tegnap Is, Járnak a nyakamra az emberek: vegyük meg és bontsuk le az 6 házukat is, szívesebben mennének panelházba lakni. Szinte könyörögnek. Sajnos, egyre nehezebb eleget tenni ezeknek a kéréseknek, hiszen pillanatnyilag is kétszázötven lakásigénylő kérvénye fekszik a fiókokban, és nem tudjuk őket kedvezően elintézni. Többségükben olyanok kérnek, akik önerőből nem vagy csak Igen nehezen tudnák megoldani lakás- problémájukat Bár a következő választási időszakban 647 lakásegység felépítését tervezzük, de ebből alig ötvenet kap csak a város. A többivel a bútorgyár, a vasút és még egy két üzem rendelkezik majd. Újabb példa: nem IlIKliil mmL volt. ravatalozó Helmecen. Most elkészült, de az emberek nem és nem akar Ják ott felravatalozni elhunyt családtagjaikat, szinte kihasználatlanul áll. Szóval csak azt akarom mondani, hogy a szemléletükben, gondolkodásmódjukban már elszakadtak a falutól, de még nem nőttek fel a városhoz, ezért türelmesen ki kell dolgoznunk a kedvező változást. Elsősorban alapos politikai és társadalmi munkával kell elérnünk, hogy az emberek, a lakosok sajátjuknak érezzék a várost,, de ne csak azok, akiknek már áz ükapja is itt élt, hanem azok is, akik tegnap, tavaly vagy öt éve lettek helmeciek. Ö gy érzem, hogy a nagyvárosok lakosai Idővel elvágyódnák majd a forgatagból, a kisvárosok csendes, nyugodt, idillikus légkörét kéré-' sík, s nekünk már ma számolnunk kell ezzel. Terveinket ehhez kell igazítanunk. Az én elképzelésemben a Jövő kisvárosa valahogy olyan képet ölt, mint egy csendes, hangulatos oázis, ahol adva vannak a békés, boldog, nyugodt élet feltételei, munka és szórakozási lehetőségek, ahol nincsenek nagy távolságok, ahol mindenki mindenkit ismer. .. Épp azért nem is annyira terjeszkedünk, inkább a meglevő értékeink színvonalát kell gyarapítani, kiküszöbölni az esetleges hiányosságokat. Gondolok ttt elsősorban a szolgáltatásokra, mert én azt az egyik elsőrangú feladatnak tekintem. Aki hozzám azzal az ötlettel Jön, hogy ezen a téren újítani akar, a legmesszebbmenőkig támogatom. Mert mondjuk meg őszintén, mivel nyújt többet lakosainak a nagyváros? Legföljebb annyival, hogy ott van színház. Igen ám, de Jó lenne egyszer közvélemény-kutatást végezni a nagyvárosok lakosai körében, vajon évente hányszor voltak színházban ... Arról már nem is beszélve, hogy az elmúlt öt évben városunkban huszonnyolc előadást tartott a Thálla meg az eperjesi (Preáov) társulat. No de az elmúlt öt évben szép számban születtek városunkban értékek is, s én már-már elégedett vagyok eredményeinkkel, sikeres választási programot zártunk Sikereink felsorolását azzal kezdhetném, hogy bővült és színvonalasabb lett a tömegpolitikai munkánk, hogy fejlődés mutatkozott a szemléltető agitáclóban és a kulturális életünkben, hogy a városi könyvtárból hetvenhatban 27 ezer ^önyvet, nyolcvanban már 45 ezer könyvet kölcsönöztek ki, hogy egyre hatékonyabban, egyre nagyobb taglétszámmal dolgoznak a tömegszervezetek, közülük is a CSEMA- DOK városi szervezete, hogy az eddigi 192 lakásegység helyett az elkövetkező öt évben már 647-et építhetünk föl, hogy egyre több családi ház épül önerőből, hogy gyarapodott a munkahelyek száma, s egyre több nő léphet munkába, hogy üzemelni kezdett a tervek szerint nyolcszáz dolgozót foglalkoztató bútorgyár... És itt hadd említsem meg, hogy pillanatnyilag minden bölcsődei és óvodái kérvényt ki tudtunk elégíteni, bár korszerűbb óvodára és bölcsődére nagy szükség lenne. Ezen a téren is történt szemléleti változás, hiszen néhány évvel ezelőtt még alig akarták a szülők gyermekeiket bölcsödébe adni. Aztán gazdagodtunk tizenegyezer négyzetméter zöldterülettel, sportlétesítményekkel, ruhatisztítóval, mosodával, sok-sok új üzlettel és egy nagyon kedves, igazán hangulatos, a '■járásban szinte egyedülálló étterem- presszóval, a Fehér akáccal. N em sikerült, sajnos, megoldanunk városunk legégetőbb problémáját: nem épült fel a szennyvíztisztító állomás. Aki nem él itt, az el sem tudja képzelni, milyen kín ez számunkra. Az egészben a kassal (Kosice) Hydrostav a ludas, szinte ultimátumszerű Javaslattal álltak elő toborozzunk nekik munkásokat, akik tesznek valamit. Valamit tenni kell. hiszen Ilyen helyzetben még egy városi illemhelyét sem tudunk nyitni, nemhogy új lakásokat, létesítményeket átadni. Pillanatnyilag szinte azt kell mondanom, hogy ezen a vállalaton múlik, a tervek szerint, fejlődik-e, épül-e Királyhelmec az elkövetkező években vagy sem ... Mert megtorpanni nem szeretnénk. Hiszen eddigi eredményeink, a lakosság elvárásai, terveink, céljaink köteleznek. Otthont szeretnénk teremteni az itteni embereknek, szépet, kellemes, hangulatos otthont, hogy öröm legyen Itt sétálgatni is. És tudom, ha az ember valamit nagyon akar, és tesz Is végette, akkor sikerülnie kell. ZOLCZER fÁN@S A szerző felvételei CSAK RAJTUNK MÚLIK KőblSs Gáborné a királybelmecl (Kráf. Chlmec) kórház körzeti szülésznője, a vnb képviselője. . — Első kérdésünk röviden fgy hangzik: mi a dolga egy körzeti szülésznőnek? — Nagyon sokrétű a tevékenységem. Egyrészt abból áll, hogy a terhes mamákat látogatom. Pillanatnyilag körzetemben nyolcvanan vannak, és havonta tizennégyen-tlzennyolcan szülnek, de nekem tanácsot, útbaigazítást kell adnom akkor Is, ha csak az utcán, az üzletben találkozom valamelyik kismamával, vagy gyermekét sétáltató anyukával. Körzetünk- be.n tanfolyamot Indítottunk a terhes mamáknak, ott előadásokat tartok, továbbá hathetes korukig rendszeresen látogatom az újszülötteket, hetente egyszer terhestanácsadást tartok, és heti egy alkalommal szolgálatot teljesítek a szülőszobában is. Munkaidőm meglehetősen kötetlen, így, szombat-vasárnap Is készenlétben kell állni, ha hívnak, menni kell. A múlt vasárnap Is éppen sütöttem, a- mlkor csöngött a telefon, és máris otthagytam csapot-papot, rohantam, mert a kötelesség mindennél előbbre- való. — Férjétől tudom, hogy munkája mellett még nagyon sok egyéb el- tcglaltsága is van, ezért sokszor rá hárulnak az anyai, háziasszonyi teendők, bár mint mondja, szívesen végzi. — Valóban, ha 6 nem segítene, nem tudnék ennyi felé szakadni. Mert a CSEMADOK vezetőségi tagja vagyok, benne vagyok, a kultúrház mellett működő színjátszócsoportban, a Jökai-napokon bemutattuk Gyárfás Miklós Kisasszonyok a magasban című darabját. No és képviselő vagyok. ^ Mint képviselőhöz az elmúlt öt évben milyen panaszokkal fordult a lakosság? — Kölcsönösen ismerjük egymást, hiszen már tíz éve vagyok képviselő, s most újra Jelöltek. Sok-sok apró-cseprő panaszuk-, gondjuk mellett a közt is érintő észrevétellel: jürda- javltás, az óvoda körüli problémák, és persze városunk nagy-nagy gondjával, a szennyvízelvezető csatornahálózattal, amely már nem bírja el a terhelést, elavult Az alacsonyabban fekvő helyeken meg a földszinti lakásokban, az iskolákban, az óvodákban sem tudnak mit kezdeni a szennyvízzel, nem el, hanem inkább : visszafelé folyik. Az elkövetkező vá^ lasztási időszakban elsősorban ezen az áldatlan állapoton szeretnék vál- ; toztatnl. Aztán Jó lenne, ha megépülne a központi gázvezeték, ha elké- j szülne a már rég óhajtott honisme- I reH tájház, ha lenne felkészárubolt, j ha bővülnének. Javulnának a szolgáltatások, ha lenne egy Jobb szálloda a városunkban. Már az eddig elért eredményeink is szépek, hiszen állandóan épül, korszerűsödik városunk. Van szép kul- túrházunk, mozink, bevásárlóközpontunk, kielégítő az iskolai és az óvodai kapacitás/ az ötszáznegyven CSE- MADOK-tag aktív, gazdag munkát fejt ki, bár feleannyira lenne aktív a közönség. Tudom, örömünk is csak annyi iesz, amennyit a város lakossága megteremt magának, és gondjaink Is csak annyira szaporodnak, amennyire hagyjuk őket elszaporodni. Csak rajtunk múlik, hogy öt év múlva ebből az alkalomból derűlátóan vagy borúlátóbban nyilatkozunk.
