Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-10-07 / 41. szám
KÖNYV ÉS FAKANÁL Kati, akti Bea az alábbi írásban néninek nevez, sem koránál, sem magatartásánál fogva nem néni. Fiatal, két kisgyermek édesanyja, jelenleg gyermekgondozásin van. — Kati Béni, ez a függöny öreg vagy piszkos? — fordult hozzám Beáta, a Bálunk nyaraló vendégkislány. — Hát... öreg is, meg piszkos is. — Mikor mostátok ki utoljára? — Hogy őszinte legyek, nem is tudom. Elég rég. — Látszik. Es a vitrin üvegjét ti nem is szoktátok lemosni? Szörnyen koszos. Hát még az ablakaitok! Kissé meghökkent arcomat látva, Beáta megvigasztalt: — Nem baj, én majd itt mindent lemosok. Vannak öreg újságjaitok? Ezek nem lesznek jók — bökött az íróasztalon heverő zenei szaklapokra —, túl kemények. — Még szerencse! — nevettem el magam. — De különben sem szeretném, ha ablakokat mosnál meg takarítanál. Nyaralni jöttél hozzánk, szép idő van, süttesd magad a napon, vagy menj át a szomszédba. Van ott egy kislány, ugyanannyi idős, mint te, összebarátkozhatnátok. Már beszéltem neki rólad, nagyon vár. Beáta kissé kelletlenül átslattyogott a szomszédba, de alig telt bele félóra, már visszajött ’*' — Te olvasol?m Igen. — Nahát!! Miért, mi ebben a különös? — Nálunk otthon mindig mindenki dolgozik. — Ohüm. Hát ez szép. Ha kedved van, válassz magadnak egy érdekes könyvet, és te is olvasgathatsz. — Nem mostad fel az előszobát. • — Nem. Tegnap felmostam, ma csak felsöpörtem. — Hát akkor én most felmosom, jó? Meglátod, mindjárt más lesz! Nem voltam túlságosan elragadtatva Beáta buzgalmától. Egyedül szeretek dolgozni, takarítani, és különben is, valahogy másképpen képzeltem el egy alig tizenkét éves kislány nyaralását. Rezignáltan beleegyez tem a felmosásba. Kis idő múlva az előszoba kövezete csak úgy ragyogott. Beáta is. — Nna! Most pedig rendbe hozom a já- tékpólcot, mert ott is szörnyű rendetlenség van. — Nem akarsz inkább biciklizni! Az óvoda kertjében hintázni is lehet... — Most rendbe rakom a Játékokat. Lányom bömbölésére szaladtam be a szobába. — Anyu, Beáta nem adja oda a babáimat! Beáta szigorú arccal állt a katonás rendben sorakozó játékok mellett. — Most mindent kezdhetek elölről! Olyan szép rendet csináltam, de ő mindent ösz- szekever. Hisz odaadnám neki azt a játékot, amelyikkel játszani akar, de ő az összesét vinné, és mindig épp azt, amelyiket a helyére raktam! — Ugyan, Beáta, hagyd, hiszen még csak hároméves. Ilyen csöppségtől már az is szép teljesítmény, ha esténként begyömöszöli játékait a szekrénybe. Most ez az ő rendje. Ha nagyobb lesz, nagyobb rendet tart majd a polcokon. Beáta fújt egy nagyot, elbiggyesztette a száját, és kiment a szobából. Azt gondoltam, hogy megsértődött, de pár perc múlva már a fürdőszobából hallatszott a hangja: — Kati néni, csak ilyen porotok van a kádra? Ettől sose fog csillogni! Mi Arallal mossuk, te is azt vegyél, meglátod, milyen szép lesz tőle! Milyen folt ez itt a tükrön? Hiába dörgölöm, nem akar lemenni. Beáta kéthetes vendégeskedése alatt úgy éreztem magam, mint akit üldöznek. Lelki- ismeret-furdalással nyitottam ki egy könyvet, óvakodtam játékba melegedni a csemetéimmel, kerültem a délutáni fekete melletti sziesztázást, mivel Beáta Ilyenkor szokott lecsapni rám, hogy fejemre olvassa bűneimet, az el nem végzett háztartási teendők hosszú sorát. Ha már végképp nem akadt a házban tisztítani-, sikálni-, leporol- nivaló, körmeit rágcsálva intenzíven unatkozott. — Kati néni, mit csináljak? — A gyerekek kint Játszanak az udvaron, állj te is közéjük. — De én valami munkára gondoltam ... — Kitűnő! Adok én neked munkát rögtön, gyere csak velem. Levettem a könyvespolcról Andersen meséit, fellapoztam a kis hableányról szóló történetet, és a kezébe adtam. — Ez lesz a munkád. Elolvasod, s mivel a történet elég hosszú, holnapután, vagy amikor kész leszel vele, elmondod nekem a tartalmát. Beáta csalódott arccal nézett rám: — Ez is munka? A mesét mégis elolvasta, tetszett is neki, de a reprodukálásával már bajok voltak. A férjem nevetve figyelte pedagógiai kontárkodásomat. — Komolyan azt hiszed, hogy két hét a- latt hatni tudsz valahogy erre a gyerekre? Magyarázgatsz, olvastatod, lemezeket hallgattatsz vele ... Elfelejted, milyen az otthoni környezete. A szülei a munkából hazatérve pihenést, szórakozást nem Ismerve bütykölnek, kertészkednek, az örökös házcsinosítás mellett a gyerekekre csak annyi idejük marad, hogy fegyelmezzék őket. A házuk, kertjük olyan, hogy képtelen vagyok felfogni, mit kell még ott javítani, szépít- getnl, ők azonban kifogyhatatlan leleménynyel mindig találnak maguknak valamit, amit hangyamunkával még szebbé tehetnek — ha ugyan szép az az udvar, ahol még a fűszál sem nőhet úgy, ahogy neki tetszik. És ez a merev rend jellemzi az egész környezetüket. A szülőknek magukra sincs idejük, könyvet utoljára az iskolapadban láttak. Ott nincs mese, gyerekkel való foglalkozás. De van színes tv, ultramodern ülő- garnitúra, méregdrága angol szőnyeg. Ezzel akarsz te konkurrálni? Nem, konkurrálni nem akartam, csak egy kis ízelítőt adni Beátának abból a világból, amely nem dől rögtön össze, ha netán nincs mindig minden a maga helyén, s ahol a munka mellett szórakozni, tréfálni vagy akár olvasni, tanulni is lehet. Egyszerűen sajnáltam Beátát, aki a sikálni-, letörölni-, lemosni való dolgokon kívül ugyancsak keveset ismer a világból, korához képest nagyon is keveset. Nem kételkedem Beáta szüleinek jó szándékában, de haragszom rájuk, mert minden munkájuk ellenére sivár világot teremtettek lányuknak. A csak saját javukat, kényelmüket szolgáló otthon! munka mellett nem találtak időt arra, hogy fogékonnyá tegyék gyereküket a szépre, arra, ami ezt a világot valóban emberivé teszi. Nemrég, szeptember végén találkoztam velük. Tele voltak panasszal. Jóformán meg sem kezdődött az iskolaév, de Beáta már három négyest vitt haza. Mindent megtesznek érte, dolgoznak látástól-vakulásig, és ez az eredmény? Igazán érthetetlen! Valóban az?-akVéleményünk szerint a mai lányok, asszonyok többsége okos, jó háziasz- szony. Munkahelyén, otthon a családban, társaságban egyaránt helytáll. Az az út, míg egy asszony eléri, hogy környezete természetesnek találja az ő délutánonkénti olvasgatását, esténkénti lemezhallgatását, egyénenként más és más, de általában nem sima és nem rövid. Erre az útra vagyunk kíváncsiak. írjanak tapasztalataikról azok, akiknek sikerült kialakítaniuk a harmonikus életmódot otthon a családban, lemondások, harag és kútba vetett remények nélkül. De írjanak azok is, akik lemondtak igényeikről — mások miatt. Tapasztalataikat, véleményüket „ Könyv és fakanál“1 jeligére küldjék be szerkesztőségünkbe. M 3 A zon gondolkozom, van-e az országban még olyan hely, ahol korlátlan mennyiségben „fogyasztható“ tiszta levegő. Sokan azt állítják, sőt hiszik is, hogy a Magas-Tátra ilyen hely, ott a levegő még cseppet sincs szennyezve. Pár hónappal ezelőtt még én is azt hittem, de, egy rövid ott-tartózkodáskor az ellenkezőjéről győződtem meg. Kétnapos túrára indultam gyerekeimmel, mégpedig olyan terepre, amelyet korábbról már jól ismertem, és mint tiszta, érintetlen természet élt az emlékezetemben. És akkor jött a meglepetés: ott, ahol öt évvel ezelőtt még csak eredeti ösvény volt, ma aszfaltozott út vezet, amelyen autók, autóbuszok száguldoznak nagy robajjal, tülköléssel. Ott, ahol néhány évvel ezelőtt táboroztunk, ma parkolóhely van, és tilos a táborozás, viszont senkit sem izgat, hogy az ott parkoló gépkocsikból vígan csepeg a benzin vagy a nafta, a kipufogó gázok ártalmairól már nem is beszélek. A civilizáció meghódította méghozzá nem ts akárhogyan — a Lomnici-csúcsot, a Chopokot, a KTa- kot, a Zdiari-völgyet... Tömegestül elözönlik az emberek. A Csorba-tónál három évvel ezelőtt átadott nagykapacitású parkolóhelyre általában már délelőtt tíz órakor kiakasztják a ,2elve" táblát, de ezzel messziről sem veszik elejét annak, hogy a turista ne kocsival látogasson a tó partjára. Épp ellenkezőleg, akaratlanul is előidézik a tilosban — értsd erdőben, tisztáson — váló parkolást. Aztán mi, akik a tiszta levegő végett megyünk a Tátrába, rácsodálkozunk az 50—60 éves satnyuló fenyőfákra. Ezzel természetesen nem azt akarom állítani, hogy környezetvédelmi szempontból éppen a Magas-Tátrában a legsürgősebbek a teendőink. Az igazság az, hogy ott, a beteg fák közelében is még mindig több a tiszta levegő, mint Bratislavában a Kijevi vagy a Safárik téren reggel hét és kilenc óra között. Ugyanis ilyenkor a téren felállított műszerek az egészségre ártalmas széndioxid mennyiségének a négyszeresét mutatják ki. Ez a két tér tulajdonképpen a város központja, percenként több autóbusz és autó halad át rajtuk, nekiiramodva, fékezve majd újra nekiiramodva és minden ilyen művelet hulladéktermékét, a kipufogó gázokat a járdán tartózkodók orra alá engedik. Szívesebben engednék máshová, de hát nem lehet ntín- dere gépkocsinak 50 méteres kéménye... így aztán fulladozunk. és köhécselünk, mert mint bizonyára az olvasók is tudják, az ilyen szennyezett levegő belélegzése olyan ártalmakkal jár, mint 100 cigaretta elszívása. Különösen sok a panasz a csuklós autóbuszokra, és sajnos a 466 várost autóbusz közül 266 ilyen. A közlekedési vállalat szakemberei azt állítják, hogy nem tervezést hibáról van szó. Az autóbusz csak akkor „füstöl", ha a megengedettnél nagyobb a megterhelése. Vagyis: a hiba bennünk, utasokban van. Utazzunk kevesebben, és akkor sem a levegőszennyezödéssel, sem az utazás kultúráltságával nem lesz baj. Viszont meglehet, hogy 2—3 Órás késéssel érkezünk munkahelyünkre vagy haza... ’Aztán itt vannak a különféle tákolmányok, szerkentyűk, az állítólag még jó állapotban levő 20—30 éves kocsik, amelyek működési alapelve: füst előttem, füst utánam. Nem igényelne különösebb munkát a motoros szennyezők kitiltása a forgalomból, hiszen a közlekedésrendészet a gépkocsik műszaki állapotának ellenőrzésekor a kipufogó gázok összetételét is vizsgálja. Mibe „takaródzik" ilyenkor a tulajdonos? Az alkatrészhiányba, 'És azt már fölösleges is hangoztatnom, hogy e- zek áltálában filléres tételek, amelyek ha kaphatók lennének, akár ezreket is megtakaríthatnánk. Ezreket, amely összegét orvosságra adunk ki. Nem is beszélve arról, hogy az egészséges, tiszta levegőt gyógyszertáraink még nem árusítják. Még nem ... ZÄCSEK ERZSÉBET
